kérlek segitsetek

Négy éve élek párkapcsolatban,nagyon sokat veszekedtünk,de valami mégis összeteartott bennünket.Van 3gyermekem ök sem igazán fogadták el a páromat nekem ez nagyon fájt,de megprobáltam ugy alakitani,hogy ne legyenek viták.A legtöbb veszekedés mára már belátom miattam volt,mert én ugy gondoltam,hogy amit én kigondolok annak ugy kell történie.Nagyon szeretem a párom,de ö soha nem akarta semmit sem rám eröltetni hagyta hogy azt tegyem amit akarok.Megunta a sok problémát civakodást és azt mondta ,hogy vége ,legyünk csak barátok,mert többé köztünk nem lesz semmi más csak barátság.Mosz ugy érzem összeomlok,igaza van sok volt ez ami az évek alatt történt jó nem sok volt.de most döbbentem rá.hogy miket követtem el ellene .Milyen boldogtalanná tettem öt is saját magamat,ha lehetne vissza mennék az idöbe és ujra kezdenék mindent.Most hogy ugy érzem elveszithetem most értettem meg milyen türelmes és megértö volt velem az évek során.Nagyon szeretném öt visssza kapni és mindet megadni neki soha többé nem bántani.Kérlek segitsetek ,hogy csináljam,mit tegyek nekem Ö nagyon nagyon fontos.Köszönettel Edina



Sziasztok, Rózsafa, Bea és a többiek. :-)

Nem tűntem el egészen ám, csak kicsit csendesedtem. :D
Mert rendeződtem, ahogy írtad, Rózsafa. :-)
Felebari még ebben is segített. :-)
És tényleg úgy örülök, hogy azok, akik ide eltalálnak, egyszer csak elkezdenek boldogok lenni, mert egyre nagyobbá válik bennünk a hit. :-)
Most erre gyúrok:
http://www.youtube.com/watch?v=0vfqiapmUno
És Nektek köszönhetően most már nem lepődöm meg majd az eredményen sem. :-)



Kedves Züllött Angyal! (miért ez a neved különben?)

Azt írta Edina sikerrel járt. Ne légy ilyen szigorú, talán még nem késő. Valószínűleg a fiú még szereti ha bele ment a békülésbe. Innentől Edinán a felelősség, hogy ne okozzon csalódást társának se magának.
Ha valaki belátja hol hibázott és ez nem könnyű, akkor meg tud változni. Változni csak saját akaratunkból tudunk, sosem más kedvéért. Illetve nyilván a másik emberért is teszi, de önszántából.
Ha őszintén akarja önmagában a változást akkor kettő az egyben történik. Mert önmagát megmenti és társa is végre viszont érezheti a feltétel nélküli szeretetet. Ha esélyt kapunk egy embertől az újra kezdésre, az a minimum, hogy megpróbáljuk a legtöbbet kihozni önmagunkból.



Kedves Edina!

Hat ez gyors volt!
Ugyesen csinaltad!:)
Hosszu-hosszu boldogsagot nektek!:))

Szeretettel,
felebarat



Edina! És Rózsafa!

Edina!
Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy későn vegyük észre , hogy az a széndarab, amit a markunkban szorongatunk, nem is széndarab....elhajítjuk....és akkor vesszük észre, egy gyémánt volt....
A nők rossz szokásait Rózsafa tökéletesen leírta...én is így gondolom. A válások zöme, mindig a nők miatt van, a férfi, nem akar válni...inkább párhuzamos kapcsolatba menekül...ismétlem : a férfiak zöme...
Nos...szerintem, ha egy kapcsolatnak vége van, akkor felesleges felmelegíteni, mert ha addig nem jöttél rá, mennyire fontos, amíg veled volt...akkor most már hagyd....hátha boldog lehet még.
Te meg tanulj a hibáidból...és a következő kapcsolatodnál, alkalmazd a tanultakat....így majd te is boldog lehetsz!
Gondolkodj el azon, hogy mi van a háttérben...Valóban annyira szereted? Hm?
Akkor miért nem akartad boldoggá tenni?
Lehet, hogy az van benned, hogy 3 gyerekkel nem találnál mást?
Ne keseredj el....biztos megtalálod azt a férfit, akinél teljesen természetesen,ösztönösen fognak jönni ezek a tulajdonságaid, amik ebből a kapcsolatból hiányoztak.



Bezony...

Még a hangulatunk is hat másokra. Ma reggel történt éppen, hogy leánykám elaludt ezért őrületes kapkodásba kezdett. Ezzel fel is túrázta magát, mert egyre arrogánsabban szólt hozzám. Éreztem gyomromban a görcsöt és már majd nem vissza szóltam olyan stílusban amikor eszembe jutott a Secret filmből az a rész mikor a nő reggel beüti a lábát és szitkozódik magában, ezzel meg is alapozva az egész napját. mely könyörtelenül végig kiséri.
És felül emelkedtem. Nem szóltam BE! Igaz a gyomorgörcsöm csak itt bent a munkahelyemen múlt el, de eddig minden jól is megy.
Szóval ma valószínűleg a lányomnak kemény napja lesz, míg nekem zökkenőmentesen telik el.
Így döntöttem!
Köszi Bea.



Anita:)

Igen, én is így éreztem, hogy kell lenni benned nyugalomnak. Akkor megfejtetted a nyitját.
Nekem volt egy ilyen barátnőm, hosszú évekig, Ő magát nyugtalannak tartotta, közben kifelé nyugalom és figyelem áradt belőle, ő Vízöntő jegyű volt.

"Minden döntésünk hat az életünkre és ezzel együtt a környezetünkben élőkre is."
Az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy még a hangulatainkkal is "döntünk". Egy nőnek ez néha nagyon nehéz, még annak is, aki különben nem manipulatív, és igyekszik őszinte lenni, mert szinte átfolynak rajtunk az érzelmek. De meg kell "tanulnunk" magunkat, és tudni, hogy: "Na, most belém bújt a kisördög, ez az amit nem szabad komolyan vennem, rossz gondolatok, rossz sugallatok, megkímélem ezektől a környezetemet". Mert egy hangulattal is, ha azt szabadjára engedem, és nem uralkodok rajta, vagy nem vonulok félre, azzal is nagyon romboló tud lenni a nő a környezetére.

De türelem, Edina, türelem, Anita, türelem, Bea, megtanuljuk...:))



Kedves Bea!

Én azért kiveséztem magam mert megfigyeltem a tegnapi napomat. Azért van bennem nyugalom még ha ezer felé figyelek is, mert rendszer van az életemben. Fejbe mindent eltervezek és csak utána cselekszem. Még a főzésemben is rendszer van. Szóval megfejtettem a nyugalom érzését.

Kedves Origami!
Én is örülök neked. Rég nem olvastalak, rég nem zenéltünk. Annak örülök, hogy Te is rendeződsz magaddal. Bár azt gondolom hiába értünk sok mindent, idő kell mire megmozdulunk önmagunkért és türelem mire megváltoznak a dolgok. Ezzel sokan vagyunk még mindig így. Én biztosan!!!!



Kedves Edina!

Bízom benne most már meg is tudod tartani magadban a változás erejét. Ha fel is lép újra a régi beidegződés, jusson eszedbe mennyire szereted magad és mekkora ajándék számodra a jelen társad.
Mert biztos lesznek napok amikor rajta kapod magad, hogy újra a régi viselkedés mozgolódik benned.
Öröm számomra, ha egy ember képes önmagán felülemelkedni és képes önmagáért megváltozni hiszen ezzel nem csak magát, ha nem a környezetét is boldoggá teszi. Minden döntésünk hat az életünkre és ezzel együtt a környezetünkben élőkre is. Cselekedj szabadon, higgy a szerelem erejében mert az eget és földet képes megmozgatni.
Sok szeretettel gondolok rátok.



Anitám,

Oké, nem vesézlek ki...:)))



Sziaaaa!

De jó újra hallani Rólad! Főleg így! :))
(Origami, ezt Neked írtam:)



Öröm olvasni ezt a blogot. :-)

Bizony, én is teljesen más lettem, amióta igazán hiszek abban, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, még én is. :-)
Na, persze és a szerelmet... :-)



Kedves Lányok

Köszönöm a jó kivánságaiokat.Nektek is minden jót kivánok.Edina



Kedves Bea!

Érdekes, hogy a nyugalmat említed mert a legtöbben akik körülöttem vannak szintén a belőlem áradó nyugalmat kedvelik. Ha velem vannak békére találnak. De itt valami furcsa játék lehet, mert én egy izgő-mozgó folyton mocorgó leányka vagyok. Annyi mindenre koncentrálok egy időben, hogy saját energiámat darabolóm fel. Még ezt tanulnom kell, hogyan tegyem figyelmemet egy dologra (hát sokáig fog tartani, na mindegy) Én úgy érzem folyton fel vagyok spanolva. Akkor hogyan érzitek még is a nyugalmat???
Ez egy rejtély számomra. A gyerekem ha távol van, sőt a barátaim is néha néha fel hívnak csak azért, hogy hallják a hangomat, mert akkor nyugszanak meg. Én meg szintén benne vagyok egy pörgésbe, zihálva felveszem a telót, beszélgetünk vagy meghallgatom őket, megköszönik és közlik velem, hogy ez jól esett. Nálam mindig lenyugszanak. Közben a pulzusom had ne mondjam mekkora, már nem tőlük ha nem alapból magas ahogy folyton mozgásban vagyok. Mi lesz ha megpihenek egyszer????????
hi-hi-hi! Na, végül is ezt csak most érdekesség képen írtam, nem fontos kivesézni.



Kedves Rózsafa!

Nagyon jól estek a szavaid, amit Edinának írtál, meg amit nekem is.
Mikor az ember bevallja magának, hogy rossz volt amit tett, mikor végre rálát, majd felébred benne a szándék, hogy kijavítja, bármilyen sokat is kell majd tenni ezért, de kijavítja, - onnantól el tud indulni a változás. A belső - majd a külső változás.

Igen, picurkák vagyunk.:))
Hozzám is közel áll a Te valóságod, legfőképp a nyugalmad.



Kedves Edina!

Ez számomra a mai nap eddigi legjobb híre!
Már akkor nem voltál ugyanaz az Edina, mikor beláttad a hibáidat, és megbántad az addigi tetteidet.
Sok boldogságot kívánok!



Kedves Edina!

Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan tudtál lépni és cselekedni. Tudtam, hogy jó úton jársz. Csak így tovább.



Hol vagy

Kedves monesz
Mi van veled miért nem irsz jelentkezz kérlek.Edina



Sikerült

Kedves Rózsafa Bea és Többiek
Nagyon BOLDOG VAGYOK.Örömmel közlöm sikerült kibékültünk.Egy percig sem enedtem,hogy olyan negativ gondolataim legyenek amik eddig voltak,elhatáriztam nekem a legfontosabb,hogy mindenki boldog legyen mellettem.A párommal nagyon jó minden és a gyerekeimmel is fokozatossan javul a kapcslatom.Nagyon köszönöm nektek,hogy az irásaitokkal,a tanácsaitokkal segitettetek.Neked is köszönök mindent Felebarát.Ugy érezm ujjászülettem,soha többé nem leszek már az aki eddig voltam csak jót akarok adni mindenkinek.A leg jobbat kivánok minden embernek aki itt van nap mint nap Szeretettel EDINA...................................................



Kedves Bea!

A hullámhosszról csak annyit, hogy minden írásnak van egy rezgése és hát igennnn, nem mindenki rezgése élvezetes.

Amikor olvastam Edinát annyira átéreztem a fájdalmát. Át jött, hogy ráébredt ön ön negatív valójával találkozott és ott áll értetlenül miért viselkedtem így? Amikor benne vagyunk egy kapcsolatba elég hamar megpróbáljuk uralni a társunkat. Viszont jó úton halad mert bevallani magunknak azt, hogy helytelenül viselkedem azért az nagy szó. Szerintem jó útra lépett és bízom benne, hogy mihamarabb élni is tudja majd az új Edinát. Akkor a társa is boldog lesz és újra felé tud fordulni.

Téged nagyon jó olvasni azon túl, hogy szépen fogalmazol de olyan tartalom és igazság van benne, hogy a lelkemhez közel áll valóságod.
Vissza olvastam a mi lett a nőkkel című blogot. Egyformán picurkák vagyunk.



Persze, hogy

álmodsz... Azért durva nem, hogy annyira megszoktuk a szenvedést, hogy mikor végre megérkeznek hozzánk a szép teremtéseink, és el is tudjuk végre fogadni őket, akkor szinte el sem merjük hinni. Hidd csak el, egy percig se kételkedj benne. (Tudom, nem kételkedsz...)
És persze hogy olvaslak... Ez is hullámhossz kérdése. Sokfélék vagyunk, és mi önmagunkban is annyi mindent rejtünk magunkban, más és más részünk válaszol egy-egy emberre, de tudod, szeretni én sem tudok bárkit. Öreg vagyok már talán bohócnak, vagy csak őszinte önmagamhoz, de azt tanultam meg, hogy ha pontosan tudom, és be is merem vallani magamnak, hogy mi a jó nekem, akkor az fog megtörténni, és olyan emberek fognak körülvenni. Ez is hullámhossz kérdése, a Petőfi rádió hullámhosszán nem lehet fogni a Danubiust...
Amit a szerelmedről írsz, az értékekről, amit egymás számára képviseltek, én is írhattam volna magunkról. Ez óriási nyugalom. Így értettem én azt, hogy a szerelem volt az előszoba nálunk, (Te azt mondod, ami még a szerelmen is túl van), hogy mi egymás mellett tanultuk meg a nyugalmat, a bizalmat.
És IGEN:Nem szabad félnünk, mert tényleg semmi - soha nem marad ugyanolyan, de ez jelenthet jót is, az ember a félelmei miatt ijed csak meg a változástól, mert lelkében a romlással azonosítja a változást. Át lehet ezt írni, és EZ AZ - ami szerintem nagyon is megér egy életet.
Ne nézz a jövőbe, vagy ha nézel, azt lásd, hogy ott is boldogok vagytok. Fiatalabb, szebb - akkor is mindig lesz nálunk, ha nincs nagy korkülönbség. Ez a nők örök átka, ennek is megvannak az okai, de kár hogy így van. Mindenkinek meg kellene vívnai a saját harcát, és akkor már nem lenne ok a félelmekre, a féltékenységre, mert aki becsüli magát, azt nem lehet bántani. Baj van a nőkkel, (velünk), és jó annak, aki felveszi a kesztyűt, és rájön, hogy magában kell a változást elindítani. Onnantól lesz esélye a boldogságra.
Erről már beszélgettünk a legelső blogodban, én ott figyeltem fel rád.

Én régóta azt játszom egyébként, hogy főszereplő vagyok egy filmben. Mert hát az is vagyok, én varázsolom magam köré - mindig azzal, amilyen vagyok - a lényeket, és tőlem függ, hogy kik, milyen emberek, milyen érzelmek vesznek körül.
Vigyázzatok nagyon a kincsetekre! :)



Beám!

Tudod sokszor úgy érzem álmodom. Minden nap szóba kerül, hogy mennyi vereségen van Ő is túl és Én is. Mennyi félre értelmezésen, mennyi nyugtalanságon, mennyi meg nem értésen. Olyan fáradt voltam már a férfiakkal szemben. És jött Ő! Van egy blogom ahol leírtam miként találkoztunk. Egy furcsa találkozás a címe.
Úgy érzem mind a mai napig, hogy ilyen csak szép romantikus filmekben látható. Aztán rá kell jönnöm, hogy én most egy főszereplő vagyok. A valóságban is van ilyen.
Soha nem éltem át ekkora szerelmet, de nem a szerelem a lényeg benne, hanem ami még azon is túl van. A mérhetetlen biztonságérzet. A bizalom amit alig vagy egyáltalán nem gyakorolhattam eddig.
Sokan kérdezték tőlem, hogy nem félek e a nagy korkülönbségtől. De persze féltem, mert nem maradtam a jelenben hanem tovább néztem. Mond meg minek nézzek a jövőbe? Rá jöttem, hogy fiatalabb, szebb mindig lesz nálam de vajon értékesebbek lesznek e? Mert én egy értéket képviselek nála, úgy ahogy nekem meg Ő. Szóval magamtól rájöttem, hogy tervezzünk persze, de annyira messzire nem kell.
Tudom, hogy azok az értékek amiket adunk egymásnak azokat nehéz lenne mással pótolni. Nem véletlen, hogy 20 év óta most találtam egyet. Az értékek nincsenek ott mindenhol csak úgy. Ilyen csak egy van az életben. De ehhez nyilván Ő kellett, hogy rájöjjek mekkora kincs is vagyok .Neki meg Én, hogy ráébredjen igen is fontos valakinek. Sokszor szóba jött köztünk ki mitől fél. Mind ketten a másik elvesztésétől. Aztán abba hagytuk a félést, mert most már rajtunk múlik úgy is hova vezet a kapcsolatunk. (meg hát a vonzás......) A minőséget továbbra is nekünk együtt kell fenntartani hiszen kétszemélyes játszma ez. Megtaláltuk a nyugalmat. Ő azt szokta mondani nekem - életem ajándéka, szívem szerelme, lelkem nyugalma, szeretetem őrzője vagy.
Hát mi is kéne több? Általa meg van mindenem.
Köszönöm, hogy olvasol.



Kedves Rózsafa!

Mindig jó olvasni, ahogy írsz Rólatok...
Tiszta lelkű férfit kaptál, ehhez Te is kellettél...
Akivel vagyunk, valahol mutatja, hogy mi vált fontossá számunkra, mire helyeztük a hansúlyt.
Nekem is csodában van részem, Nálunk a szerelem volt az előszoba, és hála istennek, nem álltunk meg az előszobában, egyre csak jobban szeretjük egymást.
Szerintem bárhogy is történik, két ember szerelme - mindig egy nagy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz...
Az a fázis a legszebb, amiről írsz, mikor a két ember már megnyugodott annyira, hogy elmerjék hinni, a szerelem nem kell, hogy fájjon, a szerelem lehet csak úgy önmagáért szép, pihenés, sziget, de ehhez tényleg érettség kell. És nagynagy elfogadni tudás, és bizonyosság, hogy a jóból nem kell kiébredni.



Kedves Edina!

Remélem, sikerült új időszámítást kezdened kettőtök számára, és éppen azon vagy, hogy újra meglágyítsd türelmes és megértő párod szívét...



Kedves Edina és Bea!

Edina! Kérlek ne haragudj, hogy a te blogodon keresztül beszéljük meg, bár a témához tartozik. De bízom benne, hogy neked a párbeszédek is sokat tudnak segíteni.

Bea! Ahogy olvastalak úgy néztem végig eddigi kapcsolataimat. Elmondhatom nagyon sokan szerettek szerelemmel én meg viszont Őket. Akkor amikor benne voltam mindig azt hittem teljesen oda adom magam, de tévedtem. Persze fiatalság, tapasztalatlanság szólhatott akkor mellettem, de sokszor én is magamnak köszönhettem, hogy tönkre mentek a kapcsolatok. Ok okozat, mert hát az akkor partnereimhez azonósultam, épp ezért tudom most már, hogy a mai belsőm mennyire másként tud szeretni mint az akkori.
Ami nevetséges számomra, hogy nagyon féltem a 40. életkoromtól (elmúlás, öregedés meg ki tudja mennyi badarság) és most kaptam egy olyan szerelmet amiben teljesen meg tudom élni igazi nőiségemet. Hát nem vicces? Voltam szebb, karcsúbb, dinamikusabb és mennyi boldogtalanság van mögöttem. Most meg 40. a párom 28 éves és teljes kiegyensúlyozott kapcsolat. A lányom már alig van itthon, tehát sokat tudunk egymással foglalkozni. Gondolom ezért is vettem észre, hogy mennyire érzékeny tud lenni egy férfi. Csak szeretni képes, ármánykodni képtelen. Persze ehhez egy tiszta lelkű férfi kell, de ezúttal szerencsém van. Ő tanít meg szeretni önmagam, szíve tiszta szerelmével. Szóval a lényeg, hogy amiről lemondtam már most teljesült, de ehhez változnom kellett. Mert a félelmek rombolnak igazán. Amilyen szelíd Ő, úgy váltam Én is azzá. Vigyázok rá mert csodában van részem.
Edina! Köszönöm a jó kívánságokat. Nem foglalkozom senki véleményével mert most boldog vagyok és, hogy mi lesz holnap, egy hónap múlva, évek múlva nem érdekel. Most jó nagyon.
Kívánom neked is, hogy sikeresen megtaláld Önmagad, mert akkor részese lehetsz az igazi szívnek. Az igazi szívek pedig egyszerre dobbanak.............



Te Kedves Rózsafa!

Hát ezzel most Te is nagyon boldoggá tettél engem.
"A férfiak nagyon kivételesen érzékeny lények. Ne törjük össze őket."

Nekem is jó sok év kellett, jó sok szenvedés (ifjú leány-koromban, hihi:), míg rájöttem erre, majd mindezek után egy kivételesen érzékeny, szerető társ, aki megtanított becsülni önmagamat is, meg őt is, úgy igazán.

Szerintem az a baj, hogy mi nők nagyon neveletlenül (szó szerint) érkezünk el a párkapcsolat-érett korunkba, igazából csak a biológiai életkorunk, de nem az érettségünk van meg ahhoz, hogy "szeressünk". (A férfiak is, de most magunkról beszélek...:))

Anyáink se sokat tanultak már az ő anyáiktól, így ők sem tudtak mit átadni nekünk.
És úgy látom, jó sokat kell szenvednünk ahhoz, hogy megtanuljuk végre értékelni, ha valaki szeret minket.

A férfiak, ha igazán, SZÍVBŐL megszeretnek egy nőt, szeretik. Ehhez kétség nem fér. Nem a tetteiért, nem a külsejéért, hanem mindenéért, - szeretik. Önmagáért. Mi tényleg hajlamosabbak vagyunk mérlegelni, tulajdonságait méricskélni, adok-kapok arányt nézegetni, vajon nem használ-e ki, vajon tényleg jó vagyok-e neki, ő jó-e nekem, sok-sok butaság...

Ma már Én is tudom, hogy a férfi rendíthetetlenebbül képes szeretni, mint a nő. Épp, mert nem mozog olyan otthonosan az érzelmek világában, mint mi nők, és épp ezért sérülékenyebb is. Ha kinyitják a szívüket, az nyitva áll, és nagy-nagy sebeket tudunk ott ejteni a követelőzésünkkel, a meg nem értésünkkel, a méricskélésünkkel, az elutasításunkkal, azzal, ha nem fejezzük ki, mennyire becsüljük, tiszteljük, szeretjük Őt...

Mi könyebben rázzuk meg magunkat, ha "valaminek vége", és lépünk tovább. A lelki viharaink is sokszor csak "viharok a biliben", igen, ma már így látom, a férfiak szerelme stabilabb, hűségesebb, kitartóbb. Mi nők, ha valami felkavar minket kisírjuk magunkból, kimenstruáljuk, aztán újra kisüt a nap. Ők meg ott állnak értetlenül, mert azt hitték, TÉNYLEG bajunk van.

Nem szabad ezzel visszaélni, soha!!!, ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek minket!!! Tényleg csak akkor "kiáltsunk", ha valódi bajunk van..., soha ne legyenek a könnyeink az érzelmi zsarolás eszköze, vagy hiszti. Mert nálunk kisüt a nap a hiszti után, ők meg ott maradnak sebzetten, becsapottan, és ezek a csomók gyűlni fognak náluk, és egyszercsak megszakad a szívük. Mert mi szakítás után sem tűnünk el a szívükből, ezt is hiszem, ők nehezen dolgozzák fel az elválásokat.

Én is úgy látom, hogy a férfiak nagyon érzékeny és sebezhető lények. Vigyázni kell rájuk, ez a Mi boldogságunk alapja.

Örülök, hogy ezt most leírhattam, Lányok, remélem, nem törtem meg nagyon Edina blogját...
Ti is szebbé tettétek ezzel a napomat.



Lányok!

Nagyon örülök, hogy egyetértetek velem. Pedig felkészültem a "támadásra".
Igen Lolli! Én is csak élvezem. Sosem voltam ilyen kapcsolatban ahol Én ennyire szelíd tudok lenni. Megéri!!!!! Csak szeretetben élni és nem elvárni semmit. Pont ezért van meg mindenem. Gazdagabb lettem mint valaha is reméltem volna.
Beám! Hát rajta, beszélgessünk!!!!!!

Lányok. Ma nagyon boldoggá tettetek, mert féltem ezt csak Én látom így. A férfiak nagyon kivételesen érzékeny lények. Ne törjük össze őket.



Uhhú Rózsafa!

Ez csodálatos amiről írtál!
És persze létezik...én is megváltoztattam a hozzáállásomat, sikerült legyőzni a bizonytalanságomat, és rettenetesen élvezem, ahogy a kedvesem kényeztet.

lollipop
www.eveart.gportal.hu



Kedves Edina!

Nem biztos, hogy késő... Kezdj el úgy viselkedni Vele, hogy előtte elképzeled, hogy Te vagy Ő. Mi esne jól Edinától, a Kedvesedtől? Kicsit a másik ember bőrébe kell bújnunk ahhoz, hogy valóban szeretni tudjuk egymást...



Kedves edina!

Nem zavarsz.
:)))

Szeretettel,
felebarat



Jaj, Rózsafa,

nagyon egyetértek Veled! Lenne miről beszélgetnünk...:))