Hogy vidáman kezdődjön és érjen véget a Napod!

Fókát olvasva eszembe jutott egy könyv ami itt van a polcomon.Barbel Mohr Hogyan rendeljünk jól az Univerzumtól.Ebből idézek egy gyakorlatot,mely biztos,hogy mosolyt csal az arcotokra. :))))))

Gyakorlat
Melyik az a kilenc mondat vagy minta, amelyet rögzíteni szeretnél a tudatalattidban? Írd le őket, és szedd rímbe, vagy fogalmazd meg könnyen megjegyezhető mondatok formájában. Ötletadóul álljon itt az előadásaim hallgatóitól néhány példa:
- Az egészség jó példa, követem is én még ma.
- Minden beteg örvendhet, még új foga is kinőhet.
- Ha barát vagy, és ha barátra lelsz, nincs nagyobb kincs, amivel útra kelsz.
- A lelkem rendben, szárnyal a kedvem.
- A tanulás könnyen megy, olyan, mint az egyszeregy.
- Magamat szeretve más miért ne szeretne?
- Kicsi és nagy, idenézz, hozzám záporoz a pénz.
Jó, ha a jelenetkez kéznél van egy egész alakos tükör, vagy legalábbis az otthon fellelhető legnagyobb tükröd is. De egy barátoddal közösen is végezheted a gyakorlatot. Az előadásaimon ötös csoportokban játsszuk el ezeket a jeleneteket. Így a négy másik résztvevő látja, hogyan adják elő a „darabját”, mivel a csoport közösen eljátssza mindenkinek a jelenlétét. Itt tehát a többiek vállalják a tükörképünk szerepét.
Odaállsz tehát a tükör elé, és kitalálsz egy olyan mozdulatot vagy kis jelenetet, amellyel ki tudod fejezni a mondatodat. Valamit, amit könnyen meg tudsz jegyezni, ami jól kifejezi az üzenet lényegét. Azután eltáncolod, elénekeled, eltapsikolod és elugrabugrálod a tükör előtt az új mintádat, s ezzel kiválóan az emlékezetedbe is vésed. A tananyagba ugyanis beépítetted a hallást, a látást, a mozgást, a cselekvést és a játékos lazítást (táncolást, éneklést). Próbáld csak meg ezt az egészet újra elfelejteni! Ugye, hogy nem tudod? Jó, mi?
A kérdés csak az, mit táncolsz el magadnak a tükör előtt másnap reggel és a jövő héten reggel. Remélhetőleg nem azt, hogy alig-látok-ki-a-fejemből-mintha-kalapáccsal-ébresztettek-volna-már-megint-reggel-van-kinek-van-kedve-most-táncolni?!
A jópofa és ötletes jelenetek üzenetét akkor sem felejted el többé, ha csak egyszer láttad őket, hiszen az ilyen jelenetek jelentik a tanulás természetes útját-módját. De azért eltart egy kis ideig, amíg a tudatalattid átáll a jelenet tartalmára. Minél több érzékszerveddel és minél nagyobb átéléssel végezted a gyakorlatot, annál gyorsabban.
Aztán, ha egyszer reggel arra ébredsz, hogy az első érzésed vagy gondolatod a jelenetből ered, megnyugodhatsz, mert sikerült: elsajátítottad, amit meg akartál tanulni. Addig is minden reggel és este eljátszhatod a tükör előtt a jelenetet. Tedd meg akkor is, ha csal fél percig tart mondjuk háromszor elénekelni és eltáncolni az általad költött sort, így annak üzenete egyre természetesebbé válik a tudatalattid számára.
Az energia a figyelmet követi
Többnyire mire szoktál figyelni napközben? A kellemetlen dolgokra és arra, ami nincs, vagy inkább az élet apró ajándékaira és örvendetes oldalára? Tudsz róla, hogy régen még a királyoknak és a császároknak sem volt folyóvizük, központi fűtésük és villanyfényük? A televízióról, a mosógépről és az autóról már nem is beszélve. Te jobban élsz, mint az utolsó kínai császár. Hálás vagy érte? Vagy nyafogsz, mert nem tetszik a fürdőszobában a csempe?
Clemens Maria Mohr (már említettem tréner- és szerzőtársam) nagyon szép példával jellemzi a figyelem erejét: képzelj el egy 100 méter széles sípályát, gyönyörű, friss hőval, simára gyalulva. Fent, a pálya tetején áll a kezdő síelő, a pálya közepén pedig egy magányos fa. A kezdő félve sandít a fára. Vajon ki fogja tudni kerülni? Igaz, hogy mindkét oldalon 50 méternyi helye van, de fogalma sincs róla, hogyan kell benni a kanyart, és egy rejtélyes mechanizmus a mozdulatait úgy irányítja, hogy egyenest a fának rohan. Hát ez a figyelem törvénye.
Ajánlatos tehát sürgősen elkezdenünk arra figyelni, amit az életben el szeretnénk érni, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, amit el akarunk kerülni. Ugyanez a aszabály természetesen ennél fontosabb és reálisabb határok között is érvényes. Ha a pálya csak három méter széles, és meredek lejtő van mindkét oldalán, hasznos lehet, ha mégis szentelünk némi figyelmet a fának és a mellette elvezető útnak is. Máskülönben előfordulhat ugyanis, hogy mesterien kikerüljük ugyan, ám egy vastag ág az arcunkba csapódik, csak azért, mert nem akartunk odanézni. Ennek pedig már semmi köze a spirituális bölcseletekhez, ez inkább egyszerű elfojtás.
Tudom, hogy megint megfogalmazódott benned egy kérdés. A két példa közötti különbség egyszerű volt, és nagyon világos. De mi van akkor, ha a pálya, mondjuk, tíz méter széles, a fa pedig egy öt méter vastag ősfenyő? Másképp fogalmazva: hol a határ aközött, hogy bölcsen a jó dolgokra figyelünk vagy hogy egyszerűen letagadjuk a rosszat?
A válasz egyszerű: csupán istenadta józan eszünkre és a saját megérzésünkre kell bízni magunkat. Gondold végig, mi tűnik jó megoldásnak, és ha kételyeid lennének, képzeld magad elé a lehetőségeidet, s arra figyelj, hogy melyik tölt el jobb érzéssel. Az értelem és Istentől való (lásd a „Hogyan élesszük fel magunkban az egyetemes intelligenciát” című fejezetet), ezért nem megvetendő. „Segíts magadon, Isten is megsegít” – így szól a mondás. „Használd istenadta tehetségedet, s a többit megkapod” – hallhatjuk néhány vallási és sok spirituális tanítótól.
Az „istenadta tehetség” a képességeidet jelenti. Abban a tudatban pucolod-darabolod a zöldséget, és öntöd rá a szószt, hogy alantas tevékenységet végzel? „Furcsamód” egészen másképp fog ízleni az étel, ha olyan ember aprítja és ízesíti szósszal ugyanazt a zöldséget, aki becsüli és örömmel végzi, amit tesz. Vannak kolostorok, ahol csak a legtisztább és legbölcsebb szerzetesek késízthetnek ételt a többiek számára, mert csak ők képesek hozzáfőzni a szeretet egyetemes energiáját.
Röviden: az eszed és az érzéseid együtt megsúgják neked, hol a határ, és mikor hová irányítsd a figyelmedet. Minél jobban megbecsülöd őket, annál inkább ízlik majd az étel, vagyis annál több egyetemes erő áramlik a tetteidbe.