Túl lehet-e lépni a fájdalmon???

Kedves Secretesek!

Már nagyon régóta olvasgatom a honlapot, de ma jutottam el odaáig, hogy regisztráljak és én is tanácsot merjek kérni. Úgy érzem, ahhoz, hogy megoldhassam a problémámat, szükségem lenne egy kis támogatásra, és szívesen venném ha kifejtenétek a véleményeteket.

Láttam a filmet többször is, és mint írtam, hónapok óta olvasgatom a bejegyzéseiteket is itt az oldalon. Mégis úgy tűnik, hogy elakadtam, mintha egy gödörben lennék, amiből nem tudok kimászni. Már évek óta nem volt komoly kapcsolatom, sokszor kerít hatalmába az érzés, hogy zátonyra futott az életem. Gyermekeim apja elhagyott, amit akkor nagyon megszenvedtem (hónapokig tartó depresszió, öngyilkossági gondolatok), és rádöbbentem, hogy ezen a mai napig nem sikerült túljutnom. A párkereséssel hiába próbálkoztam, soha nem azt kaptam a kapcsolatoktól, amit vártam, sőt, sokszor újabb pofonokat kaptam az élettől, ami megint csak az önsajnálatba kergetett. Most kezdem megérteni, hogy mindez azért volt, mert azóta sem tudtam magamban túllépni a régi fájdalmon, a sérelmeimen, a megaláztatáson, amit akkor elszenvedtem, amikor a férjem elment. A rengeteg hasztalan sírás, könyörgés, önmagam megalázása előtte... A lelkem most is sajog, a sebek ugyanúgy fájnak mint akkor. És a legrosszabb, hogy hiába telt el hosszú idő, most is kavarognak bennem az érzések, amikor rá gondolok, vagy újra látom. (A gyerekek miatt nagyon gyakran találkozunk.) Féltékeny vagyok az új barátnőjére (aki miatt szerintem elhagyott), meg tudnám ölni azt a nőt. És mindannak ellenére, hogy mélységesen megvetendőnek tartom, azt, hogy magamra hagyott, mégis be kell vallanom, hogy vonzódom hozzá, sőt még talán szeretem is őt. Emiatt magamat is megvetem. Ráadásul azt, hogy elhagyott, bár tudom, hogy kettőn áll a vásár, csakis az ő megbocsájthatatlan vétkének tartom, és egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani ezért, hiába olvastam olyan sokat a megbocsájtás fontosságáról.

Mivel tisztában vagyok vele, hogy így nem fogok tudni tovább lépni, reményem sincs egy normális kapcsolatra amíg mindez bennem van, szeretném kérni a tanácsotokat. Tudom, hogy csak akkor lehetek igazán boldog, ha ezt a törést valahogy sikerül feldolgoznom, de nem tudok rájönni hogy hogyan?! Eddig több-kevesebb sikerrel magamba zártam ezeket az érzéseket, de hiába az elfojtás, belül forrong bennem az egész mint valami büdös, rothadó lötty, és szeretném végre kiönteni.

Várom a válaszokat, és köszönöm nektek előre is!

Bogica



chaussure Nike homme cheap

chaussure Nike homme
cheap uggs
Air Nike
Stone Island Outlet
pandora outlet store
scarpe nike
nike sneakers
Air Jordan Retro Sale
newest lebron shoes
Jordan Sneakers For Sale
nike sportschuhe
Nike Online Store
nike shoes
retro jordans for cheap
Yeezy Black
longchamp bags on sale
chaussure basket homme
Air Max Kopen
christian louboutin outlet
UGG BOOTS FOR WOMEN
Adidas Originals Superstar
canada goose jacket outlet
Ray-Ban Official Discounted Site
Nike Air Women
Boost Yeezy Sale On Line
Moncler Sale
Jordan Shoes Air
moncler outlet
Jordan Schoenen
huarache sneakers
Timberland Outlet
Coach Bags On Sale
Nike Air Max Cheap
nike air
fitflops sale uk
canada goose jackets on sale
Doudoune Moncler Pas Cher
louboutin heels
Scarpe Air Max
air force one pas cher
ADIDAS NMD SALE ON LINE
Air max dam
Nike Air Damen
converse store
Toms Outlet Online
nike air jordan pas cher
Canada Goose Womens Coats
Moncler Outlet Online
zapatillas nike baratas
Air Max 90
Adidas Neo Discount Sale
Hogan Outlet
zapatos de futbol nike
Kobe Shoes Nike
Michael Kors Handbags Discount
Ray Ban Sunglasses Online
coach factory outlet online
Boutique Ugg
Nike Air Pas Cher
Canada Goose Outlet
Adidas Originals Stan Smith
reebok running shoes
Uggs Pas Cher Soldes
chaussures nike pas cher
goedkope nike air max
womens nike air max
pandora beads
Hugo Boss Sale
zapatilla adidas
Nike Shoes Sale Store
Ugg boots Sale
botas de futbol
Air Max Femme
nike mercurial soccer cleats
Vans Black Sneakers
Cheap Michael Kors
Nike Pas Cher Femme
Uggs For Cheap
uggs for women
Doudoune Moncler Site Officiel
adidas outlet
Nike Roshe Run Sale
nike sb stefan janoski
Bottes Ugg Femme Pas Cher
Moncler Outlet Store
ugg clearance
ugg factory outlet
new yeezy shoes
Discount Air Max
Negozi Pandora
new jordan releases
Nike Shoes Discount Marketplace
Doudoune Moncler Femme Pas Cher
Descuentos Nike
hogan scontate
toms shoes outlet
Canada goose dam
nfl store
Adidas Superstar Sale Online
Boty Nike Air
new pandora charms
Adidas Shoes Discount Marketplace
Nike Factory Store
The official UGG
Nike Air Huarache For Sale
TOMS SHOES OUTLET
cheap uggs for women
Nike Air Sneakers
Nike Shox Cheap
Ray ban sale online
nike jordan shoes
toms sale
Original Ugg Boots
pandora jewelry store
official NHL jerseys
Nike Soccer Cleats Boots
Pandora Store Sale
uggs outlet
Chaussure Nike Air Max Pas Cher
Ugg Outlet Online Store
Nike Air Max Goedkoop
Air Max Sneakers
billige nike sko
Jordan Store
Yeezy Boost Sale Online
Ugg Pas Cher En France
zapatillas running
nike schuhe günstig
cheap nike air max
Yeezy Men
Michael Kors Outlet
günstige nike schuhe
Nike Air 90
Ugg Pas Cher Femme
Yeezy Shoes Discount Marketplace
Canada Goose Outlet
adidas store
moncler jacket sale
religion store
Moncler Jackets Discount Marketplace
nike joggesko
Oakley Sunglasses Cheap
Air Max Pas Cher
prada outlet
nike air max running shoes
Soccer Boots Outlet nike
vans shoe store
Nike Zapatos
Nike Air Jordan 11
Pandora Store
Nike Store
Pandora Store
Adidas Superstar
Air max levně
abercrombie and fitch store
Nike Shox discount Sale
nike tn pas cher
Michael Kors
scarpe hogan outlet
Pandora Official Website
ugg store

hyhMs 2017.3.23



"Nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak"

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

Ó, ez a Secretes tanításokkal ellentétes, ezért Margaret Mitchell kap most tőlünk egy fekete pontot! :)



Kedves Meli! Ez hatalmas

Kedves Meli!
Ez hatalmas dolog, mert nagyon nehéz (főleg az elején)! Sok erőt és sikert hozzá!
Zápor



kedves Zápor!

Ugyan nem nekem címezted a mondandód, de nagyon is vonatkozik rám. Már soxor elmondtam ezeket magamnak, de így mégis más, ha valaki tükröt mutat.
Egyébként is meghoztam egy döntést nemrég ( már volt ilyen párszor, de most olyasmi történt, amiről úgy gondolom, az utolsó csepp volt a pohárban...) ennek megfelelően, nem is beszéltünk egy hete. És szándékomban sincs sem smsre válaszolni, sem fogadni a hívásokat, sem találkozni, sem semmi egyéb... El akarom felejteni ezt az egészet és új, boldog életet kezdeni valaki mással. Ez már nagy dolog, hogy úgy gondolok a jövőmre, hogy más valaki is lehet mellettem. Sőt csak más valaki lehet.
Köszke! Meli



Túllépni rajta!!!!Lehet!nagyon is!!!!Mit tett ő érted???

Semmi jót!



Kedves Bogica! Ismerem ezt a

Kedves Bogica!
Ismerem ezt a fajta férfit! Pont az kell nekik, ami elérhetetlen! Ez tényleg a 22-es csapdája!
Fordítsd meg a dolgokat! Nézd éppen az ellenkező irányból!
Nem kellesz neki, de igazából nem is enged el téged! Vissza-visszaránt és játszik veled! Mert így kényelmes neki! Az a másik nő valószínűleg nagyon jól ért a "húzd meg-ereszd meg" politikához és így tudja megtartani. Titokzatos tud maradni, nem adja magát oda egészen.
De neked tényleg egy ilyen férfi kell??? Nem szeretnél valami igazibb, érettebb kapcsolatot? Tényleg megéri, hogy mindent föladsz érte? A szülésnél minden nő alapvető joga, hogy csak magára gondoljon, és nem arra, hogy hogy néz ki!! Miért engeded, hogy ennyire megalázzon téged? Hogy még most is bebújhasson az ágyadba, aztán szépen elsétálhasson??? Mindent meg kaphat tőled, a szeretetedet, a szerelmedet, és cserébe semmit se kell adnia?
Te ennél sokkal, de sokkal többet érdemelsz! Ne nézd le saját magadat! Egy ilyen férfi igazából nem érdemel meg téged! Ha mindent, még önmagadat is fel kell adnod egy kapcsolatban, az nem igazi, egyenrangú kapcsolat. Az függőség. Kell hozzá egy megalázott és egy megalázó. Valaki, aki hajlandó eljátszani ezt a szerepet.
Lépj ki ebből! Sokkal több szeretetet érdemelsz annál, mint amit ez az ember valaha is megadott neked!
Válassz olyat, aki igazán szeret, önmagadért, és nem azért, ahogy kinézel!!
Zápor



Kiegészítés a kiegészítésre :-)

Köszönöm, hogy tetszik a leírásom, mindazonáltal én úgy hiszem, hogy a Nő, mint fogalom, el van torzulva. Nem értek egyet abban, hogy a nőnek elérhetetlennek, megmászhatatlannak, vagy átúszhatatlannak kell lennie, és szerintem pont emiatt a társadalmi elvárás miatt jutott ide ez a kedves, és mindenbizonnyal gyönyörű modell hölgy. El kell szakadni a társadalmi elvárásoktól. Nem a szocializáltság feladását értem ezalatt, én speciel nem szeretem azokat a nőket, akik elérhetetlenek, átúszhatatlanok és a többi, szeretem ha egy nő közvetlen, őszinte, stb. De mindegyikünk mást szeret. Merkaba mindenbizonnyal a női lábakat, magabiztos, és elhatárolódó nőket szereti, magát alárendelve, ugyanakkor mégis az elérhetetlen nőket kedveli. Ízlések és pofonok, ezért is írtam hogy az önismeret egy nagyon fontos dolog! Rendkívül változatos az emberek ízlése, ezért nem lehet felállítani semmilyen formában egy olyan normát, amire azt mondhatjuk, vagy milliméterpapirra felrajzolhatjuk, hogy igen, egy nőnek pont ilyennek vagy pont olyannak kell lennie. Ez a kedves modell hölgy rákényszerűl a sok nyálcsorgató férfi miatt egy távolságtartásra, ami csak ront a helyzetén, mert neki nem ez a viselkedés való, hanem alázatosság, odaadás, figyelem. Akkor kaphatja meg azt a pasit, akire vágyik (nem a férjét értem ezalatt). Szóval vigyázzatok a beskatulyázásoktól, az elvárásoktól, a normáktól, és a szükségszerű beidegződésektől. Nizzétek meg a Hitch - a randiguru c. filmet. Az tökéletes iskolapéldája ennek a kedves modell-hölgy esetének. Minen jót



Igen túllehet !

Vigyázok a jelenre , mert a jelenből múlt lesz és a múlt megváltoztathatja a jövőt
Lám lám ! Női kérdésekre egy Gábor tökéletes választ adott neked megoldáshoz ! egyetértek vele kiegészíteném egy kevés véleménnyel !
Egy előadáson elhangzott ez a téma is , miszerint miért esnek ugyanazon csapdába nők férfiak egyaránt ! Nem tudom mi vezetett ideáig életutad és a volt embered között, de az biztos valami elveszett benned vagy benne ! Ha kicsit hibásnak tartod ,magad akkor mint az az előadáson is elhangzott, önkritika ! Miért történt mind ez ! Talán nem olyan a kisugárzásod ??? Talán abban a kapcsolatban , te úgy érzed mindent megtettél , de ő semmit ???
Nem tudom mit érzel , de az biztos egy kicsit elveszett a Nő belőled ??? A női tartás , ami igen fontos amikor például elfoglalod a helyed egy étteremben ahol sok férfi ül ! Többféleképpen leülhetsz , de te tudod ezt hogyan kell , kiegyensúlyozottan és nőként leülni ugye ??? Vagy ha egy baráti társaságban vagy és elvonul az asztal előtt egy díszpintyő és minden pasi lógatja a nyelvét ??? Nos volt már ilyen ??? Igen a tartás , hogy minden élethelyzetben maradj NŐ ! Hiszen a férfiak ez most relatív és szubjektív vélemény egy nőben sok mindent kereshetnek ! Ki mit , de igazán a NŐt keresik aki olyan mint egy megmászhatatlan hegy , egy bevehetetlen vár , egy átúszhatatlan folyó , és még sorolhatnám , ez mind a te tartásodon múlik és hogy mikor vagy NŐ ! Ha levetnéd a zoknidat és ránéznék a lábfejedre az mindent eldöntene ! Miért ? Mert ezen testrészen is leolvasható hogy te Nő vagy e , no nem biológiailag hanem az előbbi példák alapján !
Hiszem , hogy metalálod majd akit keresel , hiszem hogy nőként te és az intuicióid segítségével , túllépsz a fájdalmakon ! Nézz a fájdalom mögé , és el fog tünni ! Szemléld az életed, és történéseit , az érzéseidre hagyatkozva ! Mi itt mindőnk kaptunk sérelmeket ki innen ki onnan ! Szeretünk ide járni , erre az oldalra ! Bár nekem nem tisztem megmondani ki mit tegyen és éljen , de ha van aki kicsit is segít azzal hogy válaszol kérdésedre , már megérte azt hiszem ! Bízz magadban , és hagyj magadnak időt , és rendezd gondolataid a régi kapcsolat mintáit ne kövesd , ha nem akarod , mert akkor úgy lesz ahogyan Gábor írta neked !
Ölellek , az oldalon PÁPÁ MERKABA --- férfi __-



A Megoldás

Kedves Bogica27, és mindenki aki ebben a cipőben jár.

A megoldás egyszerűbb mint gondolnátok. A baj sokkalinkább pszihológiai, mintsem spirituális. Modellként, vagy szép nőként, tapadnak a pasik, akiktől már-már szinte undorodsz, mindegyik ott csurgatja a nyálát, megadnának minden figyelmet, törődést és kedvességet, pont azt, amire normál esetben vágynod kéne. De nem erre vágysz. Ez olyan, mint mondjuk a csoki. A csoki finom, a csoki jó. De ha amióta az eszedet tudod, csokihegyek vennének körül, a szagától is undorodnál. Téged - szép nő létedre - pasihegyek vesznek körül, jó, értékes pasik, akik maximálisan odafigyelnek rád. Neked nem ez kell. Egy olyan férfira van szükséged, akiért küzdhetsz, aki nem a lábaid elött hever, sőt talán át is néz rajtad. Mondhatjuk, hogy egy kifordult egyensúlyban vagy, mert meg is kapod azokat az ingereket, amik egyensúlyban tartanak. Ugye ez egy bizonyos természetes mazoizmus, ami már életformává nőtte ki magát nálad szemben a boldog élettel. Na ez a 22-es csapdája. Hogy legyünk boldogok, ha nem is arra vágyunk, hogy boldoggá tegyenek?! Sokkal kellemesebb ha megaláznak, ha végre nem a lábad elött hever valaki, hanem nagy lehet a szemedben... Ebben a helyzetben esélye sincs egy olyan férfinak, aki egyenlő félként kezel. Az új kapcsolataidban meg nem csodálom hogy csalódsz, mert összeszeded az összes bunkó parasztot, aki a nőket egy felmosórongy szintjén kezeli, és hát ez nem a boldog élet kulcsa. Az élet legnagyobb kitolása volt veled, hogy szépnek teremtett... Elvette a lehetőséget tőled hogy megküzdj azért, hogy figyeljenek rád, vagy hogy megküzdhess a szeretetért. Ezek a javak már ingyen vannak neked, és semmit sem ér. Az igazi érték a szemedben az exférjed. Na igen, ő egy igazi hamisítatlan kihívás, mindemellett a mazoista vágyaid is kielégíti, ettől sobban nem is kaphatnád meg azt amire vágysz. Boldogság? Hmm relatív. Boldoggá teszi az embert az, ha valamiért küzdhet, majd a végén, mint elnyert jutalom az övé lesz. De nem ám végleg, mert akkor rögtön kihívás után nézünk.... Mi emberek márcsak ilyenek vagyunk. Akkor a legjobb, ha tennünk is kell azért, hogy megmaradjon! Nézd, szűrd le a tanúlságot abból amit mondtam. Keress olyan társat, aki határozott, magabiztos, tiszteli a nőket, de nem borul le a lábuk elé szőnyegnek. Amikor találkozol az új ideális alannyal, keresd meg a személyiségében a szépséget. Mindenkiben van valami ami megfoghatja az embert. Sose tedd mérlegre azt hogy milyen volt az exférjeddel, vagy expasiddal, csak arra gondolj, hogy milyen jó az újjal, és hogy megadja-e azt, amire vágyol. Ne tagadd meg az érzéseid, tudasd nyugodtan az új jelöltel, hogy útálod ha pitizik egy pasi, és ha túl könnyen megkapható. Ha kellően ideális az új jelölt, akkor jól fog játszani.

Persze ez csak egy verzió, amit elmondtam. De összegzem pár szóban. Vannak olyan, társadalmilag nem túl jó visszhangott kapott érzések, jellemvonások, amiket az ember a szocializálódás miatt tökéletesen elnyom, és még magának se ismeri be, mert még maga elött is szégyellné.. Ilyen pl a mazoizmus, a domináns hajlamok, különböző szexuális játékok, igények. Bizonyos mértékig, ezek tökéletesen egészséges jellemvonások, soha ne folytsd el. Ha már megtetted olyannyira hogy nem világos elötted mik is ezek a hajlamok, akkor bizony el kell gondolkozni, és nagyon nagyon mélyen magunkba kell tudni nézni. Ha felismered, majd utána beismered, és finoman jelzed is a külvilág felé, hogy erre van szükséged, akkor meg is fogod kapni. Amíg meg "játszod" a sikeres megközelíthetetlen topmodell-misszpicsát, addig csak azt az információt küldöd a férfiközönség felé, hogy hajrá pasik pitizzetek, én ezt szeretném! Noha az alázatosság volna a megfelelő viselkedés, hogy egy dominánsabb férfit találj...

Még egy pár szó gyerekek aztán be is fejezem. ÖNISMERET! Ez a kulcsa mindennek! Ha tudod mi kell neked, de úgy igazán, akkor helyesen kapod meg. Ha nem ismered be, letagadod, vagy egyszerűen a viselkedésed nem ezt tükrözi a külvilág felé, akkor is megkapod, csak garantáltan nem úgy, hogy örülj is neki.

Gábor voltam.



Mikee!

Igazad van!!! Akkor most fogom a nagy konyhakést és megyek, és meggyilkolom őt is meg a nőjét is, aztán meg fogom a két gyerekemet és belesétálok velük a Dunába!!!
Éljen a félelem, a düh, a gyűlölet, a szenvedés meg a harag, meg az ezek táplálta erő!!! Meg éljen Manson, meg az emosok! Éljen a Sátán is, 666! Más most nem jut eszembe, de majd szólok ha sikerül kirobbantanom a III. világháborút. Már dolgozom rajta.

Örülök, hogy az én bejegyzésemet sem hagytad megválaszolatlanul, gyere máskor is, komoly színfoltja vagy az oldalnak!

Bogica



Kedves Annuska (Meli)!

Köszi szépen, hát remélem, hogy előbb utóbb békére lelek önmagamban, és mosolyogva, mi több hálásan tudok visszagondolni erre az egészre. Úgy szeretnék gondolni Rá, mint akinek sokat köszönhetek, két csodálatos, sőt tökéletes gyereket, gyönyörű együtt tölött éveket és még a nekem okozott fájdalmat is szeretném úgy kezelni, hogy a fejlődésemet szolgálta és sokat tanultam általa... Talán menni fog. Majd egyszer.
Én is kívánom neked, hogy az exedtől függetlenül is találd meg a boldogságodat, és találj rá arra aki később kiegészítheti ezt a boldogságot. Akár ő benne, akár másban.

Bogica



Nem,sosem lehet igazán

Nem,sosem lehet igazán túllépni rajta. Az ad erőt az embernek.
A félelem dühhöz vezet, a düh gyűlölethez vezet, a gyűlölet szenvedéshez vezet. A harag hatalmas erőt ad.



Kedves Bogica!

Értem a dilemmáid, ezerszer végig rágtam ezeken én is magam. Előrébb nem-igen jutotta. Az biztos, hogy amikor magamban eljutok oda,hogy görcs nincs bennem, talán már napokig nem is gondolok rá - tuti, hogy beállít és megint ott tartunk, hgy élete legnagyobb baklövése volt, hogy elment stb. stb. Egyszerűen, mintha csak érezné, hogy távolodom. Akkor mindig jön... Én már nem is próbálok tenni semmit. Azt viszont érzem, hogy mással nem tudok normális kapcsolatot kialakítani. Senki nem mozdít bennem semmit. Nyilván ezt a gyököm még mindig ő köti le...Nem is tudom elképzelni, hogy mi lesz így, de azért optimista vagyok. Biztos az történik, amire szükségem van.
Neked, Kedves Bogica nagyon sok szeretettel kívánok nyugost, békés és harmonikus napokat! Szertném,hogy boldog légy!
Üdv. Meli



Köszönöm Felebarát!

Én is ezt kívánom magamnak. És igazad van, ahogy nőnek a gyerekek, egyre több örömet okoznak, ráadásul olyan erős egyéniségek, hogy bár rám vannak még utalva, tudom, hogy én ugyanúgy számíthatok rájuk mindig. És ez nagyon fontos, ez nagyon sokat jelent nekem és segít lelkileg. És ezzel kapcsolatban az is felmerült bennem, hogy talán csak azért kellett a férjemmel együtt lennem, hogy ők megszülethessenek. De ez persze megint egy olyan miért, amire talán sosem születik meg a pontos válasz...

Bogica



Kedves Ancsy!

Köszönöm a tanácsaidat, egyáltalán nem vettem okoskodásnak! Hiszen ezért fordultam hozzátok, mert szeretném tudni, mi erről a véleményetek.
Az jó kérdés, hogy akarom-e még őt vagy sem, sokszor gondolkodtam már ezen. Megpróbáltam elképzelni, hogy visszajön, hogy újra együtt vagyunk... Ne hidd, hogy felvillanyozott a gondolat. Az a rengeteg fájdalom, amit okozott, a régi sebek, az emlékek, a kép, hogy ő és egy másik nő... nem tudom, hogy ezeken túl tudnék-e jutni. :( Ha viszont nem, akkor rosszabb lenne az egész kapcsolat, mint bármikor, egy kész rémálom! Másrészről viszont mégis ott van az érzés, ami újra és újra előjön bennem, hogy mi ketten összetartozunk. Amikor hozzámér, amikor éppen harmóniában tudunk együtt lenni, akkor mindig előjön a gondolat, hogy igen, bármi is történt vagy történik, mi akkor is egy pár vagyunk. Tiszta hülyeség, tudom. De ezek a z érzések kavarognak bennem, akár tudomásul veszem, akár nem.
De amit Annuskának is írtam az igaz. A végső célom az, hogy igenis boldog akarok lenni, akár vele akár mással! Ez a lényeg. Csak azt kívánom, hogy boldog legyek, az legyen ami nekem a legjobb, és azzal, aki a legjobb a számomra. Hogy boldogok legyünk én és a gyerekek.



Kedves Annuska!

Ez a baj, hogy én is ezt érzem, hogy olyan erős kötelék van köztünk, amit nem tudok szétszakítani. De ha ő nem érzi, akkor vajon valós-e ez, vagy csak én gondolom így? Nehéz ez, mert olyan igazságtalan. :( Aztán ott van, amit te is meséltél, hogy a te exed is jelentkezik, jön, a gyerekre vigyáz... Miért teszi ezeket, ha nem azért, mert azért benne is van valami. De ha meg tényleg létezik ez az örök kötelék, ami akár életeken át is tart, akkor meg mi az oka, hogy hogy nem lehettek együtt boldogok? Ezen lehet agyalni, és hidd el, én is sokszor feltettem már magamban ezeket a kérdéseket. Egyszer azt mondja magának az ember, hogy: ááá, ez hülyeség, ha kellenék neki, akkor itt lenne mellettem. Máskor meg: de ha nem kellek neki, akkor miért keres, miért mondta ezt vagy azt, miért nézett úgy rám, miért viselkedett velem így vagy úgy? Nagy dilemma. És az a legrosszabb, hogy már úgy érzem, mindent megpróbáltam, a továbblépést is és a kapcsolat rendbehozását is és egyik sem sikerült. Ezért vagyok kétségbeesve. Én csak boldog akarok lenni vele vagy nélküle, de ez így nagyon nehéz. :(



Kedves Bogica!

Koszonom a hosszu es reszletes valaszodat.
Elromlott kapcsolatot nem konnyu helyrehozni.
Az, amiert ide irtal, az viszont ugy nez ki,hogy elkezdodott! Kiboritod azt a bizonyos lottyot!:)
Es egyebkent , remek ember vagy!Eros, becsuletes, hatarozott, talpraesett!
Egyre jobban leszel, es egyre boldogabb is leszel!
Van -ha jol ertettem- ket kis porontyod, szeretnek es te is szereted oket.:)))
Ahogy nonek,onallosodnak, egyre tobb oromet fognak szerezni neked!:)))
Hogy a gyerekek apjaval vagy massal, de biztos megtalalod a harmoniat is, a jovot senki nem ismeri!
Csak magaddal torodj,es a gyerekekkel.Ami jar nekik ahhoz ragaszkodj, es ne hagyd magad kihasznalni!
Ha ugy erzed irnod kell, itt mindig lesz vki,aki meghallgat es segit!:)))
Minden jot es szep ,oromteli napokat!:)

Szeretettel,
felebarat



Kedves Felebarát!

Már most sokkal jobban érzem magam, mint amikor a fenti bejegyzést írtam. Segítséget kérni nem szégyen, és látom, hogy jó helyre jöttem.
Igazad van, nem az ő viselkedésén kellene agyalnom, nem azokat a miérteket boncolgatnom, amik az ő cselekedeteit motiválták. De eddig mindig az ő hibáztatása kötött le, nem is gondoltam igazán bele, hogy a másik oldalról is megvizsgáljam a problémát. Talán ez azért is van, mert magamra mint az események elszenvedőjére, mint áldozatra gondoltam, hisz a végleges döntést ő hozta meg, és nem tehettem semmit ellene. Így nem tudtam rá máshogy gondolni. Mert én nem ezt akartam. Mégis valahogyan bevonzottam magamnak, különben nem történt volna meg. Azt hiszem, azzal, hogy igazából sosem hittem, hogy örökké tart ez a kapcsolat, és mindig ott volt a félelem benne, hogy elveszítem.
Igen, ez is fontos tényező volt, amire rákérdeztél, hogy hogyan lettek a gyerekek. Tervezve voltak ugyan, de én szerettem volna jobban gyerekeket, és mint kiderült, ő igazából nem is akarta őket. Ezt azonban csak későn vallotta be, előtte azt mondta, hogy igen, persze, ő is akarja, hogy lépjünk tovább. Így pedig már érthető, hogy csapdában érezte magát, akkor is ha önként sétált bele... :S
Utolsó bejegyzésem óta túl vagyunk egy hosszabb beszélgetésen (végre nem vitán, hanem beszélgetésen), ahol is bennem megint felszakadtak a régi sebek, és sírtam és fájt, de azért néhány dolgot sikerült végre tisztáznunk. Elmondta, hogy igen, teljesen elmúlt benne már akkor a szerelem, amikor terhes lettem, és igazából szándékosan provokálta ki a szakítást. Direkt rákérdeztem, hogy tehettem-e volna bármit is azért, hogy máshogy alakuljanak az események, amire azt a választ kaptam, hogy semmit, bármit is próbáltam volna, benne nem változott volna semmi. Egy másik mondatával viszont mindezt ütötte, amikor kijelentette, hogy azt a szerelmet, amit irántam érzett, én öltem ki belőle a viselkedésemmel. Azt mondja, elhagytam magam, elhanyagoltam őt, eltaszítottam magamtól. És azt is mondta, amit írtál, hogy azok amik számomra apróságoknak tűntek, neki fontosak lettek volna. Lehet, hogy tényleg figyelmetlen voltam vele egy időben, de amikor észrevettem, hogy baj van, akkor mindent megpróbáltam, hogy rendbehozzam a dolgokat, csak ekkor biztos már késő volt. Az pedig, hogy elhanyagoltam magam nem igaz, mert írtam már, hogy mindig figyeltem rá, hogyan nézek ki (még a szülőszobán is). Inkább itt már az lehet, hogy kezdett kiábrándulni belőlem, és már nem olyannak látott mint előtte. Ez egyszer kiderült már amikor azt találta mondani, hogy most sokkal rosszabbul nézek ki, mint amikor összejöttünk, hogy leamortizálódtam, meghíztam stb. Akkor elővettem a régi képeket, amiket a kapcsolatunk kezdetén csináltunk közösen, és nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy néztem ki, kivel jött össze. Ez a szerelem, ennyi. Ő akkor olyannak szeretett, amilyen voltam, észre sem vette a hibáimat, most meg hiába nézek ki sokkal jobban (írtam azt is, hogy modellkedek), ő most már csúnyának lát. :(
Arra is rákérdeztem, hogy "mi már soha nem leszünk együtt?" És azt mondta, hogy nem. Ezzel az utolsó kérdésedre is meg van a válasz. :(
Köszönöm Felebarát, hogy ennyit foglalkozol a problémámmal, tényleg sokat segítettél, és úgy érzem, végre előrébb lépek és sikerül kimásznom ebből a helyzetből. Még mindig rossz érzés, a fájdalom égeti a lelkem, de kezdek válaszokat kapni azokra a miértekre, amik évek óta gyötörnek. És sokat segített az a megjegyzésed, hogy "nem kell magadat elitelni azert ,mert meeg mindig vonzodsz hozza.Vegul is ,o a gyerekeid apja, ezert szeretheted." Igaz. Eddig nagyon utáltam magam érte, hogy így érzek, de tényleg nem kell. Neki mindig is lesz helye a szívemben, akármit is tesz, hiszen nem véletlenül szültem neki gyerekeket, hanem azért mert nagyon de nagyon szerettem, és mert vele szerettem volna leélni az életem békében, boldogan. Csak hát sajnos nem jött össze.



Igazad van Bogica,én nem

Igazad van Bogica,én nem látom,nekem jobb,házasok sem voltunk,4 év volt az életemből,csak én azt hittem örökké tart(női naivitás)és igen,életem szerelme volt,meghiusult a család fogalma,stb.Nekem is volt közben ez a 'majdnem szerelem',de mikor hallotam hogy itthon van,gyors kiábrándulás volt és én sem maradtam közömbös,megviselt.Remélem mostmár máshogy lesz ezután.Önmagunk szeretetét kell kiteljesiteni magunkban,és közben megbocsájtani mindenkinek mindenért.
A te esetedben nem tudom hogy túl szeretnél lépni rajta vagy vissza akarod kapni,mert ha az előbbi,akkor semmiképp nem jó ötlet a testi kontaktus,azzal a szálak csak erősödnek és nem lesz vége sosem,de ha vissza akarod kapni,akkor tényleg meg kell bocsájtani neki,bár ha elhagy egy másikért és ugy viselkedik veled azt nem szabad hagyni.Én ezért tudtam hogy nem akarom visszakapni,mert ő nem látta be a hibáit,azt mondta ő normálisan viselkedik,ő nem változtat.Namármost én tudom hogy erre nincs szükségem,annál többet érek,minthogy levegőnek nézzenek,még ha "belehaltam" is.Hinni kell hogy lesz egy olyan ember aki szeret(gyerekekkel együtt!)és persze igen,a mi hibás viselkedésünkön is javitani,mert én először csak magamat okoltam mindenért,nagyon mélyre süllyedtem.Mostmár eljutottam odáig,hogy tényleg kettőn áll a vásár,ő pont annyit hibázott,mint én,nem vagyok én rossz ember,de legalább próbálkozok a változtatással,ami elég nehéz...
Szóval az én meglátásom szerint,de ne vedd okoskodásnak-csak tudod a kivülálló mindig jobban látja:)-most mérlegre kell tenned,hogy akarod-e őt igazán vagy sem és csak aztuán jöhet a többi dolog..
szeretettel
Ancsy



Szia Bogica!

Nem akarlak elkeseríteni, de én most már azt hiszem, hogy vannak az életben ilyen örök kapcsolatok... Legalábbis én nemt udok kimászni belőle, úgyhogy teljesen megértem a helyzeted. Nálunk nem született gyerek, de nekem már akkor volt egy lányom az addigra megszűnt házasságomból. Imádták egymást. Nekünk 3 év adatott meg együtt és már 3 éve nem vagyunk együtt.. Illetve hát..... és itt jönnek a problémák. Ha volt is valakije, akkor is jött és nem tudott elfelejteni, akár csak én, de én még ebben az időben szenvedtem, mint egy dög. Azóta lazult a feszítő érzés, már nem gyomorgörccsel kelek-fekszek, de nem tudom elfelejteni. Hiába van más körülöttem, egyszeűen senki nem dobbantja meg a szívem. úgy érzem, hogy bizonyos dolgokban olyan magasra tette a mércét, hogy más valahogy nem elég nekem. Ráadásul ezzel ő ugyan így van... Ezek után meg nem kérdezzétek, hogy miért nem vagyunk akkor együtt?? Nem tudom. Jön, elmegyönk együtt kirándulni, ha úgy jön ki lépés vigyáz a gyerekre és még sorolhatnám... nem tudom mi történik velem, velünk.... azt tudom csak, hogy mással nem tudom elképzelni az életem. Próbálom, meg már egyedül is jól élem az életem, nagyon ritkán vagyok rossz kedvű, vagy lehangolt, de egész egyszerűen nem tudok mást ide képzelni. Ez van...
A testiség, amit említettél, hogy közöttetek még előadódik az is, az már egy jó ideje nálunk nincs. Szerencsére. Úgy már biztos, hogy nagyon sz@rul érzném magam. Remélem, hogy mielőbb kialakul az életed, és olyan lesz, amilyenre vágysz.
Üdv. Meli



Kedves Bogica!

Koszonom a turelmedet.
Nagyon sokmindennel egyetertek,amit leirtal.
De most te nem azert vagy itt,hogy elsosorban a ferjed/exed viselkedeset , hibait targyaljuk,ugye?Azt neki kellene felulvizsgalni!
"Rengeteg dolgot nem tisztaztam magamban az uggyel kapcsolatban...."
Errol van szo!Es ez rolad, csakis rolad szol!Amig vadaskodsz,addig vele foglalkozol es nem magaddal.
Csak onmagadra figyelj!
Mit mondtam, mit tettem, mit valaszoltam,hogyan reagaltam?

"Azt viszont cafolom....Mint emlitettem mar az elso terhessegem....."
Ebben a ket mondatban nagyon sokminden benne van, ami visszamutat,hol is kezdodhetett a nezetelteres koztetek.
"Tul fiatal volt, eretlen a csaladalapitasra..."
Es itt meg is magyarazod, nagyon jol latva a problemat.
Engedj meg nehany kerdest,nem kell itt valaszolni ra, csak magadnak.
Kozossen terveztetek a gyereket?
Vagy veletlen jott a terhesseg?Ki dontott,hogy megtartsatok?
A parod szeretett volna gyereket vagy csak elfogadta,hogy lesz?

"Es amikor megszulettek a gyerekek...."
Akkor nem is olyan rossz a helyzet, nem gyerekellenes a ferjed, szereti a gyerekeket.Csak a nelkulozest viseli nehezen, amit a gyerekek jelenlete jelent. Kevesebb figyelmet odaadast, kenyeztetest kap toled miattuk.Szoval oket szereti, csak a hianyt ami a gyerekek miatt van/erez/tapasztal, nem tudja megoldani magaban.Potolnia kell vhol.
A vasalas csak egy pl, es lehet,hogy neked ez pitianer ugy, neki meg oriasi,a tobbivel egyutt,amirol le kell/kellett mondania.
Bogica, ne erts feelre ,nem buntudatod akarok ebreszteni benned! Nem! Csak azt kene eszrevenned,hogy o nem ugy latja/erzi,ahogy te a dolgokat/helyzeteket.
Ha belekepzeled magad az o borebe es ugy nezel egy helyzetet,akkor talan megerted,miert reagalt ugy,ahogy anno.Es konnyebb lesz megbocsajtani neki.Ha meg tudsz bocsajtani neki,mert megertetted,hogy miert ugy reagalt,akkor megvaltozik a jelenlegi hozzaallasod.
Amikor jon a gyerekek miatt, nem lesz olyan szenvedes reszedrol az o jelenlete, talan meeg mosolyogni is tudsz ra,konnyedebb lehet koztetek a beszelgetes.A gyerek szempontjabol is sokkal jobb lesz, ha apa es anya bekessen tudnak egyutt lenni,beszelgetni.Harmonikusabba valhat a kapcsolatotok,es nem kell magadat elitelni azert ,mert meeg mindig vonzodsz hozza.Vegul is ,o a gyerekeid apja, ezert szeretheted.
Szerintem mindegy,hogy vele vagy massal talalod meg a harmonikus egyuttelest, de mivel o a gyerekeid apja, talan jar neki meeg egy lehetoseg.Eloszor meg lehetne probalni ,lassan,rendbehozni a kapcsolatotokat,megbeszelni a nezeteltereseket(mindenki a sajat tevedeseit felvazolva), es kiderulne,hogy meeg mindig egy par vagytok-e vagy csak jobarat szinten mukodik a dolog.Talan konnyebben folytatnad az eletedet.

Szeretettel,
felebarat

U.I.:Ancsynak irt utolso hsz-odban van egy erdekes mondat,de erre inkabb privatba reagalnek,ha nem zavarlak.



Kedves Ancsy!

Köszönöm a hozzászólásodat, bár nem örülök neki, hogy te is hasonló cipőben jársz. :( Ha egy év után még mindig felkavar úgy, hogy ráadásul nem is vagy kapcsolatban vele... na az már komoly. Biztos, hogy te is nagyon szerethetted!
Az a mit írtál, hogy fele annyi idő a felejtés, mint ameddig a kapcsolat tartott... Lehet, hogy így van, de akkor én azt már régen túlteljesítem :S
Gondoltam én is rá, hogy ha esetleg jönne más, ha nem lennék egyedül, akkor magasról letojnám, hogy kivel mit csinál, csak a gyerekeket szeresse. De nálam az van, hogy én már azóta voltam szerelmes másba (vagy hittem, hogy az vagyok), és ő akkor sem volt közömbös számomra. Ugyanúgy féltékeny voltam rá, pedig elvileg már mást szerettem. Akkor hogy van ez? Azt érzem, hogy túl erős a kötelék közöttünk, nem tudom széttépni. És Fénylő Lélek írta, hogy jó ha a másik megkönnyíti az elválást... Ő azonban nem ezt teszi, mert néha úgy tűnik mintha közeledne, aztán meg mégsem. És persze tagadja, de hát hiába, mert ha ott felejti magát éjszakára az ágyamban és hozzámbújik, akkor mesélheti, hogy csak álmában tette. Szóval nálam ilyenek vannak, és örülj neki, hogy neked nem kell látnod az exedet vagy beszélni vele, mert így sokkal de sokkal rosszabb és nehezebb a helyzet. :S

Bogica



Kedves Felebarát!

Kezdem kapisgálni, hova akarsz kilyukadni. Rengeteg dolgot nem tisztáztam magamban az üggyel kapcsolatban, ez tényleg segíthet, legalábbis remélem.
Az első kérdésedre? Hogy mi az oka annak, hogy elhagyott. Megindokoltam, körülírtam, hogy mi miatt lehetett. Túl fiatal volt, éretlen a családalapításra, még szerette volna kiélni magát elmúlt nála a szerelem és hasonlók. Hogy mi az amit nem kaphatott meg, amiben hibás lehettem? Nem tudtam kezelni a kialakult helyzetet, a konfliktusokat, belementem a veszekedésekbe, sőt tovább szítottam azokat. Ma már másképpen kezelném a nehézségeket, mai fejjel, bár nem tudom, hogy most meg tudnék -e küzdeni a problémával. Csak azt láttam, hogy ő már nagyon nem akarja ezt az egészet, és ez a legapróbb dolgokban is előjött. Emlékszem, hogy annak idején is sok mindent megpróbáltam, hogy megtartsam őt. Én voltam az aki még szülni is kisminkelve ment, és a kórházban is én voltam a kórteremben az egyetlen aki korán felkelt, hogy rendbe hozza magát mire jön a párja. És arra is emlékszem, hogy az újszülött lányunkat a kezében tartva akkor is egy másik nővel szemezett....
Azt viszont cáfolom, hogy a gyerekek előtérbe helyezésével kezdődtek volna a gondok, vagy ott gyökerezik a probléma. Mint említettem, már az első terhességem idején megromlott a kapcsolat. És amikor megszülettek a gyerekek, akkor éppen ő volt az aki kijelentette, hogy neki a gyerekek az új szerelmei... A vasalási témát csak azért hoztam fel, mert szereti magát kiszolgáltatni. Meg hogy milyen apróságokból csinált ügyet.
Az a nő - akire sajnos nem tudok máshogy gondolni, pedig hidd el, szeretnék, hisz csak magamnak ártok az utálkozással -, mit adhat neki amit én nem? Nálam 20 évvel idősebb, de gondolom biztos jól néz ki. Pénzes, enyhén érdek szaga van a dolognak, lévén hogy ide oda utaztatja az exemet a nagyvilágban. Talán a szex lehet nagyon jó, erre gondolok, miután a férjem is azt mondta hogy ez a részéről csak testiség. Ja, és minden nap megmossa a haját. :D :S
Azon gondolkodom, hogy azért vetem meg a férjemet, mert nem volt benne annyi felelősségtudat és önzetlenség, hogy a családjával maradjon. Azért érzek iránta indulatot, és azt nem tudom neki megbocsájtani, hogy itt hagyott a gyerekekkel. De mi lenne ha nem lennének a kicsik? :o Akkor is itt tartanék még mindig, vagy már réges rég élném az új életemet esetleg mással és nem is gondolnék rá? Akkor mit éreznék iránta? Akkor is hibáztatnám? Akkor mibe kapaszkodnék, amiért okolhatom? Persze akkor más lenne, mert nem kellene vele nap mint nap találkoznom, és úgy könnyebb felejteni. De felmerültek bennem ezek a kérdések, és most nem tudom rájuk a választ. Igazából nagyon rossz, hogy azt látom, manapság az emberek olyan könnyen felrúgnak mindent, nincs bennük kitartás, küzdeni akarás, tisztelet a másik iránt, a család iránti kötődés is hiányzik. Sokkal könnyebb menekülni, ott hagyni csapot papot, mint megoldani a problémákat és ez engem nagyon rosszul érint. És aztán belekezd egy új kapcsolatba és egy idő után ugyanazokkal a problémákkal fog szembesülni, és akkor mit csinál?! Megint fogja magát és tovább áll? Ennyi? Ez érdekes... Neked mi erről a véleményed Felebarát?

Bogica



Kedves Bogica! Én is

Kedves Bogica!
Én is hasonló cipőben vagyok,igaz nekünk nem született babánk és én nem látom őt,illetve azóta nem is láttam,de nem is szeretném,igy is felkavar ha véletlenül közös fotókba botlok,vagy feljön a téma.Nekem is tömény szenvedés volt az első időszak,igaz nekem egy évig tartott kb,és én nem is randiztam,mert nem láttam értelmét.Mostmár elkezdtem,igaz én is rájöttem hogy nem azt kapom a férfitól,amit szeretnék.Én nem laza kapcsolatot szeretnék,hanem egy Társat,aki mellettem van.Valamit nem jól csinálunk azt hiszem.Tényleg túl kellene lépni,vagy egyszerüen csak várni tényleg,mert én azt olvastam,hogy lezárni magunkban az elmult szerelmet(ha tényleg nagy szerelem volt)annak az időnek a fele,mint ameddig tartott és ez a minimum!Tehát ezért nem szoktak sikerülni a nagy elválás utáni kapcsolatok.És én mivel annyit kutattam a témában,mindenhol erre a megállapitásra jutottam,a való életben is.Ez a dolgok rendje sajnos,ez a gyász.És én is kiakadtam,hogy akkor mennyi ideig leszek egyedül,mi lesz velem?Hát annyi,hogy meg kell próbálni egyedül is jól érezni magunkat és az elvárásaink is változni fognak,mert alakulunk,fejlődünk közben,Magunkkal törődünk és lesz majd egy olyan férfi aki megbecsül minket,mert lennie kell!



Kedves Bogica!

"...ilyen szintu elemzes mennyiben segit...?"
Miert irtad ezt a blogot?
Mi is a cime?
Es az a mondat a vegen, ami igy kezdodik"Eddig...", szoval mit is szeretnel?
Emlekszel az elso kerdesemre?
Nem adtal ra valaszt, pedig van.De el kell jutnod addig, mig a sajat reszed/tevedes hozzaallasod felismered kettotok kapcsolataban.Ez nem azt jelenti,hogy a masik nem hibas, de a sajat cselekedeteid ertekelesevel felismerheted,hol, miben volt hiany reszedrol,ami miatt a masiki ugy reagalt,ahogy.Nem a masik hibaztatasaval jutunk el a megoldashoz,hanem sajat hozzaallasunk elemzesevel.Elismerted,hogy te is hibas voltal,es ennyi. Mar tovabb is leptel.Miert? Egy pl. talan nincs igaza az exednek,hogy a babaval torodsz ot meg hanyagolod(vasalas)?
Nem lehet,hogy innen indul az egesz nezet elteres koztetek?"Ha jon a gyerek,apa feelre lesz teve?!"
Egy jo ferjnek es apanak el kell tudni fogadni,hogy a gyerek az elso es csak utana jon o?Nem mindenkinek evidens ez,lehet,hogy meg kellett ezt beszelni anno.Meeg mindig nem keso.
Ha ujra ereznee,hogy o is fontos, megvan a helye koztetek, mint ferj es mint apa is,talan magatol is visszajonne.Amit a masiktol megkap,megkapna toled is,akkor a masikra nem lenne szukseg, gondolom.:)
Bar te most ugy tekintesz a masikra,mint ellensegre, akit "megfujtanal egy kanal vizbe", hasznosabb lenne megismerni, mivel kenyezteti az exedet,ami miatt elhagyott teged.

Szeretettel,
felebarat



Kedves Felebarát!

Ez már lassan három éve volt, nem emlékszem túl sok konkrétumra. Azt tudom, hogy nagyon apró dolgokon veszekedtünk, pl. hogy milyen zene menjen a kocsiban, vagy, hogy tegye be a szennyesbe a zokniját. Belekötött az öltözködésembe, hogy nem vagyok elég divatos, hogy csak hetente egyszer mosok hajat, hogy nem főzök minden nap, vagy nem keltem fel hajnali ötkor, hogy uzsonnát csináljak neki a munkahelyére. Ez már tipikusan az az eset volt, hogy amíg szeretünk valakit, addig bármit csinál, jó, ha meg már nem szeretjük, akkor bárhogy igyekszik, sosem lesz jó. Ő már ekkor nem szeretett valószínűleg. Nekem meg vannak rigolyáim, hogy nem vagyok hajlandó egy egészséges ember után a koszos zoknikat pakolgatni, vagy kiszolgálni, mikor neki is van két keze. Belekötött, hogy ha a pár hónapos babánknak kivasalom a ruháit, akkor az övéit miért nem... A nő nő, a férfi férfi, de hiszek az egyenjogúságban, és abban, hogy kölcsönösen járjunk kedvében a másiknak, egyik fél se legyen a másik alá rendelve. Ő nem ebben a szellemben nevelkedett, ezért eleinte az is furcsa volt neki, hogy elmosson maga után egy tányért. Ezeken a dolgkokon veszekedtünk a vége felé, de érdekes módon amíg mindden happy volt, nem esett nehezére besegíteni a házimunkába, és simán megtanulta az olyan dolgokat mint a mosás, teregetés. Mindent meg tudtunk együtt csinálni, csak azután problémázott ezen, miután megromlott a kapcsolat. Aztán elkezdett félre is jáni... Aztán végül, ahogy írtam elhagyott.
De a helyzet ilyen szintű elemzése mennyiben segít nekem a helyzetemben?

Bogica



Kedves Bogica!

"Mar az elso terhessegem idejen.........semmi sem volt neki jo, mindenbe belekotott."
Pl. mibe?
"Persze nem mondom,hogy en nem voltam hibas..."
Miben voltal TE hibas?

Szeretettel,
felebarat



Kedves Felebarát!

Azt gondolom, hogy azért hagyott el, mert még nem elég érett, és megijedhetett a felelősségtől. Már az első terhességem idején megromlott a kapcsolatunk, sokat veszekedtünk, semmi sem volt neki elég jó, minenbe belekötött. Persze nem mondom, hogy én nem voltam hibás, mentek az ordítozások, vitatkozások rendesen. ÁA fenyegetőzés a zsarolás mindennapossá vált nálunk. Mégis annyi bizonyos, hogy nagyon szerettem, még sokáig azután is hogy elment. Soha nem szakítottam volna vele. És ami külön nagyon rosszul esett, hogy egy nála jóval idősebb nővel jött össze, miután tőlünk elment (ezért gondolom, hogy már akkor a képben volt a nő, amikor még együtt voltunk). Pár hónapig voltak együtt csak, a férjem azt mondta, hogy ez számára csak testiség. Aztán váltogatta a nőit, és most megint ahhoz járkál. Ennyit tudok. Talán nem élte még ki magát, az is benne lehet a dologban, meg nyilván menekült egy rossz kapcsolatból, de felrúgni mindent a legkönnyebb. Ahol már család van, gyerekek, ott a problémák megoldására kellene koncentrálni, nem pedig sz@rni bele mindenbe és élni a világunkat. Nem? :( Az bánt, hogy meg sem próbálta rendbe hozni a dolgokat, hanem csak kilépett, pedig én küzdöttem volna, mert egyébként egy nagy szerelem volt és a gyerekek érkezéséig egy nagyon jó kapcsolat. Építgettük az életünket, és nem hittem volna, hogy ez lesz belőle. :(((
Mit tegyek? Hogyan kezdjem előlről, amikor nem tudom feledni a múltat, és uralkodni az érzelmeimen?!



Bogica27!

Arra rajottel-e,hogy miert hagyott el anno a parod?
Ugy ertem, mit talalt meg abban a masik noben,amit benned nem, ami ennyire hatott ra?

Szeretettel,
felebarat



Kedves Fénylő Lélek!

Milyen szép nicknevet választottál. :) És tényleg az is vagy, egy fénylő lélek!!!

Köszönöm a hozzászólásod és a barátnőd történetét. Igen, nagyon jól leszűrted, hasonló cípőben járok én is. Nagyon praktikus ötleteket adtál az öltözködésre és a többire vonatkózóan. Itt a fő gond az, hogy mint írtam, már évek óta (több mint két éve) tart ez a dolog, akkor hagyott el. :((( Amiket írtál, az már lefutott dolog, volt már több kapcsolatom is azóta, vagyis inkább csak próbálkozások. Mint nő elmondhatom, hogy a topon vagyok, szerintem sosem voltam ennyire a topon mint most. Modellként dolgozom, tapadnak rám a pasik. A Titok segítségével jutottam ideáig. És mégis. Miatta bőgök, nem tudok kiszabadulni ebből a sárból amibe beleragadtam. Pedig nagyon szeretnék!

Köszönöm még egyszer!

Bogica