Pánik

pánikA gyomrom összeugrik. A szívem a torkomban lüktet. A levegőt egyre gyorsabban kapkodom. Sírnom kell, de nem tudok. Látszólag ok nélkül. Pedig mindig van kiváltó ok, ami nem abban a pillanatban keletkezik, hanem mélyről, belülről fakad. Ekkor jelenik meg PÁNIK.

PÁNIK és én nagyon jó barátok vagyunk. Mivel már régóta ismerjük egymást, pontosan tudjuk, hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz. PÁNIK nem tűri, ha nem foglalkozol vele. Azt szeretné, hogy megismerd. Addig jár a nyakadra, amíg meg nem érted, hogy ki ő, hogyan gondolkodik, honnan jött. Minél inkább arra törekszel, hogy ne foglalkozz vele, minél inkább menekülsz attól, hogy megértsd a viselkedését, annál többször jelenik meg az életedben. Bár ez ilyen formában nem igaz. Inkább azt mondanám, hogy ha egyszer megjelenik az életedben, folyamatosan veled akar lenni. Nem szabadulhatsz tőle, amíg nem veszed a fáradtságot, hogy elgondolkodj, hogy PÁNIK miért választott pont téged, miért nem hagy békében élni. Sokáig nem foglalkoztam PÁNIKKAL. Megszoktam, hogy része az életemnek, naponta többször is meglátogatott. A részemmé vált. Egyszer úgy döntöttem, hogy ha már így össze van kötve az életem PÁNIKKAL, megkérdezem tőle, ki is ő, és mit akar. Nehéz ügy volt, mert PÁNIK nem felel a kérdéseidre. Sokat törtem a fejem, hogy akkor mégis hogyan tudnám őt jobban megismerni. Aztán rájöttem. PÁNIK igazából nem ellenség. Sokkal inkább jó barát. Tudom, hogy sokak szemében ez furcsának tűnhet, de PÁNIK az ember egyik legjobb barátja. Miért gondolom ezt? Megőrültem talán? Nem, nem őrültem meg, teljesen tiszta az elmém. Igen, PÁNIK hasznos jó barát. Megtanított gondolkodni az érzéseimről, megtanított arra, hogy megismerjem magam. Tehát PÁNIK célja mégsem az, hogy őt megismerd, mégsem azért nyaggat, mert feltűnési vágya van, nem azt szeretné, hogy őt értsd meg. PÁNIK azt szeretné, ha megértenéd önmagad. És én megtanultam a leckét. Ahogy egyre jobban megismertem magam, PÁNIK kezdett magamra hagyni. Ő olyan fajta barát, aki akkor van Veled, amikor bajban vagy. Vele nem oszthatod meg az örömöd, csak a bánatod. Így az én szememben PÁNIK valójában nem is igaz barát, úgyhogy nevezzük inkább hasznos ismerősnek. Nem bánom, hogy PÁNIK velem van a nehéz pillanatokban. Buta kifejezésnek tartom, amit mások mondanak: „leküzdeni a PÁNIKOT”. Nem őt kell legyőzni, hanem magadat. Amint megtalálod a kulcsot a saját lelkedhez, PÁNIK odébbáll. Ő nem harcol. Te harcolsz. Egyoldalú küzdelem ez, te vagy a jó fiú és a rossz fiú. Ahogy Müller Péter mondaná, ilyenkor az ember az egójával küzd. Ma megint meglátogatott PÁNIK. Ez azt jelenti, hogy még nem tudok teljesen jól kijönni az egómmal. Még elnyom engem. Köszönöm PÁNIK, hogy figyelmeztettél ma arra, hogy haladjak tovább a megkezdett úton, és ne elégedjek meg az önismeretnek azzal a szintjével, amit mostanra elértem. Folytatom. Nem adom fel. Soha.

Címkék:

Hozzászólások



Dns00 !!

Szívből tudok veled érezni ,
örülj minden pillanatnak
és a felismerésnek ,
hogy az utadra leltél .
Mindenkinek mást jelent a pánik , de nincs kivétel a tünetek hasonlóak .
A vizsgád sikerül mert hálát eljutatod ahova kell ,
ezért a gondviselés megjutalmaz .
Sokra viszed , kicsikből lesznek a nagyok .
Szertettel Ölelek Márta



!

Volt idő amikor nekem is a xanax volt a legjobb barátom ha pl. plázába kellett mennem,vagy valami kötelező programon kellett részt vennem.Még most is összeszorul a gyomrom amikor erre gondolok.Sokáig csak úgy indultam el otthonról,hogy a zsebemben mindig volt két szem 0,5-ös xanax ha ne adj Isten gyöngyözni kezdene a homlokom...
Aztán szépen lassan kezdett csendesedni az egész.Nekem a kiváltó ok a hosszú évekig tartó "lazulások" voltak minden este.Mert ugye a marihuana az elfeledteti a gondokat és milyen jó este megnyugodni.Aztán rájöttem,hogy ez az egész baromság amit mások hatására éltem meg jó élményként közben meg a szorongás napról napra hatalmasodott el rajtam az évek alatt,de azt hittem ez normális dolog.Gyerek korom óta rágódósabb vagyok az átlagnál.Állítólag nagy empatikus képességgel rendelkezem ezért olyan dolgok is érzékenyen érintenek ami másnak fel sem tűnik,és még napok múlva is "jelentéktelen" dolgok emésztenek.És az áldozat mindig én leszek mert rág belülről a sok szenny.A pánik felnyitotta a szemem és arra kényszerített,hogy otthon üljek,járjon az agyam és kezdjem elemezni saját magamat és onnan elindulva kifelé az egész világot ami valamilyen módon részét képezi kis életemnek.Rengeteget szenvedtem,marékszámra kapkodtam a valerianát,nem ért semmit.Seduxen úgy kiütött,hogy csak a nyálam nem folyt.A xanax volt az én barátom.Közben kiderült jó pár emberről a környezetemben,hogy szintén ezzel a gonddal küzdenek de nem merik vállalni a világban.Elmondták,hogy a xanax csak egy mankó amire támaszkodhatok ha meginog a talaj a lábam alatt de a problémámat nem oldja meg.
Mert a probléma bennem van és én idézem elő magamban a pánikot mert szükségem van rá.Hihetetlen pokol amikor az ember nem mer találkozni a barátnőjével mert attól fél,hogy rosszul lesz és a találkozás előtti percekben eszébe jut,hogy csak ne legyek rosszul és már érzi is,hogy gyorsul a szívverése,gyöngyözik a homloka,nehezen kapja a levegőt,gyomor görcsben és csak reméli,hogy nem hányja össze magát,de már kezd is öklendezni...

Meg kell állni egy pillanatra,elidőzni saját magunkkal,egyedül,magunkban.El kell gondolkodni azon,hogy mi az a dolog ami örömöt,jó érzést kelt bennünk és ezekre a dolgokra kell sok időt fordítanunk.Nyitni olyan dolgok felé amiket szeretünk,hátat fordítani azoknak amik szorongást,feszültséget keltenek bennünk.
Szépen lassan lépésről lépésre vissza kell kaparintanunk az önbizalmunkat,először saját magunk előtt kell kiérdemelnünk a bizalmat aztán apró lépésekkel erősíteni kell a belső tartásunkat.
Nem szabad egyszerre sokat akarnunk mert egy csalódás,kudarc sokkal többet lök rajtunk visszafelé mint ha éppen csak egy milimétert de a pozitív irányba mozdultunk.Szeretni kell saját magunkat és elnézőnek kell lennünk magunkkal,ha érezzük,hogy ezzel a célt szolgáljuk.Meg kell szeretnünk saját magunkat ez a legfontosabb!Ha magadat szereted (nem összetévesztendő a sajnálattal!!) akkor joggal várod el mástól is,hogy ha nem is szeret téged de igenis a téged megillető tisztességgel bánjon veled!
És ha szereted magadat akkor gond nélkül ki is állsz magadért,és ha kiállsz magadért akkor jó úton haladsz mert az önbizalmad napról napra új erőre kap,érzed magadban a tartást és ez erőt ad neked a mindennapokban.Jönnek majd azok a folytogató érzések amikor kezd kicsúszni a talaj a lábad alól és nyúlnál a zsebedbe a xanaxért de akkor megszólal egy belső hang: - te vagy az tanár úr aki mindig úgy tanít,hogy fenyít?Nem látod,hogy beszélgetek?Nincs most időm veled foglalkozni dolgom van az életben és akárhogy próbálsz kiszabadulni te csak az agyam szüleménye vagy és ott is a helyed ahol eddig voltál.Megköszönöm a figyelmeztetést,valami nem stimmel az adott szituációban,de ha ordibálsz,örjöngsz és ledöntöd a gazdádat a lábáról azzal nem segítesz,úgyhogy leszel szíves halkan a fülembe súgni ha valami nem tetszik aztán csendben visszehúzódni oda ahonnan jöttél.Mert Én vagyok a főnök és nem te irányítasz!

Nem egyszer éreztem ahogy a következő pillanatban már teljesen rendben voltam és ott folytattam a beszélgetést ahol máskor valami fals indokkal magyarázva azonnal menekülőre fogtam a dolgot,hogy ha jön aminek jönnie kell legalább közönség ne legyen körülöttem.

Hozzá teszem étteremben azóta sem voltam,idegenek előtt nem zabálom magam degeszre és vannak ilyen gyenge pontjaim amire ki kellett találni a megfelelő technikát de győztem.
Két hét múlva vizsgázok mert 2 hónapja elkezdtem egy tanfolyamot ahol emberek előtt kellett beszélnem,hangosan olvasnom úgy,hogy 30ember csak rám figyelt ilyenkor!Ez egy átlag embernek semmiség de aki ismeri a pánikot az tudja milyen kockázat rejlik egy ilyen szituációban.A vizsga lesz az igazi kihívás mert ott a vizsgadrukk a lámpaláz eleve jelen van,ezek a pánik édestestvérei.
Xanax lesz a zsebemben,ez lesz a kabalám :)
De győzni fogok és nevetgélni,mert semmi értelme belefeszülni az élet dolgaiba.Légy pozitív,szeresd magadat és indulj el egy olyan úton ami a számadásnál büszkeséggel,nyugalommal tölt el!
Ahogy egy barátom mondaná:- Ne félj,csak higyj!
Kérj segítséget minden este a jó Istentől,köszönd meg neki mindazt a jót amiben eddig is részed volt és törekedj arra,hogy ha rád gondol onnan fentről akkor ne kelljen elszomorodnia.
A többit bízd Rá mert Ő szeret téged és segíteni fog mindig!

"Azt a változást, amit a világban szeretnél látni, először magadban kell létrehoznod!"



Mindenkinek...

Mindenkinek,akit erint jobbulast!
Szeretettel,
felebarat



Kedves Pinklilien! :)

Nagyon örülök az írásodnak! :)
Mégpedig azért, mert újabb valós tapasztalattal - nevezetesen a Te saját tapasztalatoddal - erősíti meg azt, amit én magam is igaznak érzek. :)
Azt, hogy PÁNIK - csakúgy minden más általunk negatívnak értékelt érzelem - nagyon is jó szolgálatot tesz nekünk, mert jelez! :) Jelzi azt, hogy amit az adott pillanatban és helyzetben gondolunk magunkról, az nincs összhangban azzal, Akik valójában vagyunk! :)))
És minél inkább összhangba hozzuk a gondolatainkat és a tetteinket valódi Önmagunkkal, annál kevésbé kapunk ilyen jelzéseket "negatív" érzéseken keresztül. :)
Köszönöm! :)

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com



Pánik

Szerintem pánik barátod hamarosan elhagy téged!
Van egy mondás amely szerintem nagyon igaz:
" Ha megtanulod szeretni a poklot, a menyországba találod magad!"
Üdv:
Bomonde