Nők és Férfiak... játsszunk!

férfiak és nőkDrága Teremtők! Itt élünk egymás mellett vagy egymással és sokszor nem értjük a másik nemet, miért éppen úgy cselekszik ahogyan... Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha megértenénk a miérteket, akkor talán könyebben elfogadható lenne a másik nem minden "érthetetlen" cselekedete. Arra gondoltam, hogy csinálok egy olyan írást, ahova leírjuk miben más egy Nő és miben más egy Férfi és akár leírhatunk, írhattok olyan helyzeteket, amiben tanbácstalanok vagytok, voltatok és szóljatok hozzá, hogy hoogyan látja, reagálja le ezt egy Férfi, ide Férfiak hozzászólását várom és hogyan látja ezt egy Nő vagy éppen hogyan reagálna... és ahogy egyre inkább megértjük majd a miben, és a hogyan másságát - kiderül, hogy nem is olyan nehéz jó kapcsolatokat kialakítani vagy akár működtetni!:)

Ki szeretne játékosan tanulni?

Tulajdonságok, miben küldönbözünk:
Nők: anyai szeretet, befogadás, birtokolt, gyengéd, féltő, engedékeny, az érzelmei vezérlik, lágy

Férfi: apai szeretet, ami feltétekhez kötött, birtokló, anyagi sikerre vágyik, dinamikus, erősebb, ésszerűbb...

Várom a gondolataitokat:)))

Mosolygós tanulós pillanatokat!

Csillagok Virága

CsatolmányMéret
user_9745019_1189068971897_tn2.jpg3.72 KB

Hozzászólások



valami hasonlót akartam én is írni mint Öbi,

de már megválaszoltad.
A másik 1-bőli elárasztása a szerelemmel vagy érzésekkel nem mindig a legszerencsésebb. Én ezt csak úgy hívom, h türelmetlenség. Nem tudhatjuk, h a másik éppen milyen élethelyzetben, érzésszinten rezeg, sztem a türelem nagyon fontos. Nálam is kapkodták el a dolgot, pedig én is iszonyúan szerelmesnek éreztem magam, csak idő kellett, h ezt magammal is átéljem, és kapkodtam már én is el.
Aztán a kapcsolat előrehaladtával + szinte már nincs túlcsordulás, mert egy szinten rezegtek.
Szóval sztem meg kell élni minden lépcsőjét 1 kapcsolatnak, az elején + nem kell sehova sem sietni, ha képesek vagyunk egymáséi lenné, akkor is úgyis lesz elég idő mindenre. Az érzések átadására, a gondolatok megfogalmazására.
Ahogy egyszer álomkereső a rózsáról írt, arról jut eszembe, Hogy a szerelem kezdete mint 1 virágbimbó, aztán ahogy haladunk egymásfelé, úgy nyílik, teljesedik, pompázik gyönyörű teljességében. Számomra ez a lassúság (miközben még sem olyan lassú) nem azt jelenti, h nem izzik köztünk a levegő.
Az az energia, ami felszabadul ilyenkor bennem, csodálatos. Mindenre képes vagyunk, szinte bármit + tudok csinálni, éppen ezért bár szeretnék állandóan vele lenni, magammal is foglalkozni akarok. Meg akarom ismerni azokat a folyamatokat, amik benne, ekkor zajlanak.
Sztem szeressünk. Legyünk szerelmesek
selyemcica



Akkor én is gondolkodom

Akkor én is gondolkodom hangosan:

Önzés: tudom hogy mire van szükségem, és azt szeretném, amire NEKEM van szükégem, nem pedig azt, amire a másiknak... azért, hogy boldog legyek, mert csak akkor tudok ADNI, ha boldog vagyok, ha magamat szeretem, ha belül fel vagyok "töltve" mert akkor tudok sugározni a külvilágnak is ebből a "fényből" :)

Elfogadás: nem zavar, ha a másik nem azt teszi, amit én szeretnék vagy elvárnék tőle, hiszen ő is "önző módon" a saját boldogságra törekszik, és nekem az ad erőt és örömöt, ha látom őt kiteljesedni, és ha elfogadom olyannak amilyen. ekkor fogunk tökéletesen passzolni egymáshoz.

:)

...ha a fentiek szerint élünk, akkor nincs szükség hazugságokra és kompromisszumokra a kapcsolatban, megvalósítható a teljes szabadság mindkét fél részéről, és a két egész összeolvadásából létrejöhet a még nagyobb EGÉSZ :)

valami ilyesmi, de ez még csak egy körvonalzó bennem...... ;-))



Imrém:-)

az irány már jooóó:-))))))))))))))))))
Szeretlek: Ercsi



JÁTÉK:

Én is gondolkodom hangosan:

ÖNZÉS: Az embernek tudnia kell, mi az amire valóban vágyik. És felismerni, ha mást kap. És felismerni azt is, ha mást kap, - de az a más valójában azért jött létre, hogy a JAVÁT szolgálja, mert ez volt a rejtett valós vágya. Ezért is jöhetett létre.

ELFOGADÁS: Nagyon rosszat nem teremthettem be, hiszen vagy a tudatalatti vágyam teremtéséről van szó (félelelem stb.), vagy pedig, mindig is EZT akarta VALAMI bennem, és az, hogy nem merem elhinni, - hogy meg is érdemlem, az baj. Ez az igazi feladat -el kell tudnom fogadni. Még a látszólag ellenérzést kiváltó dolgokról is megérteni, ÉN - miért pont EZT teremtettem...? Hogyan segít engem a saját teremtésem?
Ha sehogy, - el vele! Ha igen, magamon kell változtatni! Csak a boldogság útját követve.

Most megyek, sziasztok!



JÁTÉK az élet,

a legszebb játék, és aki tényleg játssza, mégis AZ nem veszi túl komolyan...:))

Hogy érted pontosan: Önzés és elfogadás? Én is ilyesmit érzek, kíváncsi lennék a véleményedre...



ez a topic a játék helyett

ez a topic a játék helyett egyre magvasabb gondolatokat vonultat fel.... :) de ebből tanulunk!

tegnap sikerült lelepleznem egy önmagamnak eddig rendszeresen beadott, és elég hihető hazugságot... a szerelem abban az értelemben ahogy eddig én értettem, valami egész másról szólt, mint kellene: a birtoklásról, az önfeláldozásról és a megfelelésről... és az emberek nagy részének erről is szól egész életén át.

de a szerelemben talán az a legjobb, ha az önzés dominál mindkét fél részéről, ugyanis hosszú távon csak ez működik ;-) az igaz szerelemnek az önzés és az elfogadás lehet a kulcsa?

most csak hangosan gondolkodtam (...)



Drága Angel!

Huú, furcsa ez, mennyire más jön át az emberből, vagy lehet, hogy én írok rosszul. Vagy csak a "szemüvegeink, a valóságunk, a világunk különbözősége miatt értünk nagyon mást egymásból". Vagy egyszerűen, mindenki csak arra rezonál, azt látja, ami őt foglalkoztatja, a többi mondanivaló meg észrevétlen marad.
(Ma akaratomon kívül vérig sértettem valakit, miközben egy harmadik féllel társalogtam épp, és ő magára vette:)

Szóval, 12 éve imádjuk egymást az én drága Szerelmemmel , nyitott az én szívem. És a szürke hétköznapokat - nem ismerjük. Nem szürkék, ellenkezőleg, szerelmesek és tarkák. Ez van...:))

Pedig ÉRTENI is megtanultuk egymást, a szerelem mellett, vagy inkább annak segítségével...
Nem is tudok most mást írni.

Ölellek drága Ange!



Drága Bea!:)

Sztem te már nem a szerelemről beszélsz, hanem, a szürke hétköznapokról, melyek, ha tényleg engedjük tönretehetik a kapcsolatot...
Én 3 évig éltem együtt valakivel, akivel igazán boldogok voltunk, és esküszöm neked, soha nem jutott eszembe, hogy megértsem őt....De komolyan...Egész más foglalkoztatott....Elfogadtam olyannak, amilyen...Szerettem olyannak, amilyen...Vágytam arra, aki mellette lehettem...És vágytam őrá, aki mellettem lett:))))
Szerelmes voltam, ennek kb 7 éve, de erősen él bennem ez az érzés, annál is inkább, mert ő volt az Első...Minden téren...:) És azóta se éreztem ilyet...Pedig még az elején....Nem is érdekelt...Mivel lassan esek szerelembe (nekem ehhez nagyon sok idő kell) kb fél év telt el, mire azt mondhattam, szeretem...:)
Mégis így vissza emlékezve tudom, hogy soha nem fogok senkit így szeretni...Ami természetes...Mert minden szerelem más, és más....Nincs két egyforma....:)
Szóval, sztem inkább nyisd ki a szived, és ne az agyaddal próbálj szeretni, hanem a szíveddel...A szív nem tesz fel kérdéseket, nem akar magyarázatot hallani, sem pedig értelmet találni ott, ahol csak érzések vannak...:)
Szabadítsd fel magad...Ne foglalkozz semmivel, ne akarj magyarázatot arra, amire nem kell...
Megtudod magyarázni, miért pont azt a valakit szereted, akit? /A valódi okát nem tudod, egyszerűen "csak" ÉRZED!/
Téged is meg akar érteni a párod?
Ha igen, mondd neki ezt: "A nőket nem megérteni, hanem szeretni kell!"
Ennyi:)

Szeretettel:

Ange



Hűűűű...

Ez igen! Mire végig olvastam az összes hozzászólást, szinte könyvvé alakult a mondanivalótok.
Annyiféle és mégis majdnem ugyanaz :-)
Az én érzésem - mindenki magából indul ki ugyebár(?) -, hogy minden korszakban másként képzeljük el a párkapcsolatot, mást tudunk nyújtani és mást várunk el.
Én egy borzasztó monogám ember vagyok, magas erkölcsi mércével, mégis mégis mégis volt egy időszaka az életemnek amikor meghasadtam és Betty Blue-vá váltam.
Még a nick nevem is ez volt. (1996 környékén)
Nem láttam értelmét semminek, csak a szexuális szenvedélynek. Nem hittem, hogy létezik ekkora távolságból egyetértés(Mars-Vénusz), vagy csak egy parányit is megközelíteni egymást lelkileg.
És IMI!
Nem vágytam semmi másra, csak hogy egy férfi CSAK RÁM figyeljen.
Hogy ne lássa tőlem az erdőt. Nekem ez volt a feltett szándékom, hogy azt a férfit találjam meg, aki FIGYEL rám. Ez apróságokban is megnyilvánult. Ha velem beszél, ne a környezetet pásztázza. A szemembe nézzen... Ez meghatározó volt az elejétől fogva.
Évekkel később jöttem csak rá, hogy az apám kódolta ezt belém. Miatta, az Ő figyelmetlensége miatt vágytam erre. A férfi figyelemenergiáira. MÁS férfi figyelme viszont tolakodónak tűnt és zavarónak.
A mai napig küzdelem csendesen tűrni, hogy egy férfi vizslasson, mint egy állatot.
Számomra nem az a nőiesség, hogy tűsarkúban végigcammogok egy utcán és várom az elismerő füttyöket. Épp ellenkezőleg. A férfiakat állatnak tartottam nagyon sokáig. És kemény küzdelem volt megértetni saját magammal, hogy létezik egy "másfajta" férfinép is, aki nem potenciális lepedőpartnert lát bennem, és nem kell játszmáznia velem.
Ilyen barátokkal vettem később körbe magam.
Úristen ez egy regény lett. Ráadásul még a negyedénél sem tartok annak, ami eszembejutott az írások kapcsán:)
De Csillával értek mélyen egyet:
"Olyan társat, sorsot vonz mindenki, amilyen szinten VAN!"

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!



Kedves Ange!

Köszönöm a válaszod!:))

Istent nem "látom", ezért "kénytelen" vagyok HINNI benne.
Az ember a szerelmét hús-vér valóságában érzékeli, ezért benne nem hinnie kell, szeretnie.
Ha Neked ez tényleg ennyire ösztönösen megy, ahogy leírod, Drága Ange, nagyon bölcs nő vagy. (Komolyan.)
Félre ne érts, nem a szavaidat kérdőjelezem meg, inkább csak tapasztalatokat szeretnék cserélni.
Annyi mindent mondunk a szeretetől, szép elméletektől hemzseg fejünk, "Feltétlen Elfogadás", "Megbocsátás", "Együttérzés", "Egyek vagyunk" sőt, sokan még a duálpárjukat is keresik, van aki már megtalálta..., aztán én azt látom magam körül, hogy a legegyszerűbb hétkoznapi helyzetek azonnal próbára tesznek bennünket, és egy perc alatt elsöprik az állítólagos nagy szerelmet, hitet....És ha a másik, aki addig a Nagy Ő, stb. volt, a Szívszerelem stb., ha valamit mégsem úgy tesz, ahogy a mi érdekeink kívánják, a Nagy szerelem, az a páratlan és csodálatos, hirtelen, mintha kikapcsolták volna, semmivé lesz. Én azt mondom, Ange, hogy ha így ki lehet kapcsolni, akkor az nem is volt AZ, egy pillanatig se, addig csak a saját önös érdekeink rózsaszín ködén át néztünk a másikra.
Én úgy látom, az emberek zöme, pont azért kerül a földi létezésbe, mert a szeretetet TANULNIA kell. Egy csodálatos kiút, de odáig ÚT vezet.
Szerintem sokszor rögös.
MEGISMERÉSEN át.
Ezért firtatom, hogy Neked hogy megy ez Ilyen "egyszerűen",
mer szerintem, a SZERETÉS - sok sok belátással, és rengeteg rögeszménkről való lemondással jár. Olyan rögeszméinkről, melyekről az agyunk tudja, hogy hülyeség, butaság, ha elengednénk, boldogabbak lehetnénk, és mégsem tesszük., ragaszkodunk a zsigeri dolgainkhoz.
Ha elengedjük ezeket? Így válik ÖRÖMMÉ a kapcsolat, túlélve a rózsaszín ködöt is, amikor az ember tényleg elkezdi MEGLÁTNI, ki is az Ő szerelme. (Az emberek itt szoktak szakítani. "Kiszeretnek" "Rossz vásárt csináltak")...
Én egy ilyen rögeszmének tartom a nők részéről - a másik teljes birtoklásának a vágyát, a féltékenységet, a kizárólagosságot.
Ezért is írtam, hogy szerintem ebben mások vagyunk.
Az én világomban legalábbis. :))

Szeretetel:
Bea



Kedves Bea!:)

Mi az, hogy hinni a másik emberben?
Mi az, hogy hinni Istenben?
Hogy mondhatod, hogy hihetsz Istenben, ha nem hiszel az általa teremtett emberben, aki maga is Isten?
Az, hogy hiszek vkiben, számomra azt jelenti, hogy nem kell egyetértenem a világnézetével, nem kell "megértenem", mit miért tesz, egyszerűen csak "hiszek benne!" Hiszem, hogy Ő pontosan tudja, mit miért tesz, hiszem és tudom is, hogy ő is hisz bennem, éppúgy ahogy én! Még világosabban: A hit is egyfajta szeretet, és nem kell értenem azt akit szeretek, egyszerűen csak szeretem...A hit sem a megkérdőjelezésről, számonkérésről szól, sokkal inkább a feltétel nélküli szeretettel azonosítható...És, hogy miért pont benne hiszek? Mert ő már bizonyított, azzal, hogy engem tisztelt meg a bizalmával, szerelmével, hitével...Csak olyan emberben hihetsz 1000%-ig, akit szeretsz...Sztem...És ezen túlmenően az Önmagamba vetett hitem az, ami biztosít afelől, hogy hihetek, bízhatok ebben az emberben, anélkül, hogy kutakodnék utána, egyszerűen "csak érzem", hogy hihetek benne...
Más kérdés, hogy gyakran annyira hinni akarunk valakinek, hogy már nem is tudjuk igazán, hihetünk-e neki, vagy csak hinni akarunk neki, mert szeretjük...
Remélem kissé világosabb lett már így...:)

Szerető öleléssel:

Ange



Ange...

Ange, számodra mit jelent az, hogy "hinni benne"...? Nekem ez nagyon megfoghatatlan, nem is értem, mire gondolsz...Tudok bízni valakiben (például a Szerelmemben), ismerni, érezni, érteni valakit, tudni, hogy vagyunk egymásnak,
de mi az hogy hinni a másik emberben?



Én már értem Imit :)

Tegnap este pont erről beszélgettünk, és elmondta hogy mire is gondolt pontosan. Ekkor értettem meg igazán. Ő nem azokra a nőkre gondolt, akik pörgetik a pasikat, hanem arra, ahogy az érdeklődést fel lehet kelteni egy kezdődő kapcsolatban.
Hogy nekem hogy jött le és amit saját életemben éltem meg.
Az Atit 15 évvel ezelőtt egy társkereső újsághírdetésben találtam meg. Egyszerre hírdettünk, ő képes hirdetésben, én pedig olyan társat kerestem, aki egyedül neveli a kisgyerekét. Ugyanis akkor már tudtam, hogy nekem nem lehet saját. Neki több mint 300 levele érkezett, nekem pedig olyan 25 körül, hiszen kevés az olyan férfi, aki saját maga neveli gyermekét. Az egyik akivel már elég komoly levelezésben voltunk, közel egy hónap után már komoly kapcsolatot tervezett velem, pedig személyesen még nem találkoztunk. Ez engem megijesztett, hiszen ilyen döntéshez több kell. Szóval neki én voltam az álmai asszonya, és annyira elhalmozott a szeretettel, hogy azt hittem megfulladok benne.
Közben a párom is megkapta a levelemet, és írt, hogy szeretne találkozni velem. Az első találkozás szenzációsra sikerült, hiszen mindketten kiváncsiak voltunk a másikra. De becsületesen elmondta, hogy van kb. 16 szál, amit még mozgat, hiszen ő keresi az ideális párját.
Mivel ez a dolog engem izgatott, az hogy egyrészt nagyon szinpatikus volt, másrészt egy kis versenyhelyzetben voltam, hiszen több lánnyal is találkozgatott. De nekem mégis ő kellett, és nem az a férfi, aki rámöntötte a szeretetét.
A végén azzal nyertem, hogy én voltam az egyetlen, aki engedte őt kibontakozni, a saját játszmáját játszani, hiszen ő hírdetett, ez az ő "játéka" volt (ez most tényleg időzőjelben:)))) a többiek már mind birtokolni akarták. Pont úgy mint engem az a másik férfi.
Tehát azt vettem le ebből a saját emlékből, hogy tényleg az izgatott jobban, akinél versenyhelyzet volt, míg a másik, akit megkaphattam volna azonnal túl sok volt úgy elsőre. Az is igaz, hogy mikor már eldöl egy kapcsolat milyensége, akkor már nem fér bele az, hogy még mindig versenyhelyzet alakuljon ki. Akkor már fontos, hogy a férfi is teljes erőbedobással a kapcsolat építésén dolgozzon :)
A másik emlékem ami megint alátámasztja Admin érvelését, hogy mikor még tini voltam és éjjel-nappal a dizsiben lógtam, az egyik fiú felkért táncolni és beszélgetnünk egy kicsit, aztán ő elment a barátnőimmel is táncolni, na akkor egyre jobban kellett és mindent megtettem hogy felkeltsem újra az érdeklődését. Aztán mikor elkezdtünk járni, akkor bevallotta, hogy ez egy trükkje volt, mert először észre sem vettem, pedig már hetek óta próbálkozott nálam :))))
Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Olvastam a reakciókat és

Olvastam a reakciókat és köszönöm a tanácsokat :) kicsit elvesztettem a fonalat a beszélgetésben, úgy érzem nem egészen ugyanarról van szó, mint ami az én fejemben van, de az is lehet hogy én írtam valamit félreérthetően... a saját "valóságomban" ezek a dolgok még csak most kezdenek összeállni egy képpé (vakuk vívnak, közvetíti a tévé...), úgyhogy nem akarok győzködni senkit semmiről, mert még nem látom át teljesen és nem száradt meg a "festék" sem ;-) úgyhogy inkább még gyurmázom vele egy kicsit :D



Kedves Ange:)

Erről az jut eszembe,hogy ha nem is "tudatosan" legalábbis tudat alatt kell valamiféle megértés,de összhang mindenképpen,hiszen ha Érzed,hogy szeret,az megengedi azt a feltételezést,hogy Érezteti.Vagyis arra utalóan cselekszik,gondol,érez,hogy szereti a párját,vagyis téged.
Ahol meg nincsen meg mindez,hogy vagy tényleg nem tudja kimutatni,vagy olyan környezetben nőtt fel,olyan hatások érték,hogy ő nem a "te nyelveden" kommunikál,akkor úgy érzem,"hiába" szeret.
Na,ez viszont ott dől meg,hogy a szeretet így is,úgy is érezhető,hiszen a legtisztább energia.
Viszont,ha az ember lánya/fia nem érzi,akkor ott vagy tényleg nincsen a szeretetnek az a minősége,ami egy párkapcsolatot vagy bármilyen kapcsolatot működtet,vagy pedig az antennák tényleg nem egymásra vannak hangolva.
/tapasztalatot igyekeztem leírni:)/
Így azt gondolom,hogy a boldog,harmónikus,teljes kapcsolat kialakítása már az első pillanatban eldől,hogy képes-e mindez "működni".Hogyha meg nem,ugyebár mindenért lehet tenni.
Ahogyan testvérem utalt rá egyszer,hogy tenni mindenért lehet,de mennyivel "könnyebb" az,mikor ezek az "alapdolgok" egy kapcsolaton belül megvannak /vagyis fennáll a harmónia,az egység/ és a közös energiákat más jellegű dolgokra lehet fordítani.Mint az egyénieket is,nem pedig arra,hogy "szinten tartson" az ember egy kapcsolatot.

Mindenesetre érdekes gondolatok ezek,így összességében:)

Köszönöm a gondolatébresztőt,
Szép napot:)

Kat



???

Tegnap délelőtt, láttam egy filmet...A címe nem fontos, a válasz annál inkább, amit egy szerelmes fiú kap, arra a kérdésére, hogy hogyan tudna ő is boldog, harmónikus, teljes kapcsolatot kialakítani imádott szerelmével, ahogy a drága edzője teszi ezt, X éven át harmóniában a feleségével?

- "Tudja hogy mit gondol, mit érez, netán ugyanabban hisznek?"- kérdezi a fiú.

VÁLASZ: "Nem kell tudnom ő miben hisz, én BENNE hiszek..."

Számomra ez a magyarázat, vagy "megértés..."
Voltam már szerelmes, éltem már harmónikus kapcsolatban is, és sosem próbáltam megérteni a páromat...Nem volt rá szükség...Éreztem, h SZERET, és ez nekem elég volt, sőt, ez volt MINDEN!!!

Ange



Imre...

Az jutott még eszembe, hogy ha egy nőnek TÉNYLEG tetszik a férfi, ha ő számára a FÉRFI, akkor nem ilyeneken fog gondolkodni, hogy "vajon most én vagyok az egyetlen aki kell neki, mert ha igen, akkor nekem már nem is kell." Ez nem így van. Ellenkezőleg:)))



Imre kedves:)

Nem hinném,hogy megijedne:)))

/nem tudtam kihagyni,mert tényleg így gondolom,na a Sári előtt meg pláne.Különben sem hordok inget:)/



Kedves Imi!

Köszönöm a válaszod, megint sikerült bebizonyítanunk, hogy Vonzás Törvénye létezik, és tökéletesen a saját világunkat teremtjük magunk köré:))
Egyébként abszolút értem miről beszélsz. Azt a fajta női viselkedést, amit leírtál, én gonosz és éretlen játszmázásnak tartom, nem "poligámiának", abból a pár szóból, ahogy lefestetted, inkább azt éreztem, hogy ezek a lányok egyszerűen "pörgetik" a körülöttük lévő férfiakat, mintha ettől válnának értékessé a saját szemükben. A poén az, hogy pont az ilyen nők, legtöbbször, még csak "meg sem kaphatók", hm... a cél az, hogy játszhassák a végzet asszonyát. Én ha férfi lennék, igyekeznék jó messzire elkerülni ezeket a nőket.
És keresném azt, aki tényleg, tiszta szívből megajándékoz a szerelmével.

Szóval én nem a nőknek erre a játszmázására, trófeagyűjtés általi önigazolására gondoltam, mikor a férfiak poligám természetéről írtam.

Én azt tapasztaltam, hogy a férfiak ebben őszintébbek, szívből teszik, ha tetszik egy nő, akkor az tetszik, mert a férfi számára vonzó, és csak ő létezik abban a pillanatban. Nem azért kerülgetik, hogy utána, ha az "bekapja a horgot", kikosarazzák, "ja, bocs, vicceltem", -"Na de mégis, ezt hogy képzeled?! Rossz helyen kopogtatsz!" - ahogy ezt sok nő szokta.

A hiány kisugárzása szerintem mindkét nem számára taszító, míg ha az embert szeretik, egyszerre mindenki másnak is ő kell..:))
De nem lehet szerintem Katinak úgy udvarolni, ha közben Sári jár az ember fejében...Vagy akkor pont olyan dolgot is fog bevonzani, félgőzzel, fél hittel...

Azért tetszett egyébként Csillagvirág témaindítása, mert szerintem NEM VAGYUNK EGYFORMÁK, nők és férfiak. Hiszen akkor nem vonzódnánk ilyen elemi erővel egymás felé, viszont a boldogságnak alapja az önismeret, ami pedig alapja annak, hogy meg tudjuk érteni a másik nem neméből, és nem a személyiségéből fakadó másságát... Húú, nekem ez nem kis feladat, de megéri...

Bea.



Érdekes volt olvasni a

Érdekes volt olvasni a reakcióitokat :)

Csilla hozzászólását nem értem, mert leírta hogy tévedek, aztán leírta ugyanazt amit én, csak más megfogalmazásban... Visszaolvastam a saját hozzászólásomat, és én pont azt írtam hogy "ez is tipikusan egy embertől és személyiségtől függő kérdés" nem pedig a női vagy a férfi "lét"-re vezethető vissza, ami alatt én pont azt értettem, hogy "Mind a nők, mind a férfiak között is van ilyen is, olyan is!"... vagy ez nem ugyanazt jelenti? :)

Ange, veled pedig ebben a kérdésben ezek szerint nem értek egyet. Ha igaznak fogadom el, amit leírtál, akkor a saját tapasztalatom szerint az elmúlt tizeniksz évben én kizárólag súlyos komplexusokkal szenvedő nőket ismertem meg :)) ezt kicsit túlzásnak érzem... de még az is lehet, hogy kiderül hogy így van :))) (<--- ezt itt nem komolyan írtam mielőtt még valaki reagálna rá...)

A marhavásár, túllicitálás, stb. gondolatokra nem reagálnék, mert én nem beszéltem ilyenről, csak te :))) én kizárólag arról beszéltem, hogy ha egy nő azt látja, hogy csak egyfelé (ő-rá) koncentrálok, akkor megijed. Már csak azért is (a másik oldalról és a vonzás törvényéből nézve) mert ilyenkor bennem olyan érzések vannak, hogy ez az egyetlen esélyem, mivel kizárólag Ő "létezik" a valóságomban, és az ilyen helyzet a hiány vonzása miatt eleve kudarcra ítélt... ha úgy állok hozzá, hogy: "ha nem Kati akkor Sári", mindjárt pozitívabb a kisugárzás, magabiztosabb a fellépés, amit pedig minden nő szeret :) Na és én sosem tudtam így hozzáállni, hogy ha nem jön össze ez, akkor lesz majd másik... mert ha egy valakire koncentrálok, akkor nincs B terv...

Erről egyébként Álomkeresővel beszélgettem, és pont ő (is) azt tanácsolta, amit leírtam (vagy legalábbis remélem, hogy jól értettem amit tanácsolt :)))) De ezt a témát szerintem hagyjuk, kicsit már elkanyarodtunk Csillagvirág felvetésétől, majd talán egyszer a Harmóniában kivesézzük jobban, ha többeket is érdekel ;)

A.



Hát, Imrénk, tévedsz!

Mind a nők, mind a férfiak között is van ilyen is, olyan is!

Abban viszont halálosan igazad van, hogy a női lélek iszonyatosan bonyolult, de megjegyzem, akibe én 10 évvel szerelmes voltam, attól bonyolultabb lélekkel még nem találkoztam. Természetesen férfiról beszélek.
Nincs bajom a leszbikus nőkkel, csak engem kerüljenek el jó messzire, ha akarnak tőlem valamit!

Szóval, nem egyszerű a helyzet, nekünk kell változnuk valóban, ha olyat akarunk vonzani, aki valóban értékes emberm akár nő, akár férfi. És ez sokszor nem könnyű feladat! Úgy is mondhatnám, baromi nehéz! A dolgot még az is nehezíti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek kell lenni párjának!
Vannak, akiknek az a sorsfeldatuk, hogy egyedül legyenek, és jól is érzik magukat így.
Például az én horoszkópomban ott van a szaturnusz a VII.
(társaskapcsolat) és a VIII. (okkultizmus) ház határán, ami ráadásul, a bak és a vízöntő jegybe esnek ezek a házak!

Na már most! Mit jelent ez?

Ha megkukulok, akkor sem fogok párkapcsolatban élni, mert nem az a dolgom! Rövidedd kapcsolatocskák benne vannak a képletemben, de a hosszú kapcsolat anyagi veszteséggel, és sok-sok csapással jár! Hát olyan is volt a házasságom is!

Nekem a munka a feladatom!A HIVATÁS, AMIT MÁR MEGTALÁLTAM! Ez is benne van a képletemben!

Mióta pedig azzal foglalkozom, amire születtem, boldog embernek érzem magam! Hát kell ennél több?

Mit is akarok én ezzel mondani?

Mindenkinek érdemes megnézetnie a születési képletét egy jó asztrológussal -nem hülyékkel, mert azokból is van sajnos elég!!!-
és onnantól kezdve tudni fogja, mi az életfeladata, mik a hiányosságai(tanulnivalói), mik az erősségei, és mikor milyen lámpát mutat neki az égi rendőrlámpa. Mikor érdemes átkelni egy-egy úton, és mikor jobb, ha megvárjuk, amíg újra zöld lesz.

Ez ennyire egyszerű!

A szeretetet egyáltalán nem biztos, hogy egy párkapcsolatban találja meg az ember! Számtalan módja van, hogy valaki boldog legyen!
ÉS AMÍG ÖNMAGUNKBAN NEM TALÁLJUK MEG AZ ÖRÖMÖT, A SZERETNIVALÓT, ADDIG JÖHET A LEGSZEBB LOVAG FEHÉR LOVON, VAGY A LEGSZEBB HERCEGKISASSZONY VÁRHAT RÁNK A PALOTA ABLAKÁBAN, akkor is boldogtalanok fogunk maradni!
Nem egy p á r tesz boldoggá!

Az igaz szeretet 10 titkában olvastam, a legtöbb ember arra vágyik,
hogy boldoggá tegye valaki.
Az, hogy Ő tegyen boldoggá valakit, csak nagyon kevesek fejében fordul meg! Boldog párkapcsolatra pedig csak az utóbbi embertípus képes!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Hozzászólók!

Vannakdolgok, amiket én is így látok, mint Ti, vannak amit másképp...
Egy biztos, hogy másképp működnek a Nők és másképp a Férfiak...ez tény!
Imi! Neked és mindenki másnak aki éppen párkeresésben van, olvassátok már el John Gray:
Vénusz és Mars párkeresőbe című könyvét...sok minden megérhető!

Ölelésem: Csillagok Virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Drága Imre!:)

Sztem ezt a témát évezredeken keresztül folytathatnánk, ahogy tették ezt idáig is...:)
Felesleges azon tanakodni, h ezt vagy azt, ki, és miért tette?
Bár igaz, h én is azon vagyok, h ismerjük meg Önmagunkat, mert így jobban megérthetjük a másik felet is, /hiszen csak olyan társat vonzunk be életünkbe, aki a saját énünk visszatükröződése/ de könyörgöm, miért akarnánk teljes mértékben kiismerni őt?
Alapvetően nem vagyunk mások, ezt kéne először "megértenünk", elfogadnunk...
Pont ezért keressük egymás társaságát, és pont ez az, ami miatt vonzódunk is egymáshoz...:)
Az, hogy ki mit hordoz magában, ki milyen életet teremtett magának, milyen uralkodó gondolatai vannak, ez az, amitől kicsit MÁS lesz...De egy férfi vagy női lélekre nem úgy kellene néznünk, mint egy keresztrejtvényre a Füles-ben!
Úgy nézzünk egymás lelkére, mint két egyesülni kívánt egészre, akik a későbbiek folyamán egy nagyobb egésszé fejlődhetnek.../hisz ez a cél, vagy nem?/

"De már dolgozom rajta, hogy egyszerre több nő is tudjon érdekelni, mivel a TITOK ebben épp az, hogy nőknek az kell, hogy érezzék, hogy "versenyhelyzet" van! Ha úgy érzik, hogy ez a pasi csak engem akar, akkor rögtön bejön az, hogy nade miért? Akkor ez a pasi nem is elég jó :) Vagy tévedek?"

Drága, Imre! Csak mosolyogni tudok, azon amit írtál...:) Ne haragudj!
Véleményem szerint azért "látod" így a dolgokat, mert olyan nők szemüvegén keresztül próbálod megérteni, akikkel kapcsolatba kerültél eddig, akik pedig, mint írtad nem a hűségükről voltak híresek...
Ha egy olyan nőt kérdezel, aki, mondjuk olyan, mint amilyennek TE írtad magad, nos, akkor hidd el egészen más a helyzet....
Méghogy versenyhelyzet?! Ugyan már, mégis kinek képzeled magad?:))) És kinek képzeled a nőket? Nem vagyunk egymást túllicitáló partnerek! És Te sem vagy áruba bocsájtandó termék, vagy szolgáltatás...! Legalábbis sztem egyáltalán nem...:) Nem vagyunk marhavásáron, vagy valamiféle aukción!:)

Egyébként pedig, ahhoz, hogy egy nőt "megfogj" magadnak, nem azt kell éreztetned vele, h téged az összes érdekel...épp ellenkezőleg...Legyél TE az a "más, mint a többi férfi" példa, akit valóban csak az a hölgy érdekel, akivel éppen van.../és akkor is, ha éppen nem vagy vele:)/

A versenyhelyzetről pedig "csak" az a véleményem, hogyha egy ilyen pasit látok, rögtön gondolkodás nélkül az ellenkező irányba futok:) Hogy miért? Csak azért az apróságért, mivel: Köszönöm, de nincs kedvem beállni a sorba!!!! Nem leszek a 128.000 -ik...

A másik dolog szintén hülyeség, sztem...
Ha egy pasinak tetszem, kinyilvánítja, h egyedül csak engem akar /éppen most/, én nem kezdem el azon törni a fejem, hogy "na de miért?" Mi az, h miért? Azért, mert ez a természetes, naná, h érdeklem, hisz jó nő vagyok, és kész!!! Ennyi...Nincs több agyalás..../akinél van, nos az súlyos komplexusokkal szenved önmagát illetően, és ezáltal ezt kivetíti rád is...azért kezd el agyalni azon, h te nem lennél "elég jó neki!"/

Ez olyan, mint a féltékenység...Az a pasi, aki a minimális, még egészségesnek mondható féltékenységnél jóval többet féltékenykedik, nos az őrületes kisebbségi komplexusban szenved...Fél, mivel ő nem tartja Önmagát "elég jónak", vagy macsónak, fél, h a nő ezzel előbb-utóbb szembesül és lelép...
Pedig, ha tudná, hogy pont azzal "foghatná" őt meg, ha elengedné....

Remélem nem bántottalak meg, és nem zavartalak össze nagyon:)
Nem állt szándékomban:)

Szeretettel:

Ange



Kedves Bea! Azzal amit

Kedves Bea!

Azzal amit írtál, egyáltalán nem értek egyet! Sem én, sem a környezetemben egyik barátom sem mondható "poligám"-nak, szemben ezzel számos olyan nőt ismerek, köztük néhányat sajnos túl közelről is, akik erőteljesen poligám életet élnek. Az én tapasztalatomban és az én környezetemben majdnem minden kapcsolatban a női oldalról van a több megcsalás, félrelépés, vagy hívjuk ahogy tetszik. Ebből kiindulva én mondhatnám pont a fordítottját annak, amit te állítasz, de nem teszem, mert tudom hogy ez is tipikusan egy embertől és személyiségtől függő kérdés.

Egyébként engem konkrétan nagyon idegesít is, és úgy érzem hogy gátol abban hogy normális kapcsolatot tudjak kialakítani valakivel az, hogy ilyen vagyok. De már dolgozom rajta, hogy egyszerre több nő is tudjon érdekelni, mivel a TITOK ebben épp az, hogy nőknek az kell, hogy érezzék, hogy "versenyhelyzet" van! Ha úgy érzik, hogy ez a pasi csak engem akar, akkor rögtön bejön az, hogy nade miért? Akkor ez a pasi nem is elég jó :) Vagy tévedek?

A.



Örülök Csillusom! végre megkerült a töltőm!

De nem véletlenül nem találtam áM! Azért nem találtam, mert tegnap meg kellett írnom egy fontos tartozásomat egyik nagyon kedves barátomnak, mégpedig egy mesét a Mikulásról!

Bocsánat, hogy nem hívtalak vissza!

Örülök, hogy énképügyben egy véleményen vagyunk!

;)
Csillád ;)

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



SZERETNI JÓ!

Szia Csillagvirág!
Szerintem van egy nagyon alapvető különbség közöttünk, nők és férfiak között, amit bár nehéz elfogadnunk nekünk nőknek, de ha sikerülne, sok sok bánattól kímélnénk meg magunkat, és szerető társainkat, a férfiakat is. A férfiak többsége - poligám (kivétel biztos van, mint mindenben), azaz képes egyszerre több nő iránt is vonzalmat érezni, sőt, olykor szeretni őket szerelemmel. Mi nők nem ilyenek vagyunk, mi akkor szeretünk bele valakibe, ha a partnerünk már érdektelen számunkra, ezért is tölt el bennünket félelemmel, ha azt látjuk, hogy a férfiaknál ez másként működik. Mert ösztönösen azért érezzük mi, hogy ez így van, de a félelmeink miatt belekényszerítjük őket egy a lényüktől idegen életmódba. És ha tényleg szeretnek minket, - hazugságokba, hiszen épp az elvsztésünktől való félelelem miatt kényszerülnek rá arra, hogy ne mondjanak igazat. Igazat mondani csak olyannak jó, aki nem rúg bele utána abba, akitől kikényszerítette az őszinteséget.
Ezt nézem sok éve, és azt is látom, hogy ha ezt meg tudnánk érteni, ha a szívünkkel el is tudnánk fogadni, és nem kényszerítenénk bele a férfiakat az ún. "hűségbe", ami alatt legtöbbször a szexuális hűséget értjük, akkor boldogabban élhetnénk... Drága Csillagvirág, ez az én véleményem, amivel idáig nem voltam népszerű nőtársaim között, de hátha, itt köztetek, vannak olyanok, akiket az élettapasztalatuk hozzám hasonlóan eljuttatott ezekhez a felismerésekhez...



Drága Csilla! Hát persze, hogy az első ....

a poztív Énkép....
Köszönöm szépen, hogy felírtad!!!

Tegnap hagytam Neked a hangpostádon üzenetet:)
Remélem megkaptad!
Most is sokat segített valakinek a könyved:)
Mondtam neki, hogy ezzel kell kezdenie, hogy kilábaljon, abból amiben éppen most van!

Csillagvirágos ölelésem

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



drága angelgirl! Ugyanarról beszélünk!

Olyan társat, sorsot vonz mindenki, amilyen szinten VAN!

Ezért elengedhetetlen az énkép pozitív átalakítása és beépítése a személyiségbe!
És az bizony nem a pénzüggyel, és a kommunikációval kezdődik!

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Drága Angyalom :)

Köszi ezt az infot :) Még nem ismertem ezt az oldalt, és amit írtál megerősített abban, hogy már napok óta azon gondolkozom, hogy elkezdek egy blogot, ahova az általunk ismert de nem közvetlenül a titokkal kapcsolatos programokat tudnánk közzé tenni, hogy minél többen tudjunk róla, és minél többen többféle ismereteket tudjunk magunkhoz venni.
Hálás köszönet érte :)
Szeretettel ölellek: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Mindannyiunk!:)

Csillagvirág célja sztem pont az volt, amit mindannyian akarunk...
Ahhoz, hogy harmóniában éljünk szerelmünkkel, ismernünk kell.../akárcsak önmagunkat/
Csillagvirág erre próbál rávilágítani ezzel a topikkal, hogy segítsünk egymásnak...
Osszuk meg egymással tapasztalatainkat, ahogyan eddig is tettük és tesszük most is, hogy mindannyian tanulhassunk belőle...
Tanuljunk egymástól, hogy jobban átláthassuk, átérezhessük az adott helyzetet, vagy "szerepet".../nőit-férfit/

Szerdán voltam egy előadáson, amin a vonzás törvénye volt a téma a párkapcsolatra vetítve, mint "TÜKÖRKÉP."

Szval lefordítva, az előadáson beszélt nő szerint /Csattos Ilona -Életterapeuta/ a párunk olyan, mint mi.
Pontosabban, olyan párt vonzunk magunkhoz, amilyen "szinten" vagyunk épp, amilyenre szükségünk van, a tovább fejlődéshez...
Tehát, ha valami zavar a páromban, akkor azt magamban még nem tudtam elfogadni, nem zártam le, stb.
Sztem igaz lehet ez a feltevés, csak legtöbben inkább menekülünk, visszük magunkkal Önmagunkat, ugyanazokat az érzéseket egy újabb kapcsolatba és csodálkozunk, ha ugyanazt kapjuk...:)
Szembe kell néznünk Önmagunkkal, h pontosan tisztában legyünk azzal, h a párunkban megjelenő nemkívánatos tulajdonságok, saját félelmeink megnyilatkozása...

A hölgy szerint a munkahelyi kapcsolatunk is olyan, mint a magánéleti...
Hisz, mindenhova magunkat visszük, így ha problémánk van az egyik helyen /pl. magánéletben/, ugynazokat a rezgéseket bocsájtjuk ki a munkahelyen is, így nem is kaphatunk mást, ott sem....
Pedig ugye, pont ezt szeretnénk elkerülni...:)

Érdekes előadás volt...Asszem vmikor majd lesz a FIX TV-én is....Majd szólok, amint megtudom a pontos időpontot...Már ha érdekel vkit...:)

Amúgy itt egy link, ami elvezetett az előadásra...

www.csendo.hu

Szeretettel:

Ange