Boksz az Univerzummal

Sokan sokféleképpen hisznek. Sokan sokféle teóriát állítanak. Lassan én is felállítottam a magam hitrendszerét és teóriáit. Nem kértem, hogy mások elfogadják, nem vallást alapítok. Egyszerűen csak mindazt a tudást, amit magamra szedtem különféle módokon, igyekeztem importálni a saját énembe. Igyekeztem úgy formálni, hogy számomra ne csak elfogadható legyen, de könnyedén elfogadhatóvá váljon és élhető legyen. Hogy ne essen nehezemre semmilyen szabály.
Szabály. Sokan mondják, azért van, hogy megszeghessük. De azt sokan nem tudják, azért is, hogy betarthassuk. Azért van, hogy vezessen. Van, hogy átbújunk a kordon alatt, tény, de ennek a szabályszegésnek is a célja ugyanaz, mint magának a szabálynak. Hogy önmagunkhoz hűek maradjunk és azt tegyük mindig, ami jól esik.

Ha a szabályokat mi alkotjuk önmagunknak, akkor alapvetően nem jelentenek majd terhet. Alapvetően. Mert, amikor igen, akkor szánt szándékkal hágjuk majd át őket.
Így voltam mindezzel én is. Elkészült a saját „alkotmányom”, amiben benne foglaltatott a saját szabályrendszerem, amit, ha kedvem tart megszeghetek, de csakis önmagamért. Jól éreztem magam benne, a kívánt eredmény azonban sorra elmaradt.

Hosszú út vezetett oda, hogy befejezzem az önmagammal vívott folyamatos harcot. Hogy ne csak a fegyvert tegyem le, de végre befejezzem magát a háborút végleg. A legnehezebb lépés volt az önszeretet, amihez annyira iszonyatosan nehezen jutottam. Közben pedig végig törekedtem arra, hogy jobb ember legyek. Nem másokért, önmagamért. De mivel az alapszabály az lett, amit magam felé mutatok, azt mutatom kifelé is, így másokkal is jónak kellett lennem. Nem éreztem kényszerűségnek és nem éreztem nehéznek.

Ráadásul úgy tűnt eredmények tartanak felém. Hogy a munka, amivel a rengeteg fájdalom legyőzése és a gödörből való be- és kimászás járt nem volt hasztalan. Lassan tényleg jobbnak éreztem magam. Félreértés ne essék, nem másoknál. Csakis magamnál jobbnak. Jobbnak, mint életemben idáig voltam. Örültem ennek a változásnak. Örültem, hogy az emberekhez szeretettel álltam, hogy a düh, mint olyan, ha néha, néha még rám is talált, hamarabb illant el, mint érkezett. Örültem másoknak, a sikerüknek, a szerelmüknek és a boldogságuknak. Segítettem, ahol tudtam. Szívből, szeretettel. Elfogadtam mindent, amit csak tudtam. Igyekeztem gyakorolni a türelmet.

Amikor öröm ért, azonnal ott voltam a pillanatban. Most-ként éltem meg, óriási hálával és örömmel. Nagy becsben tartottam. De ezek csak pillanatok voltak. Pillanatok, amiket heteknyi fájdalom kísért útján. De úgy voltam vele, nem baj, tovább, tovább. Előre a végtelenbe, lehet ez fordítva is. Tíz éve mondogatom ezt. Tíz éve állok fel minden menet végén, hogy egy újabb kiütés érjen.
Hónapokkal ezelőtt ért az első kétely. Minek állsz fel? Minek állsz fel újra és újra? Úgyis kiütnek megint. De NEM! Megráztam a fejem és azt mondtam, felállok, akárhányszor.

Pár hete azonban egymás után több jobbegyenesbe sétáltam bele. Már egy elég lett volna a KO-hoz, de, aki annyi kiütést kapott életében, mint én, annak egy már meg sem kottyan. Ezúttal viszont az „ellenfél”, akit mindig valójában a barátomnak tartottam, keményen arra ment, hogy padlót fogjak. A legaljasabb az egészben pedig az volt. Már azt hittem, enyém a meccs. Végre az enyém. Annyi vereség után, egyszer én lendítem magasba a kezem. Igen, győztem! Egyszer nem az én szemem reped, nem az én vérem kerül a ringbe, nem az én fogvédőm repül ki. De jött az első, a második, a harmadik, én pedig megszédültem. A világ besötétedett. A lábaim még tartottak, de szédültem. Vagdalkoztam, lendítettem a karom, de sorra levegőt ért. Éreztem, ahogy zuhanok a szőnyeg felé. A külvilágot már csak hallottam, nem láttam és nem is akartam már látni. Tudtam, hogy ez most más, mint eddig.

A fejem még becsapódott, egy újabb utolsó ütés. 9! Hallottam a fejem felett. Ezúttal lent maradtam és azóta sem keltem fel. Sokáig a szememet sem nyitottam ki. Csak döglök a szőnyegen. Amióta kicsit magamhoz tértem, látom, hogy van még, aki nyúl felém. Van még, aki felhúzna. De az ellenfél nem nyúl felém. Ne gyertek a „küldtem 3 csónakot is” tanmesével! Az ugyanis, akinek felém kéne nyúlni, az, aki kiütött és aki felé mindig hittel fordultam és szeretettel, cserben hagyott. Nélküle pedig nincs értelme felkelni. Nem a csónakok kellenek, hanem ő maga.

Ez az utolsó itt megjelent írásom. Napok óta nem kommentelek semmit, olvasni is alig és bevallom, kértem is a törlésemet a fórumról. Bár nem kaptam még jóságos Adminunktól választ, de remélem a levél nem kerülte el a figyelmét. Komolyan gondolom és kitartok e mellett.

Sok szerencsét mindenkinek a jövőben!

Mellékhatások: Nem panaszkodok. Nem tartok önsajnálatot. Nem gondolom, hogy nem tudnék újra felállni. Egyszerűen csak nem akarok, mert nem látom értelmét. A hibát nagyon sokáig magamban kerestem, mert ugye a külvilág a tükör. Eljutottam arra szintre, hogy nem tudom a tükör miért mutatja azt, amit. Rengeteg dolgot leküzdöttem magamban, sok csatát vívtam, mire elértem egy általános jó állaptot. Nem értem, hogy az általános jó állapotban miért érdemeltem azt, amit kaptam. Nem tudom, hogy a hála és az öröm miért nem működik és nem tudom, hogy a boldogsággal miért vonzottam rosszat. Magamnak és másoknak is.
Amit írtam, az egy helyzetjelentés, egy régebbi ars poetica és egy magyarázat egy távozásra. Nem érdekel, ha negatívan kommenteltek, de egyet kérek: se kiválasztottak, se angyalok, se semmilyen embertelen lény ne írjon ide hozzászólást, amíg létezik a profil! Csak emberekkel kommunikálok addig is, ahogy eddig is igyekeztem ezt tenni. Kérem, ezt tiszteletben tartani. Köszönöm.

Üdv,
R

Hozzászólások



Ritocska!

"Nem értem, hogy az általános jó állapotban miért érdemeltem azt, amit kaptam. Nem tudom, hogy a hála és az öröm miért nem működik és nem tudom, hogy a boldogsággal miért vonzottam rosszat. Magamnak és másoknak is."

Ritocska, amit adsz visszakapod valakitől, valamikor. Ne add fel. Ez a régebbi helyzeteidnek a lecsapódása.

Minden okkal történik. Ez is. DE most akkor teszel jót, ha kicsit nem figyelsz rá.
Azt is művészet megtanulni.

Nem elég ezt szajkózni: TE vagy a hibás, magadat ne csapd be, TE vagy felelős mindenért... sajnos ez nem ilyen egyszerű. Bizony a nagyoknak sem megy mindig csak úgy az elfogadás, és a mindennek én vagyok az oka dolog.

És ez így van jól.

Ugyanis emberek vagyunk, nem magányosan, felhőbe burkolózó, hegy csúcsán üldögélő buddha-papok (angyalok, kiválasztottak, para nem normálisak, lélekkufárok, szeretetzsoldosok, energiavámpírok...stb).

Kevés ember képes magát kihúzni a bajból. KELLENEK segítő kezek. Ezek pedig a barátok. Remélem, ezt így értitek. A Titok, a secret jó, (te vagy mindennek az oka és teremtője, azt kapod, amit adsz, így töményen fogalmazva), de a barátok is jók. Néha többet segítenek, mint a könyvek. Egy jó időben kapott emberi jó szó, emberi mosoly, emberi ölelés igenis NAGYON tud segíteni. Ezt teszi Öbi is a MOmomoval, az ölelés napon: Felébresztenek minket a fásultságunkból, a mindennapi nyűgök és problémák megoldásához mekkora lendületet adhat egy mosoly.... és néha bizony mi magunk nem vagyunk képesek adni.

Hiába tanulom meg, hogy ha mosolyt akarok, akkor nekem kell mosolyognom.

:-)))

Ez csak az én magán(y)tapasztalatom :-)

De viszont érdekes módon jól érzem magam a bőrömben, mégha sírdogálok is. Az ehhez tartozik. Nálam. Megtisztít és szükségem van rá. Ahogy egy jó szóra, mosolyra, MÁSTÓL...

PUszi Ritocs!

Hajrá!

Sziasztok!



Kedves Ritocska!

igaza van Admin-nak, saját magad vagy nyilván felelős mindenért, mi teremtjük a jelent a jövőt, és az lesz amit te akarsz. Ha úgy gondolod hogy rossz napod, azis lesz, ha vidám élettel teli napot akarsz, az lesz.
Sokat agyalsz szerintem fölöslegesen, közben meg teis látod egyértelműen a megoldást, egyszerűen csak túl misztifikálod a dolgokat (ezt teszi az egyetem:D). Vonszolod, ráncigálod, menekülsz, megmagyarázod, ahelyett hogy na Puff most szembenéznél a gondokkal, és máris megoldottad, vagy legalábbis nagyot haladtál előre. Remélem sikerül az utadra találnod, hisz látod pontosan is hol van a te autópályád, csak visszakellene "vergődni" rá minél kevesebb mellékutcával:)

Minden jót!

"Lemond az igazságról, aki megnyugszik abban, amelyikben él."



Draga Ritocska,

meglepve olvastam az irasodat... nekem hianyozi fogsz!
Annyi mindent irnek, de nem ismerve a konkret okokat, inkabb hallgatok. Csak az jutott eszembe utravaloul: minden pillanat egy uj tiszta lap. Mult nem szabad hogy hatalommal legyen feletted... te egy fuggetlen letezes vagy attol aki kiutve fekszik, mert a Lenyeged erinthetetlen! Adminhoz kapcsolodva: szerintem mihelyt megtalalod a SAJAT segito kezedet, abban a percben nem is lesz ra tobbe szukseged, mert elesni sem fogsz tobbe... Na jo zavaros voltam, talan ertesz...:)
Akarmerre is mesz, maradj meg ilyen oszintenek es szokimondonak, amilyen vagy:)
Olelesek Neked,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Ritocska! "Az ugyanis,

Ritocska!

"Az ugyanis, akinek felém kéne nyúlni, az, aki kiütött és aki felé mindig hittel fordultam és szeretettel, cserben hagyott."

Egy ilyen ember van csak, TE MAGAD. Másnak miért kéne feléd nyúlnia? Saját magad nem tudod felhúzni, senki sem fog. Te még mindig kívülről várod a segítséget? Hisze a Titok pont arról szól, hogy MINDENÉRT te magad vagy a felelős, ami történik. TE MAGAD. Ha ezt tudatosítod, akkor onnan már egyszerű (többé kevésbé) mert csak arra kell figyelni, hogy saját magad ne verd át. Bár sokan még ebbe a hibába is bele tudunk esni :-DDD

Szép napot! A leveledre pedig már válaszoltam korábban...

A.



:)

Drága Gaben5!
Nem dobtam türcsit, csak kiütöttek. Türcsit nem szoktam dobni, az, hogy távozom innen, nem megfutamodás, hiszen nincs mitől. Egyszerűen csak mennem kell. De köszönöm a hosszú idézetet, magam is kedvelem Oshot, a vizes példákat is és teljesen igaz is, amiről szól. Minden szépet kívánok Neked és külön köszönet a segítő szándékért! :)

Drága Geisha!
Az írásaim közül, amire szükséged van, azt javaslom mentsd le és akkor bármikor elő tudod venni, amit elolvasnál. Hús-vér ember? Ki mondta? Én egy vámpírjediangyalkopter vagyok. Megírtam már párszor. :)) De ez csak vicc persze. Hát igen, nekem is voltak már finomságok.
Kívánom, hogy most már pici lányoddal együtt csakis (vagy még inkább csokis) jót és minden jót kapjatok és hogy befejezd a negatív teremtéseket magadért, érte, kettőtökért! Nagyon sok sikert, szeretetet és szép dolgot kívánok Mindkettőtöknek!

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Drága Ritocska! Remélem

Drága Ritocska!

Remélem olvasod amit írok,de ha nem akkor írok az e-mailre amit megadtál!A lényeg az,hogy az írásaidat mindig elolvastam,sőt kedvencekbe mentettem.Nagyon sokat köszönhetek neked.Most is,ezzel az írásoddal is,hisz látom,hogy te is hús-vér ember vagy aki ugyanúgy küzdesz mint én:))
2004-ben amikor a kislányom megszületett,volt életem egyik legboldogabb időszaka.Annyira boldogan vártam,annyira tele voltam pozitív rezgéssel,hogy nem is értettem,hogy romolhattak el a dolgok,de a születése pillanatában a határtalan boldogság pillanatában már éreztem,hogy a kislányom születésével egy időben elveszítettem a szerelmet.Így is történt.Így éltem évekig nagy szeretetben a kislányommal,de csak,mint baráttal az apjával.Aztán döntöttem,hogy nem élek így tovább,mert jogom van a boldogságra,ezért elköltöztem a kislányommal.Jól éreztem magam,tudtam jól döntöttem,tele voltam erővel,vidámsággal.Minden területen sikeres voltam.A szerelem is rám köszöntött.De hiába a sok pozitív rezgés,a sok nevetés egy csapásra minden összeomlott.A kislányom apja meghalt,a munkám stagnált,anyagilag is meginogtam és ennek betetőzésére a nagy szerelem,akivel úgy éreztük,megtaláltuk egymást,elhagyott.Ma sem értem,hogy lehet ez,miért történt ennyi rossz amikor minden rendben volt,de itt vagyok,pedig még mindig nem hagytam abba a negatív teremtéseket,még mindig nem volt elég:)Ennek ellenére tudom,hogy minden rendbe jön és pont azért,mert bevonzom,megtalálom az olyan embereket,mint Te Ritocska!Nagyon szeretném ha maradnál,nagy szükség van rád és a gondolataidra is!

Szeretettel:Geisha



Még ne dobd be a türcsit, most jön csak a java!

"Az elme a tudat zavara, éppúgy mint ahogy a hullám az óceán zavara. Beavatkozott valami idegen dolog - a szél. Valami kívülről történt az óceánnal vagy a tudattal - a szél vagy a gondolatok -, és ettől káosz keletkezett. A káosz azonban mindig csak a felszínen van. A hullámok mindig a a felszínen vannak. A mélyben nincsenek hullámok - nem is lehetnek, mert a szél nem tud a mélységig hatolni. Tehát káosz csak a felszínen van. Ha befelé mozdulsz, átveszed az irányítást. Amint a felszínről a középpont felé indulsz el, hiába zavaros a felszín, te többé már nem leszel az..."

"...Most már hiába vannak hullámok, téged már nem érnek el. Most már látod is, hogy nem hozád tartoznak, csupán felszíni konfliktusok valami idegen dologgal. És amikor a középpontod felől nézed őket, a konfliktus lassan-lassan megszűnik. Szép lassan ellazulsz. Lassan elfogadod, hogy erős szél fúj és olyankor teljesen természetes, ha hullámok keletkeznek; nem aggódsz többé emiatt, és ha nem aggódsz, akkor még a hullámok is élvezhetők. Nincs velük semmi baj. Baj csak akkor van, ha még te is a felszínen vagy. Ha egy apró ladikban evickélsz az óceán felszínén, amikor erős szél támad
, dagály van, és az egész óceán megvadul. Olyankor természetesen félsz, halálosan rettegsz, hisz óriási veszélyben vagy. A hullámok bármelyik pillanatban felboríthatják a ladikodat, bármelyik pillanatban meghalhatsz. Mit tehetsz a picike ladikoddal? Hogyan uralhatnád a helyzetet? Ha harcba szállsz a hullámokkal, biztosan elbuksz. A küzdelem nem segít. El kell fogadnod a hullámokat. Ha elfogadod a hullámokat és hagyod, hogy a ladikod, bármilyn kicsi is, velük ússzon, ne pedig ellenük, akkor nincs veszély." (OSHO, Jóga: Az egyéniség születése)

Sok sikert!!:)

"Lemond az igazságról, aki megnyugszik abban, amelyikben él."



:)

Drága Boldog jövő!
Volt félreértés rendesen. A hétvégén azt gondoltad, hogy tökéletesnek hiszem magam, holott erről soha egy pillanatra sem volt szó. Mindig is tisztában voltam a hibáimmal és a tökéletlenségemmel. De, ha ez nem baj (ha baj akkor is), én ezt szeretem magamban, ettől vagyok méginkább én. ÉS :) nem is akarok makulátlan lenni. Echnicnek nekimentem, tény, de csak azért, mert, ahogy lentebb is írom, vitapartnernek tekintettem, miközben szegénykém, hát bebizonyosodott, hogy nem az. De nincs is ezzel baj, mindenki olyan, amilyen.
Az írásom meg szintén félreértetted. Engem nem pasi KO-zott ki, ez az írás nem erről szól. Egy férfi ilyenre már önmagában nem képes. :)) Van pasi ügy is a dologban, de az csak egy ütés, amit simán kihordok lábon. Arról nem is beszélve, hogy az még csak egy csata volt, hiszen az úriember a nagy Ő és hát az ilyenekkel a háború hosszú. :)
A lényeg, hogy azt hiszem a kommunikációm sem a régi (dobhatom ki a diplomám:)), hiszen nem ment át, amit szerettem volna, de ezzel a kiegészítéssel talán már éthetőbb az egész. Remélem.
Minden esetre köszönöm az áldást és én viszont kívánom Neked őszintén és szeretettel, hogy életed alakuljon úgy, ahogy szeretnéd!

Drága IGe!
Kihagynám a vallásalapítást, de azt is, hogy semmiben se higgyek, pusztán azért, hogy ne tudjak csalódni. Így túl egyszerű lenne. Megtalálom az utat, nem kétlem, csak még felszívom hozzá magam. Úgyis mindjárt szól a gong és akkor fel kell ugrani.
Sokszor puszillak! Imádom, hogy örök hitetlen vagy, mégis a Te hited a legszilárdabb! További jó csajozást Zeusszal! :)))

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Ritocska pedig vallást kellene alapítanod!

Nekem az hozta meg a megoldást.

P-DOX Semmiben Sem Hívők

Ha semmiben sem hiszel, (barátság, szerelem, tisztesség, logika...)
akkor semmiben sem tudsz csalódni és kiütni sem tudnak. (lelkileg)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
A nevetés a legfőbb szentség.
Micimackó sokkal jobban szeret téged!
A szabad gondolkodás mindenkinek kijár, akárcsak a széles látókör.



KEDVES RITOCSKA!

Tudtam, olvastam cikkeid, mindig pozitiv volt mindenki felé, ezért láttam csalódottan hétvégén azt az ominózus esetet, de sejtettem, hogy valami nagyon nyomaszt, hiszen, ha valakinek problémája van, lehet 1 kicsit türelmetlenebbül reagál. EZ TERMÉSZETES EMBERI TULAJDONSÁG, MINDANNYIAN, ÍGY VAGYUNK EZZEL, én is!
Őszintén megértelek, és sajnos mindig abban csalódik az ember, akit igaz TÁRSNAK HITT.
Tudod, valahogyan Én is így találtam erre az oldalra, nekem is hasonló a problémám és mindig váratlanul jön az általad írt KO, amikor egyáltalán nem számítasz rá, SÖT, MINTHA AKKOR MÁR MINDENHONNAN CSAK AZ JÖNNE. Nekem is át kellett állítani saját magam, eljutottam addig, hogy KÖSZÖNÖM A DRÁGA JÓISTENNEK (ki miben hisz) HÁLATELT SZÍVVEL FOGADOM AZT, AMI TÖRTÉNT, MERT TÖBBET TANULOK BELÖLE, MINT A BARÁTI DICSÉRETEKBŐL. (tudod csak 18 év volt, 12 év "IGAZ" SZERELEM, 6 ÉV HAZUGSÁG, maga a POKOL-betegségtől kezdve minden.) Ennyi dolgunk volt együtt, majd találkozunk, ha van közös jövő, ha nincs, akkor most már ennyi: Őszintén kívánom Neki, éljen BOLDOGSÁGBAN, A DRÁGA JÓISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE.
A PROBLÉMÁK TESZNEK MINKET EDZETTÉ.

Tudom, nagyon nehéz, de nem érdemelt meg Téged, NEKED MÉLTÓBB TÁRSAT SZÁNT A SORS, csak 1 útjelző volt az életedben, ennek így kellett történnie valamiért.

RITOCSKA! ŐSZINTE TISZTA SZÍVBŐL KÍVÁNOM, HOGY A DRÁGA JÓISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJEN UTADON!



Hűha! :) De jó!

Huhh! Hát először is köszönöm Mindannyiótoknak, aki írt. Megleptetek és nagyon is pozitív értelemben. Szeretném tisztázni, hogy a döntésem tényleg végleges és először szó nélkül akartam távozni, de aztán eszembe jutott, hogy anyukám arra tanított, ne menjek el soha köszönés nélkül, másrészt és nem utolsó sorban én is nagyon sok embert megkedveltem itt és innen, vagyis tényleg nem lett volna fair, ha én csak így eltűnök.
Nem szeretem a lezáratlan dolgokat. Amikor megyek, mindenképpen szeretném, hogy a profilom is jöjjön velem. Ennek így kell lennie. Akiknek szüksége volt arra, amit írtam, az már úgyis megtalálta, akinek meg a jövőben lesz, ahhoz, ha kell úgyis eljut valahogy.

Aki szeretne, elérhet a ritandrea6@yahoo.com e-mail címen.

És akkor külön Mindenkinek kronológiai sorrendben!

Drága Unique, Kisjunik! :)
Igen, szoktad érteni, amit írok és talán ezért vice versa. A soraidnál visszafelé ment a levegő, köszönöm mindet egytől egyig. A kritikás update sajnos annyira nem helytálló rám, mert engem nem a kritika, ami be szokott trafálni, hanem az emberi hülyeség. Annyira egyenlőnek érzek mindig mindenkit, hogy a hülyékkel is leállok vitatkozni, holott, ahogy írod... A hülye nem fogja, amit ír neki az ember, engem meg kiborít, ha nem értenek. :))) Szóval ilyenkor teljes a káosz. És nem tudom elfogadni, hogy vannak hülyék, pedig vannak! És mindig meglepődök, ha ez a tézis bebizonyosodik! :))
A profilt nem akarom hagyni, ahogy fent is írtam, ha más beregel vele, hát tegye. Ritocska csak egy van és én ezt tudom! :) Nekem ennyi elég.
Kívánok Neked minden jót és azt, hogy Te is találd meg a kiutat és, hogy továbbra is ilyen (vagy még ilyenebbek!) gondolatok szülessenek Benned, mint, amiket eddig papírra tettél, mert nagyon értékesek és hasznosak és köszönet értük!

Drága Kálmi!
<3 A többit tudod. :) Puszi!

Drága Dorka!
Erőt adott a sorod, hogy a mesében a jó győz, köszönöm. Mert még ennyi idősen is hiszek a mesékben. :) Vicc nélkül. Kívánok én is minden jót és szépet Neked és azt, hogy ne kelljen több meccset vívnod!

Drága Ragyogás, Anikó!
Köszönöm a tiszteletet, ez kölcsönös. A megérzésed nem téved, most menni, mennem kell. Mivel eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy felálltam, valószínűleg ezúttal sem lesz másképpen, de most csak akkor teszem, ha címmeccs lesz és ezúttal tényleg nyerek! Alább már nem adom. :) Kívánok Neked minden jót!

Drága Hullámvasutas, Magnum Barátom, Jani!
Igen, most ez van nálam. "Visszavonzástalaságosságos" cikkek gyanítom még születnek bőven, szóval ne sajnáld! Nekem is van blogom a bloggeren, úgyhogy, ha nem bánod néha Rád lesek majd! :) Ha pedig mennétek secret-hullámvasutazni, hát abból ki ne hagyjatok! De tuti alapon köszönöm és Neked is nagyon sok sikert!

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Hali :)

Sajnálom ha elmész.. teccettek a cikkeid, főleg a visszavonzástalaságosságos témájú :)))))
Ám én is voltam már úgy, egy egy helyzetben társaságban, kapcsolatban, amikor érzetem hogy mennem kell, mert máshol van a helyem, időm.. most nem oda való vagyok..

Sok sikert mindenhez :))

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/



Ritocska, nagyon megkedveltelek írásaid által,

és arra biztatnálak szívem szerint, hogy NEEE!, de eszem azt súgja, engedd szabadon:). A te döntésed, és én tisztellek.

Ha tudsz, állj fel, rázd le magadról, és lépj tovább! Step by step. Egyiket a másik után:) Bal, jobb... Ölellek: Anikó

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)



Drága Ritocska!

Szerintem sem kell töröltetned a profilod. Ki tudja, lehet még visszatérsz ide. Ha mégsem, akkor meg nincs semmi a profiloddal. Nem használod, ennyi.

Szeretem az írásaid, és Téged is szeretlek, tudod jól. <3

Mindenben a legjobbat kívánom Neked!

Sok szeretettel,
Kálmi



Ritocska

Mélységesen megértelek. 40 éve játszom a meccseimet. Most is csak térdelő állásban vagyok. Hogy felállok, vagy elfekszem, ki tudja? Billeg a mérleg nap mint nap. Szerettem olvasni az írásaidat, tetszik a szókimondó természeted. Fontos az őszinteség. Sajnálni fogom ha nem olvashatlak többé, de tiszteletben kell tartani a döntésedet. Sokszor gondolkodtam azon, megéri-e jónak lenni? Hiszen mindíg voltak és lesznek emberek, akik kihasználják. De én sem tudok megváltozni. Te is maradj ilyen, amilyen. A mesében is mindíg a jó győzedelmeskedik. :)) Végleges döntésedtől függetlenül, így ismeretlenül is kívánok neked csodákkal teli, boldog életet.

A szeretet átölel. Mert megérdemlem. Köszönöm :)



ami nem boldogít, nem épít, engedd el...

Még valami...

ne kérd a neved törlését, még a végén valaki felregel pont a te neveddel, Nem hülyeségből mondom.
Maradj csak, és később, majd kommentelsz. Most meg épp nem. Fogd fel így.

Szió!

update:

"Az igazat leírni fáj. Ha nem helytálló a kritika, nem is vált ki ellenkezést." - Bewa

Beletrafálni valaki szívébe, pláne. Neki is.
Minél nagyobb az érdektelenség, vagy az ellenkezés valakiben a téma iránt, annál valószínűbb, hogy foglalkoznia kellene vele.

Nem kellene ezzel (ami bánt) ennyit foglalkozni, figyelmet fordítok rá. De hát mégis, hisz zavar...
DE ezzel ő erőt kap.

Pedig nem ezt tanultuk? Figyelmünk teremtő erő..
Szóval csak simán le kéne tojni.

Elég nehezen tanulom meg, hogy bevegyem a leszarom tablettát
kell-e egyáltalán válaszra méltatni, ha hülye a másik?

hogy is szól a mondás?
hülyével ne vitatkozz, mert lesüllyedsz a szintjükre és megölnek a rutinjukkal...
magyarázkodni meg soha nem szabad, a barátnak felesleges, az ellenség meg úgysem hiszi el!

gyakorolnom kéne :-))))

ami nem boldogít, nem épít, engedd el...
mert ezidáig megtetted, ami tőled telik
de aztán lépj ki, mint egy rossz cipőből...

http://tudatalatti.freeblog.hu/archives/2009/05/02/viszony/

Na most szió!



Ritocska! Mert Loreál!

Bizony pontosan értem, amiről írsz... én is ebben vagyok, csak a szar a nyakamba, de egyre több, mintha a jóisten, univerzum, sors, katicabogár meg akarna tréfálni.
Pedig állítólag nincs humorérzéke. Azt kapjuk, amit adunk.

Arra gondoltam, hogy gyakorolni kéne a figyelemelvonást. Ne arra gondoljunk, hogy E. mekkora lökött, vagy, hogy emberek százai sétálnak hasonló csapdákba, ne a dologra és annak kikerülésére fordítsuk figyelmünk, mert akkor sosem lépünk ki, ördögi kör lesz.

Nagyon elegem van a farkangyalokból, kiválasztottakból, libuskákból, para nem normálisokból, rábeszélősökből.
Viszont.

Az emberek nagyobb százaléka hajlandó olvasni, utánaolvasni.
Kezdek bizakodni.

Magunkat kell most helyre tenni, szeretni és becsülni, megdolgoztunk azért, hogy most már végre kicsit magunkat kényeztessük.
Én ilyenkor kivonulok a blogvilágból, és a kedvenc helyeimre megyek, mosogatok, takarítok, kilépek a sok érdektelenségből.

Nagyon jól teszed, ha pihensz.
Ami nem öl meg minket, az megerősít.

Nagyon örültem neked, sokáig fogom olvasgatni írásaidat.
És kívánom, hogy megleld a csended és a békéd.

A békés harcos útját szeretttel ajánlom elolvasni. Engem napokig fennt tartott. Álmodtam. Nem tudták, mi történik velem.
Őrizgetem magamban ezt az érzést. És bármikor előveszem, ha bántani próbálnak, vagy azt venném észre, hogy én bántanék tudatlanul.

Igyekszem tudatosan és kellő háttértudással meghökkenteni, mert a tapasztalásokat ugyan meg kell élni mindenkinek, de ez lerövidíthető, ha tudunk is. Sok ember azt sem tudja, miben van, mi meg tálcán kínáljuk a megoldást. Előre szaladunk.
Más közegben, máshogy reagálnak ugyanarra. Elvittem más fórumra az írásaim. Teljesen más és Jó és nem jó reagálást kapta. Ebből tanulok, nem a simogatásból!

Rengeteg jó vár rád.
Tudom.
Már rég megérdemled!

nagyszeretettel:
kisjunik