Az elfogadás

A feladatokat ne hagyjátok megoldatlanul! Mindig fogjatok neki hittel, szeretettel, bizalommal. Kérjetek hozzá segítséget, útmutatást. Az elodázott feladat kudarcként jelenik meg az energiamintátokban, s későbbi életetekre is kihat. Dönthettek úgy, hogy nem akarjátok ebben a formában megoldani, ahogy elétek tárul, de ebben is kérjétek segítségünket. Tárjuk föl nektek más aspektusból, vagy irányítsuk figyelmeteket más szemléletre. Bárhogy is döntsetek, mi rajtatok áll, az befolyásolja további életeteket. De a döntés utáni okozat még feloldható, és megjavítható. Az elodázott döntésből csak a hiány marad, mely elvonja az energiát. Ezek a döntések nem apró-cseprő hétköznapi dolgok. Ezek mind életutatok állomásaihoz kapcsolódó sorsszerű döntések. Erre, mint tudod, sorozatos jeleket kaptok. Először csak halkan, finoman, majd, ha nem veszitek észre, egyre hangosabban és szembetűnőbben, hogy meglássátok.
Jobb a rosszat észrevenni, szembesülni vele, s elfogadni annak, ami. A létezés része, mint nem venni róla tudomást, vagy úgy tenni, s tagadni mi van.
Nem kell mindet azonnal megoldani, megváltoztatni, de nyitottan kell kezelni s látni természetét, úgy viszonyulni hozzá. Ha elfogadod, mint az egész részét, akkor képes leszel vele együtt élni, s kialakul a harmónia. Sokan éltek így harmóniában, miközben körülvette őket az, mit sokan tagadnak. Ők egységben éltek s mégsem "váltották meg a világot", csak magukat. De ezzel a magukból létrejövő világukat is megváltották. Ezért ne tagadjatok le semmit, mi bennetek történik. Ne söpörjétek a szőnyeg alá, s ne nyomjátok el, mert előbb-utóbb felszínre tör. Szembesítsétek önmagatokat vele, ismerjétek föl, fogadjátok el, s akkor meg tudjátok oldani. Feloldjátok akkor magatokban azt a feszültséget, mit ennek tagadása okozott. Az elfogadás a megoldás! Nem valaminek a helyes voltát, jóságát vagy rosszaságát fogadod el, de a meglétét. Létezését. Mi isteni joga! Ahogy te isteni jogod, a te létezésed is. Hogy fel lennél háborodva, ha valaki a te létedhez való jogodat nem fogadná el! Gondolkozzatok el ezen, s gyakoroljátok a nyitottságot és az elfogadást. Ne szégyelljetek segítséget kérni. Mi mindig elérhetőek vagyunk, ha hívtok.
Szeressetek, hogy szeretve lehessetek!
(angyalok)

Címkék:

Hozzászólások



:)

:)



Te Kedves Csepp,

a kiegészítéseid is nagyon tetszenek.
Ölellek:
Bea



Kedves Csepp!

De jó, hogy úgy gondoltad itt a helye :-) Igen, rendben vagyok :-)
Köszönöm, hogy olvashattam.

Szép napot kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.net



Elfogadás , szeretet

Ma kaptam, úgy gondoltam itt a helye...

"Én rendben vagyok, Te rendben vagy.
Én fontos vagyok, te fontos vagy.
Nem állok fölötted, és Te sem állsz fölöttem.
Lehetnek egyéni érzéseim, szükségleteim, gondolataim, véleményem és Neked is lehetnek egyéni érzéseid, szükségleteid, gondolataid és véleményed.
Nem kell olyannak lenned, mint Én és nekem sem kell olyannak lennem, mint Te.
Elfogadom, hogy hibáim vannak és hibákat csinálok, és Te is elfogadod, hogy vannak hibáid és hibákat csinálsz.
Nem kell magam fontossá tennem nálad, és Neked sem kell magad fontossá tenned nálam.
Megmondhatom neked, hogy mit szeretek és mit nem, és Te is megmondhatod nekem, mit szeretsz és mit nem.
Én változhatok, Te megváltozhatsz.
Én egyedüli vagyok és Te is egyedüli vagy.
Én szerethetem magam és Te is szeretheted magad.
Én szerethetlek Téged és Te is szerethetsz engem.
Én rendben vagyok, te rendben vagy."
(ismeretlen)



Drága Csepp...

Köszönöm ezt az írást is Neked! Szeretettel ölel: Ágica



Tökmindegy már, Csepp, lényeg, hogy boldogan! :-))))

Drága vagy, köszönöm. :-))
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Kedveskéim...

Elfogadás..., konszenzus..., hogy álltok?

csepp



Kösz, Bea, már válaszoltam is. :-))



Elküldtem...

...



De aranyos vagy, Csepp! Elfogadod még a "rosszaságomat"..

is.
Na, ez már tényleg feltételek nélküli szeretet! :-))
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Köszönöm, Bea, oks, ez jó ötlet. :-))



Ha nem bánod,

válaszolnék Neked privátban, hogy ne romboljuk tovább Csepp blogját.



Jaja. Hogy magára hagyta az uralkodót.



Kedves bangaboy!

Volt olyan, hogy háromszor írtam be egy cikket, mert valaki mindig kitörölte. :-)))))
Erre ráhibáztál! :-))
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Mitől lett

lelkifurdalása az alávetettnek? Hogy továbbált?



Milyen győzködést, Bea?

Azt hiszem, most meg én nem értem. :-))
Ha egy párkapcsolatban egyik fél sem akarja uralni a másikat, akkor mindkettő egész maradhat. Nincs szükség győzködésre.
Viszont más kérdés már, amikor valamelyik csak uralmi viszonyt képes elképzelni, és ez a másikon is múlik.
De mi van akkor, ha változnak a dolgok?
Ha az alávetett öntudatra ébred, és már nem hagyja, hogy uralkodjanak rajta, nem akar a másiknak megfelelni? :-)
Tudom, ilyenkor is tovább kell állni. :-))
És nem belemenni a hatalmi harcokba.
Viszont egy alávetettnek ilyenkor lelkifurdalása lehet, nem? :-))
Ha nem győzköd, akkor is. :-))
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Kedves Bangaboy!

"Nem valaminek a helyes voltát, jóságát vagy rosszaságát fogadod el..."
csepp



Azt hittem,

legalábbis az "elfogadás" táma miatt nekem úgy jött, hogy közelebbi kapcsolatokról beszélünk...:)
Én párkapcsolatra gondoltam, mikor az előző hozzászólásaimat leírtam.

De valóban: (és ezt nem csak párkapcsolatra mondom)

vagy egyetértünk, - nem kell "csiszolódni", enélkül is jó együtt (ez az ideális helyzet);

vagy nem értünk egyet, de elfogadom, hogy Te ez vagy, és mivel a különbségek elenyészőek, azért még tudunk együtt létezni;

vagy nem értünk egyet, nem is tudunk egymáshoz igazodni, mert annyira nem illik bele az én igazságomba, aki vagy, hogy kénytelen vagyok továbbálni.

Számomra ezek a verziók vannak.
Én a győzködést nem értem részedről. Tényleg nem...



Ezazoregánó még ittenn is kukacoskoddik.

Mér nem tiltya ki innejd valaki má?



Nem kell kompromisszumnak születnie, Bea.

Elég a konszenzus, így mindenki igazsága megmaradhat.
De ez csak akkor valósulhat meg, ha tiszteletben tartjuk mások igazságát, ha VALÓBAN csak az eltérő véleményekről van szó. Itt nem erről szól a vita legtöbbször.
Én nem a "saját igazságomhoz" ragaszkodom itt, hanem TÉNYEKHEZ.
Nem szeretem, ha elfednek dolgokat, mert annak nincs értelme.
Nem a saját igazságaim:
Ragyogás az Új Földdel és Istennel és a szeretettel reklámozta a Lyonesst.
Belépőt szednek a Titok Klubba.
Álomkereső szakképzettség nélkül okoskodik pénzért.
Ezek TÉNYEK. Nem az én igazságaim.
Én csak elmondtam, hogy nekem ez nem tetszik, ez már az én igazságom.
Nem én akarok mindenáron találkozni itt olyan emberekkel, akikkel nem értek egyet, és nem is engem idegesít ez az egész.
Ez a Te igazságod, én igazságom duma az egyik legjobb ezós szájbefogó technika.
A segítségével bárkit át lehet vágni, ki lehet használni.
Na, ez is az én igazságom.
Aki akarja egyetért, aki akarja, nem. :-)))))
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Egy érzésre

reagáltam, nem a szavaidra, Origami...
Most akkor két választásom van, léphetek tovább, vagy... jelen pillanatban inkább a másikat választom, leírom még ami eszembe jutott...
Te meg majd döntsd el, hogy szól-e Neked...:)

"Bántó" tud lenni, és nagy sebeket lehet azzal szerezni, ha az, akit szeretünk, nem "olyan", amilyennek "mi szeretnénk"... De ez is egy bennünk, a mi lényünkben lévő ellentmondás...nekünk kell tudni valamit kezdeni a másik ember lényével, mindig nekünk. Az Ő ellenállása is "mi vagyunk"...

Gondolj csak bele: Te óriási igazságérzettel vagy "megáldva", ragaszkodsz is az igazságodhoz. A Veled szembenálló embernek is megvan a maga világa, amihez meg ő ragaszkodik. Hogy születhetne itt külső megoldás??? Kompromisszum? Ami egyik félnek sem jó?
Csak belül lehet az ilyet megoldan, feloldani...

És az szerintem a kevésbé erőszakos megoldás, hogy ha az a fél, aki belátja, hogy "nem felel meg" úgy a másiknak, amilyen ő valójában, ezt véglegesen belátva - továbbáll, anélkül, hogy erőszakot akarna tenni a másikon...
Mikor rájön, hogy nincs "egyfelé", akkor kezdenék el mindketten a maguk igazát nyomva, megváltoztatni a másikat? Ki tud ebből sülni valami?
Nem mindig "gyengeség" az, ha búcsút mondunk ott, ahol nincs megoldás...
(külső megoldás nincs, mert a belső feltételek miatt még nem érett rá meg az idő...)

Hívjuk akkor ne hullámhossznak, hanem összeférhetetlenségnek...

A sebeinket csak mi tudjuk begyógytani, csak mi tudjuk elfogadni magunkat, feloldani a bennünk rejlő ellentmondásokat,
és élni, és olyat keresni, ami minket boldoggá tesz.



Kösz, Csepp, sokat segítettél. :-)



Tudod, Bea, sokféle oka lehet annak, ha gyenge egy...

ember, de sosem az "eltérő hullámhossz". Én ezt nagy hülyeségnek tartom, sokféle felelősséget el lehet kerülni ezzel a dumával.
És KÖNNYEBB továbblépni ilyenkor, mint maradni, és összehangolni a dolgokat. :-)
Lehet-e?
Kaphat-e az ember felmentést?
Nem erőszakos dolgokra gondoltam itt vagy álarcletépésre, az mindig fáj, és sosem az összhangot helyezi előtérbe, de néha nem is az az ember dolga.
Tehát nem erről beszéltem....
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8



Köszönöm Csepp,

hogy feltetted ezt az írást...:)



Emlékszel,

amiről múltkor "beszélgettünk" az egyik blogban...
Az is a szenvedni-akarás egy formája, ha az ember erőltet, csak azért, hogy kudarcot vallhasson...
És nincs olyan igazság, amit erőszakkal, tűzzel-vassal rá lehetne erőltetni valakire.



Szia Origami!

("De mi van akkor, ha egy másik emberrel közösen kell megoldanotok valamit, vagy akár több emberrel, és nekik nem tetszik a sors?
Ilyenkor tovább lehet lépni szerinted?")

Bár nem tőlem kérdezted, hanem Csepptől, enedd meg, hogy válaszoljak én is...:)
Nemhogy tovább LEHET, hanem tovább KELL lépni...Egy másik ember helyett, bármennyire is közel álló, nem tudsz tenni semmit.
Ha nem megy együtt, az azt jelenti, hogy jelen pillanatban, nem egyet akartok. Nincs mit erőltetni. Egy ponton túl, csak a sorssal hadakozol, miközben az életnek mindig igaza van.
Hidd el, könnyebb lenne az élet, ha nem erőltetnénk...nézetet, véleményt, érzéseket...
A "rezgésnek", ami olyan sok ellenérzést tud kiváltani belőled, ahogy idáig figyeltem, csak ennyi lenne az értelme: vagy megy együtt, vagy nem...
És ha megpróbáljuk összehangolni, és még mindig nem megy, bár úgy érzed, hogy Te minden tőled telhetőt megtettél, ennek ellenére sem, - az tényleg azt jelenti, hogy abban a pillanatban, nem közös a hullámhossz. És a Te szempontodból, ez lehet, hogy a "másik hibája", de akkor sem erőltetheted rá a saját nézeteidet, - és nem erkölcsi megfontolásokból, hanem józanságiakból. Merthogy nem fog sehova sem vezetni. Onnantól ez is játszmává válik, pedig gondolom, mert írtad, hogy Te is játszmamentes életet szeretnél.
Nem tudom, sikerült e érthetően leírnom, amit szerettem volna...



Kedves Origami!

Szerintem mindenképpen tovább mész..., csak az nem mindegy hogyan. Beletörődsz vagy elfogadod.
Én is sokszor esek abba a hibába, hogy beletörödőm ..., elnyomom .
Az elfogadáshoz nagyon őszintén, mélyen szembe kell néznem magammal, félelmeimmel, sőt nyitottnak kell lennem.
Valjuk be ezek nem egyszerű feladatok.
csepp



Köszönöm, kedves csepp. :-)

Bizony, nem mindegy, hogy az ember kicsi pofont kap, vagy ha nem oldja meg, rázuhan a kiskertajtó. :-))))))
Van benne tapasztalatom, és pont ezért, többet nem játszadozom, elfogadom a sors akaratát. :-))))))
De mi van akkor, ha egy másik emberrel közösen kell megoldanotok valamit, vagy akár több emberrel, és nekik nem tetszik a sors?
Ilyenkor tovább lehet lépni szerinted?
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8