megint egy csan anekdota

Tung-san áldozatot mutatott be a néhai Jün-jen mester emlékére.
- Miért mutatsz be áldozatot? - kérdezte egy szerzetes.
- Nem az erényes jelleméért, nem is a tanításáért, hanem azért, mert semmit sem magyarázott el nekem világosan - mondta a mester.
- Egyetértesz azzal, amit mondott? - kérdezte egy másik szerzetes.
- Csak félig.
- Miért nem teljes egészében?
- Hálátlanság lenne.

Címkék:

Hozzászólások



...

na aztán ideköthető még az a híres "mondás" - már akinek - , hogy a bennünk rejlő világosságot ha felfedjük, sötétségre változik .... szóval néha tényleg jó direkt félre beszélve ébresztgetni a szívünket .... vagy a másikét ... a csan/zen buddhisták azt hiszem folyton ezt tették, és valahogy akképp ahogy csillagfény is írja ... biza ... de azért jó lenne tudni, pontosan; mi is az amit tudtak ... :) mi az amit folyton rejtegettek ...... hogy még csak véletlenül se sérüljön meg ...



Még annyit!Egy csan történethez valóban túl egyszerű

lenne a szép és őszinte vallomás.



Ha így áll a dolog, akkor azt kell mondanom:andromednek

és neked igazad van, illetve ezt szerettem volna írni, de most, hogy elolvastam, valóban ez jöhetett le soraimból./Pedig nem taktikázást értettem alatta, hanem arra szerettem volna utalni:talán úgy könnyebbé teszünk dolgokat a másiknak, ha nem tudatjuk vele:tudjuk./Annak ellenére, hogy tudjuk, érezzük, ő is tudja, hogy tudjuk.Hú....lehet nehezen vagyok érthető, de andromed szépen megfogalmazta és te kedves diamyne a lényeget.



....

:DD bizony

tényleg az lenne

:DD



...

ssillagfény... amiről te írsz, az már taktikázás... amolyan stratégiai sakkjáték-féleség.. az ész frekvenciáján...

.. amiről andromed ír... az is hasonló, csak annyi leheletnyi különbséggel, hogy itt a két ember nagyon is tudja, érzi, hogy a másik is tudja... a szív frekvenciáján...

hm... legalábbis szerintem... :)

.. a szép őszinte vallomás túlontúl egyszerű megoldás lenne egy csan történetben... :D



Szerintem ért itt mindenki mindent-sőt megkockáztatom-

TUD IS./De nem mindig jó, ha a másik is tudja, hogy TUDJUK./Néha bölcsebb "eljátszani", hogy nem.



...

amúgy valószínüleg jelenthetné azt is amit te mondasz ... akkor csak annyi lenne az értelme: háláltlanság lenne azt mondani hogy értettem; ha valójában nem értettem .... :) és ez egy szép őszinte vallomás lenne :DD ... de akkor miért mutatna be áldozatot? ... alázatból? ... megkövetésből ...



a szavak alatt ottt zajlik

a szavak alatt ottt zajlik mint egy folyam fura ez de na :)

jól teszed! :D



...

hm... kimondatlan szavak mélyén, hallgatásban rejlik a valódi bölcsesség...
most már szerzetes-módra hallgatok... :)



de majd leírom az eredeti

de majd leírom az eredeti változatot ..



én is alázatos vagyok és

én is alázatos vagyok és azt mondom nem :D

szerintem megértett mindent ... pont azért mert nem mondott el mindent világosan .. így vezette el saját igazságára .. nem lőtte le a poént! ... aztán mikor megkérdezték tőle egyet értett e vele ... (és igen utólag mindennel egyetértett) akkor azt mondta nem ... hálátlanság lenne , hálátlanság nem követni a példáját

(de most mind a ketten "tudatlanok" vagyunk hogy a poént lövögetjük és a tantuszt ejtegettetjük lefele... erről a zen történetről ... mert ugye elvileg szavak nélkül tanít :D)



Andromed

.. úgy vélem, homályos (nem teljes) magyarázattal nem lehet egészen egyetérteni.. mert még mindig ott a "vakfolt"... ami nem konkrét rész, hanem az ember fantáziájának kreálmánya... és mivel ezt a részt nem árulta el a mester, nem bólinthatott rá teljes egyetértéssel magyarázatára a szerzetes sem - jogosan... ugyanis, ha ezt tette volna, az felér a mester becsapásával... egy hazugsággal.. ezért lett volna hálátlanság részéről... és ezt a mester is nagyon jól tudhatta...
úgy, mint ez a történet... :) ha most én is azt állítanám, teljesen megértettem, akkor nem mondanék igazat... ezért, inkább rákérdezek: közel jár a fenti egyenlet a lényeghez? :)