A lista

osztálytársakNem tudom, hogy ez a történet szerepelt - e már itt, de nekem az egyik legkedvesebbem.

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás... "Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" - szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát.
Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett.
Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:"Mark nagyon gyakran beszélt magáról."

A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

"Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. "Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

"Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."

Chuck felesége pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba."
"Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom".
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. "Mindig magamnál hordom" - mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

*
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek, vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy különleges, mint te magad vagy.

Hozzászólások



Régi emlék

Kamoca
Ez a történet bennem is mély nyomokat hagyott, ugyanis amikor jártam egy un. esélynövelő tanfolyamra,(angolt, számítógépet, stb. tanultunk) ott is adtak ilyen feladatot, hogy minden társunkról írjunk néhány tulajdonságot. Ami szerintünk a legjellemzőbb rá.
Én meg voltam győződve, hogy borzalmas dolgokat fognak rólam írni, így én is írtam másokról néhány nekem nem tetsző dolgot. Bár nem rosszat, pl. amire emlékszem, egyik lányról, hogy mindig túlságosan kirúzsozza égő vörössel a száját.
És iszonyúan elszégyelltem magam, mikor a legrosszabb tulajdonság, amit rólam írni tudtak, az volt, hogy "túlságosan szabálybetartó" ami ugye nem is rossz tulajdonság, végül is.
Még jó, hogy nem kellett a nevünket adni ahhoz, amit másokról írtunk. Csak felolvasta a tanár az egyes emberekhez tartozó jellemzéseket.
Azóta igyekszem mindenkiről csak jót mondani, nem pletykálni stb.
Sokáig jóban voltam azokkal az emberekkel, a tanfolyam után évekig össszejártunk. Már nagyon hiányzik egy újabb találka, eltelt vagy 10 év.
Kamoca



Drága Gini!

Nagyon szeretem ezt a történetet, nagyon köszönöm!

Szerettel ölellek!
Unique**
Keep smiling :-)



Köszönöm Gini a történetet!

Gimiben az osztályfőnökünk elkészítettette velünk is ezt a listát, de nem vette elő, csak a tízéves találkozón, egyik társunk halálára emlékezve. A róla tizenegypárévvel írt gondolatainkon keresztül emlékeztünk rá. Megdöbbentő volt a hatás. Annak a végzetnek a lehetősége, ami bekövetkezett, ott állt már a tinédzserkorú fiúról a társai tükrében. Valóban érdekes elgondolkodni ezekről a lehetőségekről minden pedagógusnak, ahogyan Te is felvetetted Napfény!
Szép napot kívánok Nektek
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Gini, köszi...

Ginikém! Csatlakozom Napfény társamhoz.Tényleg jó lenne ezt a sulikban is tanítani. Önbizalmat ad,és elkerekedik a szemünk amikor konstatáljuk a mások nézőpontját,szemléletét irányunkban. Nekünk is volt ilyen un. szerepjátszásunk. Hogy mennyire másképpen látjuk magunkat a..... s a j á t szemünkkel!
Taníthatnák pl. még az iskolákban : ÖNMAGUNK szeretetét és megbecsülését.:))) Ahogy Csilla is FANTASZTIKUSAN és HITELESEN előadta a videóklipjében. Öntudatosabban nőne fel ez a generáció is és a többi is...,nem úgy ahogyan mi. Nagyon szuper és tanulságos írásokat teszel fel....és a többiek is. Köszönöm Neked. Olyan " PROFI " csapat verbuválódott itt össze ezeken az oldalakon. : fénysugár



Drága Gini!

Ez csodálatos történet!
Sok-sok ilyen pedagógusra lenne szükség!!
És egyetlenegy tanóra mennyire meghatározó lehet egy gyerek életére!
Kimásolom és elmentem a történetet.