A gyermeki Én!

A gyermeki Én!

Hiába bújsz akárhová, akármi mögé.
Úgyis látni a gyermeki énedet, így vagy úgy de kimutatod.
Gyerekként mindig nagy hatással vannak ránk bizonyos dolgok.
Amik aztán felnöt korunkat is tovább kíséri.
Mondjuk egy Tájkép a szobád falán, egy sivár pusztában futkosó lovakkal.
Egy makett, egy terepasztal, különböző díszek a szobádban.

Felnőtté válásunk után, nem dobunk el magunktól bizonyos értékeket.
Még a szikla szilárd, bűnöző belső világában is ott van, az a bizonyos gyermeki én.
Ami akár lehet művészet vagy bármi, akár tetoválás, vagy festészet módján is,
De örökíteni fogja azt, amit maga előtt látott. Igen kreativitásról van szó.
De ebben a kreativitásban ott van az a bizonyos gyermeki alkotás.
Ami még gyerekként nagy hatással volt ránk.

A mobil telefonod hátterére olyan képet raksz, ami mindig is nagy hatással volt rád.
Ez maga a fantázia. Ezen a képen, lehetnek farkasok, madarak, lovak, vagy éppen tájkép,
Vízesés, szóval minden, ami szép és jó.
Ezek a vonások sok mindent elárulnak az emberi pszihéröl.
A müvészet során a gonosz gondolatok eltűnnek.
Tehát ha egy bűnöző mester műveket készít egy börtönben,
Akkor nem biztos, hogy annyira rossz ember lehet.
Bár azt nem tudni mit követet el. De ami a lényeg, van valami az életében,
Ami fontos számára.

A müvészet, és az idejét azzal tölti, hogy vagy fest, vagy valamilyen más módon,
De alkot. Nem, azért hogy elismerést szerezzen,
Csak, azért hogy saját magát boldogítsa.
Mert benne is meg van az, hogy ami szép, az jó.
Jó rendben ez nem igazolja az ártatlanságát.

Felnőtt korunkra is megmaradnak azok a gyermeki gondolatok, érzések,
Amiket szeretnénk felnőtt fejjel megvalósítani.
Biztos találkoztál már olyan emberekkel, akikről sokaknak az a véleménye,
Kicsit gyerekes. Általában ezek az emberek, nagy szeretetet igényelnek,
Nem kaptak elég szeretetet, az életükből sok minden kimaradt.
És szeretnék bepótolni azt, amit akkor ne kaptak meg.

Nem vissza maradotságról van szó.
Csak, arról hogy valami hiányzik az életükből.
És pont az a gyermeki énük jön ki, ami kimaradt.
Ezt mondhatjuk úgy is, hogy sérült az énük kicsit.
Nem megfelelő nevelés, és felfordult családi élet.

Felnőtt korunkban megmutajuk gyermeki énünket.
Ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amik gyerekkorunkban történt dolgokra emlékeztet.
Ez lehet jó vagy rossz, a jó az, amikor mondjuk már családod, van,
És még a mai napig is terepasztal mellett játszol, gyerekeiddel.

A jó az, amikor felnőtt fejjel, szeretsz focizni gyerekeiddel.
A jó az mikor már betöltötted a 70 évet, és még most is a fiatal csajok után kajtatsz.
Hehe ez most jó volt mi?
Sorolni lehetne rengeteg variációt, ami gyermeki énünket erősíti felnőtt fejjel.
Például itt vannak a filmek, még a mai napig is vannak olyan gyerek filmek,
Amiket a szülök is, megnéznek. (12 éven aluliaknak szülői felügyelet stb., hehe

Általában a hölgyek szoktak még gyermeki ént elővarázsolni,
Mikor udvarolnak nekik. Mikor megszólítanak, bájkedvesen, mint egy gyermek szólna hozzád, hogy nekem van ám ez is meg az is bibi.
Mikor a virágokat babusgatják, akkor gyermeki énként, szeretetet sugároznak.
Szépen lágyan simogatják, és szolnak hozzá. Nőj szép nagyra. És meg öntözik.
A szerelemben a gyermeki szeretetből, és énjéből merítenek.

Így szeretlek, úgy szeretlek, vakuljál, meg úgy szeretlek. Hehe stb.
Bocsi kicsi vicc.

Mikor szerelmet vall két pár egymásnak, olyankor mind két egyén gyermeki
Énjéből merít, szinte csöpögnek, a szerelemtől.
Szinte elolvadnak.- vagy egybe.

Huuu már 0: 6 perc.. Írjam még ezt a cikket tovább?
Vagy inkább ne ragozzam tovább?
Na jó befejezem!

Tanárméni mondja Mórickának.
Móricka! Mondj egy szót vagy egy nevet. –
Móricka: Anyád!
Tanárméni: Jó akkor ezt most ragozd!
Móricka: KU….va - anyád!

Aauuuu – na ezt kellett ide?