A TITOKTARTÁS

Amíg nem épült fel a házunk a falu vége felé az Újszeren, addig a nagyszüleimnél laktunk egy kis tavacska partján a Tikszeren, Sárvárhoz közeli falucskában. Imádtam a nagyszüleimet. A nagymamát azért mert nagyon finom süteményeket sütött, a nagypapát pedig azért szerettem, mert rengeteget mesélt. Megengedte fúrás, faragás közben, hogy segítek neki, nem kergetett el miközben megosztottuk egymás búját, bánatát egymással.
A nagypapa már régóta benn volt a földes szobában ahol nagyon szeretett olvasgatni, fabrikálni. Csöndben besurrantam, láttam éppen levelet írt miközben pipafüsttel illatosította a helyiséget. Kicsit meglepődött mikor ráköszöntöttem, egy pillanatra megállt a kezében a töltőtoll. A kérdésemre, hogy mit ír, csak annyit mondott: Titok. Majd megosztotta velem a titkot, de nem mondhatom el addig senkinek amíg postafordultával érdemi választ nem kapunk. Még annyit hozzáfűzött, úgy véli a nemzetközi helyzet már valamennyire konszolidálódott és a vasfüggöny is kezd már recsegve szakadozni, talán majd egyszer köddé is foszlik. Szerinte már semmi akadálya annak, hogy ezt a levelet megírja és el küldje illetékes helyre. Persze ebből egy kukkot sem értettem, de tudtam ennek a fele sem tréfa, mert ahogy a papa előadta éreztem ennek a feltevésnek súlya van. Végezetül a levélpapírost behelyezte a kopertába, gondosan leragasztotta, majd rányalta a bélyeget. Komótosan felkelt az asztaltól, annyit kérdezett: tudsz fiam titkot tartani? -Meg sem várta a választ, kezembe nyomta a levelet. - Papa tudok titkot tartani! - Boldog voltam, átéreztem milyen fontos feladat ez. Azt hittem nehézebb, de ez a súly meg sem kottyant nekem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy e súlyos titkot én cipelhetem egyedül a postára a nagypapával. Gyalog indultunk el, így többet láthatunk. Az utca végén a keresztnél nem fordultunk balra a Csonkaszer felé ahol a Cicerkert van, hanem jobbra kunkorodtunk a Postaszerre, ahol várt ránk a postahivatal. Itt ajánlott küldeményként adtuk fel a nagyon fontos levelet és amennyiben megnyugtató válasz érkezik vége lesz a titoktartási kötelezettségnek. Ország világ megfogja tudni, amit eddig csak kevesen. Az idő gyorsítása végett benéztünk a Hangyába, ami a Fő utca futását zárta le, valamint a Pityerszert és a Berekszert úgy választotta szét akár a Duna Budát Pesttől. A nagypapa vett bagarolt, szidolt, pipadohányt meg tűzkövet az öngyújtójába. Innen még átléptünk a kocsmába ahol megkaptam a szokásos bambimat, a papám pedig a felest lekísérte egy deci vörösborral tisztán. Haza érve a titkot senkivel nem osztottam meg csak az öcsémmel, akinek nagyon tetszett. Biztos voltam benn , hogy ő nem adja tovább, mivel annyira pösze volt, hogy azt nem érthette senki kívülálló. Utána nagy türelemmel vártuk a postást, mikor a kutya hosszasan ugat az jó jel.

Címkék: