SEGÍTSÉG !SZERELEM ! Ki kell írnom magamból....

Kedves társaim.
Az oldalon olvastam, hogy valaki ide "bújik" fájdalmában, én is teszek egy próbát, mert most éppen ez látszik az egyetlen útnak tovább. Hogy működik-e a vonzás törvénye ? Biztosan, csak valamit nem jól csináltam.
Második alkalommal jutottam ugyanabba a helyzetbe kb 7 év alatt. Ki teremthette ezt ha nem én.
Először egy gyerekkori szerelem, ami végetért, és az akkori párom elutazott külföldre dolgozni. Na én ekkor jöttem rá, hogy szeretem, vagy csak azt hittem. Talán csak a múltbéli, vagy előző életbeli magammal hozott dolgaim miatt nem tudtam megemészteni a veszteséget. évekbe telt mire el tudtam engedni őt, de addíg végigjártam mindent, harcoltam és tanúltam belőle. Kemény volt, az élet iskoláját jártam.
Korábbi írásaimban láttok is erre példákat, ha visszaolvastok. Szinte tökéletesen lezártam, de talán mégis maradt belőle valami.

Hosszú idő után kezdtem összeszedni magam, megismertem a vonzás törvényét, és bevonzottam számomra a személyt akire vágytam. Hihetetlen egymásratalálás volt, boldog voltam és sikeres. Minden rendben lett volna, viszont a párom és az én múltam is 'kísértett". Családi, anyagi, volt kapcsolati események sajnos megrontották közöttünk a kapcsolatot. Hasonló a helyzet mint azelőtt.
Vita, veszekedés, de mégis ragaszkodás és szeretet. Se veled se nélküled állapot. Minden akkori tudásom bevetettem, hogy megmentsem a dolgot, de sajnos nem sikerült. NEM AKARTAM ELHAGYNI, de nem bírtuk együtt. Elköltöztem, zűrös körülmények között.
Hagytam időt magunkank és ismét elkezdtünk találkozgatni. Remel volt, ismét szerettem és működött, de nem laktunk együtt, és azt hiszem ő már nem is szeretett, nem akart igazán.
És ismét a "véletlen" : Nyert egy pályázatot külföldre, én összerogytam. Ismét megtörtént velem, és próbáltam elengedni az egészet.
Ez ment is pár hétig, de aztán ismét felgyulladt bennem a láng. Azonban most valóban úgy éreztem, hogy vele akarok élni ,és az érzéseim igaziak, annak ellenére, hogy ő is és persze én is sokmindent rosszul csináltunk, megbántottuk egymást, fájt sokminden.
Félretettem a fájdalmakat, megbocsájtottam magamnak és neki, és az érzelmeimre hallgattam. Akkor úgy gondoltam, ez a jó út, ezért tettem.

Vajon az egómé a ragszkodás ismét? Az előzőek miatt féltem, de őszintén akartam, és boldog akartam lenni vele.

2 hónap szünet után, miután kiment külföldre, a 2éves évfordulónk napján írtam neki, megemlélezés gyanánt. Féltem, de az érzések már majd szétvetettek, hát nem tartottam őket tovább vissza. ÍRTAM.
A válasz megelpő volt. Sokat is dolgoztam rajta. Meglepődött, hogy emlékezem és megemlékezem!
Ezt írta : "Azt hittem már soha nem fogok hiányozni !"
Azt hitte, hogy haragszom rá -amire meg is lett volna az okom, ahogy elvélt tőlem- mivel nem vettem észre a városban.
Én ezt pozitív jelnek vettem. Éjjelenként sms-eztünk. Érdeklődött és kedves volt. Csodálkozott, hogy nekem hiányzik.

Szünet.

Ismét ír, azt mondja álmodott rólam. Ismét azt : "Azt gondoltam látni és hallani sem akarsz rólam !'

Nekem ezek ismét pozitív jeleknek tűntek. TÉVEDTEM !
Ezért felbátorodtam és leírtam neki, hogy mit érzek iránta, őszintén és félelem nékül!

Válasz : "köszönöm ! Akartam, de nem sikerült teljesen tultenni magam rajtunk.Sokmindent megértettem és elfogadtam, de még sokminden fáj. Szerencsére ebben a környezetben ez az érzés is elviselhetőbb !"

Hát ennyi. Tudom, ez talán nem ide tartozik, és nem használ nektek, de le kellett írnom, mert talán ez előre visz.
Igazból nem is tudom mire véljem a dolgot.

Éjjeltől reggelig folyattam a könnyemet,
Gyerekként viselkedtem, bűn, hogy szerettem?
A ragaszkodás oka minde bajomnak,
Majd összemnyomtak reggelre a falak.

Kettétört szív, remegő kéz,
Üresség mi belőlem kinéz.
Néz a szem de nem lát, semmit már,
Ölelésed hiánya teljesen tönkrevág.

Szerelmet, családot, örömet akartam veled,
Miden nap fogni a kezed,
Érezni, hogy te vagy a társam,
Mégis tévedtem, hibáztam ?

Nem olvastam vissza az írásomat, de azt hiszem olyan összevissza lett mint ahogy érzem magam. Tudom a megoldás bennem és ezt meg azt kell tennem, és sok hasznos infóval nem szolgáltam, viszont amit most érzek azt nem hiszem hogy le tudtam írni.
Próbáltam szabadúlni tőle, úgy, hogy megélem. Nem tudom hogyan tovább, egyedül érzem magam a világban.
Sajna a barátaim és minden más eltávolodott tőlem.
Egyszer már túléltem egy ilyet, ezt is túl fogom, na de mit viszek magammal, és vajon feladtam-e már? Le tudok ezzel állni ?

Ezer kérdés, mégtöbb kétség és fájdalom van bennem.
Nem várok sem bátorítást, sem sajnálatot, nem várok már semmit...................

STEVE

Hozzászólások



Kedves Terabitia!

Köszönöm kérdéses, létezem, most !
Ez a célom. Dolgozom magamon, igykeszem !
Azt hiszem alakulnak is a dolgok, de most most van. Örülök annak ami van !

Ennyi röviden.

olvass itt :
http://www.thesecret.hu/node/9533



Kedves steve12!

Hogy vagy mostanában?

Szeretettel: Terabitia



Drága Meli, Terabitia, JCT !

Köszönöm, köszönöm, köszönöm !
Tényleg nem vagyok egyedül, nagyon jól estek a szavaitok, még ha némelyik fájdalmakat is gerjesztett bennem. És igen megéltem őket, le a gödör mélyére ismét, de felállok és megyek tovább.
Véltoznak a dolgok, és úgy látszik közeledik hozzám, de ez talán ahogy JCT is mondta lehet az ő külföldi elszigeteltsége miatt.
Mindenesetre, nagyon jó hogy vagytok, és igen már elkezdtem az elengedés folyamatát, és azt mondom idézek :
"merje kimondani és felvállalni az érzéseit és merjen boldog lenni! TUDOM és ÉRZEM, hogy hamarosan elfog jönni :-)))" - ez nagyon jó !
Történjen az ami a nekem a legjobb, és ha kell akkor visszajön !

Köszönöm a sok erőt, támogatást, együttérzést. Már nem vagyok egyedül !

Legyen szép napotok, boldog vagyok, hogy gondoltatok rám !

STEVE



Bizony, bizony...

AKI TUDÁS AKAR LENNI, POKOLRA KELL ANNAK MENNI..... Jajjjj, mindig úgy rácsodálkozom, milyen nagyon gyönyörű a mi magyar nyelvünk és mennyi bölcsesség és tapasztalat bújuk meg akár egy népdalban, mondókában vagy mesében.
Tudom Steve, hogy most minden szó hiába, de ahogy egy kedves ismerősöm mondá gyakran: "juszt is szép az élet!" :)
Kedves Terabitia! Örülök, hogy tetszett amit írtam, annak meg főként, hogy nevettél is:)
További szép mosolygós, nevetős napokat kívánok Neked!
Üdv. Meli



Kedves Steve és Annuska!

Igen! Le kell menni a gödör aljára, megjárni a poklot, hogy után el tudj rugaszkodni és kijönni belőle.
Szerencsések azok, akik mellett ott vannak a barátok és barátnők, de drága steve, itt vagyunk neked mi és segítünk! Nem vagy egyedül!
A fentiek mindig úgy rendezik, hogy amikor már teljesen elveszted a hited, egy-egy "angyalt" (segítőt) küldenek hozzád. Kérj segítséget és figyelj :-)

Kedves Annuska! Nagyon tetszik a szappanoperás hasonlatod, azt hiszem 23 évből szép termés lenne :-)))) (Jé, most már nevetni is tudok rajta!)

Szeretettel: Terabitia



Drága Steve!

Egyet kell értenem az előttem szólókkal. Azt hittem, hogy én a 3+3 éves együttlét+különlét, de sehogy sem megy egymás nélkül helyzetemmel, már viszem a prímet és minimum egy 564 részes brazil szappanopera nyersanayga az életünk, de most, hogy olvastam Terabitia mondatait.. 23 év... huhh..
Szóval, én is azt mondnom ,hogy aki elment, az elment. Legalábbis most. Ha van dolgoktok egymásal, úgyis jönni fog ( én is ezzel az érzéssel élek, de nem várok semmit, és nem akadályozok semmit ). Szóval, szóval, Te csak élj sőt inkább ÉLJ!!!!
Ne hagyd, hogy értékes perceket, órákat vagy heteket netán hónapokat adj az életedből erre. Bár az is igaz, hogy ezek a dolgok is akkor építenek, ha átéled a velük jövő érzelmeket. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha szenvedsz tőle. Én legalábbis nagyon szenvedtem és tanácsolhattak bármit, úgyanúgy fájt, úgyanúgy hiányzott, ugyanúgy értelmét veszítette minden.
Ezért inkább módosítom amit eddig írtam: Élj, éld meg minden ízét, könnyét, szorítását és fájdalmát ennek az időszaknak. És TUDD: ez is érted van....!!!!
Szeretettel ölellek: Meli



Kedves Steve!

Annyira átérzem a helyezted! Én immár 23 éve "vergődök' ebben a szituációban.
Se veled, se nélküled. Amikor úgy érzi, hogy már túl sok az érzelem eltűnik és a munkába menekül. A végletekig leamortizálja magát fizikailag és aztán pár hónap múlva ismét visszajön. Istenem! Hányszor eljátszottuk már ezt, a számát sem tudom! Amikor azt érzed, hogy meghasad a szíved és darabokra törik (de szó szerint), azt a kegyetlen érzést senkinek sem kívánom! Újból és újból megtette velem! Mindegyikbe belehaltam kicsit............
Már mindent kipróbáltam, hogy véget vessek neki. Elköltöztem másik városba, de nem segített, megtalált. Mindig oda jutunk, hogy nagyon jó együtt, de nem mer felvállalni.
A környezetemben mindenki azt mondja, ha az enyém lenne, akkor már rég döntött volna és itt lenne mellettem.
Viszont most nagy döntésre szántam el magam. Sok-sok álmatlanul átsírt éjszaka után döntöttem. Sokszor tehetetlenül feküdtem a földön és ordítottam, annyira fájt ott legbelül, de döntöttem. Talán a jelenlegi bolygóállásoknak is nagy szerepe van ebben, de elengedtem.
Kiírtam magamból mindent egy hosszú levélben, elbúcsúztam tőle, tiszta szívből megbocsátottam neki mindent. A régi szép emlékeket a szívem mélyén szeretettel megőrzöm, de be kell látnom, hogy nem várhatok már tovább rá. Hiába tudom, hogy szeret, ez kevés. Én sok-sok szeretet adtam neki és végre megértettem: MÁSTÓL FOGOM VISSZAKAPNI! Ez az adok-kapok törvénye!
El kellett engednem őt teljesen ahhoz, hogy valaki másnak helyet tudjak adni az életemben. Aki lehet, hogy már jó ideje itt van a közelemben, csak én nem vettem/veszem észre.
Megírtam a részletes listámat, hogy milyen társat szeretnék és azóta dolgozom az "ügyön", naponta többször is végigmegyek rajta gondolatban és beleképzelem magam a mindennapi élet különböző szituációiba. Mondanom se kell, hogy a lista élén az áll, hogy ne féljen a boldogságtól, merje kimondani és felvállalni az érzéseit és merjen boldog lenni! TUDOM és ÉRZEM, hogy hamarosan elfog jönni :-)))
Kívánom neked, hogy Te is tudj kiszabadulni a múlt fogságából és nem ragaszkodni hozzá!
Remélem nem voltam nagyon zavaros, de nehéz ennyi évet, évtizedet ilyen röviden összefoglalni!

Szeretettel: Terabitia



Steve

(nincs ekezetem,bocs)Eleg hasonlo cipoben jarunk. Pontosabban jartunk:)
Igen, amit tudnek tanacsolni, hogy hagyd. Ne irj, ne keresd, ne legyetek baratok.
Hogy miert? Egyszeru. A levelezgetesek stb. csak kioltjak az amugy is pislakolo langot, egy ido utan ritkulnak a levelek vagy teljesen atmegy baratiba a kapcsolat. Ezt ugye nem akarod , most eppen semmikeppen. Neked az lenne a legjobb ha minnel elobb tudnad elni a megerdemelt eleted. Sportolj, keress sok penzt, utazz el japanba, mittomen, amit szeretnel....senkinek nem az az elete , hogy azt lesse, hogy egy masik embertol hogyan fugghet, foleg erzelmileg. Mert azt csinalod. Remenykedsz es addig semmit nem birsz,mersz csinalni. Tudom, hogy igy van.Valaszthatsz, mert mindig valaszthatsz.
Mennek a napok nemelyik jobb, nemelyik rosszabb lesz, de neked azon kell lenned , hogy jobb legyen.
Majd egyszer csak rajossz, hogy hoppa hiszen massal is el tudnam kepzelni a jovot, mert ugye nem ragodsz a multon mar :) Es ugye mar nem felsz attol, hogy elfelejted Ot, hiszen a jelenben elsz es teljesen nyitott vagy mindenre. Es akkor leszel keszen arra, hogy Vele vagy massal elkezdodjon valami ujbol. Addigra mindkettotok szamara kiderul mennyire volt fontos ez a kapcsolat.
De most kapkodas, nem letisztult ugyek, erzelmek kozott oszinten mi ertelme lenne? Na jo. Nagy nehezen osszegorcsoltok meg egy ujrakezdest. Meddig fog tartani? Semeddig.
Kesobb kiderul. Ha nem jon ossze mar nem is bankodsz miatta mert az akkori jelenben jol erzed magad es nyitott vagy.
Hidd el.
bytheway
Eleget voltam kulfoldon ahhoz, hogy tudjam amikor nem voltam erzelmileg a toppon es kaptam valami emailt vagy hivast attol akinek meg a nyakat is elharaptam volna egyebkent(vagy foleg attol aki valamennyire kedves volt szamomra), meg az is jol esett. Tehat meg egy jo ok ,hogy hagyd ulepedni a dolgot.
Ne szamold a napokat, honapokat nem az szamit, csak tedd a dolgod.



Segítség

Helló,

Lehet, hogy tudok segíteni.
írj egy e-mail.t ide:
ng02@freemail.hu



Ágica !

Könnyeket csalt a szemembe írásod !

Tudom, ne ragaszkodjak, engedjem el. Igen, de hisz szeretem, és ez nagyon nehéz !
Egy darab belőlem, a szívem része.

KÖSZÖNÖM ! Ennyit tudok mondani!

STEVE



Kedves Steve....

Mély,őszinte érzésekről írsz,de kérlek ne"merülj" el benne.Próbálj meg örülni annak,amit eddig kaptál...és a többit engedd el...
Ha van még dolgotok egymással,úgyis találkoztok.
Az újból és újból feltépett sebek nagyon fájóak tudnak lenni.
Ha nem ragadkodsz görcsösen az emlékekhez,előbb-utóbb megváltoztathatod az életedet.
Próbálj meg egy kicsit másra is figyelni,vedd észre amit az élet még kínál Neked.
Felejteni igaz nem fogsz sosem,de lehet ha átenged magad annak az érzésnek,hogy a boldogság Neked is jár,vele
vagy nélküle,rá fogsz találni.Amit tiszta szívemből kívánok:Ágica