Önismeret vagy egoizmus?

a lélek tükreSzeretnéd visszakapni életed nagy szerelmét, aki elhagyott? Vajon hogyan lehet a TITOK segítségével újra összejönni azzal, akiről azt hisszük, hogy az EGYETLEN, számunkra kiválasztott, a másik felünk? Az életünk értelme? A nagy Ő?

A titok használatával bármit megtehetsz, bárki lehet, bármit megszerezhetsz... Ez így van. Vagy mégsem? Mesélek egy történetet, ami rólam fog szólni, és talán lesz benne tanulság :)

Amikor megismertem a titkot, először azt hittem, hogy ha bármit megtehetek, akkor sikerülni fog visszaszerezni azt, akit annyira szerettem volna magam mellett tudni. Megnéztem sokszor a filmet, különösen a kapcsolatokról szóló részt hallgattam végig sokszor. Bár az első pillanattól fogva éreztem valami negatív érzést közben, de mindig sikerült meggyőznöm magam arról, hogy a gondolataimmal majd irányítom hogy mi történjen.

Működött is! Többször is sikerült olyan szituációkat teremtenem, amikor vele lehettem, sőt, szinte minden bejött, amit szerettem volna! Nagyon jól éreztük magunkat együtt, felejthetetlen pillanatokat töltöttünk együtt, sikerült újra bevonzanom, mert ezt szerettem volna. Teljesen úgy érezhettem, hogy sínen vagyok, és működik a dolog! Ezzel a gondolattal keltem és feküdtem, de valami miatt mégis folyton hullámzott az egész, és nem éreztem folyamatosan jól magam. Aztán megértettem miért...

A filmben is benne van, de elég röviden, így érdemes róla egy picit többet beszélni: a TEREMTÉS során csak a saját valóságunkat tudjuk teremteni. CSAK a mi valóságunkat, másét NEM!

Ha másokat valamilyennek látunk, akkor azzal el tudjuk érni azt, hogy amikor velünk vannak, akkor azok a tulajdonságaik jönnek elő, amelyekre mi koncentrálunk. Egy egyszerű példa: ha valakit ellenszenvesnek látunk, akkor méginkább úgy fog viselkedni, mert mi ezt erősítjük benne, ezt hozzuk ki belőle... De ha kedvesnek látjuk, akkor kedvesebb lesz hozzánk. Ezzel nem mondtunk ám semmi "nagyot", hiszen az emberek a mi impulzusainkra reagálnak, vagyis ha valakihez kedvesen szólunk, akkor kedvesebben fog válaszolni, nemigaz? :) Egyszerű példa: hívjuk fel bármilyen ügyfélszolgálatot, és kezdjük azzal, hogy "már megint elromlott ez meg az, mert a maguk terméke használhatatlan és képtelenek segíteni, a telefont meg fel sem veszik... blablabla" biztosak lehetünk benne, hogy erre válaszként nem lesz túl készséges a segítség... Ám ha azzal indítunk, hogy "szép napot kívánok elnézést hogy a problémámmal terhelem Önöket, de elromlott a készülék..." akkor csúcs kiszolgálás lesz a reakció. És az is biztos, hogy nem a szerencsétlen ügyfélszolgálatos telefonos munkatárs tehet arról, hogy elromlott a termék, úgyhogy felesleges rajta kitölteni a haragunkat, egyébként is, mindenki más ezt teszi vele :)

De visszatérve a témához, a szerelemben is ugyanígy működik ez. Amilyennek szeretnénk látni valakit, olyan lesz amikor velünk van. Ha szeretnénk egy konkrét személyt magunk mellett látni, akkor teremthetünk olyan helyzetet, amikor ez megvalósul. Kérdés, hogy TÉNYLEG EZT AKARJUK?

TÉNYLEG ŐT AKARJUK?

Vagy csak az EGO az, ami harcol, ami viaskodik azért, hogy márpedig igenis nekem Ő az egyetlen, aki mellettem kell hogy legyen. Más nem jó, mert én érzem, és tudom hogy Ő az!

Én ezt hittem. Sőt csak nem hittem, 100%-ig biztos voltam benne... egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy HAZUDOK magamnak...

Nekem nem Ő kell, hiszen NEM őt akarom boldoggá tenni, mert ennél sokkal önzőbb vagyok! Én magamat akarom boldoggá tenni! :))))))

Hiszen ha magamat nem tudom boldoggá tenni, akkor hogy akarhatok bárki mást boldoggá tenni?? Amikor ennyire őszinte tudtam lenni magamhoz, beláttam, hogy semmi értelme azt várni, hogy majd újra szeretni fog, hiszen ez az Ő élete. Nem kérhetem tőle, nem dolgozhatok minden nap azon, hogy szeressen. Nem várhatom el, hogy velem akarjon lenni. Teremthetek ilyen szituációkat, de ha Ő nem szeretné, akkor ez nem lesz tartós, és én hiába erőlködöm azon, hogy működjön, nem fog... nekem pedig sokkal fontosabb, hogy ÉN boldog legyek, mint az, hogy velem legyen!

Ha magunkat szeretnénk jól érezni, akkor senkit nem kérünk arra hogy legyen más, viselkedjen máshogy, vagy döntsön bármiben akarata ellenére... Tőle függetlenül is jól érezzük magunkat, hiszen a boldogság forrása nem kívülről, hanem belülről fakad!

Amikor a boldogságot keressük, akkor nem létezik CÉLSZEMÉLY, nem létezik nagy Ő, csak a PILLANAT, az ÉRZÉS és a tökéletes összhang Önmagunkkal. Az EGO felolvad a pillanatban.

Ekkor vagyunk igazán Önmagunk, és lehetünk tökéletes társa annak, aki a boldogságunk része kíván lenni.

És hogy ki az, aki ezen a frekvencián "rezeg", az nagyon gyorsan ki fog derülni, ha sikerül elengedni azt, amit el kell ahhoz, hogy nyitottak lehessünk a saját boldogságunkra...

Szeretettel,
Admin

Hozzászólások



.

Khadidzsa!

"Akit szeretsz azt szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád a tiéd, ha nem jön vissza akkor sohasem volt a tiéd."

Ez nagyon jó. A teremtő is így eresztett minket szélnek még az elején :) Tiszteletben tartotta a döntésünket és tudja hogy azok szeretik őt igazán akik önszántukból térnek vissza hozzá. Rendes szerintem :))))))



Kedves Admin!

Szinte egy időben két nagyszerű írás született a párkapcsolatokról. Köszönöm neked, tőled is sokat
tanultam. Szeretettel: Khadidzsa

"Akit szeretsz azt szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád a tiéd, ha nem jön vissza akkor sohasem volt a tiéd."

"A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a szerelmünkkel is. Maktub -meg van írva - mondta. Ha a történeted része kell hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz"
(Coelho Paoló)



Kedves Admin, semmiképpen

Kedves Admin,
semmiképpen nem arra gondolok, hogy én esetleg jobban tudom, Ő mit akarna (egyrészt azért sem, mert nem beszéltük ezt ki igazán), de azt igen, hogy bizonytalan és nem tudja , mit akar. Ezt Ő fogalmazta meg sokszor, nem én feltételeztem. Én csak azt tudom , én mit tettem, hogy ez lett a vége. Hatottam rá, nem éppen pozitívan. Kettőnk közül ő volt az, aki pontosan tudta mit és hogy akar, aki közös jövőt tervezett.
És igazad van, lehet Ő nem érzi úgy, de én ezt érzem. A visszatérését pedig csak akkor szeretném, ha ő is azt érzi, neki én vagyok az igazi. Én így engedem el őt.
Tudom, teremtek, de ő is teremt. Az én teremtésem az ő nyitottságától is függ.



Ahh

Önmagunk elfogadása.ÖNMAGUNK elfogadása,ELFOGADÁSA.
Hogy én ezt mindig elfelejtem:)))
Vállalom,még nem teljes.Ám sokmindennel kiegyeztem már magammal,magamban,magamon.
Najó,elfogadtam.
Úton vagyok.
Mint mindenki.
Köszönöm az emlékeztetőt:)



Szeretet, szerelem :)

Katis hozzászólásáról jutott eszembe: "ha az egyik fél szereti a másikat, jobban, mint másik az egyiket, és a másik mégsem tud nemet mondani." Miért kellene nemet mondani? Két ember ritkán szereti egymást teljesen egyformán, mindig vannak különbségek... a lényeg az, hogy mindketten jól érezzék magukat a kapcsolatban, és ez még lehet tartós és kiegyensúlyozott attól, hogy az egyik jobban szeret.
A hosszú és jó kapcsolat titkát én abban látom, hogy meghagyjuk a másik fél szabadságát, nem akarjuk megváltoztatni. És ennek a kulcsa is, az elfogadás... Azért írtam hogy IS, mert önmagunk elfogadása a másik "kulcs" a boldog párkapcsolathoz :)))

Amit felebarát írt, azzal pedig teljesen egyetértek, ha ténlyeg szeretjük a másikat, akkor el tudjuk engedni, és tiszteletben tartani a döntését. Ettől nem leszünk kevesebbek, sőt, ettől pont hogy többek leszünk, és ez, ha az ember őszintén tud elengedni valakit, akkor nagyon jó érzés... :)

Sumika, igazad van, ha úgy érzed hogy szeret. De ha Te úgy érzed, az azt is jelenti, hogy Ő is úgy érzi? Egy mondatodat kiemelném, ami elgondolkodtatott engem. Ezt írtad: "És nem hiszem, hogy az elmenők teljesen tisztában vannak azzal, miért mentek el. Én tudom, ő miért hagyott el."
Ezzel azt akarod mondani, hogy Te jobban tudod hogy Ő mit akar, mint Ő saját maga? :) Vagy rosszul értettem? :)

Ha el tudod engedni, akkor lehet hogy visszajön, és ha annak "úgy kell lennie", vissza fog jönni. (azért tettem idézőjelbe, mert szerintem ilyen nincs hogy úgy kell lennie, hiszen minden döntés a miénk...) Én azt látom, hogy túlságosan ragaszkodsz hozzá... de ez csak egy vélemény, tedd azt, amit TE ÉRZEL hogy tenned kell :)

Szeretettel, A.



Felebarat,

igaz,nem Admin vagyok...
Ez annyira igaz.Amit leírtál.Most az jut erről eszembe,mi van akkor,ha az egyik fél szereti a másikat,jobban,mint másik az egyiket,és a másik mégsem tud nemet mondani.
Ilyenkor?
Hol lehet a magva,vagy mi, a belső gátaknak?

Köszönöm:)
Katis



Admin ez tökéletes!!!!

Szuper ahogy összeszedted ezzel kapcsolatosan a gondolataidat...köszönet és hála és remélem sokaknak tartottál tükröt!!! Bízzunk benne, hogy mindenki fog tudni valakivel boldog kapcsolatban élni:))))
Ölellek!
Evelyn:)



Drága Admin!

Köszönöm ezt a személyes példákkal tűzdelt, nagyon jó írást.
Nekem Christiannak egy mondása jutott eszembe róla.
Lehet, hogy nem szó szerint, de valahogy így hangzik:
A boldogsághoz először belülről Neked kell boldognak lenni, hisz a belőled jövő, előrevetített
boldogság érzésébe éled bele magad. Minden percben boldog vagy, csak észre kell venni!
kérdés: Miért keresik az emberek a boldogságot?
válasz: Miért nem tudsz leülni, ha már ülsz?

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Admin

Koszonom,nagyon tetszett.Eszembejutott egy kerdes ezzel kapcsolatban.
Mennyire szeretjuk a nagy Ot? Igazan nagyon? Annyira,hogy el is tudjuk engedni,vissza tudjuk adni a szabadsagat,ha ot ez teszi boldogga ?Ezzel bebizonyithatjuk magunknak,hogy igazan,nagyon es foleg onzetlenul szeretjuk.
Szolj,ha nem ertesz egyet!
Koszonom,
szeretettel,
felebarat



:],

ha ilyen temaju irasokkal talalkozom, eszembe jut a kov kerdes : a legolvasottabb temak a tarskeresessel es penzkerdessel foglalkozo irasok.
Lam, en is elolvastam.
Nem tom hova tenni a jelenseget. Nem ertem, miert. Vagyis hat ertem, hisz egyedul nem jo. De azok, akik parban elnek, egy ido utan atalakulnak, es mar nem a kapcsolat lesz szamukra a legfontosabb, hanem az onmaguk keresese a kapcsolatban.
Karrier? Ilyesmi.
Hopp, eszembe jutott egy szemelyes sztori, leirom cikkben, hatha adtok tanacsot.
Pacsi.
=)



kedves Admin,

nagyon, nagyon tanulságos történet! Igen, és akiben csak tompa homályként is felderengenek ezek a kérdések , előbb utóbb a válasz is kiforrja magát. Mert soha nem vagyunk egyedül. Isten szerelmére vagyunk ráfűzve mindannyian.És előbb vagy utóbb olyan, de olyan Világos lesz minden...ha az ember a szívébe néz, ott mindig megtalálja a választ...



Drága Admin...

Az irásodban meg is adtad a feleletet. Türelmesen várni a Pillanatot,az Érzést...és az összhangot.
És akkor nem " lesz időd" avval foglalkozni , hogy vajon ő a nagy Ő....., mert érzed, tudod !!!
Szeretettel ölel : ágica



Admin, nagyon

Admin,
nagyon elgondolkodtatott, amit írtál, és az első dolog, ami eszembe jutott az az volt, hogy sosem szeretném, ha akarata ellenére jönne vissza, ha az én hatásomra lenne velem ideig-óráig. Talán a legfontosabb, hogy azért hiszem, hogy visszajön, mert szeretett engem, és mert hiszem, a szerelem-szeretet nem múlik el csak úgy.
Azt is hiszem, érzi, hogy én hogyan rezgek. Ha azt érzi, jól vagyok, nélküle is boldogulok, de szeretettel gondolok rá, gondolod, ez nem hat mondjuk a kettősségére? Nem hiszem, hogy annyira távol lenne tőlem lelkiekben, hogy ezt ne érezné nagyon sokszor. Ha az ember nem hinné, hogy az, aki elhagyta szereti még, hogy hihetne egy pillanatra is annak visszatérésében? És az, hogy szeretettel gondolok rá nap mint nap, nekem nagyon természetes, így erölködnöm nem kell.
És nem hiszem, hogy az elmenők teljesen tisztában vannak azzal, miért mentek el. Én tudom, ő miért hagyott el. Tudom, hogy minden pillanatomat a kettősségem, a bizonytalanságom hatotta át. Így csoda, hogy elhagyott? Nem, nem az. Vagyis megteremtettem azt, amitől féltem, és amit ő lehet sosem akart igazán.