Hogyan rendelhetsz csodát az Univerzumtól?

csodaVan aki álmodozik, van aki lemondóan legyint, és van aki gyermeteg lelkesedéssel hiszi el, hogy csodák márpedig vannak.
És milyen érdekes: pont velünk esnek meg azok a "véletlenek", melyekre mindenki vágyik... az a kedves, az a munka, az a lakás... Érdekel hogyan csinálják?

Persze kívánni is lehet, csak nem ugyanaz: a titokban reménykedés, valami, amit szinte lehetetlennek gondolunk.
A kívánság valami, ami rajtunk kívülálló okokból teljesül, vagy nem.
Amikor viszont az ember rendel, azt meg is kapja és meg sem fordul a fejében, hogy nem az érkezik amit kért.

Több technika létezik, ám a kulcs mindig a közben zajló gondolat.
A legtöbbször elég hangosan (vagy halkan) kimondani amit szeretnél, de az is jól működik, amikor leírod egy darab papírra részletesen milyen is legyen a rendelés. Nem kell hozzá semmi, azonban nem árt, ha épp jókedved van.

Amikor arra gondolsz, hogy valami rossz ne következzen be, akkor, mint valami függöny, odahúzod annak a rossznak a képét önmagad és a rendelésed közé. Fontos, hogy ne lebegjen kudarc a szemed előtt.
Csak a megvalósulás, a siker és az, hogy a rendelés természetesen megérkezik úgy, ahogy azt te leadtad.
És azután?
Félreteszed gondolatod, majd örülsz, amikor bekövetkezik a várt eredmény.
Bíznod kell abban, hogy meg fog történni és nyugodtnak lenni addig, hiszen ellenkező esetben a kétségeket teszed oda folyamatosan, amivel gátolhatod a sikert.
Határozd el, hogy kívánságod teljesülése nélkül is boldog leszel, így leveheted az aggodalmat róla és nagyobb lesz a siker esélye.
Mitől működik?

Akár tetszik, akár nem a gondolataid folyamatosan befolyásolják az életed.
A gondolat ugyanis energia, mégpedig igen erős.
Még ha ez nem is tudatosul állandó jelleggel és rengeteg olyan gondolatot "engedsz el" nap mint nap, amit észre se veszel.
Mégis alakítják azt, ami utána történik veled, mivel bizonyos energiák bevonzanak hasonló energiákat.
Ezért fontos átprogramoznod magad, lépéről lépésre:
legyen természetes, hogy jó dolgokat vársz az Univerzumtól, magadtól és másoktól.
Lépésről lépésre:

Ha nem akarsz egyből sorsdöntő rendeléseket leadni, akkor előbb kezd apróbb dogokkal.
Ha sikerült, dicsérd meg magad és figyeld meg milyen erőfeszítés nélkül lehet ezt csinálni.
Ha nem sikerült, ne csüggedj, csak próbálgasd kitartóan.
Mindig segít, ha kicsit lehiggadsz és elkezded magad és a világot szeretettel szemlélni.
Ez a fényhez hasonló érzéseket hoz létre benned is és a téged körülvevő Univerzumban is és egyből olajozottabban mennek majd a rendelések.

Ha a jólétre koncentrálsz, a jólét növekszik. Ha az egészségre, vagy békére, akkor azok növekszenek.
Te mire szoktál koncentrálni?

Az ember csak olyan lehet, amilyennek képes látni magát.
És csak azt érheti el, amit lélekben is elérhetőnek lát.
Azt viszont határozottan képes elérni!

Szeretettel: Ágica

Hozzászólások



Sziasztok! Képzeljétek,neke

Sziasztok!

Képzeljétek,nekem is sikerült!
Nyaralásukkor összejöttem a világ legaribb pasijával.Tudtam csak "nyári kaland".Mindig azt kérdtem az univerzumtól,hogy csak még egyszer had lehessek vele.Eltelt jó pár hónap...Lemondtam róla,vagyis inkább csak elengedtem-azt hiszem.És tessék,itt volt hétvégén-velem.Megkaptam.Még el sem hiszem!
De csak egy hétvégére,na de ne legyünk telhetetlenek!
Csak el kell engedni,ez talán a legnehezebb.
De van hogy sikerül! :)



Drága Fénysugár...

Nagyon örülök,hogy ilyen hosszú idő után újra itt vagy.Hozzászólásodat írásomhoz köszönöm!
Jó unokázást és nagyon sok boldog napokat.....éveket kívánok:Ágica



Drága Lolli...

Nagyon örülök hozzászólásodnak.Nagyon sok boldogságot kívánok:Ágica



Így működik valóban

Drága Ágica!
Régen jártam közöttetek,de most úgy érzem le kell írnom nektek egy történetet. Mindíg is nagy könyvfaló voltam már egészen kicsi korom óta,főleg az útikönyveket szerettem olvasni.Fiatalasszony voltam még és könyvkiárusítást tartottak a téren ahol laktunk .Sok-sok könyv volt ott,amik közül választhattam,ám én "véletlenűl" Ausztrália különös állatai c.könyvet vettem meg,( azt is kétszer meggondolva )hiszen minden fillérre szükségünk volt. Emlékszem rá,hogy milyen nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam azt a könyvet,ami a mai napig itt van a könyvespolcomon fekete-fehér kiadásban 70 Ft-os vételárban.Vizuális tipus lévén olyan volt mintha filmet láttam volna,teljesen beleéltem magam,és tanulmányoztam a fotókat az állatokról(is).Eltelt azóta 20 év és milyen nagy forgatókönyvíró tud lenni is az élet,vagy a sors,mindegy minek nevezzük. A lényeg,hogy megyek ki hosszabb időre Ausztráliába az unokámra vigyázni.Egyben új világot,embereket...,és nem utolsó sorban ausztrál állatokat látni....,amilyenek a régen megvett könyvemben is le vannak fotózva. Ez csak egy példa,természetesen nekem sem jött be minden amit vízualizáltam.Talán kicsit görcsösön akartam,hogy megvalósuljanak az életemben.Talán nem is volt rá szükségem,mert az UNI nagyon bölcs tud ám lenni,és jobban tudja mikor,mit,és hogyan kell megismernünk,felfedeznünk,megtapasztalnunk.Lehet,hogy késik de higgyétek el előbb,vagy utóbb"a rendelés házhoz jön!"A pozitív hozáállás azonban nagyon fontos,mert ez a sava-borsa mindennek,ami történik velünk.Köszönöm Ágicám az inspiráló sorokat.Szeretettel üdvözöllek



Drága Ágica!

Ez így működik!
Sose felejtem el, mikor elhatároztam, hogy bevonzom a páromat, és eldöntöttem, hogy milyen érdeklődésű embert szeretnék...
Velem van, és minden napunk egyre szebb.
Utáljuk a kaprot, és imádjuk a sólettet...megyek máris, mert most főzi a drágám! :D
Még ez is bejött, hogy egy pasi főz nekem!
Csodás!

lollipop
www.eveart.gportal.hu



Gyermeki naiívság

Ettől óva intek mindenkit



Mindenkinek!

Thesis-Erika ,örülök,hogy megértettél....Köszönöm.

melazo,okfejtésedben Te magad is belebonyolodtál rendesen.Erről a témáról egy külön blogban írhatnál a Te meglátásod szerint.

melazo-Salvaje,"párbeszédetek"mosolyt csalt arcomra.

Salvaje,Tőled idézek:"A pesszimista ember általában olyan,akinek mindig igaza van,csak a boldogságát nem leli benne."

Annuska,jó úton haladsz,csak így tovább!

Angel-a kedves örülök a segítségednek.Köszönöm!

Nagyon sok mindent kell még tanulnunk.Nem elég csak a könyvet elolvasni,a vonzást is gyakorolni kell....egészen addig,amíg nem
tudatosul bennünk,hogy adott egy képességünk,amit bármikor alkalmazhatunk.
Én is folyamatosan tanulok,ezért jó lenne,ha még több a vonzással kapcsolatos írás felkerülne az oldalra.
Azért is mert látom a szavazatok fele,hisz benne,de nem tudja még alkalmazni..
Lehet,hogy írásom nem teljes és tökéletes,de én ezt szeretettel és segítő szándékkal írtam:Ágica



Kedves angel-a!

Köszönöm a válaszod. Értem én, hogy mit mondasz, és én magam is végig gondoltam ezt már sokszor, de a kivitelzés, azért nem megy annyira... (mint szeretném..). azért kisebb-nagyobb sikereim már voltak:) Nem untatlak vele benneteket. Most inkább az okoz nehézséget, hogy a rossz, nem-vágyott dolgokat hogyan tartsam kellő távolságban még a gondolataimtól is.. ( itt van mindjárt ez vírus dolog (le se merem írni..), ha nem akarod is folyton eléd tolják, és amúgy is nehéz nem gondolni rá...)
Na, szép álmokat mindenkinek:)
Üdv. Meli



Ha akarsz valami/valakit,

Ha akarsz valami/valakit, akkor el is kell hinned, hogy megkapod. Tudat alatt is. Ha megmozdul benned a kétely, akkor nem sikerül. Erre mondják, hogy gyermeki naívsággal kell kérni. A gyerek, ha valamit elképzel, azt el is hiszi, hogy igaz.
Nekem saját tapasztalatom, hogy akkor sikerült a teremtés, mikor nem görcsöltem rá. Kértem, vizualizáltam és utána elfelejtettem. Nem foglalkoztam vele. Persze nem minden teremtés sikerül, hiszen a gondolatait igazán uralni, csak az tudja, aki megvilágosodott. Én még nagyon messze vagyok ettől.:))))))



Hát akkor hadd mondjak valamit:

Egy időben nagyon vágytam arra, hogy legyen valakim - konkrétan egy adott személy.
Mivel nem lett - ahogy az lenni szokott - elfelejtkeztem az egészről.
Ha az elméleted igaz - akkor most boldog házasságban élnék, gyerekeim pedig 3-4 évesek lennének átlagosan.
Nem ez történt.

Függetlenül attól, hogy akartam vagy sem.
Úgyhogy ennyi.

Erre mi a magyarázat?



Kedves Annuska!

Válaszolnék neked az alábbi kérdésedre:
"Most gondoljak rá, írjam le, érezzem, hogy már az enyém, miközben majd úgyis akkor lenne az enyém, ha már el tudom engedni??? Mi van? Nekem ez néha komolyan feladja a leckét és itt, a fórumon is ütköztem már ellentmondásba."
Ezt úgy érti, hogy vizualizáld a vágyadat, érezd, mintha már a tiéd lenne és utána felejtsd el. Tehát a többit bízd az Univerzumra.
Ha egyszer megrendelted, kiküldted a kérésedet, akkor elvégezted a feladatot. A többi nem a te dolgod. Csak az, hogy érezd meg, ha ott a rendelésed, tehát megkaptad. Többnyire ezzel szokott probléma lenni.
Szerintem teljesen egyértelmű. :))))))



...ebből az következik...

...hogy csak abba érdemes hinni, és "teremteni", ahol a "véletlen" tényező minél kisebb hányadát adja a teremtésnek. Már ha sikerre akarjuk vinni a dolgot, természetesen. :)

Még egy gondolat:

A pesszimista ember általában olyan, akinek mindig igaza van, csak éppen boldogságát nem leli benne.



...levezetve:

Véletlen = Teremtés - (amit te teszel + körülmények)

:D



...egyszerű matek:

teremtés = amit te teszel + körülmények + véletlenek.

"amit te teszel" - konstans. Értéke annál magasabb, minél inkább előrelátó vagy.
"körülmények" - konstans. Értéke annál magasabb, minél több információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy helyes döntést hozz.
"véletlenek" - az egyetlen változó a történetben, de végső soron eldönt mindent. Értéke annál jobb, minél alacsonyabb. Mármint a másik kettőhöz viszonyítva.
Ide sorolható, a "Titok", "Sors", "Univerzum", "Isten" fogalmak.
Ki hogyan vallja, értelmezi, magyarázza.:D



nem, einstein

óta azt tudjuk, hogy se jövő se múlt, csak jelen van, tehát nem mozdult el se az út, se a csirke nem csatangolt semerre

csak egy kósza gondolat volt csupán az egész...

:D

a csirke asztrálteste... na jó nem folytatom :D



tudod

minden csak rezgés



...Einstein óta tudjuk ,hogy minden relatív.

...vagyis hogy a csirke ment át az úton, vagy az út mozdult el a csirke alatt - ez is csak viszonyítási pont kérdése.



megint egy kis relativitás

egyszerre van jelen minden az univerzumban

a lehetőségek egyazon pillanatban. és speciel elvileg örök jelenidőben élünk

ne tessék elfelejteni :-)

(olyan érdekeseket olvasok mostanában)



relativizálás kérem

relativizálás!

a cellában ülőnek javaslom, olvasson buddhát :-)

egyébként aki nem hiszi magát clint eastwoodnak, az nyilván kételkedik a kiszabadulás sikerességében

meg az út sem feltétlenül a föld alé vezet kifelé

másféle megoldások is vannak

(meg különben sem a módszer a lényeg, hanem a végeredmény)



...tévedés ne essék;

Szerintem is van ebben a teremtés-maszlagban valami.
Csak nehogy beleessünk azokba az "ultranaiv" dolgokba.
Nemhiába tartja a mondás: "segíts magadon, az Isten is megsegít." erre mondják az ateisták: "Ok, de ha én segítek magamon, mi szükség Istenre?"
:)
De ez már egy másik történet.



háát

amiben nem hiszel az vagy nem történik meg vagy tuti elcseszed

az ellenkezője is igaz lehet...

ha nem is a sült galamb, de a sült csirke a számban landolt. persze nem egészen én készítettem fel az útra :-)

valamit nyilván tenni kell
de vannak dolgok, amiken nem szabad görcsölni

csak felesleges gátakat teremt, megrekedsz



Most gondoljatok bele...

...ül egy elítélt a maga 70es IQ-jával a sitten. Tegyük fel, hogy felírta 1000 szer a cella falára - hogy a "szabad vagyok". Másra se tud gondolni. Ezért imádkozik (már ha vallásos) és ezért mondogatja annyiszor...

Ehhez képest minden nap úgy jön fel, hogy még mindig ugyanabban a cellában fekszik, és csak a rácsok néznek vissza rá.



igen, igen..

az én fejemben is az van, hogy nem kell nekem itt semmiféle utat keresnem. Én csak "föladom a rendelést", és az már nem az én dolgom, hogy az hogyan, s miképp kerül hozzám...
Lehet, hogy valamit nagyon rosszul gondolok? Hogy zöldfülű vagyok, az tuti, úgyhogy nézzétek el ezt nekem:)
üdv. Meli



...hát igen. Megteremti magától az utat.

Ahogyan a kenyér is az asztalra kerül, és a sült galamb is a szánkba repül.
Bevetted?



Melazo!

Én vettem a fáradtságot és elolvastam:) már csak azért is, mert végre valaki, aki ezt helyettem leírta:)
én már annyit agyaltam ezen,hogy akkor most, hogy is van? Most gondoljak rá, írjam le, érezzem, hogy már az enyém, miközben majd úgyis akkor lenne az enyém, ha már el tudom engedni??? Mi van? Nekem ez néha komolyan feladja a leckét és itt, a fórumon is ütköztem már ellentmondásba. De most nagyon örülök, hogy a Te jóvoltodból, mások is olvashatják:)
Üdv. Meli



megteremteni az utat?

"de nem tudja "megteremteni" maga elé a sikerhez vezető utat."

dehát a titok eleve azt tanítja, hogy az út magától teremtődik, neked csak azt kell elhinned, hogy megvalósult. s hogy milyen úton, hát azon nem neked kell törnöd a fejed



Mi sem egyszerűbb ennél...

...racionális embernek tartom magam.
Siker csak úgy van, ha annak az előfeltételei biztosítottak.
Vannak persze kivételek, de általánosan annyit mondhatok, ha valahányszor belefogok valamibe - én megkérdezem magamtól: "...megtettem-e mindent a sikerért?..." ha igen, akkor vár van ok a reményre, hogy az be is következik. Ha nem, az se baj. Lehet ugyan reménykedni, hogy az én részemen úgyse múlik... ...vagy mégis? Hát igen. Ilyenkor elég hülyén érzi magát az ember.
Van viszont sok egyéb dolog, amire ugyna vágyakozik, meg reménykedik az ember - az én esetemben is - de nem tudja "megteremteni" maga elé a sikerhez vezető utat. Így viszont csak az álmodozás marad, semmi több. Amiből aztán a rideg valóság józanít csak ki.



"teljesülése nélkül..."

most egy nyakatekert agyrém következik (aki elolvasta, annak sok sikert kívánok a falkaparáshoz):?

"Határozd el,hogy kívánságod teljesülése nélkül is boldog leszel,így leveheted az aggodalmat róla és nagyobb
lesz a siker esélye."

igen, szokták mondani, hogy ha nem gondolsz rá, akkor következik be, ha nem keresed, akkor talál rád...

valójában ez nem azt jelenti, hogy azt kell érezned, hogy nincs rá szükséged?
közben meg az univerzum, mint aki nagyot hall, egyszercsak MÉGIS tálcán kínálja, mert úgy tartják, azt kapod tőle, amire szükséged van (pedig ha azt érzed, nélküle is bőven megvagy, akkor nincs is rá szükséged)

most akkor szükséged van rá, de el kell hitetned magaddal (és az univerzummal), hogy ez mégsincs így?

vagy miért van az, hogy a dolgok akkor következnek be, ha nem várod? vagy ha tökéletesen megvagy nélküle. én is tapasztalom.

miközben éppen azt mondja a titok, hogy meg kell, hogy légy győződve arról, hogy bekövetkezik.

van itt némi logikai ellentmondás

azt kell éreznünk, hogy az elérni kívánt dolog NÉLKÜL is boldogok vagyunk, gyakorlatilag rímel a boldogságra önmagában, mint az elégedettség egy olyan fokára, amikor azt gondolod, mégiscsak MEGVAN az a bizonyos dolog. jó-jó, titok alaptétel, tudom.

legyünk boldogok nélküle is - egyébként a boldogság esetén a "nélküle" kifejezés ugye fogalmilag talán eleve kizárt...

"tökéletesen megvagy nélküle", persze, hiszen ez a vágyunk ugyan, de mindig is részünk volt benne. (ebbe most egy kis spec relativitáselmélet is vegyült, szerintem, de lehet, h tévedek:) )

hú ez nekem bonyolult. lényeg a lényeg. kérdés, miért kell egyazon időben azt gondolnom, hogy nélküle is megvagyok, miközben ugyanabban a pillanatban tisztában kell lennem vele, hogy az életem része.

ha nélküle is megvagyok, akkor eltolom magamtól. esetleg felvetődik a kérdés, minél messzebbre tolom magamtól a dolgot, annál erősebben vonzom? vagy ez a "nincs rá szükségem" technika inzenzitását tekintve ugyanolyan lényegtelen? spec.relativitás2 :)

szokták mondani, ha valamit túlságosan akarunk, azzal gátló energiákat teremtünk. valóban. ide is, mint oly sok esetben, kell az egyensúly. de ennyi erővel, személyek esetében, ha valakik túlságosan akarják egymást, akkor hogy-hogy mégis összejönnek? (romantikus lévén inkább azt kell, hogy gondoljam, mindig is egymáséi voltak. de hogy abszolút nem volt egymásra szükségük, azt kétlem)

akarni persze tudni kell. tán tudni kell úgy akarni, mintha nem akarnál..

óó, ettől a filózgatástól be lehet pörögni rendesen :-D

levontam egy furcsa következtetést. elképzelem, hogy az enyém, és nem kell?
hát ez igazán szép, mondhatom...

ezek a premisszák makacs dolgok



Mosoly a számon :-)

Ágica kedves!

Köszönöm ezt a pár sort Neked!
Egy ideje én is "teremtek" - élvezem nagyon! :-)

Néha hátrébb lépek két lépést Magamtól - s csak szemlélődöm... Isteni érzés!!!

Így talált rám az autóm, a Párom és most lassan egy jobb állás is. . .

Hálás vagyok Neked, ezek a gondolatok előre visznek!

Meleg szeretettel: Erika