A tettek mezeje

Sokszor van úgy hogy kigondolok valamit amit szeretnék megvalósítani, de mikor oda kerülne a sor egyszerűen félek tőle.
Félek attól hogy valami olyan dolgot teszek amivel másokat megbántanák, de lehet legfőképpen a kudarc amitől félek.
Sok biztatást és ikhletet kapok innen az oldalról, de ezeket akkor abban a pillanatban sok ösztönzést ad és úgy érzem bármire képes vagyok .
Sajnos ezek a pillanatok csak akkor hatásosak mert mikor kilépek a magam kis világából vissza kerülök arra a szintre amiben azelőtt voltam . Lehet akik olvassák most ezt kicsit érthetetlen és "hülyeségnek " hangzik .
Szerintem még az is közrejátszhat hogy fiatal vagyok és nincs sok tapasztalatom az életben.

Ezeket azért írtam le mert megkellet osztanom veletek mert itt könnyen elmondom akármilyen problémámat de a való életben nem megy ilyen könnyen.
Néha nagyon összetudok zavarodni és ilyenkor meg kell osztanom a problémáimat. :-(

Sokszor én adok másoknak tanácsokat és legtöbbször nekem van rá a legnagyobb szükségem.

Címkék:

Hozzászólások



EYE! Próbálkozni nem érdemes, csak lépni. :-))))))



Próbálkozom Próbálkozom

Próbálkozom Próbálkozom :-) köszönöm szépen a tanácsokat kicsit gondolkodok ezeken aztán lépek.



Uhh Eye! Adok egy kis lendületet... :)

Sz'al sokszor voltam én is így. Mások véleménye halmozottan befolyásolt.
Ezért aztán elhittem, hogy nem vagyok értékes.
Mindig az jött, hogy mi lesz ha ez lesz, mi lesz ha az lesz, jaj mit fognak mondani...
Én most egy kissé önző lettem, és rá álltam az "én is értékes vagyok" vonalra.
Eddig nem éreztem a saját értékemet, és most minden nap ezen dolgozom.
Értékes az amit adok...
És tudod mit?! Régebben mások hülyeségei miatt nem valósítottam meg amit szerettem volna.
Most teljes lendülettel csinálom minden nap.
És már látszik napról napra, hogy elérem amit akarok.
A kitartás hamar megbicsaklik, ha valami nem sikerül.
Mi a világos célom? - hiszen ez már csak rész célokból épül fel, amiket megteszünk.
Mi a gyenge pontom? Figyelem, ez itt már az önismeret terepe.
Megengedem magamnak, hogy tévedhetek, hibázhatok, vagy azonnal elutasítom magam a legkisebb hiba esetén?
Mivel szabotálom magam, és ezen keresztül a céljaim, és sikereim?
Milyen lelki szokásokkal?
Ha ezek nélkül élnék, akkor mi az amit megvalósítanék most azonnal?
Végül nem merem tenni amit megtehetnék - valahol e miatt tehetetlennek érzem magam - mert mások megbántódnak...
Jó is hogy leírtam ezt az uccsó mondatot, mert ebből látszik, hogy esetleg magadat hibáztatod a történtek miatt.
Ebből következik-----> Ha én nem tettem volna ezt meg ezt, akkor ő nem bántódott volna meg.
Az önhibáztatás rossz következtetés!
A napokban jól megkaptam Apumtól egy ilyet, hogy miért tettem ezt, mert kérdeznem kellett volna, meg ez mag az...
Na hallgattam mint a nyúl a fűben, de nem tettem le a kezemből azt amit csináltam, hanem szó nélkül folytattam.
Nos a lényeg, hogy pár nap múlva Apum kihúzott egy fiókot, és mutogatta az enyémhez hasonló ötleteit. Jót mosolyogtam rajta.
Ezek kis dolgok, de ha elfogadjuk a nehézségeket, akkor merünk kitartóan kopogtatni. :)

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu



Kedves EYE!

Hiszed-vagy sem: mindannyian éreztük, vagy érezzük azt, hogy bármire képesek vagyunk, aztán van, amikor nem ezt érezzük. A cél az, hogy mindíg a Te világodban élj, tehát mindíg-mindenhol harmóniát, szeretetet érezz! Tehát vidd magaddal a kis világodat!
És tudd, hogy megszokások alakítják életedet-ám a megszokásaidat Te magad alakítod--így hát megszokhatod azt is, amit szeretnél! Lehet nem 1-2 nap alatt, de átalakul minden, csak türelem ! Minden reggel úgy kelj, hogy mindazt, amit szeretnél megtapasztalni - egyszerűen döntsd el--mondd ki!
Minden szépet Neked!