A betegség nem is betegség, hanem üzenet.

A mai napon a felszínre tört bennem egy olyan dolog, ami nagyban megforgatta velem a "betegségekhez" való hozzáállásomat.
Bár eddig sem voltam valami betegség parás, de most aztán teljesen megértettem, mik is ezek a "betegségnek" nevezett. izék.
Én Üzenetnek nevezem innentől fogva.

A következő történt:
2 nappal ezelőtt, megfájdult a fogam. Ezzel nem is volt nagy gond, mivel nagyon könnyen tudtam kezelni. Persze gyógyszerek nélkül.
Aztán a fájdalom küszöbömet átlépte, így nem tudtam mást tenni, mint fájdalomcsillapítót vettem be. Na ez kiszüntette.
Mindez este történt. Majd éjjel fél kettőkor sikerült elaludni.
Szintén éjjel fél háromkor arra keltem, hogy égtelenül fáj a hasam. Na ezzel nem tudtam mit kezdeni. Folyamatosan oda vonzotta a figyelmem, bármennyire is tereltem. Aztán másnap szinte egész nap éreztem, annyit tudtam csinálni, hogy ettem. Mert rájöttem, ha eszek akkor kiszűnik. Majd délutánra egyre több ideig voltam tünetmentes, és az éjszakám kellemes alvással telt.

A lényeg az a mai nap köszöntött rám:
Végig gondolva ezt a pár napot, felfedeztem, hogy mit is kell változtatnom, mivel folyton ez járt az eszembe, hogy mi az, ami miatt lebetegítettem magam.
Tudatosult, hogy mivel a fogam és a gyomrom funkciói az emésztéssel kapcsolatosak, így nem volt nehéz rájönnöm, hogy van valami, vagy valamik, amiket nem tudok megemészteni. Persze nem ételre gondolok, hanem szellemi dolgokra, lelki dolgokra.
Rájöttem, az utóbbi napokban nagyon sok mindent vettem a nyakamba, de nem is ez a legnagyobb ok, hanem az, hogy túl vagyok pörögve, nem vagyok nyugodt, és nehezebben kezeltem a stresszes helyzeteket. Nos lesarkítva kb ezeket fedeztem fel. De ami ennél is lényegesebb, hogy jobban figyeljek azokra a dolgokra, amik az élet szépségét és csodáját alkotják, ugyanis sok minden van, amit már hétköznapinak tartunk, mert a mindennapjaink részei, így elfelejtjük, milyen értékes is tud lenni.

Erre van egy példa, ami alapján jobban értitek, hogy mire is gondolok:
Tartsd vissza a lélegzeted addig, amíg már vészesen nem bírod. Ez rámutat, hogy a levegő mennyire is értékes, ha hirtelen eltűnne.
Ez az én esetemben ez annyit jelent, hogy a nyugalomra, a lassításra kell fordítanom nagyobb energiát, hogy fel tudjak töltődni.
Ezt a gyomor tájék és a rágás mint előemésztési dolog is megerősítette, hiszen minden hétköznapi dologgal először mikor megismerkedünk, ugyan úgy zajlik le belsőleg, mint amikor valaki eszik.

Szóval, csak nyugodtan és örömmel.

Ami miatt meg üzenetnek hívom a betegséget, azaz, hogy a figyelmedet oda tereli, ami éppen fáj, és ezért az ott lévő kölcsönhatásban kell megtalálni az üzenetet.
És ami még nagyon fontos, hogy mindezt akkor tudod felismerni, ha a betegséget nem utasítsd el. Ha megjelent már akkor már megjelent és kész. Nem kell megijedni, bármilyen alattomosnak is mondják. Persze könnyen beszél az, akinek nincsenek komoly bajai, ám tudom, hogy a kezdeti negatív reakciómon hamar túl lennék, ha kiderülne valami hasonló. De az biztos, hogy mindenáron azon volnék, hogy barátságba kerüljek az adott bajommal, mint ellenséggé tegyem.
Amúgy sem ellenség, hanem egy hívivő közeg. Azért tűnik alattomosnak, mert sok dolog gyűlemlett fel benned. Ám ezt biztos hogy megelőzte egy kevésbé komolyabb figyelmeztetés, amit nem igazán veszel észre.

Szóval nem mondom, hogy kerüljétek el az orvosokat, mert ez nem volna optimális. Ám azt érdemes ilyenkor megjegyezni, hogy a betegnek is kell dolgoznia azon, hogy mi az oka a betegségének, mert az tuti, hogy nem külső ok. Ilyen nem létezik. Látszólag lehet külső, de az is azért van ott, mert fel akarja magára hívni a betegséget. Így tehát inkább lépj egyezségre vele és ne harcolj ellene.
Az ellene való harcolás az egyetlen olyan dolog, amivel nem lehet megszüntetni. Beszélgess vele, próbáld megérteni az üzenetet.

Kellemes estét és napot mindenkinek.

BY