plagizálás - kör e-mail

Szeretnék egy kör e-mailt megosztani...nagyon utálom ezeket, mert a legtöbbje tele van fenyegetésekkel, ha nem küldöd tovább, akkor ez meg az lesz... ez a levél amit szándékomban áll bemásolni, már többször járt a postafiókomban és szerintem azoknál is megfordult már, akinek bármiféle internetes elérhetősége van. Sajnos renitens módon a legtöbb kör mailt -azaz a 99.9 %-ot amit kapok nem küldök tovább, akár milyen bájos, az ok egyszerű ne kényszerítsenek semmire, amit meg továbbküldök annak oka esetleg egy közös emléket idéz azzal kapcsolatosan akinek átdobom :) Lehet, hogy babonás vagyok, de ha a címből már kiderül, hogy ez valami továbbküldős, fenyegetős olvasatlanul törlöm is... lehet a jobb félni mint megijedni :S Hát nem tudom...de ha sok a tárgyban az FW az biztos kuka, vagyis nagy valószínűséggel. De ez a történet, mindig meglep, talán erőt is csöpögtet gyakran megingó szívembe.
Egy kedves ismerősöm küldte tovább, akitől a Titok c. szösszenetet kaptam kölcsön egy olvasásra. Lehet egy kimondatlan kérdésre jött válaszként ez a történet, hogy mindig két választásunk van és csak mi dönthetünk, az univerzum-Isten pedig segít abban, hogy a döntésünk eredménye a javunkat szolgálja.
A történet:
> Egyszer érdemes elolvasni, talán elgondolkodni is róla...
>
> Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
> Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
> Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
> "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
> Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy
> a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
> Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
> azt mondtam:
> Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
> Hogy csinálod ezt?"
> Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
> Két lehetőséged van.
> Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
> Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy
> elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
> Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
> elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet
> szépségeire. Én a
> pozitív oldalt választottam."
> "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.
> "De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási lehetőségből
> áll.
> Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz,
> hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,
> hogy hogyan éled az életed."
> Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon
> gyárat, hogy önálló legyek.
> Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy
> döntöttem, hogy élek.
> Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
> Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes
> intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a
> hátában.
> Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
> Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
> Szeretnéd látni a sebemet?"
> Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset
> pillanatában.
> "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár
> hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,
> emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy
> meghalok."
> "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.
> Sándor folytatta:
> "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól
> vagyok.
> De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek
> arckifejezését,
> ami azt jelentette: 'Halott ember.'
> És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
> Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
> Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
> vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
> Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
> Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
> Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet
> választottam.
> Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."
> Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
> való hozzáállásával is.
> Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes
> életet élni. Hozzáállás kérdése minden.
> Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
> Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt
> tegnap aggódtál."

Hozzászólások



Duplán mondom-e én is el:)? Örülök, hogy olvashattam:)

És Sándorral külön jól esett, mert eredetileg Amerikai név volt a küldeményben a srác neve:)

IGENT mondtam magamra. :)



Fantasztikus

Fantasztikus történet.Köszönöm,hogy megosztottad velünk!

Geisha



Fantasztikus

Fantasztikus történet.Köszönöm,hogy megosztottad velünk!

Geisha



Nekem jókor jött

ez a pár sor.... köszönöm hogy olvashattam!
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Nekem jókor jött

ez a pár sor.... köszönöm hogy olvashattam!
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."