Alex a pozitív srác!

Ezt a történetet ma kaptam egy hírlevéllel,gondoltam megosztom veletek.Szeretettel!

"Alex olyan srác volt, aki pozitivitásával eleinte az agyamra ment. Mindig jókedvű volt, és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte tőle: "hogy vagy?", ő azt felelte: "ha ennél is jobban lennék, ketten lennék". Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja adódott, Alex azt javasolta, nézze a helyzete pozitív oldalát. Annyira kíváncsivá tett a szokatlan hozzáállása, hogy egy nap így szóltam:
- Nem értelek! Mitől gondolkozol ennyire pozitívan?
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van. Választhatsz, hogy most jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Valahányszor történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Valahányszor panaszkodni kezd egy ismerősöm, végighallgathatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.
- Értelek, de ez akkor sem ilyen egyszerű!
- De igen, ilyen egyszerű. Az élet a választási lehetőségek sorozata. Te döntöd el, hogy az adott helyzetre vagy emberre hogyan reagálsz. Választhatsz, hogy a történtek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életedet.
Egy idő múlva munkahelyet változtattam, s így sokáig nem találkoztunk. Évekkel később valaki azt mesélte Alexről, hogy súlyos balesete történt. Csaknem 20 méter magasról zuhant le. 18 órás műtét és sok hetes intenzívosztályi ápolás után engedték haza, a gerincében csavarokkal és fémrudakkal. Fölkerestem.
- Hogy vagy, Alex?
- Ha ennél is jobban lennék, ketten lennék! Megmutassam a gyógyult sebeimet?
- Erről a lehetőségről inkább lemondanék. De az nagyon érdekel, hogy mi játszódott le benned a baleset pillanatában!
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon, hogy vajon jól van-e a hamarosan megszületendő kislányom. A földön fekve pedig arra gondoltam: két lehetőségem van. Választhatok, hogy élni akarok vagy meghalni.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezetedet?
- A mentősökre emlékszem, akik remek munkát végeztek. De amikor begurítottak a baleseti sebészetre, láttam az orvosok és a nővérek arcán, hogy ők már leírtak. Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál?
- Amikor rutinszerűen megkérdezték tőlem, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel feleltem. Az orvosok és nővérek elhallgattak, és várták, hogy kinyögjem, mire vagyok allergiás. Mély levegőt véve felkiáltottam: "a gravitációra!" Az egész csapat felnevetett. Elmagyaráztam nekik, hogy mindig választunk, és én az életet választottam. Emiatt aztán úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem hullajelölt. Mindent megtettek, hogy újra talpra állhassak.
Alex felépült."

Hozzászólások



Tudod, Anettkám! Azért ez az együttlét nem

mindig ilyen idilli. Nekik már meg van a saját életük és ehhez nekem kell alkalmazkodni. Egy idő után ez történik, főleg fiú gyerekek esetében. És a lányok sem a tanácsaimat várják, csak egyszerűen szeretnek nálunk lenni, mert jól érzik magukat. Az egyik velünk is lakik. A hajóról haza térő fiamnak annyi volt a programja a két hét alatt, hogy néha csak azt láttam, hogy lépcsőn fel, lépcsőn le és már el is ment. Megtanultam idő közben háttérben maradni, csak az a fontos, hogy az a háttér biztos és szeretetteljes legyen....szerintem, majd meglátod később TE is! Szereti, nevelgeti az ember őket és utána pedig figyeli az eredményt, figyeli, hogy milyen kedves, okos, intelligens felnőttek lettek. És ez legalább akkora öröm, mint hancúrozni velük, vagy a pontocskák az arcon!
Biztosan igaza van a fiadnak a férfival kapcsolatban, ezt ők pontosan látják és érzik. Viszont az nagyon jó, hogy segítenek Neked a döntésben és érzik, hogy kell azért melléd valaki. El fog majd jönni az igazi társad, hidd el és akkor minden olyan természetessé és egyszerűvé válik, hogy könnyű lesz dönteni, vagy inkább csak el kell fogadni.
Szép napot Nektek!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Drága Ery!

Öröm lehet veletek egy asztalnál ülni és hallgatni ahogy megbeszéltek mindent.Sokszor látom magam előtt ahogy várod haza a Fiad a hosszú útról.És Elképzelem ahogy a lányok körülötted kíváncsian várják a tanácsaid.És látom magam előtt mennyire boldog vagy a pároddal.
Én is megismerkedtem egy férfival,Zsuzsinak köszönhetem,hogy találkoztunk.De ebből nem lett szerelem.Teljesen más volt a kapcsolatról az elképzelésünk.A gyerekek szerették,bár a Martin később azt mondta:Anya nem ő az akire neked szükséged lenne,inkább úgy néz ki,hogy neki van rád szüksége,méghozzá nagyon.Igaza volt.Most újra hármasban vagyunk boldogok.
Hozzánk is szeretnek átjönni a Martin kis Barátai.A hátam mögött szokták mondani a fiamnak:Milyen jó fej anyád van.A kicsilányt egy tini lány szokta időnként elkérni,had menjen át hozzájuk,mert imádják.Szeretik,hogy folyton jó a kedve és sokat énekelget és bohóckodik.Annyira jó tükörképek,mert mikor elfeledkezem magamról és a rossz dolgok jutnak eszembe akkor az ő jókedvük is alábbhagy és ők is feszültebbek, ingerültebbek lesznek.De mikor helyre áll a rend bennem akkor ők is ismét szélesen "vigyorognak".
Most is miközben próbálom leírni ezt a pár sort kacagva fújjuk egymásra a fiammal a lányom "pötyieit" a Hercegnő meg lelkesen hordja az utánpótlást.:D
Tiszta őrültek háza.:D
Ha valaki látna biztos azt mondaná:Mi nem vagyunk normálisak!
Sebaj!!!!!!!!Imádom,hogy ilyenek vagyunk!:DDD

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Drága Anett! Biztosan teljesül ez is!

Csodálatosan szervezed az életeteket, nem véletlen a Hugod viselkedése. A gyerekek által kapott szeretet pedig mindennél többet ér. Tényleg igaz, amit mondanak, hogy a gyerekeket nem lehet becsapni. Az egy dolog, hogy nem is akarnánk, de a gyerekek tényleg a tükörképeink. Mindent megadnál és megadsz és ők mindent felülmúlóan szeretnek Téged ezért.
Elképzelem és nagyon aranyosak vagytok TI így együtt, látom.
Tudod, nálunk is a mai napig. Nem is tudom hogyan mondjam...szóval hiába a távolság és hiába, hogy nem látjuk egymást minden nap, még is annyira egyek vagyunk. Minden rezdülésüket érzem most is. És annyira jó, amikor jönnek és hozzák a lányokat vagy barátokat és kérik, hogy főznél nekünk ezt vagy azt? Vagy eljöhet a xy barátom, itt vacsorázhat? Vagy pl. a lányok...jobban szeretnek itt lenni, mint otthon. Megkérdeztem, hogy miért? És megmondták és ezek után el is hiszem. Ami nálunk természetes, az náluk nem az. Tényleg csak egyre többen leszünk és imádom ezt. Majd nálatok is így lesz, meglátod. Aztán pedig az is fontos lesz nekik, hogy TE is boldog légy, ne csak velük, hanem úgy igazából. Nálunk ők voltak azok, akik felvetették, hogy mikor lesz már Valaki és miért nincs még? Van, minden van és úgy van, ahogy szeretnénk. Boldogok vagyunk és TI is boldogok vagytok. Én is szeretlek Anett!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Drága Ery!

Igen!Nekem minden nap egy csoda!A gyermekeim egyszerűen csodálatosak.Kinyilvánítják a szeretetüket!A 15 éves fiam (Martin),a mai napig a nyakamba ugrik és azt mondja:Anya Szeretlek!A 4 éves kicsilány (Jázmin)annyi puszit ad sokszor,hogy én kiabálok segítségért!
Emlékszem,gyerekkoromba 15 évesen akkor adtunk egymásnak puszit a családban,ha valamit kaptunk vagy adtunk.Egyszerűen nem volt nálunk szokás,a spontán puszi.
Mikor a fiam a nyakamba akar ugrani sokszor nevetve "menekülök" és hangosan mondom neki:Keress magadnak egy barátnőt és neki adjál ennyi puszit!A kicsilány is mikor leülök akkor biztos,hogy a nyakamba ugrik és kapom tőle a simit és a "picipuszit".
Ami számomra hihetetlen,az a húgom viselkedése.Egy évvel ezelőtt Ő is folyton oktatott,mint anyukám,tőle is nehezen tűrtem el,de megtanultam hallgatni.Manapság -és ez igazán nagy szó -megvéd anyuval szemben.Mikor anyu szapul akkor a húgom kiáll mellettem.
Már Ő is érzi,hogy rengeteget változtam.Egy kicsit megkomolyodtam :).No nem vészesen, csak éppen annyira amennyire kell. :D Fantasztikus emberekkel ismerkedem meg a mai napig is.Még mindig tanulok új dolgokat,és szinte mindennap rácsodálkozom az életre,hogy milyen gyönyörű is tud lenni,még ilyen egyszerű körülmények közt is.
Ami a legnagyobb vágyam a mai napig:Egy olyan élet amiben csak ez a két szó a legfontosabb és a legtöbbször elhangzó: Természetesen azonnal!
Az összes többi már megvan!
Milyen vicces lenne,ha ez a kívánságom is teljesülne. :)
Szeretlek Ery!

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Drága Anett!

Jól teszed. Habár TE amúgy is...szóval én úgy érzem, hogy amióta ismerjük egymást hatalmas dolgokat tettél és teszel minden nap!
Nagyon erős és szeretetteljes Ember vagy, számomra különösen!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Drága Ery!

Ez a mondat,ami igazán megfogott engem ebben a történetben:
"De igen, ilyen egyszerű. Az élet a választási lehetőségek sorozata. Te döntöd el, hogy az adott helyzetre vagy emberre hogyan reagálsz. Választhatsz, hogy a történtek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életedet."
Kiírom valahova nagy betűkkel,hogy mindig emlékeztessen.Igen én választok!

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Igen, elhiszem, jó kis történet,

követendő, köszönöm Anett!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu