Önkonctan

önkonctanValami kíváncsiság indított el az útra.
Aztán célba értem.
A harmónia a célom.
Álmom szép képeit idéztem meg.
Bementem abba a különleges faházba.
Elhatároztam, oda még visszatérek.
Mert ez, egy kalandos belső út.
Furcsa volt az üresség, de elfogadtam ezt az érzést.
Lassan feltöltődöm értékes tartalommal.
Egymásra néztünk, a mester meg én.
Azt mondta, bármi is történik, értelmezzem új felfogásban, ne kérdezzem, hogy miért.
De miért kaptam én ezt?
Lassan helyére kerül bennem sok kérdés.
-Nézd, ha minden rossz lenne, és úgy, ahogy nem akarnánk, akkor mi érzelme ennek az egésznek?
-Érdekes. - vibrál bennem, ez az új felismerés. -Akkor mi az érzelme?
Váltok.
Elfogadom amim van.
A most megnyilvánuló kedvességet.
Érzem, hogy jó lesz.
Lehet, hogy érzőszívet tapogatok, csókolok, ölelek.
Bennem él, bennem táplálkozik.
Nyugodt erő.
Felizzok tőle.
Minden mondatát kincsként ölelem.
Meglelem a szenvedélyt.
Megbizonyosodok.
Hát ember vagyok én, vagy csak egy öntelt álarc?!
Magamat is egyre jobban szeretem. Mi lenne, ha tovább bontanám az álarcomat?
Már így is megbocsátottam egy darabot.
Körülöttem a rejtélyes víz tekereg.
Kockáztatok, és nyerek.
Tapasztalok itt belül valamit...
Szükségem van rá. - csak ez ragyog bennem, mint a fény.
Hosszan, és kitartóan.
Írok valami szívhez szólót arról, amit csinálok.
Oda, célzottan, a szívnek.
Felismerem az összes réteget.
Felismerem a pénz szükségességét.
Felismerem a magam szükségességét.
Én vagyok.
Mindenki lát.
Vállalom a garanciát.
A szívem garanciáját.
Ez a legtöbb...
Néha én is bújtok, ráveszek, és győzködök.
Élő lehetőség vagyok.
Mi lenne, ha ma most, nem a rosszat látnám?
Mi lenne, ha senki nem óvna meg a saját sikeremtől?
Csak én óvom magam.
Mitől?
Tényleg ki van mellettem?
Tényleg?
Vagy épp most?
És ha megnyilvánulok, akkor számítok?
Számít, hogy mit mondok?
Szükségem van rá.
Csak az álarcomtól félek.
Ugyanazt böfögöm.
Mindenki lát.
Teljesen jól van, ha látni kezdek.
Látom már az álarcomat.
Mindegyik jót akar.
Ördögi.
Mit mondjak neki?
Mivel űzhetném el őt az örök téli mezőkre?
Nem fog megváltozni, csak ha akarom.
Kiemelkedek, senki nem tart vissza.
Én ..én...segítettem..de te..te nem arra mentél...
Hű, mi ez?
Hibáztatás?
Az.
Szép.
De nincs rá szükség.
Ki venne rá, arra a kitartásra?
Hát, csak egy okot tudok.
A szenvedély.
S mindaddig míg nem döntök, csak álarcomat pátyolgatom, hogy jó legyen.
Nem érdekem, hogy többre vigyem.
Dehát az én érdekem a saját sikerem.
Győzelem!
Magabiztosan.
Felismertem az álarcomat.

Pezsegjen a zene...
http://www.youtube.com/watch?v=Q5uKa1bDtsk

Címkék:

Hozzászólások



Hali Öbi! Komolyan le akartam törölni... :D

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Folytasd :)

a hámozást :)
jó :)
A szeretet mindent áthat.....
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Köszönöm!
Mosolyogj Magyarország :)