Az együtt vagy egyedül dilemmája

Egy agyondolgozott nap után, a kedvenc filmemet néztem dvd-n. Közben felbontottam egy üveg bort, rágyújtottam a cigimre. Azon kezdtem el gondolkodni, tényleg fontos, hogy párban éljünk?
Talán sosem jön el az igazi, mert nem koncentrálok rá eléggé, és így elfelejtem bevonzani.
Volt már párkapcsolatom, és szerettem őt, de feladtam egy idő után...meguntam.
(Tudom gáz mert, ha írok erről a témáról akkor valósággá válik.)
Szeretek egyedül lenni. Ez az igazság.
Így bármit csinálhatok anélkül, hogy valakihez alkalmazkodnom kéne.
Például cigizhetek, és nem kell vasalnom - ezt a házimunkát útálom.
A saját rendszerem szerint főzhetek a konyhámban.
Nem kell osztoznom a távirányítón és a neten esténként.
Hangosan üvöltethetem a kedvenc cdket, este nem kötelező fogat mosnom.
(Megjegyzés: enélkül is jók a fogaim, szuper a genetikám.)
Talán mert rég elmúltam 30 éves, már bogaras ember lettem, saját világgal, és rigojákkal?
(Állj!Hivatalosan még nem vagyok öreg, hisz a 40 év alattiak korcsoprtjába tartozom.)
Igazság szerint ,én vártam, hogy felbukkanjon bennem a családalapítás iránti vágy, de ez idáig nem történt meg.
Bűn az, ha évek óta a "nem akarok gyereket" állapotban vagyok?
Szerintem nem...
Nem mindenki jön ide azért, hogy legyen gyereke.
Jobban szeretem, ha azt csinálhatok, amit szeretek, ilyenkor érzem a szabadságot.
A szabad akaratot, amit Istentől kaptam, mikor megszülettem.
Persze erre, azt lehet mondani, hogy a gyereked feltétel nélkül szeret, és öreg korodban gondoskodik rólad. De mi van ha én nem akarok öregebb lenni, mint 65, és akkor átteszem a székhelyem egy másik dimenzióba.
A barátaim szerint viszont kissé tényleg megöregedtem.
(A testem sem a régi, mert néha fájnak a térdizületeim.)
Mostanában lemondom az esküvői és buli meghívásokat,megválogatom hová megyek el...már ha elmegyek egyáltalán valahová.
Régen túl sokat buliztam...meguntam az éjszakát. Ismerkedni nem tudok szórakozóhelyen, csak a buli meg már nem érdekel.Hiszen a forgatókönyv mindig a következő:
kiöltözve elindulsz, majd a dizsiben rendelsz ezt - azt. Lassan megunod az egész színjátékot, és végül álmosan hazamész taxival. Közben rájössz, hogy elköltöttél egy rahedli pénzt és minden maradt a régiben.
(Mellesleg itt a Balatonon, egy vagyon a taxi, aúúúúúúúúúúúúúú, ha erre gondolok, máris fáj a fejem...ez a tény leaapasztja a visámat.)
Nos, ha megtalálom megtalálom, ha nem, akkor nem.(Mármint az Igazit.)
Ismét erre a következtetésre jutottam. Nem fogok megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Csak saját magamnak.
Én pedig szeretek így élni...a rigojáimmal együtt.
Ez azzal jár, hogy amikor együtt alszom valakivel, akkor sajnos nem tudok aludni mellette, zavar a jelenléte, elfoglalja az ágyam.
Az ágyam pedig a váram.
És ha benne alszik valaki, akkor nincsenek ott a kedvenc könyveim, a mobilom, meg a párnáim...
Tehát egyenlőre, - azt hiszem - így maradok ebben a világban...Ilyennek teremtettem a hosszú évek alatt. Ez az én dolgom...tudom, hogy imádok élni.
Szeretem a munkámat, a szüleimet, a barátaimat, de ennyi.
Gyerek - még - nem kell.
Viszont, kell az olvasás, az elmélkedés a Teremtőről, a munka, a hit, a szeretet, a tanulás, a Teremtés...
Talán egyszer majd megtanulom az alkalmazkodást valakihez, akit képes leszek szeretni. Addig ilyen Mátés marad az életem, az eddigi szokásaimmal, a Balatonmániámmal, az új hóbortjaimmmal együtt. Lehet, hogy megtanulok vitorlázni, de erről majd később...

Hozzászólások



Nagyjából igazad van

Kedves Máté! Bár nem szokásom blogokat olvasni és bejegyzésekre reagálni, de teljesen véletlenül ráakadtam erre a néhány mondatra, és bevallom, nagyon meglepett, ezért mindenképpen hozzá kellett szólnom. Először is szeretném, ha tudnád, hogy ha valaha is meg fogsz nősülni, az minden bizonnyal egy fatális véletlen miatt fog bekövetkezni, épp ezért jobban is teszed, ha nem erőlteted a dolgot bulizással. Az egyik legszánalmasabb emberi tulajdonság a kapcsolatfüggőség, ami sok más ember életét teszi tönkre. Te már azzal is jót teszel másokkal, ha nem erőlteted rájuk magadat, vagy nem pazarlod a saját és az ő idejüket felesleges, valótlan dolgokkal. Csodálkozom viszont, hogy ha ilyen mély ontológiai fejtegetésekbe szoktál bocsátkozni, mint teremtés, hit vagy szeretet akkor miért nem foglalkozol létezésed igazi kérdésével? Egy férfi számára kétféle életcél létezhet: fajfenntartás és/vagy új, társadalom számára hasznos dolog feltalálása. Te azonban a leírásod alapján egyikre sem törekszel, ezáltal nem élsz, hanem vagy, a kettő pedig egyáltalán nem ugyanaz. Szándékosan kiszálltál a párkeresés nagy versenyéből, amivel nem is lenne baj, ha cserébe találnál valamit, ami vetekedhet annak értékével. De a dohányzás, az üveg bor, az ágyad kényelmes tágassága, de akár az összes vagyonod sem érhet fel egyetlen gyengéd kézfogással, vagy egy mosollyal, amely neked, és csakis neked szól. Teljesen biztos vagyok benne, hogy mindezidáig rossz emberekkel hozott össze a sors, de ez nem jelenti azt, hogy magadnak való lennél. Ahogy telnek az éveid, egyre nehezebb lesz találni valakit, és ha nem fogsz találni, az viszont komoly baj. A vitorlázás: semmi. A Balaton: szintén semmi. A munka: semmi. Ezek csak kiegészítői, díszletei az igazi életnek. Az igazán fontos dolgokat nem lehet kézzel fogni.
'Love can never be betrayed, same way as a tree, or the sea, or any other mystery it's the eyes with which we see it's the sinner & the saint, it's the light inside the paint.' (Million Dollar Hotel)
A saját felelősségedre lemondhatsz emberi létünk csodájáról, a szeretetről, de ezzel majd el kell számolnod életed végén saját magadnak. S ha olyan jól keresel, hogy időről időre el tudsz utazni a Balatonhoz, akkor ennyi erővel akár örökbe is fogadhatnál egy árva gyermeket, akinek megmenthetnéd az életét, ha már sajátot nem mersz vállalni.
Köszönöm a figyelmedet, és további szép nyarat kívánok neked!
Kata



Szia Máté!

Az legigazibb párkapcsolat arról szól, hogy mindketten azok maradjatok, akik előtte! Hogy semminek nem kell változnia, hogy senkinek nem kell alkalmazkodnia... Mindazt megtehesd és úgy ahogy és amit most! A párod nem elvesz, hanem tesz hozzá--hozzád!
Van olyan, ahol megmarad az " olvasás, az elmélkedés a Teremtőről, a munka, a hit, a szeretet, a tanulás, a Teremtés..."
Ha abban hiszel, hogy majd alkalmazkodnod kell , akkor olyat kapsz, akihez kell... szóval érted!
Valahol van Valaki, aki épp anyira Balatonmániás, mint Te és számtalan hóbortja van, mint Neked--mégis olyan harmónikusan kiegészítitek egymást, mint a mesében! Csak ez nem mese--tényleg van! Most is!
Ha egyedül érzed jól magad--szuper! Ha mégsem mindíg --akkor azt derítsd ki--kivel éreznéd jól magad és felejtsd el, hogy kivel nem!
Csak magadnak "kell" megfelelned! Ahogy érzed...
Köszönöm őszinte soraidat!



Szia Máté!

Ha a saját álmod vezet, és nem a társadalmi elvárások,
és ha van benned soksok játékosság, és fantázia - akkor feloldható ez a dilemma...:)))

Annyi féle formája létezhet a párkapcsolatnak, lehet együtt lenni úgy is, hogy közben az egyedülléted is megmarad.
Csak képzeld el jól, és akkor lesz olyan lány is, aki épp olyan élet-formára és szerelemre vágyik, mint Te...:)))



Drága Máté!

Ha jön és rádtör a szerelem, akkor ezek a dolgok - amikről itt írtál és amik miatt most úgy érzed, hogy nem akarsz társas kapcsolatot - eszedbe sem fognak jutni. Ha kell átrendezed az egész életedet úgy. De általában nem kell, mert mindkét fél a hibáival, rigolyáival, szokásaival együtt szereti a másikat. Biztosan be fog következni. Ha gondolsz rá, akkor pedig főleg így van, mert hiányzik, még akkor is ha azt mondod, hogy nem és nincs rá szükséged, pont ezért és hát az ellenkezőjét vonzod. Készülj Nagyfiú feléd tart!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Kedves Máté!

Leírt gondolataiddal maximálisan egyetértek. A szeretet, szerelemet erőltetni nem lehet.
Egy kapcsolat vagy jön magátől, vagy nem.
Én tizenegy évig voltam egyedül válás után, amíg találkoztam Gyuszival. Ezt megelőzően öt évig hallani sem akartam párkapcsolatról.
Szerintem jó amit csinálsz! Majd érezni fogod, amikor itt az ideje!

Nem egy pár fog boldoggá tenni senkit sem. Egy pár csupán hab a tortán. Ha valaki önmagában sem boldog, akkor egy párkapcsolatban sem lesz az.

Üdvözlettel: Csilla

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu