UUUPS.... félreteremtettem!

uuupszÜlök romos életem közepén búskomorságba süppedve és érzem, nagyon érzem, hogy biztosan elhagyott az isten -
és hónapokká nőnek a napok, miközben felemészti minden erőmet a gondolat, hogy valamit nagyon rosszul csináltam -

Aztán egyszer csak, mint hosszan elnyúló hideg,komor tél után az első felhők mögül mosolygó tavaszi napsugár bevillan: HÁT ÉN BIZONY FÉLRETEREMTETTEM!

Mert hiába voltam az első ébredők között, akik miután kezükbe került Dr. Joseph Murphy könyve, vagy az Agykontroll első magyar kiadása máris mindent tudtak, és bevonzották a polót, a könyvet a sikeres vizsgákat és a milliókat - én nem tartoztam az igazán felébredettek közé - mert úgy éreztem, én nem érdemlem meg!

Nem érdemlem meg a pénzt, az őszintén szerető társat, a független, szabad teremtést, az életfeladat felvállalását, az emberek szeretetét - ó és igen, hát így is lett:
jöttek az intrikusok, a fájdalmat okozók, a materialisták és gurultak szét a forintok, megállíthatatlanul oda, ahol több becsületük van.

Hát ezt megérdemeltem? Hát meg, ha már hiedelmemen változtatni nem sikerült időben. Így sikerült a teremtés FÉL-re, hiszen hiányzott mögüle az EGÉSZ-hez szükséges önszeretet. És bevonzottam azt, amilyennek igazán hittem magam: szerethetetlennek, vagyontalannak, boldogtalannak, önállótlannak.

Szeresd hát magad, kedves tudatos teremtő, szeresd annyira, hogy majd sírva fakadj az örömtől, hogy vagy, mert csak így lelsz igazi örömet abban, amit bevonzol, csak így érzed azt, hogy általa kiteljesedsz!

Szeresd hát magad, szeresd annyira, hogy el tudd fogadni: ahogyan éppen élsz, az mind abból fakad, hogy nem becsülted meg magad eléggé - és ha késik vágyad tárgya az csak azért van, mert még nem tartod magad elég fontosnak ahhoz, hogy azt megkapd!

És ha szereted magad, hát megnyílnak a csatornák, és (megint) érezheted, hogy tenyerén hordoz az isten, sőt azt is, hogy eddig is ott hordozott, csak valahogy nem engedted meg magadnak,hogy meglásd.

Szóval csak egyszerűen: SZERESD ÉS BECSÜLD MAGAD, elvégre magadnak teremted az életed és nem másnak. Mert itt a titok: nem elég kicsit szeretned: NAGYON KELL SZERETNED MAGAD, HOGY ÉLETED KÖNNYŰVÉ, TEREMTÉSED SIKERESSÉ VÁLJON!

Hozzászólások



Az önbecsülésünk...

Az önbecsülésünk az ami kevés...miért? Mert a szüleinktől is ezt tanultuk, ezt nevelték belénk az iskolában, a munkahelyünkön és úgy általában az életben is....hiszen az aki a szűkebb és tágabb környezetében is ezt hallja, látja annak nyilvánvalóan ez lesz az egyedüli igazság!!!!
Ami "sajnos" nem így van..:-)) soha sem késő rájönni erre és gyakorolni...sosem másoknak kell megfelelni, csakis magunk által támasztott követelményeknek...vagy rosszul gondolom? Írjatok!
Szép napot mindenkinek!



"szeretet"

Belülről kifelé ... így van ez :)))



Szerintem

Szerintem csak akkor szerethetünk igazán másokat ha magunkat is szeretjük.
Tudjátok van egy érdekes mondás amit nagyon nagyon sokáig nem értettem. ez igy hangzik:
"Mégiscsak van amitől változik az ember. Attól, ha valaki olyannak fogadja el amilyen."
Az én értelmezésemben ha elfogadsz valakit olyannak amilyen akkor azáltal közelebb juttatod őt, hogy ő is elfogadja saját magát. és ha ezen az úton elindul s megszereti önmagát igy szeretetteljesebb lesz és szeretetképesebb. és újra a szeretettel gyógyitunk és nem kinzó, fájdalmas módszerekkel akarunk rákényszeriteni valakit a változásra. Szeretni önmagunkat aztán másokat: ez a legjobb gyógyszer az egész világnak.

HÁT ADAGOLJUK NEKIK ;))

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



Igen ismerek

Sziasztok!

köszönöm a hozzászólásokat, őszintén örülök,hogy tagja lehetek egy ilyen remek és pozitívan gondolkozó körnek!

Szóval a válaszok:
Hajnallánynak: tudod, úgy vélem elég negatív tanítást kaptunk szüleinktől, hogy bennünk legyen a félelem: ha szeretjük magunkat, az egyenlő az önimádattal. S bár van az önimádtra is példa, nem hiszem, hogy a lelkiismerete hangját figyelő ember beleesne ebbe a csapdába. Az univerzum részének érezni magad, hát igen, ez gyönyörű emberi kihívás - igazán azt kívánom, hogy egyre többen legyenek akik számára ez jelenti majd a hétköznapot!

Szilvonak: nekem a szüleim mindig azt mondták: az önszeretet az büdös - szegények nem is tudták, hogy milyen kárt okoznak ezzel. Igen, ez sokunknak munka - de tudod mi vígasztal? hiszek abban, hogy ha magamban megoldom a problémát, akaratlanul is segítek másoknak is így ez egyáltalán nem öncélú elfoglaltság :) szurkolok hát, hogy sikerüljön neked is és már ketten oldunk blokkokat! :)

Zaszta, kedves! - igen, ismerek ilyet, de meg kell mondjam, ne bánd, ha az univerzum még nem teljesítette a kérésed - ha ugyanis belsőleg nem növünk fel a gazdagsághoz, akkor hiába teremtjük meg, több terhet jelent, mint örömet. Nem akarok elkeserítő lenni, csak a tapasztalat beszél belőlem. De ha esetleg mégiscsak sikerül kioldanod a nagyon akarás okozta gátakat és belendül a folyamat, akkor csak kezdj el arról gondoskodni, hogyan is tarthatnád meg (befektetések, adományok, okos vásárlás) mert enélkül huss - már el is veszett...

Kedves Miki! egyetértek, a kutya bizony ott van elásva ahol mondod - és köszönöm a tippet - éppen ilyen dolgokkal foglalatoskodom mostanság! :)

Sziasztok: Szoficica



:)

szia Szoficica

ez tény hogy szeretni kell önmagunkat
és nem is olyan egyszerű ez mint amilyenek ezt sokan gondolnák
mondják hogy én imádom magam közben meg ott a gondolat, hogy dagi sovány alacsony magas gyenge erős vagyok, nem érdemlem meg, úgyse kapom meg
kérdem én milyen szeretet ez?
szerintem magunkat úgy kell szeretni mint anya a gyermekét, akármilyen jó vagy rossz is, a szíve mélyén imádja csókolja öleli,
szerintem ez az igazi szeretet
amúgy meg zaszta örülök, hogy ennyire pozitív vagy, csak így tovább, ajánlom neked, hogy sikeres gazdag emberek könyvét olvasd mert jó ötleteket és inspirációkat lehet meríteni belőle és ahogy olvasod az energiaszintedet is megemeli, így könnyebb a vonzás :)

szép napot
egyre jobban
Miki



Zaszta, Zaszta...

"nekem ez nem nagyon megy"...
Ez egyáltalán nem pozitív hozzáállás :)

El kell hinned, hogy megy! Amíg nem hiszed, addig nem fog működni.
És várnod...
És hinned...

Az összes vallás, az agykontroll, a placebo hatás, az ima másokért, mind, mind a hitről szól.

Nézd meg az igazán hívő vallásosakat. (Sztem elég kevés van...) Mind boldog...
Te sem vagy rosszabb, ügyetlenebb a többieknél.
A másik fele. Gondolj csak bele, hogy tanultunk meg járni. Jópárszor seggreültünk, mire sikerült megtenni az első lépéseket. És feladtuk? Nem. Megpróbáltuk 101-edjére is újra, meg újra. Különben most nem itt lennénk.

Ez egy egyszerű példa, de igaz. Akartuk, összejött. Valószínűleg bíztunk is benne, hogy menni fog ;)

Várj és higgy. A csoda magától fog jönni. ;)
Ez biztos. Látom magamon. :)

:D



'

thx



Szia Szoficica! Te ismersz

Szia Szoficica!

Te ismersz olyan embereket, akik milliomossá váltak a teremtéseik által? Hát, nekem ez nem nagyon megy sajnos. Pedig annyira de annyira pozitívan gondolkozok, hogy ennél pozitívabb már nem is lehetnék! Mit rontok hát el?!



:))

Az önszeretet=önmagunk elfogadásával.Én ezen vagyok most,hogy minél több szeretete adjak magamnak és minél jobban bízzak magamban.Azt hiszem jó úton haladok:))

Köszi az írásod,erőt ad!

Millió ölelés:Szilvo



:)

valóban fontos az önelfogadás. ám ez az önszeretet nem egyenlő az önimádattal, ami szintén korlátozó tényező lehet, csakúgy mint az, ha nem vagyunk képesek önmagunkat elfogadni. garantáltan nem lesz annyi negatív gondolatod, s nem utasítasz el dolgokat s nem teremtesz félre sem, ha az Univerzum részesének érzed magad, ha képes vagy befogadni, elfogadni átélni, megélni az adott pillanatot, érzeni a boldogságot, az örömöt, élvezni mindent, mindenben a jót és igazat meglátni :)

hirtelen ennyi :)

hajnallány