Isten...

Tegnap volt egy kis vitánk a párommal. Alapszitu: szerinte nehéz anyagi helyzetben vagyunk, szerintem meg nem. Tegnap nem jött meg a számlájára a pénz egy egyébként általában pontosan fizető ügyféltől. (Egy másik viszont, aki már régóta tartozott nekünk, váratlanul rendezte az összes tartozását :) csak ezt pld. figyelmen kívül hagyta az én édesem) Szóval nem jött meg a pénz a számlájára, amiről a kedvesem már három napja mondogatja nekem, hogy ne is számítsak rá, mert úgysem utalják el a pénzt határidőre - és tényleg nem utalták neki, ezt jól elintézte magának :)
Na, emiatt volt a kis vitánk. Mert szólni mertem, hogy a negatív hozzáállásával van a baj. Mire ő: "Azt hiszed te vagy Isten, hogy amit kigondolsz az úgy is lesz? Vagy hogy én Isten vagyok, és amit kigondolok az úgy lesz?" Nem volt abban a hangulatban, hogy elmeséljem neki, hogy igen, azt gondolom, hogy Isten kicsit mindenkiben benne van, mindenki tud teremteni, kérni amit szeretne Istentől, az univerzumtól, vagy nevezze kiki kedve szerint ahogy tetszik. Neki a kérés-elfogadás-hála témakörében szoktak problémái lenni, de talán azért vagyok mellette, hogy csiszolgassam egy kicsit ezügyben.
Mindenesetre amit mondott, az elindított bennem egy gondolatot. Eszembe jutott a Bibliában a Paradicsomból való kiűzetés története. Hogy Ádám és Éva ettek a tudás fájának gyümölcséből - és megismerték a TITKOT... Hm... :))) Nem hiszem, hogy Isten féltékeny lett volna rájuk, hogy most már ők is tudnak gondolkodni, teremteni, szerintem egyszerűen csak útjukra engedte őket, hogy ha ezt akartátok, akkor elég a lazsálásból, felnőttetek, próbáljátok ki, mire vagytok képesek... :)
Persze lehet, hogy félreértelmezem az egészet, de hát a Bibliát is csak emberek írták le, más emberek meg lefordították, aztán a fordítást is lefordították, és az egyház még "szerkesztette-cenzúrázta" a szöveget... Érdekes lenne beleolvasni a legelső változatba, ha beszélnénk a nyelvét... :)

Hozzászólások



Köszi

Köszönöm a hozzászólásotokat!
Kedves Kogaledo, gyúrom :) soha nem adom fel! De köszi a bíztatást, nagyon jól estek szavaid. És sok sikert kívánok a vállalkozásotokhoz!
Kedves amorea, többször is elolvastam, amit írtál és az a buta kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon Isten mit szól ahhoz, amit általunk tapasztal? :) De ezt csak viccnek szántam, mert szerintem semmit nem szól, hiszen -ahogy te is mondtad- nem ítélkezik felettünk, csak szeret bennünket...



Ádám és Éva

veronika

Számomra történetüknek két magyarázata van.
Ők , szimbólikusan kifejezve (persze több lelkekről van szó ) az emberi , humán tapasztalat Anyja -Apja. Az u.n Paradicsombeli tudatállapotban a dualitásról és a jó ellentétéről a rosszról nem volt tudomásuk. Az tudás fájának gyümölcséből való evés nem az eredti bűn , hanem az eredeti áldás volt. Ezzel született meg a választás lehetősége, a szabdakarat alkalmazása. ..amir kikötés nélkül kaptunk máskülönben nem lenne igazából szabad -akarat. Ezzel teremtődött meg az emberi létezés szinessége, a különböző lehetőségek közötti választással. Azelőtt Á és É nirvanaban élt, ...de
s ez a 2. pont. amikor Isten arra vágyva hogy Abszolut létezéséből "kilépve" önmagából megteremtse a mindenséget, teremtésén keresztül akarta tapasztani (nemcsak tudni ) önmagát. Márpedig az u.n tiszta paradicsombeli tudat nem volt elég változatos ehhez.
Isten rajtunk, választásaink létünkön keresztül bennünk tapasztalja -végeredményben-önmagát, mivel nincs más csak Isten, s mi csak szabadakarattal felruházott egyéni szikrái vagyunk Önmagának.
Végsősoron itt meg kell azt is emliteni, hogy Isten tudta amikor szabadakarattal ruházta fel egyéni szikráját, hogy ezzel megengedte hogy választásaink különbözőek legyenek. Ha azt akarta volna hogy örök üdvösségben maradjon a lélek, nem adta volna meg a szabadakaratot. ennélfogva választásunk nem meglepetés számára, sem nem itélkezés vagy a keresztények pokla, hanem egy tapasztalat és kisérletezés mely által lassan egyre azokat a döntéseket válasszuk melyek saját Isteni Énünk felfedezéséhez és eggyéválásához vezet. A negativ visszahatások a az egytemes természetö törvények eredménye, nem Isten "itélete"
A cél, hogy még a testben is elérjük Ön-felismerésünk, s ezáltal Isten tapasztalatilag rajtunk keresztül felismerje Önmagát.
Az egész létezés Isten a Minden-a mindenben, a forrás játéka



Vicces

Pont ezen filóztunk tegnap a férjemmel, hogy azértkiváncsiak lennénk a Biblia eredeti, teljes verziójára! :) Egyébként sajnos az én férjem is így állt a dologhoz, mikor megismerkedtünk én kifejezettem gazdagnak számítottam, pénzzel gondom soha, de soha Őelőtte nem volt, nem is nagyon érdekelt. No jött Ő az életembe, orvosként, nagyon alacsony fizuval és mást se hallottam tőle, mint hogy nem fizetnek meg, nem tehetjük meg, nincs rá pénzünk, ha megjöttek a számlák napokig tök rosszkedvű volt stb. Sajnos, meg is lett az eredménye. :( Mennyit viteatkoztam Vele, huh, de már megváltozott a gondolkodása, olyannyira, hogy egy huszárvágással otthagyta az egészségügyet és most belevág a nulláról egy vállalkozásba! :))) Tök jófej, nem? persze ez salto mortale két kétévessel és egy gyesen lévő feleséggel (ez lennék én), de nagyon hiszünk benne, s bár momentán az egyenlegünk mínusz, a bevételünk nulla, a körülményekhez képest az én drágám kifejezetten pozitív, sőt gyenge pillanataimban (mert persze vannak mostanában) ő önti belém már a lelket! :) Szóval nincs reménytelen eset, gyúrd az uradat, ne add fel!
A paradicsomi utalást én metaforaként fogom fel és így igen, szerintem is arról szól, amire Te gondolsz...