Világváltó 7...A szex...

Egy szürke, kicsit ködös, őszbehajló napon a csontig hatoló csípős szél sürgetésében lépkedett az utcán a NŐ. Hosszú kabátja kecsesen átkarolta karcsú testét, de sem ez, sem a vastag pulóver nem volt képes átmelegíteni fázós, érzékeny kis puha bőrét. Csontig hatoló didergéssel a hosszú, formás lábaiban szelte az utcákat, abban reménykedve, hogy végre hazaér. A NŐ semmihez sem hasonlítható, formás, gyengéd idomai, álomszerű teste beleolvadt az egyhangú szürkeségbe, csak a szemében alvó fény jelezte, hogy ő más mint a többi ember. De most a csillagszemeit is elfedte a köd, és egymagában, kicsit figyelmetlenül, a maga szeleburdi módján igyekezett át az utca másik oldalára. Amíg hazaért többször is ki kellett kerülni az útjába akadó telefonfülkéket, lámpaoszlopokat, nem egyszer az utolsó pillanatban. Már azt is megszokta, hogy az autók hangos kürtöléssel jelzik, hogy megint elkalandoztak a gondolatai.

Aztán belépett a kapun, majd egy utolsó szippantás a csípős, őszi levegőből, és már a lépcsőket szelte fölfelé. A 3. emeleten megcsörgette kulcsait, és fázós mozdulatokkal a kis kezeiben belépett az ajtón. Hazaért.

De az igazság az, hogy otthon is volt, meg nem is. Örült, hogy végre beburkolózhat a meleg lakás sajátos levegőjébe, és végre egy pillanatra elnyújtózhat a kanapén, miután megszabadult a lakásban már oly fojtogatónak érzett pulóvertől, de mindig is úgy érezte, neki valahol máshol kellene lennie.

Mintha erről szólt volna az egész eddigi élete. Lenni valahol, ami az otthonom, közben a lelke hol halkan, hol fájdalmasan duruzsolva adta tudtára időről időre, hogy bár van, ami éppen ideköti, de már régen valahol máshol kellene lennie. Talán pálmafák alatt elnyújtózva, mélyeket szippantva a sós tengeri levegőből, hallgatva az öböl csobogó, csapkodó hangjait, ahol finom, lágy szellő simogatná édes bőrét, vidám napsugarakkal fürdetve mámorítóan üde testét, pici, puha nyelvével ízlelgetve egy egzotikus fűszerekkel átitatott, pajkos bódulatba ejtő koktélt , szabadon, távol a felelősségtéli világ monoton zajától. Igen, most határozottan erre vágyott.

Ebben a percben úgy érezte, hogy neki is joga van a boldogsághoz, és szakítva saját szokásaival nem rohant, nem kezdett hozzá a kipakoláshoz, hanem élvezte a pillanatot. Kecses lábfejét is megnyújtózatava, éles eszében, a máskor szüntelenül cikázó gondolatok, most lecsillapodni tűntek….és mért is ne álmodozna egy kicsit tovább,hiszen ezek az ő gondolatai, az ő vágyai, odagondolt a pálmafákkal szegélyezett aranyló tengerpartra egy férfit is magának.

Még gondolatban is behunyta kacéran bús szemeit. A férfi közelebb lépett hozzá, s bár a NŐ hallotta, hogy közeledik, még mindig csukott szemekkel nyúlt el a tengerpart ölelésében. Érezte, hogy egy kerekre formált, amúgy hűsítő koktélokba szánt jég érinti az ajkát. Kicsit bele is remegett a teste, és nem tudni pontosan, hogy magába a gondolatba, vagy még a csípős szél játszik-e vele, amit az imént hozott magával a lakásba.

Ekkor e férfi a NŐ számára oly kedves, kicsit mély hangján megszólalt:
- Csók Édes!:)
- - Puszi Drága – válaszolta a nő, még mindig lehunyt szemekkel.

A férfi ezután a NŐ derekára helyezte erős kezét,és lágyan, szerelmesen belecsókolt az ajkába, ami még mindig ontotta magából a koktél fűszeresen édes ízét,és ebben a hosszú, gyengéd, pihe-puha csókban lassul le az idő
A férfi a másik kezével kedvesen megérinti a Nő arcát, gyengéden védelmezőn vet árnyékot rá, az egész olyan, hogy nem kéne, hogy véget érjen, hiszen annyira mámorító, kényeztető ez az érzés.

A férfi nem csak a testét kényeztette. A NŐ tudta, hogy ő az a férfi, aki egyben meg is érti őt. Értékeli, szereti, elfogadja olyannak amilyen valójában, előtte sosem kellet alakoskodnia, ami amúgy is távol állt tőle. Magához kötötte az érzéseivel, de közben hagyta szabadon szárnyalni a szertelen kis lelkét, és megértette, hogy pontosan ez az érzés, a szabadság érezése az, ami még mindig ott tartja vele.

A csók után halkan beszélgetni kezdetek, és végre a férfinak módjában állt belenézni a Nő sokszínű szemébe. Barnából zöldbe hajló szemeiből boldogság tükröződött, egymás kezébe fonták az ujjaikat, és a férfi így hallgatta a Nő cserfes, csacsogó szavait.

Beszélgetés közben lassan közelebb húzódtak egymáshoz, majd egy előre nem tervezett pillanatban újra édes csókban némult el az ajkuk. Bársonyos érintésekben öleléssé formálódik ez a párbeszéd, és a NŐ érzi, hogy az egész lénye örül, felvillanyozva, mégis ernyedten fekszik a férfi karjaiban. Belemarkol a férfi hajába, másik karjával átöleli, és hátára tapad a keze.

Szeretkeznek.

Ábrándos, szenvedélyesen féltő mozdulatokkal halnak el egymás karjaiban, fürdőruhák hevernek a parton, mámorító csókokkal hozzák egymás tudtára, hogy szükségük van egymásra.

A férfi végig csókolja a nő egész testét, kezdve a hosszú kecses nyakától, egészen a lábáig, puha merész puszikkal becézgeti a NŐ pici lábujjait is. Hosszan elmerülve a NŐ ragyogó napfényt visszatükröző finom, illatos bőrében.Nem lehet tudni, mennyi ideje szeretkeznek, nincs ebben már racionalitás, csupán érzések, érzelmek kergetőznek a szikrázó napsütésben.

Aztán egy újabb mámoros ölelésben a férfi behatol, lüktető ágyéka összeforr a NŐ édes ölével, majd kitágult pupillákkal féktelen táncot jár a csípőjük, a Nő keze a férfi vállába markol.

Örült, vad, szenvedélyes, pillanatról pillanatra változó koreográfiával, a NŐ csábosan mámorító hangján átlényegül a part, elmosódnak a fák körvonalai, a mélykék ég egybeolvad a férfi alakjával. Csillogó verejtékcseppek ragyognak mindkettejük testén, zakatol a szívük, megfeszül a testük, néha pedig angyali ölelésben, tiszta őszinte csókokkal borítják be egymás ajkait.

Zeng a mozdulatokban a vágy, összekeveredve szerelemmel, gyengédséggel, gyönyörrel, fájdalommal, és már csak egyetlen érzésbe sűrűsödik össze minden mozdulat, mintha mindketten ugyanazt a rövid, de annál fontosabb mondatot keresnék: Szükségem van rád!

Már eltűnik a part,az árnyékot adó fák, páraként tűnik el a tenger is, és csillagfényes mámorban úszva teszik egymást boldoggá nagyon-nagyon hosszan.

Az utolsó pillanatokban már csak egymás szemében figyelik magukat, nézik gyönyörködve egymást, feltör a torkukból a kéj, a mámor, azután újra megpihennek egymás szerelmes ölelésében.

Még néhány pillanat, és NŐ kinyitott a szemeit, rácsodálkozva a szobára ahol nem sokkal ezelőtt csak egy kicsit szeretett volna ellazulni. Nem ott volt ahol néhány pillanattal azelőtt, mégis érzéseiben még azon a másik helyen járt.

Most már tudta, hogy ha ezentúl elborítja a szürkeség, ha a gondolatai nem hagyják nyugodni zaklatott elméjét, csak egyetlen dolgot kell tennie: El kell hinnie, hogy neki is joga van a boldogsághoz.

Mert minden szép gondolatot, legyen az bármi is, minden szép érzést, legyen az bármilyen mély is, hagyhatunk előtörni magunkból, mert azok vagyunk mi magunk, és azzá leszünk :)

ELKÉPZELTED?AKKOR LEHET,HOGY TEREMTETTÉL?:)

MÉRT PONT ÍGY PRÓBÁLTAM ÉRZÉKELTETNI,HOGY HOL KEZDŐDIK A TEREMTÉS?TALÁN MERT A SZEX UNIVERZÁLIS,ÉS AHOGY FREUD ÁLLÍTOTTA,MINDENT AZ MOTIVÁL,AZ MOZGAT AZ ÉLETÜNKBEN...PERSZE VAN EBBEN IGAZSÁG,DE ÉN EZZEL VITATKOZOM...SOK MINDENT,DE NEM MINDENT.

DE A LÉNYEG,HOGY AMI A GONDOLATAINKBAN MEGFOGAN,CSAK AZ LEHET KÉSŐBB OLYASVALAMI,AMIT VALÓSÁGGÁ IS TUDUNK FORMÁLNI.A GONDOLAT TEHÁT OLYASVALAMI,AMI KÉPES ÚJ DOLGOKAT MEGALKOTNI,VAGY LÉTEZŐKET FELELEVENÍTENI.A GONDOLAT TEREMT!CSAKHOGY ÉRZÉSEK NÉLKÜL,NINCSENEK GONDOLATOK SEM,MERT A GONDOLAT CSAK EGY ESZKÖZ.A GONDOLAT NEM MOTIVÁL!AZ ÉRZÉSEK MOTIVÁLNAK MINKET.A KÉRDÉS TEHÁT,VALÓJÁBAN HÁNYFÉLE ÉRZÉS LAKIK BENNÜNK?

Hozzászólások



HÁÁÁT,AZÉRT EZ A

HÁÁÁT,AZÉRT EZ A JELENBŐL MÚLT LESZ,AMI MEGVÁLTOZTATJA A JÖVŐT AZÉRT OTT VAN A SZEREN:))))EZ MÉG EDDIG NEM JUTOTT ESZEMBE,ÉS SAJNÁLOM,HOGY NEM NEKEM JUTOTT ESZEMBE:)MINDENKIT SZERETNI PEDIG NEM IS NEHÉZ,HIDD EL..HA MEGÉRTED,ÉS RÁ IS ÉRZEL,HOGY SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL,SENKI SEM VÉLETLENÜL OLYAN AMILYEN,AKKOR MÁR EGYÁLTALÁN NEM NEHÉZ.SZÓVAL AKKOR AZ ÉRZÉS ÉS AZ ÉRZELEM NEM LENNE UGYANAZ?



Remek !

Vigyázok a jelenre , mert a jelenből múlt lesz és a múlt megváltoztathatja a jövőt!!
Ez egy remek gondolatsor ! Novellának sem utolsó ! :)))))))))) Hányféle érzés kérdezed ??? Nos bennem , sokféle érzelem kavarog nap mint nap , de igazán érzés csak egy Szeretni !!!!!! Be kell valljam , azt akit nem szeretünk is szeretni kell ez még akadozik ! Az is igaz , hogy gondolatsor mellé érzés is párosul , és ennek az érzésnek nálam mindíg felemelő a szerepe, ha úgy tettszik minden öröm , még a rossz is! De mi is a rossz??? Ki dönti el mi rossz ??? A rossz érzés jó vagy csak a jó érzés jó a gondolatsorainkban ????
Köszönöm ! PÁPÁ ölellek