Otthon voltam - hazatértem

londonNem is tudom hogy kezdjem... az utazás a repülőtérig rettenetesen hosszúnak tűnt. Aztán ahogy beálltam a soromba, hogy becsekkoljak, úgy elrepült az idő... se-perc alatt már a buszon ültem, ami kivitt a repülőhöz :)) Csodálatos érzés volt, a szívem úgy dobogott, olyan izgatott voltam. Egyrészt a repülés élménye miatt, másrészt meg azért, mert nemsokára láthattam a szerelmemet. A boldogságtól egy párszor a könnyem is kicsordult. Ugyanakkor annyira meg voltam könnyebbülve, éreztem, hogy haza megyek. Mert ahol a Szerelmem van, nekem ott van az otthonom. Mellette. Csak Vele. Útközben szinte csak egy számot hallgattam végig: Charlie - Nézz az ég felé (nagyon megragadt bennem a refrén, amit teljes szívemből éreztem: "Nézz, nézz az ég felé, lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll, Nézz, nézz az ég felé, sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám... Hazaérek ma éjszaka már!")

Aztán eljött az idő, megérkeztem. A szívem majd kiugrott a helyéről :) Siettem befelé, hogy elsők között érjek oda, ahol kiadják a poggyászokat. Természetesen ott is alkalmaztam a titkot :) Arra gondoltam, az enyém lesz az első poggyász, ami megjelenik, hogy aztán siethessek kifelé, a szerelmemhez... és úgy is lett, valóban az enyém volt az első, ami kijött a szalagon..:))

Aztán elindultam kifelé... a kijáratnál ott állt egy csomó ember, mindenki várt valakire, de az én Drágám még nem volt ott... de nem keseredtem el, tudtam, hogy nemsokára odaér. (Addig meglátogattam a mellékhelyiséget:))

Visszatérve már láttam, hogy ott áll az én Életem Értelme, és vár rám, figyel, hogy mikor lépek ki... aztán odaszaladtam hozzá, megöleltük, megcsókoltuk egymást, és hosszú percekig ki sem bontakoztunk egymás karjából... Életem egyik legszebb pillanata volt... újból, még jobban beleszerettem, még inkább ráébredtem, mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és hogy nem is értem, hogy bírtam ki nélküle az a két hónapot... Sírtam a boldogságtól, Ő a könnyeimet tötrölgetve ismételte, mennyire szeret... szinte megállt az idő... ezren voltak körülöttünk, de mintha csak ketten lettünk volna... a külvilág nem is létezett... csodálatos, leírhatatlan érzés volt, és még most is az, ahogy visszagondolok rá:))

Hazafelé az úton szinte meg sem szólaltunk, csak öleltük, csókoltuk, nézegettük egymást... újra felfedeztük egymásban azokat az apró dolgokat, amik már rég megszokottá váltak... újra feltűnt, milyen szép, sőt gyönyörű szemei vannak, milyen jól állnak a szemei végében a kis szarkalábak, amikor mosolyog, milyen szép a kisujján a tetoválás, a kézfején a kis anyajegy... és még sorolhatnám... És ezerszer és ezerszer hálát adok, hogy Ő az én Párom, aki Engem Szeret tiszta szívből:)))
Az első 2 nap otthon maradt velem, nem kellett mennie dolgozni, rám való tekintettel...így aztán minden percet együtt töltöttünk...volt mit bepótolni:))
Megnéztük a várost... meg kell mondjam, csodálatos! Még oda sem értünk, de már akkor tudtam, hogy tetszeni fog, és úgy is volt! Az az érdekes, hogy amint átléptük a város határát, nagyon nagyon furcsa érzés töltötte el az egész testemet-lelkemet....HAZAÉRTEM!!! Igen, úgy éreztem, hogy hazaértem... nem tűnt ismeretlennek a város, olyan volt mintha már ezer éve ismerném, és végtelen nagy nyugalom lett úrrá rajtam, amikor beértünk a városba, és a boldogságom tovább fokozódott! Szóval, ilyen még sosem történt velem.

Úgy éreztem, érzem is, hogy az az én igazi otthonom...érzem, hogy nagyon nagyon szeretem azt a helyet, nagyon ragaszkodom hozzá, a szívemben van az egés város, úgy, ahogy van!

Amit most írok, lehet nem fog mindenkinek tetszeni, de az az igazság, hogy én Magyarországot nem szeretem, hiába itt nőttem fel, soha nem tekintettem az otthonomnak, nem tudom hazámnak nevezni, egyszerűen nem érzem, hogy ez a hazám, teljesen hiányzik belőlem ez az érzés...nem vagyok rá büszke, nem is szégyellem de egyszerűen nem érzem, hogy ide tartozom. Pedig azt mondják, ha sokáig külföldön vagy, felerősödik benned a hazaszeretet... de bennem nem erősödött fel, pedig már régebben voltam külföldön úgy, hogy több hónapig nem jöttem haza, de ha meghallottam a magyar, vagy a magyarország szót, nem szorult össze a szívem, egyszerűen semmi sem történt! De Anglia!! Akárhányszor meghallom, mindig megdobban a szívem! Egy ország neve hallatán sem, csak Anglia esetében! Ebből is gondolom, hogy az az én hazám! Az lesz az én, ill a mi otthonunk...vagyis már most is az:)
És az angol nyelvvel is úgy vagyok... világéletemben németet tanultam, angolt soha, mégis le tudok fordítani mondatokat, megértek filmeket angolul, egértem, ha angolul beszélnekhozzám...igaz nem mindent, meg beszélni nem igazán tudok angolul, de ahhoz képest hogy sosem tanultam...

Szóval teltek a napok... 9 csodálatos napot töltöttünk el együtt az én Életemmel, a jövendő otthonunkban... tervezgettünk, sétáltunk, sütöttünk-főztünk, mostunk, takarítottunk, vásároltunk, bicikliztünk, összebújtunk.... elvoltunk.... feledhetetlen volt! nem találom rá a megfelelő szavakat amivel ki tudnám fejezni, mennyire jó volt!
De eljött a búcsúzás ideje...először a háztól, az utcától, a várostól...A VÁROSTÓL!!!! nagyon nehéz volt otthagyni a várost!!! Aztán a reptéren a Szerelmemtől...meg sem tudom számolni, hányszor futottam vissza a karjaiba a lépcsőtől, mielőtt végleg elindultam volna...most nem az örömkönnyeket kellett letörölni az arcomról... a búcsúzás nagyon rossz volt... a Ő szeme is könnyes volt, nem hiába... NAGYON SZERETJÜK EGYMÁST, ÉS FÁJ A BÚCSÚZÁS, AZ ELVÁLÁS...

De ahogy minden rosszban van valami jó, a búcsúzásban ott van a találkozás, az elválásban az újra egyesülés...és ez megnyugtató!!
A hazaút a szüleimhez rettenetese hosszú, fárasztó és kimerítő volt...a megérkezés pedig nagyon nagy csalódást hozott...
egészen pontosan péntek hajnal 4:45-re értem haza, délig aludtam, de onnantól kezdve hogy felkeltem, nagyon szörnyű, nagy csalódások értek és érnek folyamatosan azóta is...
valami nagyon megváltozott...
talán ez az utazás változtatta meg...vagy a kilátások, amiket hozott...nem tudom
de mindenki megváltozott körülöttem... hirtelen mindenki csak ki akar használni... és mindenki folyamatosan olyan megjegyzéseket tesz, amik egyenesen a szívembe marnak...
a párom szerint a pénz miatt... és lehet hogy igaza van...
a titoknak, teremtéseinknek köszönhetően hirtelen látványosan fejlődni kezdett az anyagi helyzetünk... és ez azóta ilyen látványos hogy kimentem, de főleg hogy hazajöttem... nem kevés pénzzel... csakhogy a saját rokonaim, a szüleim, testvéreim egyből "lecsapnak rá, mint a keselyűk" el akarják venni, úgy érzem meg akarnak fosztani attól, hogy haladjak, mindent megtesznek, hogy valahogy az utamba álljanak, hogy ne tehessek semmit úgy, ahogy elterveztem...
szóval irigyek...
pedig előttük is ott a lehetőség... ők is ismerik a titkot, mert már rengeteget beszéltünk nekik róla... de ők nem fogadják el... nem alkalmazzák... és irigykedve vetnek meg minket, amiért nekünk sikerül...

Nem értem... egyszerűen nem értem...

Hozzászólások



Kedves Vic!

Nagyon meglepődtem, hogy azt írtad, akár a ti történetetek is lehetne:)
velem is sokszor előfordul, ha olvasok egy történetet, arra gondolok,olyan, mintha rólam/rólunk írták volna:))
Nagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád a kis beszámolóm:)
A többiben is teljesen egyetértek veled! A családomnak szerintem egy élet is kevés lenne, hogy elfogadják a boldogságomat, azt, hogy nekem "bejött az élet", ezt már többször is bebizonyították. Ők azt akarják, hogy a "rabszolgájuk legyek".Szomorú, de igaz. De ezt már régóta tudom, és már nem érdekel, nem foglalkozok vele, egyszerűen nem veszek róla tudomást.
Sikeres teremtéseket kívánok Neked!És mégegyszer köszönöm, hogy írtál!



Kedves Mesi!

Köszönöm a bíztatásod! Ma már sokkal jobban vagyok, azt hiszem, sokerül elengednem ezeket a negatív dolgokat..
A titkot valóban sikeresen alkalmazom, de ehhez nagyban hozzájárul a TI bíztatásotok is, úgy érzem, nélkületek nem menne ilyen jól!! :)))
KÖSZÖNÖM!!!



Kedves Heidi! Szeretném

Kedves Heidi! Szeretném megköszönni neked, amit írtál, a leveled eleje nagyon megfogott, az én Kedvesem is írhatta volna, folyamatosan borzongtam, amíg olvastalak, a mi történetünk is lehetne...
A többi? Mindenki szabadon választ. Van, aki inkább irigyli, mint hogy tegyen érte... Ezt érzi könnyebbnek. A Te (Ti) sikeretek azoknak, akik készek rá, úgyis példaértékű. A családodnak lehet, hogy csak időre van szüksége... Még egyszer köszönöm! Szeretettel: Vic



Draga Heidi!

Hat nagy orommel olvastam el az utazasodat es mindent amit ateltel ott, a TE HAZADBAN, A TE OTTHONODBAN, szinte ereztem mindent, es nagyon orulok neked, es en is arra biztatlak, hogy NE HAGYD, HOGY AZ ITTHONI dolgok letorjenek, azok csak azert jottek be, mert a korulotted levok is erzik, hogy nem "szereted" Magyarorszagot es azert irigykednek! Engedd el mindezeket es mindig csak azok az elmenyek vezessenek amik a TE OTTHONODBAN tortennek es meg tortenni fognak! Hisz eszreveheto, hogy csodalatosan tudod alkalmazni a Titkot es GRATULALOK ENNEK!!!!!!
Szeretettel
Mesi



Drága Shakti!!

Nagyon szépen köszönöm a kedves bíztató szavakat!!! Nagyon jól jöttek most, ugyanis egész nap olyan kedvetlen voltam, nagyon nehezen tudom elengedni ezeket a negatív dolgokat, mert benne vagyok, és valahogy nem tudom nem észre venni...de nagyon nagy hatással voltak rám a tanácsaid! És így fogok tenni! Vagyis máris így teszek!!!:))))
És már most sokkal jobb kedvem van!!!
KÖSZÖNÖM!!!!



Hon

Kedves Drága Heidi! Te csak menj, menj, meg ne állj a Te utadon, ami a sikerhez, a boldogsághoz vezet. Minden gondolatodat az Új Hazádra (Oh, Angol Föld!!), a Szerelmedre, és a boldog életedre vessed. Semmit ne törődj a körülményekkel. Ne hagyd, hogy letörjenek. Ne a szemednek higyj és tapasztalj, hanem ott belül tapasztalj, és lásd meg, amit alkottál. Hatalmas erő van benned, használd! A Te életed a Tiéd! És annak boldogság a jutalma, az értelme, az ereje. A hit a mozgatórugója. Te csak el ne keseredj egyetlen másopercre sem, hanem a jót, a szépet keresd mindig! Drukkolok neked, gondolok rád. ÉLJ AZ ISTENÉRT! ÉS ÚGY ÉLJ, HOGY MINDEN MÁSODPERCE A BOLDOGSÁGRÓL SZÓLJON!!!! SZERELEEEEMMM - csudaklassz, OTTHON - fantasztikus, UTAZÁS - álomszerű, ÚJ KEZDET - tök jó! Rokonok - és most figyelj: VISZONYÍTÁSI PONTOK!!!!!! "Na, ilyen nem akarok lenni! Tarararatttaaarrrraaaaaa!" :-))



Drága Ágica!

Köszönöm szépen a tanácsodat!
Próbálom elengedni az itthoni dolgokat, kicsit nehéz, de menni fog!
Mást sem tudok tenni, csak azokra a szép napokra gondolni, amit a Szerelmemmel töltöttem...és már most várom a júniust, hogy újra együtt legyünk:))
Sokszor puszillak!



Drága Heidi.....

Örömmel olvastam beszámolód első részét, hisz naponta irtad itt hány nap van hátra, hogy találkozhass kedveseddel. A veletöltött idöre, a szép dolgokra gondolj.....Az itthoni dolgokat engedd el! Megérdemled a boldogságot!! Örülj! Legyél nagyon boldog és vidám!
Szeretettel ölel:ágica



Drága Ery!

Tök érdekes, hogy te is átéltél hasonló élményeket mind a pároddal, mind pedig a családoddal kapcsolatban!
Sajnos másfél éve már átéltem egyszer, hogy mindenki ellenem fordult, de azt hiszem ezt már leírtam az egyik blogban, úgyhogy nem untatlak vele...de a lényeg, hogy azt hittem, még egyszer nem kell majd ezt az érzést megtapasztalnom, miután a dolgok rendbejöttek, talán azért is volt olyan nagy csalódás a családtagjaim hozzáállása a dolgokhoz.
De teljesen igazad van! Már nem foglalkozok vele, elengedem magamtól és nem hagyom, hogy tönkretegyék a boldogságomat! Ezt igenis én teremtettem és a párom, és jogunk van örülni neki!
Köszönöm, hogy írtál, Drága Ery!!!
Sokszor Puszillak :))



Drága Heidi

Amiket leírtál a Szerelmeddel kapcsolatban, az szóról szóra megtörtént velem is korábban a gyerekeim apjával.
Nagyon boldogok voltunk, aztán egyszer volt a kapcsolatunkban egy szünet, majd újra egymásra találtunk.
Én is a világ legszerencsésebb nője voltam, plussz házasság, három gyerek, mesés volt. Végig sírtam a történeted
első részét, nagyon meghatott és örülök, hogy ilyen tiszta érzésekkel telve töltötted az idődet Angliában.
Itthon, hát....tudod, a legnagyobb és legváratlanabb csalódások a közvetlen családtagoktól jönnek, de ezt senki
nem akarja először észrevenni és nem is lehet feltételezni. Én a mai napig óvatosan mesélgetek, pedig már megéltem
egy-két dolgot és megtapasztaltam a testvérem, vagy más közeli hozzátartozóm fura reakcióját.
Engedd el, ne időzz az érzés felett, hagytad, hogy megérintsen, meg is bántódtál, most még érzékenyebb vagy, hiszen
tele vagy érzelemmel, tovább ne hagyd, hogy meghatározza a napjaidat, engedd el magadtól, Te pedig örülj!!!!
Örülj annak, ami történt, örülj annak, ami fog történni és örülj, hogy sikerült, mert ezt Te megteremtetted.
Minden igaz, amit írsz, hogy ők is meg tudnák csinálni, az az ő életük, ez a Tied és élvezd azt, amid van a mában, a jelenben.
Köszönöm a beszámolót, sok puszi Neked!

"Élj....a Szív!ed Erejével!"
Szeretettel: Ery