A NAGYPAPA MA NEM MESÉLT

Az 1960-as évek valamelyikén, valamelyik hónap valahányadikán, amikor kerek évfordulója volt annak a napnak, mikor a kunszentmártoni barátját végzetes lövés érte Oroszországban, a nagypapa ezen a napon nem mesélt. Csendes gyásznapot tartott. Ugyanúgy kelt mint máskor, csak most mindent körültekintőbben, kicsit hosszadalmasabban végzett, tekintete mély nyugalmat és kifürkészhetetlen ábrázatot öltött. Sokkal hosszabban fente a bőrszíjon a borotváját, a bajuszkötőjét is dupla hosszú ideig hagyta fenn. Ma a legszebb sötét ruhájába öltözött, új fehér inggel, az ingujjba mandzsettával, a kabát alá lajbit is vett fel és a lajbizsebbe betette az ezüstóráját, ezüst lánca a gomblyukba volt rögzítve. S végül majdnem térdig érő fekete bőrcsizmát húzott, amit előtte legalább fél óráig suvickolt. A mai nap kalapot is tett, a szalag mellé kakas tollat tűzött. Most lerakta a kalapot a sublat szélére, majd lehajolt és kihúzta az alsó fiókot, amiben a kincseit tartotta. Elővette a gránát tépett imakönyvet, végigforgatta az utolsó lapig. A gyöngy betűkkel írt levelet amin az ima volt hosszan nézte, majd összehajtogatva becsukta az imakönyvet, szívéhez szorította egy két másodpercig. Ránézett az ingaórára a falon, arra amit a bárónőtől kapott ajándékba, azután vissza tette az imakönyvet a helyére és visszatolta a sublat fiókot. Elővette zsebóráját a lajbizsebből és tudtuk, hogy elérkezett az idő. Ránéztem a papára, közben annyit mondtam, hogy akkor a 49-re hajtom, ott a legtisztább. A nagypapa biccentett, hajtsd a 49-re, ott tiszta. Bekapcsoltam az Orionette rádiót, ráhangoltam a negyvenkilenc méteres rövidhullámra, ahol az ötödik sípszó után bejelentkezett a Szabadeurópa rádió és a rövid hírek után következett a "Szívküldi" kívánság műsor. Megérkezett a szomszédból a Naca néni a fiával, ők is hallották mikor a bemondó a következő nótát egy Vas megyei kis faluba küldi, valamint Kunszentmártonba a barátja hozzátartozóinak szól majd a dal egy bajtárstól és még Oroszországba Orelba a bárónőnek is küldi egy volt hadifogoly a Kálmán. Ezt az adót akkoriban nem szabadott hallgatni csak stikában, senki nem tudhatott róla, de Naca néninek hála másnap a faluban mindenki tudta, hogy melyik dalt küldte a faluba a Szabadeurópa, kinek és miért. Ez a dal szólt akkor. Szólt még az első világháború és a második világháború hősi halált halt áldozatainak emlékére is.

Nem látlak én téged többé, többé soha sem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején, valahol te tőled távol,
Ott ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi föld sem, puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, majd az őszi szél.

Szeretnék még egyszer lenni, lenni még veled,
Szeretném öledbe tenni, őszülő fejem.
Szeretnék ajkadon égni, szeretnék te véled lenni,
Csak egy éjszakát,
Azután akármi érhet, boldogan halok meg érted,
Hitvesem, Hazám.

Szeretném, hogyha még egyszer
Itt lennél velem
Öledbe ringatnám lágyan
Őszülő fejem.
Szeretnék ajkadon égni
Könnyezve boldogan élni
Csak egy éjszakát
Azután akármi érhet
Örömmel halok meg érted
Kedvesem, s hazám.

Címkék: