A "mit mutat a tükör"

Nincs gáz!
Koszosan fekszem le...
Még este anyámmal agyalunk egy merülő forralón.
Reggel a szemembe ötlik a mikró. Hiába, aztán meg Fóki jut eszembe, a lehetőség egy ajtó, senki nem nyitja ki helyetted - című mondatával.
El sem tudom mondani mekkora öröm, hogy van mikró... lesz meleg víz!
Attól, hogy nincs gáz, még van megoldás.
Éjjel forgolódtam, kusza gondolataim egy dolgot boncolgattak, de nem jutottam sehová.
Csak egy halvány secretnyi figyelmeztetés ugrott be.
A "Mit mutat a tükör?!"
Egy képzelt cella mélyén ültem éjjel, és gondolkodtam.
Nem nem fogom megadni azt az örömet, hogy felakasszanak, majd én felakasztom magam! -dühöngtem magamban.
A lábamnál fogva, fejjel lefelé lógva fogom szüneteltetni az életem.
Oda hajoltam a kötélhez, és kezdtem beakasztani a lábam.
Hülye érzésem támadt.
Minek kéne felekasztanom magam, egy képzelt börtön képzelt cellájában?
Leültem a sarokba, és gondolkodni kezdtem.
Képzeletben levettem a polcról egy játékot.
Az üveggömb volt a hóeséssel.
Megráztam a képzelt művilágot, a műhóval.
Ugyanúgy esett évek óta a műhavazás. Ugyanolyan fájdalmasan.
Fogtam, és földhöz vágtam a játékot.
Felálltam a börtönömben, és arra eszméltem, hogy azon agyalok, hogyan szökhetnék ki innen.
Összecsaptam a két kezem, és közbe üvöltöttem a gyógyító varázsigét: -Ez hülyeség!
Az éjjel minden kétség eltűnt itt belül.
A képzelt börtön falai leomlottak.
A szegényes rabruhám sincs rajtam már.
Nem játszok többé szerepet.
Minek?
Pont eltakarnám vele a lényeget.

http://www.youtube.com/watch?v=YMN0yRN63_4