Engedd ki a gőzt!

Van úgy, hogy a nyakadba szakad az egész világ, úgy érzed, neked semmi sem sikerül.
Letol a főnököd, hogy nem dolgozol elég precízen, pedig te a lelkedet is kiteszed a cégért. Otthon sincsen minden rendben, a párod megvádol, hogy félreléptél, pedig te vagy a hűség mintaképe.
Rossz a hangulatod, fáj a fejed, az eső is szemerkél, és a busz is pont az orrod előtt csukta be az ajtaját, egy hatalmas kamion meg jól lefröcsköl. Sárosan, ázottan, rosszkedvűen ballagsz. Eleged van már mindenből. A gőz meg csak egyre nő és nő benned. Már majdnem szétrobbansz!
ERESZD KI A GŐZT! Ordíts egy hatalmasat torkodszakadtából! De ne a beosztottaiddal vagy a szeretteiddel veszekedj! Esetleg vágj a földhöz pár tányért, de ne a feleségedhez, inkább azok törjenek, mint az idegeid! Ne érdekeljen, hogy mások azt hiszik, elment az eszed! Hidd el, jobb lesz, ha kiereszted magadból a gőzt! Csökken a feszültség, csökken a nyomás. Csak arra vigyázz, hogy sohase bánts meg másokat!
Arról, hogy feszült vagy, nem más, hanem te magad tehetsz. Ne hibáztass másokat!

Húúú, de jó lenne ha valaki elolvasná ezt az írást! De sajnos az a valaki ezt az oldalt nem látogatja.

Szeretettel: Judit

Hozzászólások



Drága Judit!

Én mindig is vágytam arra, hogy "ki tudjam engedni a gőzt". Nem szokott sikerülni, ill. egy kicsitt másképp.
Ha engem valaki megbánt, én elhallgatok......akár órákra, napokra, hetekre.
Persze, a másik ember észreveszi és próbál engem engesztelni, de hiába. Ezt a pontot nekem, egyedül kell elérnem.
Néha annyit szoktam mondani annak, akire haragszom, hogy: "ne akard, hogy most elmondjam mi bánt, mert azt csak
olyan stílusban tudnám, ami miatt inkább még hallgatok".
Az én módszerem, hogy kidolgozom magamból. Tehát megcsinálok valami olyan tevékenységet, amit már régóta halogatok,
ami nem tartozik a kedvenceim közé, de amikor elkészülök vele, addigra megfelelően elfáradok és van egy kis sikerélményem
is. A munkába fojtott mérgelődésemnek tehát kézzel fogható eredménye lesz, én megnyugszom és általában a másik fél is
addigra már veszi magától a lapot és meg tudjuk beszélni a hallgatásom tárgyát.
Persze, Téged közelről ismerve én azt is tudom Rólad, hogy TE vagy a megtestesült Jóság, Nyugalom és Csendesség.
Olyan harmónia és békesség árad belőled, hogy igazán szerencsés, aki ezt élvezheti.
Ha Nálad ez megszakad, akkor annak nyomós oka lehet, ott jöhet a tányértörés.......akár!!!!!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Hát, igen!

Én magam nem vagyok dühöngő típus, de tisztában vagyok azzal, hogy embertársaink között jócskán vannak akik azok. Ráadásul én nagyon nem szeretem az értelmetlen vitákat, veszekedéseket és taszítanak a dührohamok, dühkitörések. Tudomásul veszem, hogy az ilyen emberekben hatalmas indulatok, feszültségek munkálkodnak és azoknak néha - néha szabad utat kell engedni.
De könyörgöm! Akkor is tiszteljük embertársainkat annyira, hogy ne váljanak az ilyen események szenvedő alanyaivá.
Legyen ez az ő magánügyük, és menjenek ki a szabadba és ott engedjék ki magukból a bennük szunnyadó oroszlánt. Vagy menjenek egy squash pályára és ott verjék rongyosra a labdát, az ütőt és a falat!
De jó is lenne, ha így lenne!
Köszönöm, hogy elolvastátok az írásomat,
Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Dühösen ne ...

Drága Juditmama !
Engem a dühöngő ember Donald kacsára emlékeztet. Neki olyan jól áll és remekül lehet szórakozni rajta. Én igyekszem, hogy másként szórakoztassak. / Ez nem vonatkozik arra, mikor az ujjamra ütök véletlenül /.
De akinek jól esik, annak jó dühöngést ... Vagy helyette nézze Louis De Funest ...
Ölelés,
Hono_Lulu



Hogy is van ez?

Kedves Judit!
Nalam ez az 'ereszd ki a gozt' mar eleg regota mukodik... Bar en nem vagok foldhoz tanyerokat, mert azt utana nekem kellene osszesoporni... De a kiabalas, es az 'odacsapas' (falhoz, asztalhoz) vagy egy 'kis labdobbantas' (vagy ha ugy jobban tetszik: toporzekolas) altalaban belefer! Az a szerencses termeszet vagyok, aki ha ideges, es ki'sikitozza' magat, akkor a mereg kb 10 masodperc mulva, mintha nem is lett volna... Tehat ez nalam mukodik...
De!!!!!!!!!!! Mert ugye ott a DE...
Ha eppen 'kiengedem' a gozt, hogy ne robbanjak fel a meregtol, akkor altalaban a kornyezetem lesz ideges... Baratom, csaladom, stb...
Nem ertem... Engem a kovetkezo percben mar kenyerre lehet kenni, ezek meg ki vannak akadva egy-ket csunya szotol, vagy egy kis 'labdobbantastol'...
Lehet, hogy van benne valami, hogy az energia nem vesz el, csak atalakul???
Az en duhom atvandorol a korulottem elokre???
:)



Juditmama

Ez tényleg nagyon jó....kifogom próbálni...tényleg...köszi



Igazad van Kedves

Igazad van Kedves Felebarát!
Valóban nem kellett volna az az utolsó mondat. Viszont ha belegondolok,lehet nem is vágyom arra, hogy ezt az oldalt látogassa az az illető. Tudat alatt ez lehetett bennem amikor leírtam.
Inkább kölcsön adom neki a könyvemet!
szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Kedves Judit!

Remek otlet! Tanyert hajigalni es kozben nagyokat sikongatni!:)))
De az utolso ket mondatod egy igazi,elethu pelda a teremtes es visszateremtesre!Megrendeles es visszakuldes, remeny es hitetlenseg.....!:(
Mit is szeretnel, hogy elolvassa? Akkor a "De sajnos..." mondat nem kell!:)))

Szeretettel,
felebarat