ÚT A TELJESSÉG FELÉ

volt egyszer egy kicsi katicabogár aki egy finom illatot követve beröppent egy szobába.
a szoba tele volt csodálatos új dolgokkal amiket ő még sohasem látott, de egy idő után eltelt vele és szeretett volna ismét kimenni a szabadba.
amikor vissza akart térni az úton amin jött, az ablak zárva volt előtte, és minden alkalommal amikor ki akart röpülni nekiütközött az üvegnek.
egy darabig próbálkozott, aztán nagyon elfáradt.
a szoba másik feléből áradt a sötétség hideg szellője, az ajtó mint egy pokol kapuja tátongott, és vezetett volna a komor előszoba felé.
szomorúan leült az ablak tövébe és bámulta a magasan szálló felhőket az égen, és arra gondolt miért érte őt ez az átok hogy itt bent kell maradnia.
látta az ablak alatt heverő bogártetemeket ahogyan reménytelenül fogságban lelte őket a halál, és most ez várt őrá is.
napok teltek el, mire annyira bedühödött és nekikeserdett hogy meg akart halni, azt gondolta nincs már vesztenivalója, és beröpül a halál torkába, a sötét előszobába ahol a hideg fuvallat kisodorta a fürdőszoba ablakán a szabadba.

volt egyszer egy fiú aki békében élte az életét, amikor egy napon, beköszöntött az életébe egy lány.
a lány veszedelmesen az ujja köré csavarta a szívét, a fiú egyszer csak azon kapta magát hogy egész életét hátrahagyva napjai azzal telnek hogy a lány körül forog minden gondolata és cselekvése.
barátai elmaradoztak, már nem járt bulizni, minden szabad napja azzal telt el hogy a lányhoz rohant oda, az utolsó percig ott volt, és utána rohant dolgozni hajnalban.
minden idő ellenére mégsem érezte úgy hogy ez elég lenne neki, még többet akart, szeretett volna minden percben a lánnyal lenni, és kereste ehez a lehetőségeket, képes volt minden eddigi értékét feláldozni őérte.
a lány viszont szerette őt de másképpen. ő nem szenvedett amikor a fiú nem volt ott, ugyanúgy élte az életét mint a kapcsolatuk előtt.
boldog volt, baráti kapcsolatai virágoztak, és cseppet sem érezte azt hogy változtatnia kéne bármit is.
a fiú ettől úgy érezte hogy a lány nem értékeli őt, nem fontos neki és ettől éjjel nappal szenvedett.
szinte kereste az alkalmakat amikor mérlegelhetett hogy "most fontos voltam neki vagy nem?"
amikor elmondta a lánynak hogy zavarja hogy mással beszél, szeretne csak vele lenni a lány csak mosolygott, és nem mutatott semmi egyéb reakciót őfelé.
a fiú ettől mégjobban szomorú lett, kezdte úgy érezni, teljesen elveszíti a lába alól a talajt, ITT VAN A NAGY SZERELEM ELŐTTE ÉS NEM LEHET AZ ÖVÉ.
féltékenységében legszívesebben szakított volna már vele, de nem tudta most megtenni mert úgy érezte hogy ha kitépné a szívéből azt a részt amit a lány tölt ki biztosan belehalna és elvérezne.
minden kudarc ellenére mégis minden hétvégén jött a lányhoz, és ugyan a lány azt állította hogy szereti, semmilyen jelét nem mutatta annak hogy többet jelentene őneki mint bárki más az életében.
EGYSZERŰEN NEM TUDTA ELENGEDNI AZT A GONDOLATOT HOGY A LÁNY AKKOR SZERETI ŐT HA ÁTADJA NEKI ÖNMAGÁT ÉS AZ ÉLETÉT.

aztán a fiú már teljesen elkeseredett.
mindenét elveszítette kétségbeesésében, és mégsem lehetett övé a teljesség érzése, "a világ csak egy pokol mégis" - gondolta és elszánta magát a halálra.
már nem volt vesztenivalója, mindenét elveszítette.
soha sem volt az övé semmi.
rájött hogy mindene illúzió volt, az egész élete.
minden csak hazugság volt, és ő mégis elhitte mert hinni akart benne.
most programozzon be még egy hazugságot? hitesse el magával azt hogy szereti őt és éljen ezek szerint?
adja fel a kétségeit és tegye magát sebezhetővé a sors kénye kedvére?
mi lesz ha nem gyanakszik majd?
mi lesz vele?
teljesen kiszolgáltatva érezte magát. nem tehetett mást,
ÁT KELLETT ADNIA ÖNMAGÁT AHOZ HOGY ÉSZREVEGYE, A LÁNY MÁR RÉG ODAADTA NEKI A SZÍVÉT, ÉS TÜRELMESEN VÁRTA AZT, MIKOR LEHETNEK EGYÜTT MINDKETTEN TELJESEK.

megjelent: http://ebredes-hajnala.hu/
2009.06.30.

Hozzászólások



Katica

Kedves, én ezt sejtettem, csak azért szóltam, mert így kín olvasni egy amúgy baromi jó szöveget... Én magam is szeretek lázadozni, csak vannak olyan dolgok, amiben felesleges. Csak annyit hagy tegyek hozzá, hogy szerintem a lázadás célja tiltakozni és el nem fogadni valami olyat, ami nem megfelelő vagy értelmetlen, netán felesleges.:) A nyelvi rendszerek ellen tiltakozni azonban önmagában felesleges, hiszen egyfelől nehéz a megváltoztatást elérni, ráadásul eddigi tapasztalatok szerint be is vált és sok dolgot megkönynít. A nagybetűs mondatkezdés se nem általános hagyomány, se nem iskolai "értékrend", csupán egy jel. Ez inkább egy kód/jelrendszer, amit mindenki így tanul meg és, ha ezen valaki változtat, az nehézséget okoz. Ugyanúgy, mint a Kresz ellen is lehet tiltakozni, hogy én szembe megyek a forgalommal, de 1. az én autóm törik, 2. engem büntet meg a rendőr (a kár az enyém és nem bizonyítottam az ellenállásom) és egyáltalán nincs is értelme, mert van egy sáv arra, hogy az ellentétes irányba haladjak... Ha minden lehetőséged adott, márpedig az írásod alapján igen, akkor miért nem tiltakozol az írásod tartalmával az általános hagyományok, az iskolai "értékrend" és a társadalmi "értékeket" szolgáltató rendszerek ellen? A szó nagy erő... Különösen, ha eléred vele azt a réteget, akit céloznál... Mert ez lenne a cél nem? Ha nem ez a cél, akkor mi? Magadnak írsz? Akkor miért publikálod? Ezek a kérdések merültek fel bennem, olvasva a válaszod.

A másik pedig egy egész más megközelítés... Azt mondod lázadozol, "fafejű" vagy és egy olyan katicáról írsz, amelyik napokon keresztül folyton nekirepült az ablaknak... Kérdés: Miért nem indulsz el Te is a sötét előszoba felé, ha a fényes üveg felé úgysem jutsz ki és csak a Te fejed fáj tőle? Ha másik útra lépsz, másik irányba, az evidens, hogy társadalomkövetés lesz belőle? Vagy esetleg a lázadás egy másik útja lehet, ahogy kijárat is? ;)

Na, de nem okoskodok, tovább. Csak kérdezősködtem. Elfogadtam, Te így írsz. Remélem ezzel mások is így lesznek, mert szerintem ez simán címlapos írás a mondanivalóját tekintve. És remélem nem vetted rossz néven ezt a választ, mert nem rossz szándék, vagy kötözködés szülte, csak az igény a teljességre. :)

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



szia Ritocska. semmi baj,

szia Ritocska.
semmi baj, nem veszem rossz néven amit mondtál.
örülök hogy tetszett amit írtam, de elég fafejű vagyok és nem akarok változtatni a kisbetűkön és a vesszőkön sem.
a vesszőkről ha jól emlékszem te nem szóltál, de ezeket a kritikákat már vagy harmincszor megkaptam különböző személyektől.
kicsit hadilábon állok az általános hagyományokkal, és főleg az iskolai "értékrenddel".
még nem dolgoztam fel az összes ellenszenvemet a társadalmi "értékeket" szolgáltató rendszerekkel szemben, ezért megmaradtak még efajta kicsinyes lázadási apróságok ami pl ez is.
de majd egyszer ezt is sorbaveszem :)
de nem mostanában tervezem :)



Köszönet pösztörce!

Nagyon tetszett, mindkét "történet" és nagyon magával ragadott és sokat adott. Különösen a katicabogaras... Valahol én is félúton vagyok épp az előszoba és az ablak között azt hiszem. :) Köszönöm, hogy olvashattam.

De egyetlen észrevételt, hagy tegyek és ne haragudj meg érte, mert nem bántó szándékkal írom, csak nagyon zavaró volt olvasás közben... Nem lehetne, hogy a mondatokat nagy betűvel kezded? Így olyan nehézkes olvasni, nekem legalábbis, pedig ez a szakmám és életemben elég sok szöveget javítottam is... Csak azért írom, mert tényleg olyan értékes, amit ide leírtál és még sokkal többet adhatna, ha erre az amúgy apróságra is gondot fordítanál.

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



"MINDKETTEN TELJESEK...", hmmm...., .....szép.... :-) !