Őszinteség?

őszinteség“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.”
Az őszinteség az egyik legritkább emberi erény. Mindenki sokra becsüli, de kevesen alkalmazzák következetesen. Az őszinteség az a viselkedési szokás, amit másoktól minden körülmények között elvárunk, és sértőnek érezzük, ha rájövünk, hogy a munkatársunk, barátunk, szomszédunk vagy a családtagunk nem volt őszinte hozzánk.

Saját magunk azonban gyakran csak mértékkel gyakoroljuk az őszinteséget. Ezt általában nem rosszakaratból, inkább valami félelemérzésből, védekezésből tesszük
Úgy kívánok élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi.
Kihez legyek őszinte ? Kiről tudom hogy őszinte ?

Élj ahogy tudsz, de ne birtokolj

Hozzászólások



Kedves Hege!Nagyon igazad van, én is így gondolom............

csenge333



Talán először....

Talán először mindenkinek magában kellene hogy elinduljon egy olyan "hadművelet", amely által megpróbálja leküzdeni a saját félelmeit, (pl. attól hogy ha őszinte lesz, akkor ezáltal sebezhetővé és védtelenné válik, vagy csak egyszerűen kevesebb lesz...pedig tudjuk jól, ez nem így van) és utána lehet hogy az őszinteségből majd ő is többet kap vissza....szerintem.
Véleményeket várok...:-))



Ha az emberek egy napig figyelnének arra, hogy hányszor mondtak

csenge333
valótlan dolgot bárkinek is, sajnos nagyon szomorú staisztika jönne ki...Deni!A hallgatás nem feltétlenül az őszinteség egyik formája, hanem éppen a valóság "lefedése"....Ha viszont arra figyelünk, aki valamit mondani szeretne nekünk, akkor lehetővé teszzük számára az őszintébb megnyilvánulást..............



Csatlakoznék

A hallgatás és a szeretettel teli figyelem. Nyilván más érzés ez szerelmünkkel szemben, vagy más érzés az amikor szokatlan módon mondjuk egy munkatárs, főnök, vagy egyszerűen csak egy ember az utcán, elkezdené nekünk kiönteni a lelkét.. vagy egy családtag... A lényeg a figyelemmel teli hallgatásban van.
Ha mi már eleve egy boldog örömteli ember vagyunk, akkor ezzel a hallgatással tudjuk adni a legtöbbet, mert ahogy figyelünk a másikra, képzeletünk vetítővásznát adjuk át neki, amire ő "vetít" is a szavaival, nos akkor adunk a mi örömünkből, életünneplésünkből. S ha egyből nem is lesz örömteli, vagy nem mutatja ki egyből felénk az éledező optimizmusát, biztosak lehetünk abban, hogy ezzel segítettük a legtöbbet. Ez a szeretettel teli figyelem meghozza majd azt a pillanatot is, amikor eljön a mi időnk, és mi is szólásra nyithatjuk szánk.



:)

Most

Mindenkivel őszinte vagyok. Sokszor úgy, hogy hallgatok.

Minden mondat őszinte minden ember szájából. Ezt úgy értem, hogy őszintén úgy gondolja, hogy azt kell éppen mondania, amit mond.

Minél többször vagyunk őszintébbek, egyre jobban megtanuljuk, hogyan is fejezzük ki magunkat. Mert ugye, előfordul, hogy hiába voltunk őszinték, "betörtek kobakjaink". Mégis azt mondom, hogy ha másokkal is őszinték maradunk... és sokszor maga a hallgatás ennek a formája... akkor a világunk egyre fényesebb lesz:)