Hogyan kövessem a szív hangját?

szív hangjaHogyan kövessem a szív hangját?

Eljutottunk oda, hogy az elme által diktált élet nem kielégítő számunkra, valamin változtatni kell, különben baj lesz, ezt már nem bírjuk tovább idegekkel, a feszítés már elviselhetetlen. Azt is beláttuk, hogy a szív hangja a változás motorja és hogy ez a hang legbelül már olyan erősen szólni kíván, hogy muszáj meghallgatnunk, különben kiabálni kezd és akkora patáliát csap, amekkorát elképzelni is félünk, ezért idejében szeretnénk végre a magunk módján, szép sorjában változtatni életünkön ott, ahol ezt a feszítést legerősebben érezzük.

Hallottuk már okos emberektől, hogy „hallgass a szívedre”, „kövesd a szíved vágyát és baj nem érhet” és folytathatnám a felsorolást, de ezt most inkább nem teszem meg. Láttuk, hogy akik a szívük hangját próbálják előtérbe helyezni, azok bizony sokszor elég csúfos vereséget szenvednek és kellemetlen helyzetekbe hozzák magukat, ezért mi kiálltunk az igazunk mellett: beszélhetünk a szívről, de hát mégiscsak át kell gondolni a dolgokat, mielőtt ész nélkül lépnék és veszélybe sodornám magam, mert hát mégiscsak sületlenségeket képzel a szívem, a dolgok nem így történnek a valóságban. Milyen szépen is hangzik ez a mondat, hogy „kövesd a szíved vágyát”, de még nem láttunk senkit, aki követte volna és valóban sikerült volna a bíróság vagy az utca helyett valahol máshol kikötnie… Jól hangzik, hogy a „szívedre hallgass”, de őszintén, ki látta valóban megvalósulni ezt a mondatot és ki vette ezt úgy istenigazából komolyan?

Minden pillanatban döntenünk kell, hogy éppen melyik hangra hallgassunk, ha például piros a lámpa, és a szívemre akarok hallgatni, mert mondjuk én azonnal át akarok menni, akkor megtegyem? Akkor ne menjek be dolgozni, mert a szívem azt mondja, hogy a Bahamákon szeretne nyaralni? Az egész világ egy nagy kuszaság lenne, ha mindig a szívemre hallgatnék, akkor most hogy is van ez? De ha nem hallgatok a szívre, akkor meg mi értelme van ennek a mondatnak, mi értelme van az ezoterikus tanításoknak, hol van ebben a valóság? Akkor mindez csak elmélet és a hétköznapi életben semmi értelme nincs, nem is lehet megvalósítani?

A szív hangjára hallgatni egészen mást jelent. Hogy pontosan mit is, azt most kezdjük el végre felismerni magunkban. Azt jelenti, hogy van egy érzés, belül, ami sokszor inkább fájdalom formájában jelentkezik, hogy mit szeretnénk megcsinálni az életünkben, vagy hogy mit nem merünk megtenni, vagy mit nem tudtunk megvalósítani, pedig nagyon vágytunk rá. Ezek az érzések valódiak, nem szabad félnünk tőle, komolyan kell vennünk őket, hiszen csak rólunk szólnak. A vágyaink egyediek és megismételhetetlenek, lenyomatai isteni minőségünknek, nem szabad elfordulnunk tőlük, hiszen önmagunktól fordulnánk el. Hiába minden, ezek a vágyak úgyis utolérnek, noszogatnak, hogy csináld, csináld, de mit is? Senki nem tanította meg nekünk, hogyan kell a szívünk szerint élni, hogyan kell úgy berendezni életünket, hogy szívesen éljünk benne, hogy örömteli legyen számunkra. A túlélésre vagyunk berendezkedve, az elme utasításai szerint. Vegyük komolyan a szívünk hangját, jelentsen az bármit is és hagyjuk magunkat kicsit ellazulni. Nem fog történni semmi, csak hagyjuk magunkat végre megpihenni ebben az állapotban. Ez a jövő útja. Ezt fogjuk megvalósítani a fizikai világban. Addig úgyse megyünk el innen, tudjuk jól. Muszáj megvalósítani ezeket a vágyakat, belül érezzük, hogy ezek nélkül nem lehetünk valódiak, nem teljesíthetjük be azt, amiért idejöttünk. Ez a szívünk hangja és van még mit tanulni róla, van még mit tudatosítani vele kapcsolatban. De innen indul ki minden, ez az isteni lényünk első valódi megnyilvánulása itt a Földön, ezért hálásnak kell lennünk önmagunknak, ezt már elértük, nem volt hiábavaló eddig semmi. Nem tudunk nélküle élni, meg kell hát tanulni együtt élni vele és átformálni ezzel az új erővel az egész életünket.

Véleményem szerint ez az Új Élet Ígérete. Ha megtanulunk bánni ezzel az erővel, megtanuljuk életünket egy magasabb perspektívából uralni. Kilépünk az elme-uralta háromdimenziós valóságból. Ez számomra az ötödik dimenzió. És ez cseppet sem elvont, cseppet sem ezoterikus, hanem nagyon is valóságos és nagyon is kézzelfogható. Őszintén hiszem azt, hogy együtt könnyebb lesz megtanulni uralni ezt az erőt, és hogy egy csodálatos, új társadalmat építünk magunknak, amiben bátran kifejezhetjük egyediségünket, azt, akik valójában vagyunk és közben egymással is harmóniában élhetünk. Ezt a Földet látom magam előtt, ebben hiszek.

Címkék: