Te egy nagy-nagy csoda vagy történetek, mesék felnőtteknek

"Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza.
Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa...

Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?
Mindegyikünknek azt kellene mondanunk:
- Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod.
Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük!"

Dr. Rosa Rivas így ír a Megbocsátásról:
Kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a megbocsátás képessége EGÉSZSÉGÜNK Központi tényezője. Alapja.

A Megbocsátás a kulcsa Belső Békénknek, és Szabadságunknak,
- mivel gyógyítja az elkeseredett szívet,
- harmóniát ad a munkában,
- és segít, hogy otthon érezzük magunkat a világban,
- és nyitottabban éljünk Embertársainkkal.

A Megbocsátás az egyedüli módja annak, hogy leváljunk a már korábban befejeződött, de még feldolgozatlan kapcsolatainkról, és belső küszködéseinktől megszabadulva, szabadon folytathassuk tovább utunkat.
A Megbocsátás a Lelki a Testi, és általában, SPIRITUÁLIS egészségünk alapja.
A megbocsátás alapvetően szükséges a gyógyuláshoz. Mint ahogy az is, hogy ne nyomjuk el, és ne értsük félre érzéseinket. Saját valóságunk sokféle érzést foglal magába. Egyrészt a Hitet, a Tudást, az Örömöt, az Optimizmust, mint az olyan érzelmeket is, mint a Düh, a Neheztelés, az Ellenségesség , a Szégyen és a Bűntudat. Ezek a negatív érzések általában elrejtve maradnak, és fájdalamat keltenek a felszín alatt. Mindaddig, amíg meg nem gyógyítjuk őket, nagy árat követelnek tőlünk: Egészségünket, a Boldogságra való képességünket, és azt, hogy képesek legyünk egymást kielégítő és gazdagító kapcsolatokat teremteni.
A megbocsátás abban segít, hogy megszabaduljunk rossz közérzetünktől, gyengeségeinktől, amit a bennünk lakozó düh és harag okoz, mert ezek: a Düh és a Harag, a mi ÉLETERŐNKET szívja el. Azok az emberek, akik elvesznek saját haragjukban és gyűlölködésükben, a Bűntudatban és a Szégyenben, azoknak rideggé válik életük, és elveszítik életenergiájukat.
A megbocsátás mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy kiszabaduljunk mások cselekedeteinek hatalmából, és szabadon élhessünk. A megbocsátás belső megkönnyebbülést ad, és képessé tesz, hogy reménnyel a szívünkben éljük meg a jelent. Az ITT és MOST-ban.
A múlt hangjai éppen abban akadályoznak meg minket, hogy képesek legyünk a JELEN-ben élni. Csak a megbocsátás ad reményt ahhoz, hogy újra ráleljünk belső békénkre, és a mában élve, egy szebb és jobb jövőt tudjunk magunknak építeni.
A világ összes tudása is vajmi keveset ér, ha a bennünk élő harag napról-napra nő, ha egy újonnan megismert ember viselkedése minden alkalommal , egy korábbi, be nem gyógyult kapcsolatunkra emlékeztet. A megbocsátás feltételezi, hogy elfogadjuk saját értékeinket, és azt is, hogy hibáinkban egyben lehetőségeinket is meglássuk.
Lehetőséget arra, hogy növekedjünk, hogy tudatosságunk gyarapodjon, és a bennünk élő részvét kibontakozhasson, és erősebbé váljon.
A megbocsátás nem viselkedések láncolata, hanem hozzáállás kérdése.

Hozzászólások



minden pillanat a vidámságé kéne, hogy legyen:)



A Teremtő létezése Sokan

A Teremtő létezése

Sokan azért nem hisznek Istenben, a Teremtő létezésében, mert semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem találnak a tevékenységéről. A hitetlenek számára Tóth László Tibor az alábbi szellemes példázattal világította meg az irányított teremtés létezését:

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezekután azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyiüzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.

Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen!

De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyiüzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)



Egy másik világ:)

Tündér kertben jártam...

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,

De legszebb álmaimban néha rátaláltam.

Ott sosincs viszály, s örök béke honol,

Tücsök énekére, madárdal válaszol.

Évszázados fák közt hűs patak csordogál,

Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.

Virágillatú szél borzolja hajam,

Arany napsütésben fénycsillámok táncolnak.

Amerre csak nézek, mindenki mosolyog rám.

Egy lelógó faág, megérinti ruhám.

Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,

Úgy érzem, gondom tőlem messze kerül.

Selymes fűszálak vigyázzák a léptem,

A szeretet fényében fürdik egész lényem,

S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,

Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.

Nem beszél, de mégis értem minden szavát,

Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.

Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,

Puha lepkeszárnyon álom repít tova.

Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,

A szeretet ritmusa dobban a szívemben.

Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,

Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.

Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,

Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.

Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,

Szívem rejtekébe melegséget hoznak.

Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,

Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.

Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,

Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.

Mert, kell a hit és kell a remény, hogy valahol az álmok mélyén,
Létezik egy olyan világ, mely őrzi e tündérek nyomát...

IGENT mondtam magamra. :)



Kortalanul élni....

" Ki a fiatal?

A fiatalság mércéje nem életkor, hanem a szellem és a lélek állapota:

az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.

Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával arcod lesz ráncos,
ám, ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg.

Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.

Az ember - akár 16 éves, akár 66 - de lehet 120 is, csodára szomjazik,
és elámul a csillagok örökkévalóságán,
a gondolatok és a dolgok szépségén:
nem fél a kockázattól,
gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap!

És szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, annyi idős lehetsz, mint a reményeid,
de egyben olyan öreg, mint kétségeid.

Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság -
az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze szívedet. " Albert Schweitzer

IGENT mondtam magamra. :)



Szeretném, ha

Szeretném, ha megismernének, igaz szívvel szeretnének, szenvedésemet nem mutatom, fájdalmamat eltakarom!

Nehéz volt gyereknek lennem, sokszor kellett védekeznem, ma már felnőtt testben élek, de lelkemben még mindig félek.

Ha szemembe nézel kész vagyok a támadásra, hogy gyermeki félelmem más ne lássa.

Támadással akarom védeni magam, indulat van szavaimban.

Gyermeki lelkemnek kegyetlen volt eme világ, sokk hatással van még reám.

Tudod, hogy gyermekként életben maradjam, nem tudtam mást, csak, hogy önmagam érzéseit megtagadjam.

Nem akartam érezni már semmi fájdalmat, mert megölt volna a bánat.

Igy, hát bánatomat megtagadtam, és csak a boldogságot, mint érzést, kerestem, akartam.

Azóta is bennem él fájdalom, szívemben nincs igazi nyugalom.

És mivel nem akartam átélni a bánatos érzést, a fájdalom nem talált lelkemben megértést.

Ellenben, ha nem akarok tovább élni fájdalmas múltammal, szembe kell nézzek Önmagammal!

Ahhoz, hogy meggyógyítsam bánatos múltam, szeretnem kell végre Önmagamat.

Zokogva élem át a múlt fájdalmát, megértem Önmagam, egy vagyok az érzéssel, élhetek most már békével.

Mindez nem volt könnyű dolog, de szívem már mélyen zokogott. Érzelmek. Érzések. Nem kell, hogy tovább féljek.

Nincsenek többé félelmeim, elfogadom érzéseim... ha bánatos vagyok bánkódom, ha jó a kedvem, vigadom.

Elfogadom érzelmeim lelkemben, béke van a szívemben. Ha szemembe nézel Önmagam vagyok. Nem viselek többé már álarcot.

Nem kell, hogy tovább védjem magam, látni engedem Önmagam.

Nézz a szemembe, láthatsz engem, szemem tükrözi őszinte lelkem.

Megértem immár az emberek szenvedését, mert ők is megtagadták magukban ezt az érzést.

Fájdalmaik alatt ma már csak szeretetet látok, magamba fogadom az egész világot, és az emberiséget szívembe zárom.

" Az igazán BÖLCS ember szavai és TETTEI összecsengenek. A lényeg az, ki mit TESZ az életében, és nem az, hogy mit mond. " Szép idézet Origami! Köszönöm szépen!

IGENT mondtam magamra. :)



Az igazán BÖLCS ember szavai és TETTEI összecsengenek.

A lényeg az, ki mit TESZ az életében, és nem az, hogy mit mond.



Mai bölcselet: 2009. 08. 21. péntek

Semmi sem károsíthat engem jobban saját magamnál. Hiszen, ha elszenvedett sérelmeinket magunkkal cipeljük mindenhová, nos akkor saját hibámból válok igazi, és igazán, önmagam áldozatává. " Szt Bernát

" Amiként az ember szívében érez, olyanná válik!" Biblia

" Napjainkat tetszésünk szerint használjuk fel.
- Elfecsérelhetjük, jóra fordíthatjuk. A Holnapi nap ma este örökre eltűnik, hátrahagyva mindazt amit beváltunk belőle.
Használhatjuk vetésre, nemcsak aratásra! - ám ki mint vet, úgy arat. Ki szelet vet, vihart arat. A Jó, a Sikeres másik ember méltatása, például szolgálhat mindenki számára.

Szegénynek is, gazdagnak is, ugyanúgy 24 órája van. Ne pocsékoljuk hát el sopánkodásra, ha hálát mondhatunk helyette:)
Én Istenem hálás vagyok neked, hogy ezt a szép gondolatot itt megoszthattam! És azért is, hogy meglátom a tehetséget, a széplelkűséget mindenkiben, még akkor is, ha azt az illető ma még el sem tudja magáról képzelni:)

Ma pontosan ott tartasz, ahova mindig is jutni akartál!"

Örök értékkel bíró, ám lelki nyugalmunkhoz alapból hozzájáruló gondolatok:
- szabadulj meg a gyűlölettől!
- Ne aggodalmaskodjál, helyette a bizakodásra gondolj!
- Élj egyszerűen!
- Adjál többet; és várj sokkal kevesebbet!
- Emlékeid bankszámlájára gyűjtögesd ma megélt emlékeid, melyek előre vivőek! Tegyél félre sok szeretetet, örömöt, boldogságot, hálatelt szívvel, ami a tiéd. Vedd el.

IGENT mondtam magamra. :)



Wass Albert: Mese az erdőről

Wass Albert: Mese az erdőről
(részlet)

Tudnod kell, hogy amikor a Jó isten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.

Az elsőnek a Jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát.
A másodiknak a Szeretetet adta,
s a harmadiknak a békességet.

Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jó isten. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyílhattak meg s ők nem tehették beléjük a Jó isten ajándékait.
A Jó isten pedig, aki mindent lát, látta ezt is, és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban, és jajgatástól lesz hangos a föld.
S ahogy a Jó isten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyalka, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
- Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyal társaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velők semmit, amíg az ember szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velők az ember szívét!

A Jó isten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
- Próbáld meg lelkecském -- mondta kedvesen a Jó isten. -- Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket!

Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él.
A szellő, akit ruhája ráncaiból húzott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s taníthatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos.
Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás, Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
- Gyertek! -- mondta nekik -, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott is a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első ember...de hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte el legszebb meséjét a forrás: az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit.
Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent. Amikor elment, zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön.. Az esteli harmat. Angyalok könnye.

Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment.
Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, a kik nem látják a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
- Istenem, milyen szép...

És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy rozsdás lakat.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe betették a kincseket. A jóságot, a szeretetet, és a békességet. Magasan fönt, az égben, fehér felhő tutajon a Jó isten ült, maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából, és alámosolygott a földre.
/Forrás: CH - Fehérlófia/

IGENT mondtam magamra. :)



„ Megbocsátottam a

„ Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit , aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.

DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

„ Az átlagos életért elég csak küzdeni, de a Szabadságért harcolni kell! „

" Értékeld különbözőségeidet, de ünnepeld a hasonlóságokat!"

"Illanó álom addig a Boldogság, mint nyíló rózsa illata!"

Ne arra áhítozz, hogy könnyebb legyen, hanem arra, hogy ügyesebb légy!

Ne kevesebb gondot, hanem több hozzáértést kívánj!
Ne kevesebb kihívásra számíts, hanem több bölcsességre!"

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Drága Ragyogás!

Gyönyörű történetek..., mélyenszántó tanulságok.
Köszönöm...
csepp



Mese felnőtteknek

A Változás-hoz; Mese
A változás

A változás lassan jött, érlelődött.
Igazából nem voltak különösebben látható jelei. Mintha egy nagy macska lépkedne óvatosan az erdőben, halkan, nehogy meghallják lépteit.
Minden idegszálával figyelve, éberen. Ez történt itt is.
Persze eddig is voltak események, melyek felkavarták életét.
Hisz minden, ami az elmúlt években fontos volt számára, hirtelen semmivé foszlott.

Barátok, akiket legalábbis annak hitt, most az idő homályába vesztek.
Nem is baj, gondolta. Hiszen más utakat jártak, más célokat kutattak.
Munka, amiről azt hitte, innentől már kitart élete végéig, most nem volt már olyan fontos számára. Igazából az elmúlt évek folyamán egészen más terület vonzotta.

Imádta az embereket, nagyon szeretett velük beszélgetni.
Ezt ugyan megadta neki a munkája, de csak nagyon módjával.
Nem is erre a tevékenységre vágyott, nem is értette, miért ment erre a pályára.
És már nem emlékezett, mi vonzotta ide annak idején.

Most itt ült a szobája csendes nyugalmában, gondolkozott, és már csak a jövő érdekelte.
A jövő, amely hirtelen elérhető közelségbe került.

Nagyon pontosan emlékezett erre az eseményre, mert szinte hallotta a csattanást, ahogy az idő síkjai összekapcsolódtak. Mintha egy vonat érkezett volna a távolból. Egy vonat, amely határozott sínpályán haladt, majd megállt egy pillanatra. Ekkor a sínpályákat átváltották, és a vonat egészen új irányba indult tovább. Érezte, amikor megtörtént.
Azon a teliholdas nyári éjszakán, amikor a barátaival énekeltek, múlatták az időt, élvezve egymás társaságát. Nem értette, miért ekkor, miért így történt meg a változás.

Tulajdonképpen erre várt már évek óta.
Akkor, amikor otthon az íróasztalánál ült, és csendben sírdogált.
Fájt minden.

Fájt,hogy elvesztett kapcsolatokat.
Fájt az anyagi veszteség.
Fájt a jövőbe vetett hit elvesztése.

Már a reményt is feladta, hogy valaha sikerülni fog új életet kezdenie.Talán mégis a legjobban az fájt, hogy csalódott önmagában.
Az, hogy végigpergetve az elmúlt idők eseményeit, szembe kellett néznie a saját hibáival. Igen, ez nagyon fájt.(!!!!!)

Most egészen tisztán érezte, ahogy a változás magába szívja, mint egy örvény, amely biztosan nem ereszti el. Tulajdonképpen nem akarta, hogy elengedje. Mégis valami furcsa borzongás futott végig rajta.

A félelem.
Félelem attól, hogy mi van, ha most nem sikerül. Ha ennyi év kudarc, próbálkozás, tanulás, küzdelem után, most sem sikerül.

Akkor vajon mit csinál?
Mit fog kezdeni magával?
Akkor minden, amiért eddig harcolt, romba dől. Nem, ezt nem bírta volna ki. Hisz annyira vágyott már mindarra, ami rá vár.
Tudta, hitte, hogy sikerülni fog.
Sikerülnie kell!
Akkor miért félt mégis?
A kérdés ott rezgett a levegőben.

Nem jött válasz. Valami ott, abban a pillanatban elmúlt.

Tehát eljött az újjászületés pillanata. Hiszen minden halállal egy új élet kezdődik. Talán az is megérkezett már? Csak ő nem vette észre? Igen, bizonyosan itt van, hiszen ez az élet rendje.
Gondolatai, mint a füst szálltak keresztül a szobán. Tekintete egy pontot nézett valahol a távolban. Vajon mit látott ott?
Arcán halványan egy mosoly derengett föl.

(szerző ismeretlen)

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Drága Admin Imi!:) Imádom a képet amit idetettél nekünk:)

Boldogok...akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok...akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nem csak néznek, hanem látnak is.

Boldogok...akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok..akik figyelnek mások hívására, anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok..akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok...akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Színek- képek... formák

Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok.

Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az erő, ami a férfi tekintetéből vágódott felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt:

- Fiam, mit látsz? A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és lassan betűzte:

- Pablo Pic... asso: Gu... Guernica. A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte:

- Fiam, mit látsz?

- Egy festményt. Apa, ez iszonyú! Emberek halnak meg, és az a ló...

- Fiam, mit látsz? A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt:

- Színeket.

- Ez az!- kiáltott elégedetten a férfi.
Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, leguggolt, s amikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt.

- Nem látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a színek, amelyekből a szivárvány is áll!

Az elméd, a fejedben lévő képek teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv...

Vagy akár az, ahogyan édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdelő alakjából szeretet áradt.

Elégedetten nézte fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret eresztettek, tovább beszélt.

- Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked, de tévedhetünk.

Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek hatására a színek helyett félelmet látsz.
S míg mi, édesanyáddal a lehető legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a valóság helyett azt lásd, amit láttatni akarnak veled, hogy...

HOGY A SZÍVEDBEN FÉLELEM LEGYEN SZÍVÁRVÁNY HELYETT!

A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt:

- Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok.
Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése.

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Mikor nem is gondoltad, hogy

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát. Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról;

és a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dolgok is válhatnak különleges ajándékká;

..ebédet főztél, és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.

... idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek többjük van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebbjük van.

Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok, és szeretsz engem.

.... könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is, és nem baj, ha ilyenkor sír az ember.

Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Szerettem volna így szólni: Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről te nem is gondoltad, hogy látom!"

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)