Egyedül

Iszonyúan egyedül érzem magam... egyedül vagyok egy számomra szinte idegen városban. Munkahelyet kellett váltanom, és sajna az addigi otthonomtól 150 km-re találtam csak állást. Próbálom megszokni, barátokat szerezni, de nagyon nehéz. Egyébként is inkább zárkózott, csendes, nehezen barátkozó fajta vagyok. Jártam edzőterembe, nyelviskolába, csakis azért, hogy társaságban legyek. Ezek azoban elég drága dolgok, így lemondtam róluk :( Lassan úgy érzem, gyűlölöm a hétvégéket... hétközben ugyanis legalább a kollégáimmal vagyok. Egyedül sétálgatok a városban, egyedül fagyizom, még moziba is egyedül járok :(
Volt már valamelyikőtök hasonló helyzetben? Minden jótanácsot szívesen fogadok... :)

 

Kamoca Kedves Andi77! Én is

Kamoca
Kedves Andi77!

Én is hasonlóan érzem magam, a saját városomban.
Tavaly meghalt az apukám, múlt vasárnap meg az Anyukám is. Az utóbbi fél évem arról szólt, hogy minden szabadidőmet nála töltöttem, ápoltam, takarítottam, vásároltam neki és az állatkáknak. cica, kutya, papagáj.
Párom vidéken dolgozik, csak jövő héten jön haza, a bátyám külföldön, csak a jövő hét végére jönnek haza.
Itt a hétvége, barátnőim nem érnek rá, dolgoznak, vagy vendégségbe mennek.
Próbálom kitalálni, hogyan tölthetném el a hétvégét egyedül, miközben a szívemet is mardossa a bánat Anyukám miatt.
Neked még kicsit jobb, mert tudod, hogy van hova hazamenni. Nekem is van otthonom külön, de a családi házunkat árulom, ami már üres sajnos, ott nőttem fel.
Én képtelen vagyok egyedül moziba menni, sétálni is csak úgy, ha van cél, ahová megyek.
Vigasztalni akartalak, hogy mások is kerülnek ilyen helyzetbe, de lehet, hogy nem sikerült. Akkor bocsáss meg.
Nem olyan szörnyű végül is a magány, az embernek van ideje elgondolkodni a dolgokon.
Szoktál relaxálni? Na azt még nagyon jó egyedül csinálni.
De mikor nem volt párom, volt, hogy vettem egy könyvet, beültem egy cukrászdába, kértem egy sütit, és amellett olvasni kezdtem, egyedül. CSak épp akkor ott volt a tudat, ha úgy akarom, hazamegyek a szüleimhez, hogy ne legyek egyedül.

Most nincs már kihez. Ne aggódj, van aki még rosszabbul érzi magát. Néha a sovány vígasz is rádöbben, hogy nem is olyan rossz az én helyzetem, viszonyítás kérdése.
Légy nyitottabb az emberekhez, én is így találtam új ismerősöket. Nagyon félénk és zárkózott voltam, amíg rá nem találtam az agykontrollra.
Szép hétvégét neked és mondogasd magadban, hogy: csodásan telik a hétvégém, vidám boldog vagyok és különleges élményekkel gazdagodom hétvégén. Vagy hasonlót. Nekem bevált.
Megtötrténik!
Kamoca