Világváltó 8. Érzések

Hintázók a nyári melegben...

A tábor 5. napja lehetett alig érezhető nyári fuvallat zavarta csak meg a falusi házak csendjét. Kint ültünk az udvaron, a gyerekek a két házban csendes pihenőztek, szokatlanul csendesen. Na igen, lényegében nincs gyerek a földön, aki egy táborban első este aludni szokott, aztán második este csillagtúra, a harmadikon éjszakai akadályverseny a negyediken bátorságpróba, főleg nekem, mert félek a sötétben, de ez titok, és már a gyerekek is sejtik:)

Éppen ezekből az okokból fakadóan, mi több következményeként, az alábbi szigorú rendeletet alkottunk meg: Csendes pihenőben, csend van!:)..hát nem túl frappáns, de hatékony, tekintettel arra, hogy a hosszú nem alvások azért csak nyűgössé teszik a gyerekeket, és ilyen helyzetekben vagy aludni kell, vagy leönteni a gyereket egy kád hideg vízzel, csak én meg nem emelhetek nehezet:)

A kisebbek lényegében nyári álmot alszanak a 300 éves emeletes vaságyak hangulatos ölelésében, mi pedig kamaszkorunkat idézve, egy-egy csomag szotyival a kezünkben igyekszünk úgy tenni, mintha mi felnőttek lennék, és bírnánk a strapát, azért az hogy még élvezzük is, már nem igazán megy:)

A nagyobbacska gyerekeknek kis kedvezmény gyanánt meg van engedve, hogy ők is kint üljenek az udvaron, némelyik a tűzrakóhely mellet veri a blattot (nekem melegem van, nagy ívben elkerülném, de legyen a gyereknek szabad akarata), persze szigorú némasággal, ami azért lássuk be, elég komikus, néhányan a hintában találnak enyhülést a rájuk nehezedő fáradság elől. Van még egy szabály, csendes pihenőben nem mászkálunk, nincs egyetlen hirtelen mozdulat sem, már csak azért sem, mert előző életemben pitbull voltam, és torokra lettem csibészeltetve….amúgy szeretem a gyerekeket:)

A közelünkben támasztja a padot Zsoltika, aki a sors különös fintoraként bár ír gyereknek tűnt, mégis magyar szülőktől született Magyarországon. Vörös haj, szeplős arc komisz tekintet. Ahogy a kis vakítóan fehér karjára támaszkodik a padon, valami felkelti a figyelmét. A hintában ülő gyerekeket bámulja. A hintákat gyakorlatilag emberi erő nem mozgatja, max. a lenge nyári szellő lök egy-két millimétert a kerti játékszeren. Egy ideig elmerül a látványban, majd a 4 napos kialvatlanság, és a 45 kiló Mövenpick jégkrémben megedződött 10 éves gyerek hangján így szól:
- Mozognak!!!!!
Egy pillanatra megáll a kezemben a Mogyi szotyi, és késztetést érzek, hogy rákérdezzek:
- ...és még is kik, Zsoltika?
- Azok a gyerekek a hintában!

Kicsit elmerengek, próbálom magamban sportszakmailag értékelni a helyzetet, majd csak ennyit mondok:

- Mér, van hintánk? :)