A harcos Avatar

Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az MMO játékok (Massively Multiplayer Online) amelyek lényege, hogy direkt internetes kapcsolattal a játékosok együtt játszanak a világ különböző részeiről. Az Avatar nem más mint a játékos karaktere a te digitális megtestesülésed a virtuális világban.
Elmesélek egy rövid történetet ami velem esett meg pár héttel ezelőtt, csak miután végiggondoltam az eseményeket utána vállt világossá a virtuális és a valós világ közötti különös párhuzam (amiről rögtön az "ami lent van az mint ami fent van" idézet jutott eszembe :) )

Az egyik ilyen játékban már elég régóta részt veszek jómagam is, elég azt tudni hozzá, hogy van egy gladiátor küzdelemhez hasonlatos lehetőség a játékosok legnagyobb örömére. Ahol az Avatarok csapatokban mérik össze erejüket egy virtuális arénában. Ezeken a tornákon a jól szereplő csapatokat különböző jutalmak illetik meg mint felszerelés, fegyverek valamint a nagy dicsőseget hordozó címek.

Jól összeszokott csapatunk már hónapok óta tartotta viszonylag magas pozícióját amikor is egyszer csak beütött a mennykő, akár mit csináltunk akár hogy próbáltuk egyre hátrébb kerültünk az oly sokat jelentő virtuális rangsorban. (ami rangsor alapján illetnek meg a jutalmak) Az ember első reakciói közé tartoznak az idegesség az ezzel járó kiabálás, a többi ember (esetünkben játékosok) hibáztatása a tanácstalanság és ehhez hasonlatos tucatnyi negatív dolog, "gyerünk menjünk még" ész nélkül rohantunk neki a következő viadalnak dühösen, meggondolatlanul, remegő kézzel, terv nélkül, indulattal szívünkben. Mondanom sem kell hogy vereség követett vereséget és nem volt kiút, éreztem magamon és láttam a többieken is hogy olyan alapvető hibákat követünk el amit csak egy kezdő csinál, több hónapos tapasztalatunk az új körülmények között semmivé foszlott.

A megalázó vereségeket követő napon rendkívül feszült voltam, bántott, hogy ezt kellett megtapasztalnom, hogy játéktudásunk ellenére mégis ilyen helyzetbe kerültünk, TUDTAM hogy jobbak vagyunk de belekerültünk egy örvénybe egy lefelé irányuló tapasztalati spirálba. Ekkor elhatároztam, hogy másként közelítem meg a dolgot.
A játékban van lehetőség gyakorlásra, a meccsek ugyanolyan körülmények között zajlanak de nincs tétjük (a rangsorolásban változás nem következik be) Tehát újból ringbe szálltam és elhatároztam, hogy csakis arra fogok koncentrálni, hogy a lehető legjobb tudásom szerint küzdjek, nem érdekel a győzelem sem a vereség egy dolog számít JÁTSZUNK legjobb tudásunk szerint.

Voltak vesztes meccsek de éreztem, hogy visszatér a "játék a kezembe" ez furán hangzik de így történt, ahogy telt az idő egyre jobban csináltam a dolgot és megtörtént az amit nagyon fontosnak találtam (utólag átgondolva a történteket): nem számított más csak az hogy JÁTSZOM, nem érdekeltek a következmények, csináltam a dolgomat tudtam hogy jól csinálom és élveztem, volt hogy így is elbuktunk de szép küzdelem volt, harc a javából amely az ellenfélből nem szánalmat és lenézést hanem megbecsülést vált ki.

A gyakorló időszak után újra ringbe szálltunk, higgadtan, nyugodtan, játszva és az eredmény nem maradt el. :)

Önmagamnak a következőképpen foglaltam össze a lényeget:
Bármit szeretnél elérni tedd játszva, csak csináld a dolgodat legjobb tudásod szerint és ha érzed hogy jól csinálod élvezni fogod és előbb utóbb a kívánt eredményt is eléred. Soha ne stresszeld magad a negatív eshetőségekkel mert tudom, hogy nem segít! Arra is rájöttem, hogy az eredmény bár fontos annál sokkal örömtelibb dolog, ha az ember élvezi amit csinál :) a jó eredmény pedig egy kis ráadás, a hab a tortán.

Ne CSAK az eredményre koncentráljunk, ha erősek is vagyunk és megtudjuk állni, hogy csak a jó kimenetelre gondolunk akkor segíthet, viszont ekkor is elveszik az oda vezető úton tapasztalható dolgok öröme :) ha el is érjük uticélunkat de végig csak az utat nézzük nem láthatjuk a kék eget, a mezőt és a virágokat.

Viszont ha nem tudjuk megállni, hogy csak a jó kimenetelre koncentráljunk akkor pedig a következmények kellemetlenek de kiszámíthatóak lesznek és az univerzum csak ennyit fűz hozzá "ahogy kívánod" :)

Fogadjátok akkora örömmel amekkorával megosztottam veletek és ha van kedvetek elvonatkoztatni vonjatok párhuzamot a fenti kis történet és a valóságotok között :) kívánom hogy segítsen.

Legyetek jók

Hozzászólások



Gratulálok!

Nagyszerű felismerés és írás.



Drága Soxor,

Váó. Ha mindenhez így állsz hozzá az életben már most győztes vagy.
Sok sikert és minden jót neked.

Szeretettel,
Kriszti