Hogy csináljunk csodát?

csoda, titokEz az első bejegyzésem ezen a honlapon. Írni szeretnék valamit arról, hogy a férjem és én mit kezdtünk a The Secret könyvvel - és az életünkkel. Írni kéne, el kellene kezdeni - húztam is ennek a létrehozását már hónapok óta.
Pont úgy tettem, mint ahogy akkor szoktunk tenni (ahogy ezt Joe Vitale valamelyik könyvében olvastam) amikor valami tényleg fontos lépést kellene megtenni. Ilyenkor szoktunk lerakni magunknak (!) önkéntelenül (?) egy csomó csapdát és akadályt és megmagyarázzuk, hogy most miért nem kezdünk hozzá, két óra múlva meg azért, mert (ide is jön valami frankó mentség) aztán azon kapjuk magunkat, hogy eltelt egy hét, egy év, egy élet. Vagy sok.

És most itt ülök és felszedegetve a saját, külön bejáratú akadálypályámat, nekikezdek.

A férjem talált rá a honlapra, elmondta, hogy talált valamit, amiről nekem is tudnom kell, én meg kissé (nagyon) hitetlenül belenéztem. És semmi. Vagy legalábbis nem sok. Gondoltam magamban, hogy olvastam én már annyi ezoterikus könyvet, igazán nem voltam válogatós kelettől nyugatig.
Aztán mivel nem hagyott békén, elindultunk, hogy megvegyük a The Secret-et.
Egyetlen példány volt belőle. Tudnotok kell, hogy nem Magyarországon élünk, igaz, hogy nem is nagyon messze tőle. Mondanom nem kell, hogy forint nem volt nálunk, a magyar bankszámlámon pedig nem tudtam, hogy van-e pénz.
Igen, nem sokkal több volt, mint amennyi a könyv ára, de volt. Működött az Univerzum, ez tiszta sor.
Hazahoztuk, elolvastuk. Pontosabban felolvastam. Le is szoktunk az esti tévézésről, nem mellesleg többet voltunk kettesben. Utána mindig megbeszéltük az olvasottakat. Megforgattuk, megrágtuk, próbáltuk megemészteni az elméletet.
Bevallom, nem volt könnyű.
Nem egyszerű dolog átgondolni az addigi döntéseket, a történteket abból az aspektusból, hogy ÉN alkottam meg MINDENT.
Marhára szerettem volna, ha ez nem igaz. Micsoda kibúvóim voltak már addigra, micsoda magyarázatok a sikertelenségre, meg a többi kudarcra!
Erre tessék.
Kedvesen, de határozottan az orrom alá dörgölték nagyon kedves szerzők, hogy - a saját megfogalmazásom szerint-, a mérges kutyának, aki folyamatosan rám támad, én fogom a pórázát.

A férjemről tudni kell, hogy egész életében alkalmazta a titok pozitív eredményeit annélkül, hogy tudta volna pontosan, hogy mit tesz.

A könyv pontosan azt a hangot ütötte meg, ami mindkettőnknek bejön. És elkezdtünk varázsolni.
Minden bejött. Persze csak a hitünk szerint. Se több, se kevesebb. Bár sokszor sokkal több siker, mint gondoltuk.
Vagy nem jött be, szintén a hitünk szerint.
Megvalósuló félelmeink és megvalósuló csodáink tanítanak bennünket és késztetnek elgondolkodásra, hogy miképpen is működik a gondolat, mint teremtő erő.

A tanulás és az önkontroll lehetőségének sosincs vége. A kezdeti sokk után most tartunk a csetlés-botlásnál hogyan is teremtsünk. Igaz, egyes esetekben sokkal nagyobb csodák történnek velünk, mint amire számítottunk.

Az egyik legértékesebb gondolat, amit ezáltal teremtettünk magunknak, az az, hogy ha elindulsz végre, akkor hinned kell abban, hogy minden lépésed megteremti a következő lépés lehetőségét. Alád teszi a megfelelő utat.

Nem is lehetne mással befejeznem ezt a blogbejegyzést, mint azzal, hogy függetlenül attól, hogy vallásos vagy vagy nem, hinned kell abban, amit egy híres, szép versben olvasható (talán az a címe, hogy Lábnyomok a homokban), ahol az ember kérdőre vonja az Istent, hogy élete útját végignézve miért volt az, hogy ha nehézsége támadt (tehát pont akkor, amikor igazán segítségre szorult volna), akkor mindig csak egy lábnyomot látott a homokban.
Elképzelem Istent, aki még erre a türelmetlen, hitetlen, már-már vádló kérdésre is nyugodtan, szeretetteljes mosollyal válaszol:
Mert akkor vittelek.

Jó utat.

CsatolmányMéret
images[11].jpg2.02 KB

Hozzászólások



Tökéletesen egyetértek

Tökéletesen egyetértek veled!:)
Márcsak azért is, mert ismerettségünk elején (a megismerkedés szakaszában) sem az volt a fontos, hogy milyen gondolattartalmak vannak a fejünkben, és hogy azok mennyire hasonlítanak, vagy éppen különböznek egymástól. Az azóta eltelt idő alatt én sokat változtam, és rengeteg, engem pozitív értelemben megrázó új élmény, és gondolat vált az életem részévé. Hát ezután is ugyanez lesz a szándékom, hogy ne adjak túl nagy jelentőséget a fejemben levő gondolattartalomnak, mégha ez ilyen csodákat is tartalmaz most már.:) Eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az egyszerű, "hétköznapi" közösen megélt cselekmények és szeretélmények azok, amelyek pozitív hatást váltottak ki nála is, és nálam is.



Ha a párunk másképp gondolkodik.

Kedves Zsul!

A könyvet, amit említettél, nem ismerjük, majd utánanézünk. Köszönöm.
Talán a hétköznapok közös, sikeres "együttműködése" fontosabb és boldogabb eredményeket hoz, mint azon elcsúszni, hogy nem látsz esélyt arra, hogy be tudod vonni a saját érdeklődési körödbe.
Lehet, hogy ez most nagyon hétköznapinak tűnik, de én úgy gondolom, hogy a hétköznapi sikerek önmagukban tekinthetőek csodának. Akár egy finom ebéd, ami neki is izlik, meg neked is.
Jószándékod elvitathatatlan, de szerintem ráér és talán nem is feltétlenül szükséges kettőtök közös boldogságához. De ezt te tudod.
Köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal, szeretettel: Kati



Kedves somikati!

"szerelmedre ne erőltesd rá A Titkot, ezt jól érzed. Csak szeresd és alkalmazd A Titkot, annélkül, hogy szólnál neki róla. Az eredmény nem maradhat el.
Sok sikert a dologhoz, várom az eredményeket" - Én is!:)

Köszönöm h írtál, megfogadom a fenti sorokat! Mivel ti ilyen teremtő pár vagytok, kérdezem h olvastátok e Pierre Franckh-tól a Kívánjunk sikeresen c. könyvet? Ő is egy olyan férfi író, akinek aztán olyan párja lett, aki inspirálta, teremtőtársává vált, szóval olyan párt alkottak, mint ti. Félreértések elkerülése végett én nem várom el, hogy az általam hőn szerett személy is ilyenné válljon, ugyanakkor azt is tudom h elkerülhetetlen lesz, hogy néha bizonyos dolgokra ne világítsak rá... remélem ezek a pillanatok könnyedén jönnek majd el, és tudni fogom mikor kell szóllani, és mikor hallgatni.:) Márcsak azért is, mert régebben sosem az erős hablatyom volt ami lenyűgözte (szerett hallgatni ugyan engem), hanem inkább a figyelő jelenlétem volt az, ami Őt kibontotta, kinyitotta... erre meg persze én kezdtem el gigantikus szárnyalásba, amelynek eredménye - többek között - a tantra megismerése (néha részt veszek magyarországi tantra programokon), továbbá ez a secret film és oldal is... :)



együtt vagy külön?

somikati

Kedves Zsul!

Köszönöm, hogy megtiszteltél a "problémáddal". Velünk az a helyzet, hogy a férjem sokkal ügyesebben csinálja a csodaalkotást, mint én. Mellesleg ő rak össze, ha feladom. Nem vagyok egy egyszerű eset! Egyenesen magam vagyok a klinikai ló.
Igen, valóban szép és nehéz feladat. El lehet vele tölteni egy életet.
Az a célunk, hogy segítsünk magunkon, a gyerekeinken, meg mindazokon, akik ezt igénylik.
Ő is regisztrált már, őt használom szűrőnek az írásaimhoz. Ha nála átmegy, akkor oké. És ez be is jön.
Sumo.sr néven fut, azt mondta, hogy elárulhatom.
Mindent megbeszélünk és nem csak akkor, ha kell egy olvasó akin lemérhetem a hatást. A mindennapokban is átrágjuk az eseményeket, még akkor is, ha nehezen jutunk közös nevezőre.
Sokat tanultam/tanulok tőle.
Ő a madzagom, ha éppen léggömb vagyok.

A szerelmedre ne erőltesd rá A Titkot, ezt jól érzed. Csak szeresd és alkalmazd A Titkot, annélkül, hogy szólnál neki róla. Az eredmény nem maradhat el.
Sok sikert a dologhoz, várom az eredményeket:

szeretettel: somikati



a versről

somikati

Kedves Mazsi!

Nem érdemlem meg ezt a dicséretet, de nagyon köszönöm.
Örülök annak is, hogy regisztráltál. Mindannyian keresünk valamit, ami segít rajtunk. Én a The Secret-nél éreztem először, hogy nem erőlteti rám, hogy válasszak már végre egy vallást, hanem finoman használja az Isten szót, mely bármi mással behelyettesíthető, ha megakaszt minket az elfogadásban (pl.Univerzum), viszont a mondanivalója olyan egyszerű (nek tűnik), hogy az ember kedvet érez elkezdeni.
A kezdőlöket adott, mintha egy lelkesítő edző kedvéért befutnék a stadionba.
Tudom, hogy a munka csak innen jön, hiszen nem állhat mellettem és nem is teheti meg helyettem amit nekem kell. Viszont emlékszem az eddzésekre, a tanácsokra, meg arra, ahogy biztatóan rámnézett. Van erre is egy szép történet, de hosszú lenne itt idéznem. Ha nem veszed sértésnek, had legyen házi feladat:))
Keress rá: Károlyi Béla edző+Nadia Comaneci+You can do it.
Hálás, szép történet.
Pont arra az időszakra, amikor meg kell ugrani azt, amit lehetetlennek érzünk.
Meg tudod csinálni.

Szeretettel: somikati

A versre egy kicsit rákerestem. Nem volt egyszerű valóban. Legtöbbször a prózai "fordítását" olvastam, mire végre ráleltem a szerzőre: Mary Stevenson: Lábnyomok a homokban.



Írni kéne

somikati

Kedves Fénysugár!

Nagyon köszönöm a bíztatást, igazán megmelengette a szívemet. Örülök annak, ha a mondanivalóm az agyakhoz és a szívekhez is elér, magam is ezeken keresztül szűröm át. Ígérem, hogy amint tehetem, írok és teszem ezt nagy-nagy szeretettel.

Igazad van abban, hogy az egyik lehetőség szüli a következőt. Csak addig kell kibírni hittel:)

A verssel kapcsolatban annyi a kis történetem, hogy valamikor nagyon ifjú leányként olvastam először és nagyon megérintett .
Őszinte leszek, a gyakorlatban, ha rossz dolog történik velem, azért gyarlóságom révén magam is hajlamos vagyok elfeledkezni az utolsó sorokról.
Ha kijövök a bajból, akkor meg szégyenkezve kérek az Istentől bocsánatot hitetlenségemért, majd szólok neki, hogy most már letehet..
Két éve élek külföldön. A ház folyosóján, ahol élünk, ez a vers fogadott.
Tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Tapasztalatom szerint, ha elfeledkezem a hitről (nem a vallásról), akkor Isten ordító dolgokat tesz elém,ilyen volt például a plakát nagyságú vers a falon, mert látja,hogy időnként mennyire reménytelen eset vagyok.

Köszönöm még egyszer, kedves Fénysugár, a bíztatást.

somikati



önismeret

somikati

Kedves Sumo.sr!

Köszönöm a dicséretet.
Valóban a legfontosabb az önismeret és valóban ezt próbáljuk lespórolni. Én is.
Mindenki.
Legalábbis eleinte.
Érdekes az ember. Kíván valamit, ábrándozik róla, aztán másra gondol, majd megint másra és már azt sem tudja hol kezdte el és legfőképpen, hogy mit lehetne vele kezdeni, ha tényleg bejönne.
Olyan lehet ez, mintha bemennénk egy boltba, odafutnánk a kenyerekhez, de akkor meglátnánk egy finom süteményt, ám ugyanakkor valami színes, csillogó valami is elénk kerül, végül telepakolnánk a kosarat és otthon jövök rá mit is akartunk venni eredetileg, hogy mi hasznos, mi felesleges.
Ismerd meg önmagad, tudjuk ezt már régen.
Pont azóta megy nehezen.
Azért sok sikert mindenkinek.

Szeretettel: somikati



Szia!

Még új vagyok, most regisztráltam kb. 5 perce, mert ahogy erre az oldalra tévedtem (a titok.hu-n keresztül), először valahogy a te írásod fogott meg, és ezt olvastam el először. És úgy éreztem regisztrálnom kell.
Amőgy elérzékenyültem a végén. (most ilyen napokat élek :-)). Nagyon szép volt és megható.
"már-már vádló kérdésre is nyugodtan, szeretetteljes mosollyal válaszol:
Mert akkor vittelek."

Rögtön megpróbáltam rákeresni, erre a versre, de nem találtam. Segítenél nekem?

Kösznöm szépen!

Mazsi



Szia!

Még új vagyok, most regisztráltam kb. 5 perce, mert ahogy erre az oldalra tévedtem (a titok.hu-n keresztül), először valahogy a te írásod fogott meg, és ezt olvastam el először. És úgy éreztem regisztrálnom kell.
Amőgy elérzékenyültem a végén. (most ilyen napokat élek :-)). Nagyon szép volt és megható.
"már-már vádló kérdésre is nyugodtan, szeretetteljes mosollyal válaszol:
Mert akkor vittelek."

Rögtön megpróbáltam rákeresni, erre a versre, de nem találtam. Segítenél nekem?

Kösznöm szépen!

Mazsi



Szia!

Még új vagyok, most regisztráltam kb. 5 perce, mert ahogy erre az oldalra tévedtem (a titok.hu-n keresztül), először valahogy a te írásod fogott meg, és ezt olvastam el először. És úgy éreztem regisztrálnom kell.
Amőgy elérzékenyültem a végén. (most ilyen napokat élek :-)). Nagyon szép volt és megható.
"már-már vádló kérdésre is nyugodtan, szeretetteljes mosollyal válaszol:
Mert akkor vittelek."

Rögtön megpróbáltam rákeresni, erre a versre, de nem találtam. Segítenél nekem?

Kösznöm szépen!

Mazsi



érdekes

Érdekes lehet ezt az életed párjával csinálni... ezt a felfedező utat...
Nekem van egy csodálatos szerelmem, aki nem ismeri mindezeket, s hát a felfedezést is mindig "egyedül" tettem meg. Elhatároztam magamban, hogy azért sem rohanom le Őt mindezzel, hanem azt kívántam magamban, hogy megtaláljam a saját nyelvezetet, és az élet hozza el azokat a lehetőségeket, amelyek majd segíthetnek rávilágítani erre-arra. Hiszen az a cél, hogy ha nekem könnyebb lehet, akkor a szeretteimnek is könnyebb legyen, s ebbe naná, hogy beletartozik a Kedves is.



"Írni kéne"....

Kedves SOMIKATI!
Írásod első sorától az utolsóig figyelemmel olvastam 2x is!A szavaidat idézve-"Írni kéne,el kellene kezdeni...."Mi az akadálya?Írjál sokat, egyre többet."Az ezermérföldes út is az első lépéssel kezdődik".Nagyon szépen fogalmazol, minden modatodat értelemmel,érzéssel töltötted fel.A befejezés sem lehetett volna szebb,mivel sokan ismerjük(vagy még ezután fogjuk) ezeket a "lábnyomokat",amikről írtál.Egyik lehetőség szüli a másik-mégjobb lehetőséget.



Kérdés.

Kedves Somikati ! Szép írás valóban. Bár én igazán arra lennék kíváncsi, igazi önismeret nélkül, annélkül hogy igazán ismerd magad és ezzel együtt a valós igényeidet ,hogy működik, egyáltalán működhet-e ez az egész ? Én azt tapasztaltam, hogy amíg saját magam nem tudtam hová tenni, amíg nem ismertem be a hibáimat és javítottam ki azokat, bizony semmi de semmi nem indult el. Na ez volt marha nehéz és úgy érzem ezt sokan szeretnék lespórolni.Így aztán az "azt szeretném hogy nekem legyen egy olyan....." kezdetű kívánságok igen hamar cserélődnek ! A TUDOM MIT AKAROK... ,és ha amögött valós tiszta akarat lapul ,bizony hamarabb megindulnak a dolgok mint azt az ember gondolná. Írd meg kérlek neked mi erről a véleményed ! Köszönöm, üdv. Sumo.sr



összpontosítás

somikati

Kedves Szivecske,

köszönöm a hozzászólásodat.
Velünk is történtek már csodás dolgok és mély poklok egyaránt. Az elsőnél csak hitetlenül forgattuk a fejünket, hogy hol van a kandi kamera, a másodiknál én nagyon szivesen össze szoktam omlani. És mit csinálhat ilyenkor az ember?
Rajtunk az segített, ha eltoltuk magunktól a problémát, lecsendesítettük az elménket (teázás, gyertyafény, egy meleg őszi nap) és újra lecsendesített agyunk üzeneteit megvártuk.

Megnyugodtunk és megvizsgáltuk, hogy a problémában mi a pozitívum, majd a rossz dolgokat félretettük. Erre az Univerzum válaszul úgy rendezte az embereket, az eseményeket,hogy a probléma ellenére a legkevesebb veszteséggel jöjjünk ki belőle, ha már nem lehet megúszni.

Sokat segített tehát rajtunk, ha nem azzal voltunk elfoglalva, hogy miért történt és mi jöhet még, hanem azzal,hogy visszaállítsuk lelkünk egyensúlyát és a hitünket a megoldásban. Megtettük azokat a lépéseket, amit úgy éreztünk, hogy meg kell tenni, aztán úgy döntöttünk, hogy a PROBLÉMA NINCS. Pozitívabban szólva: MINDEN RENDBEN VAN.
Se több, se kevesebb energiát nem vittünk bele, mint amennyi a tanulság levonásához kell.

Természetesen mi sem vagyunk problémamentesek, lesz még nekünk is, de a technika mindig alkalmazható és az a nem mindegy, hogy mennyit őrölsz fel miatta magadból és hova jutsz el vele.

Ha nagyon elönt a baj, menj ki a természetbe, tölts el ott legalább egy fél órát, majd tedd fel magadnak a kérdést: Hol itt a probléma? A növények nőnek, a madarak csiripelnek, zúg a tenger, élet van mindenben.
Hol itt a probléma, ahol én állok MOST?
SEHOL.
Ezt vidd haza.

Szeretettel:

somikati



Szép..

írás. Voltak már nekem is az életemben csodálatos dolgok. A mai napig nem értem, hogy milyen erő segített. De azóta bármire is összpontosítok nem sikerül. Miért van ez ? Nem tudom.
szép napot nektek.
szivecske