Párkapcsolati kérdés, egy másik nézőpontból

párkapcsolatSziasztok! Már rég írtam ide, de olvasgatni szoktalak titeket. Nos, egyetlen témához mindig visszatérek, valószínűleg azért, mert engem is foglalkoztat nagyon, és ez nem más, mint a párkapcsolat. A párkapcsolat, amely mindenkit foglalkoztat. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ez nem így van, hiszen aki benne él, az azt próbálja a lehető legjobban megélni, aki nem él benne, az éppen azt próbálja kialakítani.

Nagyon sok jó írás van ezen az oldalon, ami ezt taglalja. Mégis az utóbbi időben azt vettem észre, hogy vagy nem akarjátok megérteni ezeket az írásokat, vagy inkább mindenki megy a maga feje után. (Bocsánat, ha bántó voltam.)

Mit értek ez alatt?

Annak idején nekem is megmosták a fejemet, amikor erről kérdezősködtem. „Kioktattak”, hogy ne konkrét személyt akarjak magam mellé vonzani. Igyekezzek megfelelő rezgésszinttel érzéseket megragadni, igyekezzem azt bevonzani, hogy milyen legyen, akár külsőre, akár belsőre az ember, de soha ne legyen konkrét személye, ne hasonlítsam senkihez (teszem hozzá, ezt igen nehéz elérni). Hiszen akkor már változtatom a másik életét, amely már nem a saját élete lesz.

Nos, olvasgatom a hozzászólásokat sorra. Egymásban erősítitek, hogy sikerül azt a bizonyos nagy Őt bevonzani, aki már egyszer elment és ismét vissza fog jönni – mert ennek így kell lenni, mert ez így tuti, mert Ő a nagy Ő. De nem nyúltok vissza ahhoz a tézishez, hogy nem ajánlatos konkrét személyre alkalmazni a dolgot (persze ezek alól azért vannak kivételek, de nem feltétlenül vagyok abban biztos, hogy az jó a másiknak). Szóval gondolkodjatok. Azt írja mindenki, hogy az érzésre koncentrálj.
Miközben saját magatokkal azon harcoltok, hogy vizualizáljátok, hogy a volt kedves visszatér, ezt és ezt mondja, így fog viselkedni, megkéri a kezeteket, stb. elveszítetek egy csomó energiát, amely nagy valószínűséggel kárba vész. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a konkrét személy visszatér, és az pedig még kevésbé biztos, hogy ismét Ő lesz a nagy Ő…. És közben elmentek sokkal fontosabb emberek mellett anélkül, hogy felismernétek azt, talán számotokra Ő lehetne ismét a megfelelő. Mert változunk és fejlődünk….. És míg a régi nagy Ő egyhelyben topog, ti már magasabb helyen vagytok a „spirituális ranglétrán”, és már mást szánt nektek a sors.

Itt teszem hozzá, kívánom tiszta szívemből, ha tényleg úgy gondoljátok, akkor térjen a Kedves vissza hozzátok. De gondolkozzatok azon is el, hogy akartok-e egy olyan emberrel élni, akit valamilyen szinten ti alakítotok a saját képetekre? És mi van olyankor, ha a folyamatos vizualizációt befejezed? Akkor jön, hogy ismét távozik, és jön a csalódás, a hiányérzet….

A saját történetemet csatolnám ide. Volt egy férjem. Számomra Ő volt az, akiért az életemet áldoztam volna, mert akkor úgy gondoltam, hogy nélküle nem élhetek. Ő a másik felem, Ő az akinek gyereket szültem, Ő az intelligens, szép, okos. Elment. Mert el kellett mennie, mert a kettőnk ideje lejárt. Gyönyörű gyerekeink születtek. Ezért volt az életemben. Mert az a két gyerek minket kettőnket választott szüleinek, de nem maradhattunk együtt, mert ennyi volt ránk kiróva. Én akkor úgy éreztem, hogy a világ dőlt bennem össze. Kerestem a hibát magamban, a helyzetemben, a férjemben és szinte mindenkiben, akiben tudtam. Nem ismertem akkor a Titkot, mégis mindig elképzeltem, hogy visszatér. Visszatért, majd ismét el, és ismét vissza, ezt egészen sokáig játszottuk el. De ez az élet már nem a szabad akarata szerinti élet lett volna. Nagyon nehezen álltam talpra. Egyedül a gyerekekkel.

Mikor egyenesbe jöttem magammal, megint beköszöntött az életembe a nagy Ő. Ismét boldog voltam, de beleestem egy hibába. Féltem, hogy elveszítem. Elveszítettem. Közben persze azon is elgondolkodtam, hogy míg az én számomra Ő volt a nagy Ő, az Ő számára Én voltam egyáltalán?

De már nem vizualizálom, hogy visszajön, mert tudom, hogy nem tehetem. Más életet szánt neki a sors, és mást nekem. Tovább kell lépni és el kell engedni, hogy mindenki fejlődhessen a maga tempójába, a maga módja szerint, hogy megtapasztalhassa azt, amit talán a másik mellett nem tapasztalhatott meg. Hiszen valamiért el kellett, hogy menjen mellőlünk.

Szeretnék párkapcsolatot, de nem konkrét személyre nézve. Az érzésre, a szerelem érzésére nézve, az ölelés érzésére nézve, a csók ízére gondolva, az illatra, a simogatásra. Tudom, hogy mindez sikerül és türelemmel várom (néha azért nem teljesen).

Próbáljátok meg ezt ti is, és akkor a ti életetek is változni fog. Nemcsak ez lesz a középpontban, hanem más fontos kérdések, más fontos emberek, amelytől ismét a „toppon” lesztek. Kívánok ehhez mindenkinek sok erőt, kitartást és türelmet.

Köszönöm, hogy végigolvastátok a mondandómat.

Hozzászólások



nem olyan egyszerű ez a titok

Én is valami ilyesmit akartam kifejezni egy másik hozzászólásomba ezzel a témával kapcsolatban. A titok mintha azt sugallaná, hogy hallgass mindig a szívedre. De mivan, ha nem pont az a jó megoldás? Például van egy barátnőm, (nagyon kedves, aranyos, csak naív) aki szerelmes a párjába, együtt is élnek. (hozzájuk költözött a fiú) Fiatal még, csak 20 éves. Nemrég kezdett el keresni. Mióta együtt van a barátjával, anyagilag teljesen 0-án van, sőt, a pasi mínusz 300.000 Ft környékén. Külső szemmel világosan látszik, hogy szegényt ott veri át az a "kedves" férfi ahol tudja. Ő mégis szerelmes. A szíve azt súgja maradjon vele. Az esze pont az ellenkezőjét. Szerintetek, egy szerelmes nő mire hallgat többnyire? A szívére. És mindig jól jár vele?
Nyilván vannak ellenpéldák is, mikor egy apró félrelépés miatt megy szét egy pár, akiket amúgy "az Isten is egymásnak teremtett", olyankor érdemes újra megpróbálni.
A titok alkalmazása nagyon sok mindenben segít, de ésszel kell alkalmazni, és lépni, ha valami nagyon félresiklott, még akkoris, ha az fáj.



Domcsi

Bevallom hasonló érzések motoszkáltak bennem is.
Mostanában egyre több a szerelemmel, volt párral, a volt nagy Ő-vel és az Ő visszavonzásával foglalkozott.
Gondoltam, h írok hozzászólásban, és elmondom mit is gondolok. megtetted helyettem. Igzaából mindenkinek a saját igaza az, a saját igazsága. Én hasonlóan látom, ahogy te is, nem lehet a saját oldalunkról 1magunk eldönteni, h Ő a nagy Ő, és csak Ő jó nekem. A rezgéseink változnak, és aki egyszer tökéletesen passzolt hozzánk, nem biztos mindig és örökké, és máskor is passzolni fog hozzánk. vagyis inkább passzolunk e egymáshoz.
Ilyen vonzásom nekem is volt, be is jött, de márcsak akkor amikor már nem is akartam. azzal a szituációval, amikor a másik még lehet, h tényleg igazán is szeretné a folytatást, újrakezdést vagy hasonlót nagyon nehéz elszámolni felé. Hiszen folyamatosan küldöd az impulzusokat, h Őt akarod, és neked Ő kell. Aztán beindul benne is vmi és ott áll, és mást nem tudsz neki mondani, mint hogy már aktuális? Meg most már nem úgy gondolom? Meg rossz az időzítés?
Ha találkozni kell még 2 embernek, és tényleg egymás számára az igaziak, még akkor sem biztos, h elvárásokkal együtt igazán jól fog esni a vele való kapcsolat.
Szóval én csak ennyit akartam mondani.
Összeállítottam én is a kis listámat, és szembetalálkoztak azzal, aki tökéletesen megfelel ennek és szeretem. Mi is kellene ennél több?
Mindenkinek szerelmet és boldogságot kívánok. Legyetek szerelmesek a saját lényetekbe.
selyemcica



Drága Domcsi, amiket

Drága Domcsi,
amiket írtál, szeretetteljesen elgondolkodtatóak, és köszönet érte. Hiszem, ha valaki az Igazi, akkor visszajön, és elég az, ha az ember szeretettel gondol a másikra, elengedi és nem görcsöl a hiányától, közben meg azt teszi, amiben örömét leli, éli és átéli a pillanatot.
Tudom, milyen a múltban élni, milyen lemondani önmagunkról, mert a másikra alapoztuk az életünket.
Azt szeretném, ha a régi kedves csak akkor jönne vissza, ha neki is ez a jó, ha neki is én vagyok a nagy Ő.



Drága Boldog!

Azt gondolom, hogy félreértettél, közben pedig lehet, hogy én fogalmaztam kétértelműen, esetleg nagyképűen.
Nem állt szándékomban mások álmait, érzéseit elvenni. Hiszen nem tehetem. Egyszerűen csak csalódások sorozatától próbáltam ilyenformán megvédeni embereket. Olyan csalódásoktól, amelyet én már átéltem, és amelyet - kijelenthetem - az ellenségemnek sem kívánnék.

Nagyon jó dolog, hogy egy ilyen topicot elindítottál, én csak azért reagáltam erre, hogy gondolkozzon el mindenki, igazából tényleg a nagy Ő a nagy Ő e, avagy csak a fájdalomtól nem lát messzebbre. Nem veszi észre a szépséget másokban, mert annyira egyre koncentrál.

Tanácsot adtam, tapasztalatot osztottam meg. Ha valaki úgy érzi, akkor elgondolkodik, ha nem, hát nem. Tapasztal majd mást a saját bőrén, lehet ez jó, és akkor persze sokan fogunk irigykedni, de lehet ez rossz is. Ekkor pedig itt leszünk neki, hogy túlélje az újabb fájdalmát, és segítünk sokan, hogy kilábaljon egy mély gödörből.

Én is álmodom még arról, hogy XY bekopog, és azt mondja, csak rád vártam, csak téged akartalak, csak veled akarok élni. Nekem is megvannak ezek a gyönyörű álmok, de ettől még az életem tovább folyik és igyekszem észrevenni a szépséget hol könnyebben, hol nehezebben.

És akkor most is kihangsúlyozom: TISZTA SZÍVEMBŐL KÍVÁNOM MINDENKINEK, AKI ÚGY ÉRZI, HOGY A NAGY ŐT MEGTALÁLTA, DE VALAHOL ELVESZÍTETTE, KÍVÁNOM, HOGY SIKERÜLJÖN VISSZAHÓDÍTANI.

Bízom abban továbbra is, hogy soraimmal nem gázoltam senki lelkébe, mert nem ez volt a szándékom. Hangsúlyozom, ez az én tapasztalásom, amelyből talán tanulhat más is.

Kívánom neked, hogy mosolyogva adj hírt arról nemsokára akár ebben, akár másik topicban, hogy a megtaláltad a másik feledet, akár a volt párod személyében, akár más személyében.



Drága Öbike, Ery, Ercsike!

Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok, és azt, hogy hozzászóltatok, külön megtisztelőnek érzem. Miért? Nagyon szeretlek benneteket, mert nagyon nagy tudás van mögöttetek. Ilyen emberektől azt gondolom, hogy végképp nem szégyen tanulni.
Köszönöm nektek.



Domcsi!

Én voltam az a merész, bátor, aki az említett topicot elindította!
Valóban sokan lettünk ott! De mert itt a de! Van akinek tényleg sikerül/sikerült, a volt kedvest vissza kapni! Tudod amikor indítottam a topicot én vallottam, hogy újra magamhoz tudom őt vonzani (a volt kedvest). Mára azt mondom, az Én kapum nyitva áll elött, amin ha nem is mindig, de még egy jó darabig bejöhet! Viszont van aki valóban egy álom képben él! De jogunk van az álmait elvenni??? Felül bírálni??? Az érzéseit??? Szerintem nincs!!! Tanácsot adhatunk neki, vagy megoszthatjuk a mi tapasztalatainkat mást nem tehetünk!!!!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Müller Péter, tudja igazán megfogalmazni, mikor, hogyan, tudjuk a másikat elengedni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezúton üzenem minden kedves "bevonzónak", hogy olvassa bátran Müller Péter könyveit!

A legtöbben akik itt vagyunk és a volt kedvest akarjuk bevonzani, nem biztos, hogy Őt szánta nekünk a "sors"! Csak vágyunk valakire! És az imádott kedvesről egy másfajta kép él bennünk, de VAN AKIBEN AZ A KÉP ÉL AMI A VALÓS, AZ IGAZ, ÉS Ő TUDJA, HOGY ŐKET AZ ÉGIEK IS EGYMÁSNAK TEREMTETTÉK!!!!!!!!!!!!!!! MERT VAN ILYEN!!!!!!!!!!

Szép estét mindenkinek
Boldog



Drága Domcsika :)

Nekem is nagyon tetszett amit írtál, mert tényleg ez nagyon fontos téma, hiszen nagyon sok embernek rendben van az egészsége, az anyagi helyzete, aztán a párkapcsolati életével folyamatosan gondban van. Örültem annak amit és ahogy írtad, mert már azt jelenti hogy a gondolataid jóirányban haladnak. Az az igazság, hogy ez az első lépcsőfok, és sokszor el kell olvasnunk még a saját írásainkat is, hogy valóban úgy is éljük az életünket ahogy gondoljuk.
Örülök annak is hogy egyszerre két ezzel a témával foglalkozó írás került fel, mert azt láttam, hogy ez már nagyon időszerű, hiszen egymásban erősítjük hogy igen, vissza lehet hozni a régi szerelmet, pedig az ő életében nem tudunk teremteni.
Ahogy Admin is megfogalmazta, hogy a legfontosabb a saját BOLDOGSÁGUNK megélése.
"Amikor a boldogságot keressük, akkor nem létezik CÉLSZEMÉLY, nem létezik nagy Ő, csak a PILLANAT, az ÉRZÉS és a tökéletes összhang Önmagunkkal."

Felebaráttal egyetértek, a saját életemben is azt tapasztaltam, hogy a szerelem első látásra, igazán a külső megjelenésnek szól, aztán mikor a lélek ismerkedik, akkor többnyire előjön, hogy más a rezgésük. Ha pedig először a lélek ismerkedik, és egymásra talál, akkor egy idő után a fizikai valóság is egyre szép lesz, sőt azt vesszük észre, hogy ő lett életünkben az álomtárs.
Persze mindig vannak kivételek, hiszen előfordulhat, sőt ha az ember inkább lélek, akkor a megérzések és a rezgések ismerik fel egymást.

Sok házasságot ismerek, akik látszólag rendben vannak, aztán mikor elkezdenek őszintén beszélni magukról, akkor jön elő, hogy mekkora gondok vannak. Sokszor a gyerekek tartják össze őket, és élik tovább a saját boldogtalanságukat, vagy külső boldogságot keresnek, ezzel pedig a társuknak okoznak fájdalmat.

Fontos hogy ismerjük fel, hogy nekünk mi a legjobb, és ha döntenünk kell, akkor döntsünk. Mindig én legyek a legfontosabb, de az is fontos, hogy akit évekig szerettem, ne bántsam meg. Ha pedig én vagyok az, akit elhagytak, akkor engedjem el azt a fájdalmat amit érzek, hiszen valószinű a másik nem akart megbántani, sőt a legtöbbször aki elmegy csendesen szeretne, csak a saját egonk nem engedi ezt.

Köszönöm hogy olvashattalak :)
Végtelen szeretettel: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Domcsi:-)

Nagyon köszönöm:-))))
Nagy szeretettel: Ercsike



Drága Domcsika!

Nagyon jó, hogy összefoglaltad a párkapcsolati kérdésekbeli tapasztalataidat.
Látod, hány ember küzd és hány embernek segítettél most ezzel újra. Egy percig nem kell arra
gondolnod, hogy "osztod az észt", (nem is vagy olyan és nem is olyan a stílusod) vagy érdektelen a téma.
A téma aktuális, mindig annak, aki a legjobban benne van a problémákban. Annak az embernek pedig nagyon
jó kapaszkodó, akár egy kis szalmaszál is, vagy akár csak az, hogy olvassa, nincs a problémájával egyedül.
Nagyon jó volt olvasni Téged újra és ami nekem a legjobban tetszik, hogy "számodra megerősítés", hogy leírhattad.
Ehhez csak annyit, hogy remélem az is megerősítés, ahány embert megérintettél vele és ahányan hozzászólnak.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Domcsikam

Olyan jo veled vitatkozni,de nem folytatom.Koszonom,hogy valaszoltal.
Nagy-nagy szeretettel,
felebarat

Valahol terad is var vki!!!



Kedves Domcsika!

Szeretem ezt az oldalt,mert mindig olyanról találok írást,amire épp szükségem van! És ez a bejegyzés Tőled most teljesen a lelkembe talált.
Hasonló helyzetben vagyok, voltam én is, mint itt sokan, engem is elhagytak, nagyon szenvedtem, szenvedek még most is! Reménykedtem, hogy visszajön, akartam, hogy visszajöjjön, annyira akartam, hogy majd beleőrültem.
De rájöttem, hogy tényleg csak az energiámat veszi el teljesen, annyira akartam, hogy semmi másra nem figyeltem, és közben olyan dolgokra nem figyeltem, amit most nem lesz könnyű helyrehozni. És nem gondoltam arra, hogy ő elment, mert valami miatt el akart menni. Még akkor is ha tudom,hogy voltak érzések irántam benne.
Most is nagyon rosszul érzem magamat, mert tudom is,hogy ezt a helyzetet én magam teremtettem.Hisz annyira szerettem, hogy folyamatosan féltem, hogy elveszítem, és meg is történt!
De az elmúlt napokban rájöttem, hogy csak gyötrődöm, hogy a tébolyultság felé tartok, hogy mindent tönkre teszek, valószínűleg a semmiért!!!!
Ennyi volt a mi közös utunk, egy nehéz időszakban egymást húztuk ki a sárból, de tovább emelkedni nem tudunk már!
DE mostanra elfáradtam, és hisz tudjuk a dolgok nem jönnek csak úgy, mindennek oka van. Én most komolyan magamba fordultam, figyelem magamat, és most kezdek ismerkedni magammal.Sokat olvasok, hiszek a Titokban, csak alkalmazni pozitív irányba még nem tudom, de negatív irányba kiválóan megy már!! :)) Na ezen változtatunk!!!
Most hogy eldöntöttem, hogy feladom, és elengedem, megkönnyebbültem!Nehéz a szívem, nem tudom mikor fogom kinyitni újra, mert nagy csalódás volt ez.Tartok a magánytól, ezelőtt is éveken keresztül voltam pár nélkül, bár nem voltam boldogtalan sem!
Hosszú idő kell még helyrerakom a dolgokat! Nem vagyok az a típus aki életében jönnek-mennek a férfiak, de lenni kell még esélynek a boldogságra!
Jó, hogy leírtad Domcsika ezeket a dolgokat!És én azt hiszem, bár az ember megfeszül míg eljut a felismerésig, de azt gondolom, ez is egyfajta szeretet a másik iránt, és persze magam iránt. Mert nem kínzok tovább senkit! Sem őt, sem magamat!DE amit még gondolok, hogy ehhez kell egy kis időnek eltelni, hogy rájöjj, hogy ez a helyes út, és talán kell hozzá egyfajta érettség is!
DE aki hinni akar továbbra is, az ne hallgasson rám, de talán érdemes néhány dolgon elgondolkodni.
Szeretettel:Bucko



Köszönöm Felebarát!

Ez tényleg más, de mégsem. Ugyanis:
már nem fájdalmakkal teli, pótlásra éhes voltam, amikor a főnökömmel összejöttem. Hanem egy magabiztos, csinos nő, aki után megfordulnak az utcán. Akiről nem akarják elhinni, hogy mennyi idős, akiről nem akarják elhinni, hogy egyedül neveli a gyerekeit. Tökéletesen elégedett voltam az életemmel. Egyszerűen csak jött a főnök, akivel időnként beszélgettem, akit előtte nemsokkal ismertem meg, akivel együtt jó volt kávézni. És aztán jött az első csók, aminél beleborzongott a hátam, libabőr ezerrel. Szóval pontosan ilyen volt. Munkahelyet váltottam, majd összeköltöztünk, helyesebben ő hozzánk. Építkezés, gyerek, terhesen anyakönyvvezető. Szóval majdnem olyan mint a mesében. És majdnem olyan, mint amit te írtál. Vagy legalábbis azt hiszem.
De köszönöm, hogy beszélhettem erről.



Kedves Domcsi

Barcsak mindenki ilyen kedvesen akarna vitatkozni,mint te! En koszonom,hogy valaszoltal nekem,es azt is,hogy tovabbmeselted a torteneted.Most en is vitatkoznek veled meg egy kicsit,de nehogy megharagudj!
Szoval nem pontosan erre gondoltam azzal a semleges ismerkedessel,mint a te macis fonok kapcsolatod. Te fajdalmakkal teli,figyelemre es kedvessegre ehesen talaltad ezt a valas utani kovetkezot.Elfogadtad ugy, ahogy van,mert jol esett a kedvessege es figyelme.Ez mas ,mint amirol en beszeltem,de jo ,hogy szobahoztad.
En arra gondoltam,hogy amikor mar elmultak a fajdalmak,es ha emlekezel is ,mar csak a szep jut eszedbe,fajdalom nelkul, szoval eros vagy ,kiegyensulyozott es nem keresel potlast.Nem keresel semmit,csak elsz.Aztan keresztezi az utadat vki,akit eszre sem veszel , akire nm forditasz kulonosebb figyelmet.Vmilyen oknal fogva,pl egyutt varjatok a buszt, vagy egyutt lifteztek a lakasig,vagy barmilyen semleges okbol beszedbe elegyedtek egymassal hetkoznapi dolgokrol.Aztan megint osszefuttok,meg megint vhol,es egyre tobbet tudtok meg egymasrol anelkul,hogy kulonosebben vonzodnatok egymashoz.Es egyszer csak arra jutsz,hogy mennyi kozos van benned es abban a vkiben.A velemenyetek is megeggyezik sokmindenrol,meg mielott te elmondanad a sajat verziodat.Aztan elindul egy egeszen csekely vonzalom,nem is olyan rossz kepu cimmel, vagy ha ferfi esetben nezzuk akkor,egeszen csinos ,baajos ez a holgyike.Erted,mindket iranyba mukodhet.Tovabb nem folytatom,mar el tudod kepzelni,ugye?
Hat erre gondoltam, de ez mindennap megeshet velunk,hogy beszelgetunk,csak a kozos hullamhossz az nem mindenkivel jon ossze.Ezt kell tudni kivarni es eszrevenni.
Koszonom,hogy elmondhattam.
Szeretettel,
felebarat



Drága Domcsi, nagyon

Drága Domcsi,
nagyon elgondolkodtatott,amit írtál, mert egyika vagyok azoknak, akik azt gondolják jelen pillanatban, hogy a volt kedves, az igazi. Nem szeretnék senkit sem untatni a történettel, és lényegében nem is az a fontos, hogy mi volt, hanem hogy mivé alakított a szakítás, hogy felfedeztem, képes vagyok teremteni, csakhogy az irányom a lehető legrosszabb volt.
Sosem akarnám a saját akarata ellen felém fordítnai a figyelmét, és a bevonzással, minidg is ez volt a gondom. Bármennyire is szerethetek valakit, nem akarhatom, hogy ilyen szinten változtassam meg az életét. De tudjuk, néha az elmenők azt sem tudják, miért mentek el. Mi van, ha a negatív teremtésünk, a félelmeink, a bizonytalanágunk okozta a szakítást, és nem pedig az, hogy neki mondjuk nem én lennék a nagy Ő.
És nekem a bevonzás technikailag leginkább abban áll, hogy pozitív vagyok minden téren, hogy tartom az irányt, és igyekszem nem hátra nézni. Magamból merítek erőt, abból amivé lettem, amivé válni fogok, és mindennap jobban és jobban szeretem azt, aki vagyok. Érzek, és nem zárkózom el a jótol, a széptől, kitöltöm az életem, úgy, ahogy még sohasem ezelőtt.



Kedves Khadidzsa!

Még nem vagyok nagyszerű ember, de igyekszem azzá válni. Néha saját magamat rántom vissza a sárba, de akkor eljövök ide, és kiemelkedem. Nagyon jó itt lenni, nagyon jó olvasgatni az írásokat, nagyon sok tanulság van bennük. De elkövettem én is, mások is azt a hibát, hogy nem keresnek vissza. Nem nézik meg, hogy mit is ajánlanak, hogyan lehet széppé tenni az életet.

Remélem, hogy nem bántottam meg senkit, nem állt szándékomban. Támadni sem akarok senkit.
Csak saját tapasztalat. Az amit én elképzelek, nem biztos, hogy másnak jó, ha pedig másnak nem jó, kizárt dolog, hogy nekem jó legyen.

Köszönöm a hozzászólásodat.



Kedves Ébredés!

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezt a blogot ajánlottad mások figyelmébe.

Hidd el, nem akarok én okoskodni, nem tehetem, mert még tapasztalok. Valahogy a sokszori ugyanazon esetek utáni olvasás ráébresztett, hogy ebben a cipőben én is jártam és mi lett a vége. Csak fel akartam hívni a figyelmet másoknak arra, hogy nagyon nagy hibákat lehet elkövetni a vonzás törvényével való játszadozással. Sokszor én is ilyen hibákat halmozok magam köré. De hátha mások okulnak esetlegesen az én helyzetemből, és nem ragaszkodnak körömszakadtáig ahhoz, hogy csak az az egy ember a megfelelő, senki más a világon. Hiszen ez nem így van. Egyszerűen elveszítettünk valakit, akit nehéz megérteni, hogy miért ment el, rossz a magány, a keserűség a szánkba. De ezt nem más mondatja velünk, csak az Egonk.
Lehetünk boldogok, csak más irányba kell elindulni. Hiszen a jövőnket mi alakítjuk, ehhez nem kell más ember. Csak én és én.



Kedves Felebarát!

Nos, elsőként neked is köszönetet mondanék, hogy elolvastad.
De most vitatkoznék egy picit veled csak úgy. És a saját példám hozom ismét előtérbe. Az első férjem, szerelem első látásra, nagyon nagy Ő. Diákszerelem, meg minden amit csak egy szerelemre lehet mondani, amit azzal kapcsolatosan lehet érezni. Imádtam, rajongtam érte, támogattam - lehet, hogy nem mindig jó eszközöket használtam. Sokáig hevertem ki a fájdalmat amit éreztem, ami miatt csak magamat okoltam. De ezt írtam is. Aztán megismerkedtem a munkahelyemen valakivel, akivel csak jó volt beszélgetni, aki ráadásul a főnököm is volt, aki beült hozzám kávézni, de mint férfi szöges ellentéte a volt férjemnek. Míg az egy kisportolt focista, ez egy igazi mackós alkat. Nem is tetszett, csak a gondolatai, a modora, a kedvessége. Meg figyelt rám. Aztán a kedvességből szép lassan kialakult a szerelem. Aztán a házasság, gyerekek.....

Most mégis elment, mert így kellett lennie. Most válunk.
Mit akartam ebből kihozni? Mindkét dolog végződhet veszteséggel, hiszen mi alakítjuk ki, hogy hogyan végződjék. Én féltem, hogy elveszítem. Megtörtént. Bevonzottam a rosszat.

Szóval kipróbáltam mindkét változatot. Nem nagy sikerrel. De most már tudom, hogy hibáztam. És változtatok a hozzáállásomon. Most már tudom, hogy aki legközelebb bekopog hozzám, akár első látásra szerelem, akár egy később kialakult szerelmi kapcsolat lesz, nem fogom elszúrni. Mert nincs mitől félnem. Mert olyannak fog szeretni, amilyen vagyok (Bridget Jones). És ez lesz az igazi. A többi csak azért volt benne, mégha akkor úgyis éreztem, hogy beleőrülök a fájdalomban, a veszteségbe, mert tanulnom kellett.
Meg kellett ismernem magam, meg kellett ismernem az életet, a fájdalmat, a szerelmet, a szépet és jót, és a rossz oldalát is. Meg kellett ismernem a Titkot.

Bízom abban, hogy mások is elgondolkoznak ezen, és még fölösleges energiákat "fecsérelnek" el, inkább szebb életet teremtenek maguknak.

Köszönöm, hogy elolvastál és köszönöm, hogy hozzád szólhattam.



Kedves Domcsi !

Köszönöm, hogy hozzászóltál a témához. Már szerettem volna én is elmondani a véleményem, mert éreztem, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Te tökéletesen megfogalmaztad. Én is okultam belőle. Nagyszerű ember vagy. Köszönöm mégegyszer és legyen ma is szép napod !



Nagyon elgondolkodtató!

Köszönöm, Domcsi, hogy ezt leírtad. Bizony, van mit tanulni...egymástól is!
Szeretettel: ébredés



Kedves Thesceptic!

Én amikor erre az oldalra kerültem, rögtön kérdések halmazával bombáztam az ittlévő embereket, akiknek nagy tisztelője vagyok. Amikor a párkapcsolati kérdést tettem fel, akkor döbbentem rá, hogy mennyi butaságot kérdezek, hiszen csak utána kellene olvasni.
Néha - azt gondolom -, jól jön egy összefoglalás. Én ennek szántam nagyjából. Lehet, hogy nem teljesen jó a megfogalmazása, lehet, hogy sokan azt gondolják, minek osztom az észt másoknak, de nem bánom. Tegnap éjszaka ez úgy kikívánkozott belőlem. Ráadásul próbáltam mindezt úgy leírni, hogy mások számára érthető legyen, magam számára pedig megerősítés.
Köszönöm, hogy elolvastad.



Drága Ágica!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy elolvastad és hogy egyetértesz vele. Az ember bizonytalan, és a bizonytalan dolgok csak bizonytalanságot szülnek tovább. A vonzás törvénye is így működik, sőt.....
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel ölellek



Szia Domcsi

Teljesen egyetertek azzal,amit leirtal.Szerintem az ujra meg ujra ugyanabba a hibaba eses oka,hogy nem szurodik le a tanulsag, csak vesztesegnek, sikertelensegnek letudjuk a kedves elveszteset es ezzel be van fejezve ami tortent.El kene gondolkodni egy ilyen elsolatasra szerelem utan,hogy akkor ez mi is volt.
Szerintem ket fele kapcs. letezik,persze igy leszukitve.Az egyik ,amit az iment irtam az , elso latasra szerelem, es a masik a semlegesen indulo ismerkedes, amibol egy ido utan rajovunk,hogy egy hullamhosszon vagyunk a masikkal.Az elso valtozat , szerintem,tobbnyire mindig veszteseggel vegzodik,A masodik valtozat, pedig tobbnyire sikeres es hosszutavu.Ezt csak azert irtam le,hogy figyeljunk magunkra jobban es ne csak azon legyunk,hogy az elso valtozatot ismetelgessuk.Probaljuk ki leg. egyszer a masodikat is.
Mindenkinek szeretettel ajanlom,
felebarat

Koszonom Domcsi, hogy helyet adtal,hogy elmondhassam.



sokszor olvastam már

Kedves domcsi7!
Sokszor olvastam már olyat, amit leírtál. Részleteiben nagyon sokan megfogalmazták. Sőt azt is leírták sokan, amit Te. De ők meg túlbonyolították. Néhány dologra magam is rájöttem.

Szóval amit írtál ez így szép, és kerek. A személyes példáid pedig hihetővé, vívódásaid, tévedéseid pedig ember közelivé teszik.
Boldogságot neked is.
scept



Domcsika...

Köszönöm, hogy ezt igy leirtad mások okulására....Mert tényleg az oldalon vannak egy páran akik , teljesen másképp akarják használni a Vt. És csak egy dologra , a visszavonzásra koncentrálnak. Örülök, hogy ezt igy leirtad, engem már nem érint, de másokat legalább elgondolkoztat remélem...
Szeretettel ölel: Ágica