Kitalált levél

Kitalált levél

A kitalált személy, akinek a levél szól: egy bíró (Világbíró), aki az emberi lélek legnagyobb problémáira keresi a választ, és próbál útmutatást, tanácsot adni a hozzá fordulóknak.
A kitalált személy, aki írja a levelet: a Világ Ügyvédje, akinek az a feladata, hogy a Világbíró elé terjessze azokat a reménytelennek tűnő eseteket, amelyek megoldásra várnak napjainkban.

Tisztelt Világbíró Úr!

Örömmel értesültem arról, hogy betegségéből felépült, és újra készen áll arra, hogy hivatásának eleget téve orvosolja az emberi lélek ügyes-bajos dolgait.
Az elmúlt évben volt alkalmam összegyűjteni, mintegy csokorba szedni, azokat a gondokat, problémákat, amelyekkel a következő személyek fordultak hozzám, és rajtam keresztül Önhöz: Jóság Úr, Öröm Úr és Szeretet Asszony.
Levelem további részében az ő tapasztalataikat összegzem.

Jóság Úr teljesen el volt keseredve, amikor felkeresett engem. Hosszú ideje ismerem már őt, amikor azonban belépett az irodámba, alig akartam hinni a szemeimnek. Fáradt arca mély fájdalomról árulkodott. Elpanaszolta, hogy nincs már értelme az életének. Azt érzi, hogy senkinek nincs szüksége rá, mindenhonnan kitaszítják, és nincs a világon egyetlen ember sem, aki igazán jót akarna cselekedni minden hátsó szándék nélkül. Próbáltam megvigasztalni, de láttam, hogy hiábavalóak a szavaim, s a legszörnyűbb az volt, hogy a szívem mélyén én is igazat adtam neki.
Mintha nem léteznének már jó emberek…
Mintha a legönfeláldozóbb cselekedeteinket is beárnyékolná az önzés veszedelmes árnyéka.
Jóság Úrban már az öngyilkosság gondolata is felmerült, ezért is szeretnék legelőször az ő problémájával fordulni Önhöz.
A Bíró Úr feladata az lenne, hogy bebizonyítsa eme elcsüggedt Személynek, hogy igenis van értelme jót cselekedni, s napjaink posztmodern társadalmában is élnek olyan emberek, akik szomjazzák az ő jóságos jelenlétét.

A következő Egyén levélben fordult hozzám, ami nagyon meglepő volt számomra, hiszen általában mindenki személyesen szokott felkeresni. Távolmaradását azzal indokolta, hogy hetek óta annyira kedvetlen, hogy nem képes emberek közé menni. Kíváncsian olvastam Öröm Úr levelét. Tele volt negatív, lehangoló gondolatokkal, s mire a végére értem, lelkemben én is keserűvé váltam. A saját életemre gondoltam: az estéimre, amikor úgy térek nyugovóra, hogy azon bosszankodom, hogy már megint mit rontottam el aznap, vagy ki tett rám sértő megjegyzéseket akarva-akaratlanul; vagy a reggeleimre, amikor azzal a félelemmel ébredek hogy „ma vajon milyen újabb katasztrófa fog történni?”
Az öröm helyét valóban más foglalta már el, nemcsak az én életemben, hanem az egész világon: bosszankodás, félelem, aggodalom, csüggedés, bánat, szomorúság.
Öröm Úr azért érzi különösen reménytelennek a helyzetét, mert észrevéve a jelenleg uralkodó állapotokat, sokak rossz körülményeit, kénytelen volt belátni, hogy az emberek kizárják őt életükből. Miért örüljenek, ha nincs rá okuk, sőt minden körülmény ellene szól?
Az a kérése a Világbíró Úr felé, hogy adjon tanácsot neki, hogyan érje el, hogy az emberek negatív, nem éppen kellemes életkörülményeik ellenére is örömteliek tudjanak maradni..

A múlt hónapban egy fiatalos megjelenésű, lendülettel teli hölgy keresett fel: Szeretet Asszony. Egyénisége annyira sugárzó volt, hogy már-már kezdtem azt hinni, hogy ő valószínűleg eltévedt, és nem is a Problémamegoldó Ügyvédi Irodába akart jönni. Első mondatával azonban azonnal eloszlatta ezeket a gondolataimat.
„ Engem senki sem szeret, és tulajdonképpen én sem tudok már igazán senkit sem szeretni.” – közölte.
Megkérdeztem mi váltotta ki belőle ezeket az érzéseket.
„Ma már – válaszolta–, mindenki csak akkor keresi a társaságomat, ha abból valami haszna van. Feltétel nélkül senki nem hajlandó szeretni, s talán már nem is tudna. Mindenki csak ezt hajtogatja a másiknak: szeretlek, ha te ezt és azt nyújtod nekem, szeretlek, ha ilyen és olyan leszel, de csak addig, amíg olyan vagy, amilyennek szeretnélek látni, s az én elképzeléseimnek tökéletesen megfelelsz.
Szeretlek, ha…..Szeretlek, ha……!!!!!!!!!!!! Én ezt a sok HA-t nem bírom már tovább elviselni- fakadt ki ekképpen Szeretet Asszony.
Nagyon megsajnáltam a hölgyet, hiszen az ő nyomorúságos helyzetéből sem láttam a kiutat.
Hogyan lehetne ezt a sok „ha”-t feloldani? Kérem segítsen neki ebben Bíró Úr!

Jóság Úr, Öröm Úr és Szeretet Asszony problémáit tártam fel Ön előtt, kíváncsian és türelemmel várom bölcs válaszát.

Baráti köszöntéssel: A Világ Ügyvédje

Hozzászólások



Jóságos ég! :-)

Jóságos ég! :-)