Partnerkapcsolat 5.

partnerkapcsolatMiért írtam le a tantra hozzáállását? Azért, mert ezek ösztönösen bennünk vannak! Ha nagyon férfias férfire vágyik egy nő, vagy nagyon nőies nőre a férfi, akkor jobb ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak a követel, de a tartozik oldal is létezik. A te polaritásod mértékén múlik, hogy kit tudsz bevonzani! Ez úgy működik, mint a mágneses, vagy elektromos polaritás. Ha nagy energiát akarsz kihozni belőle, akkor nagy szélsőséget kell vállalni. Lehetünk kiegyensúlyozottak, de kis feszültséggel könnyen punnyad a kapcsolat.
Néha apró dolgokat is megtehetünk azért, hogy ez létrejöjjön. Én például

kiválóan főzök, a párom pedig elég ügyes bizonyos műszaki dolgokkal. Mégis, ha elromlik a csap, én csinálom, és ha ő főz, akkor kitakarodok a konyhából, mielőtt önkéntelenül is beleugatnék! Nem tűnik nagy, és fontos dolognak, de hosszútávon megéri! Minden apró lépés, ami a természetes leosztást hozza elő, segít, hogy kiteljesedjünk.
Azt is érdemes megfontolni, hogy amikor követelünk a másiktól, akkor mi mit vállalunk? Elkötelezett férfit szeretnél? Mennyire vagy hajlandó átadni magad? És nem nyavalygó önfeladásra gondolok! Szexi, gondoskodó barátnőt akarsz? Képes és hajlandó vagy figyelmes erőt gyakorolni, kézben tartani a dolgokat?

Tanácsok férfiaknak:
Vedd észre a szabadság vágyad! Döbbenj rá, hogy egy-egy győzelem extázisa klassz dolog, de végső szabadságot csak spirituális értelemben fogsz megélni! Nem leszel szabadabb, ha elmenekülsz a felelősség elől, az elköteleződés elől! Keresd meg a „küldetésed”, ha úgy érzed valami hiányzik. Ez kicsit olyan, mint a látomáskeresés a felnőtté avatáskor a törzsi társadalmaknál. Ha megteheted, ülj le napokra, egyedül, minden zavaró hatás nélkül! Nincs tévé, zene, könyv, újság. Vécére, enni is akkor menjél, ha már nagyon muszáj. Addig tarts ki, amíg előbukkan valami, amitől már szabadulni sem tudsz, mert tenned kell! Lehet, hogy nem egyszerű a téma, de vállad fel! Nincs érte feltétlenül elismerés, se haszon, bár lehet. Kevesen vannak, akik erre vállalkoznak, de hátha te vagy az egyik.
Próbálj jelen lenni, amennyire tudsz, még nyomás alatt is! Mintha háborúban lennél, és az életed múlna a figyelmen. Pláne érzelmi nyomás alatt! Ne az agyadat használd állandóan, a testedet próbáld érezni, és figyelj oda az érzelmi igényekre, ami nem mindig logikus! Ne megadd magad az érzelmeknek, hanem próbálj mélyebbre menni, mint a felszínes kavargás. A férfiak hajlamosak a „nincs érzést” többre becsülni, mint a van érzést. A szemlélő állapota jobb, mint az érzésektől elragadott állapot. Csak nem a nőknek. Ők ettől megőrülnek. Nem könnyű, de menj bele az érzésekbe, és úgy próbálj stabil maradni!
Próbálj vezetni, ő érte! A „Mit csináljunk drágám?” nem hangzik úgy, mint a „Mozi vagy vacsora?” „Kínai, vagy olasz?” Te dobd fel a lehetőséget, de úgy, hogy alternatívát adsz!
Jöttünk hazafelé éjjel egy buliból. A kedvesem vezetett, és felforrt a hűtővíz. Megálltunk, és mivel automatikusan csinálta, nem tudta, hogy most húzta be a kéziféket, vagy így jöttünk és ezért volt a baj. Az anyukája autójával voltunk, és kiakadt, hogy most mi lesz. Nagyon szarul volt. Én kiszálltam, motorházat felnyitva, kicsit lehűtöttem a vizet. Amikor kész volt beszálltam és a még mindig szenvedő kedvesre néztem. Ha most elkezdek okoskodni, nem lesz semmi baj szöveget nyomni, akkor itt maradunk éjszakára. Szóval szelíden annyit szóltam: „Rinya befejez, kuss! Kulcsot elfordít és haza vezet!” Szó nélkül megtette, és haza érve megköszönte. Egy más helyzetben ez parasztság lett volna, de akkor ez volt a helyes. A feladat az, hogy megérezd a pillanatot! Sok pasi viselkedik így, akkor is, ha nincs ideje. Egyszerűen bunkók. Mások nem mernek így beszélni, nekik kéne egy kis tökösség. (Ja, elég gyakran nem találom el én sem, hogy mikor mit, ez egy ilyen helyzet volt! :-)

Nőknek:

Önbecsülés! Ha nem kapsz olyan figyelmet, értékelést, akkor ne hibáztasd magad, de a pasit sem! Nem te vagy a rossz feltétlenül, és nem is biztos, hogy a pasi érdemtelen. Egyszerűen hibáztatás nélkül engedd át a fájdalmat magadon! Ne becsüld le sem az igényedet a figyelemre, sem önmagadat, ha netán nem kapod meg! Próbálj meg ellazulni, és ragyogni úgy, mintha nem számítana, hogy figyelnek-e, vagy sem! Képzeld el, hogy egy jakuzziban ülsz, aromás habfürdővel, gyertyákkal körbevéve, és csokiba mártott epret eszel. Ahogy ekkor ragyogsz, így kéne ragyogni a férfi felé! :-) De persze nem akárki felé, mert sok az első szintű disznó. Meg kell tanulni szabályozni a ragyogást, és csak akkor előszedni, ha méltó jelölt van a környezetben!
Bízz annyira a férfiben, hogy átadod magad neki, még akkor is, ha netán te jobban tudod! Finoman provokáld ki belőle, hogy vegye kézbe a dolgokat! Szeretettel és fenyítéssel is dolgozhatsz a tantra szintjén! Ám nagyon fontos, hogy nem a bizalmatlanságoddal kell csesztetni a pasit, hanem látnod kell az értékét és azt előcsalni. Tehát elve értékes férfivel kezdj! A legtöbben azzal rontják el, hogy a szüleiktől ellesett minta, vagy az apjuk hoz fűződő hiányos kapcsolat ellen dolgoznak. Azzal mérik magukat, hogy sikerül-e megszerelni a tökéletlen pasit. (pl. leszoktatni az alkoholistát) Vagy olyanba szeretnek bele, aki elérhetetlen. Aztán saját magukat, vagy a férfit ítélik el. Pedig csak a hülye családi mintát követik. Jó helyen kell keresni eleve és akkor nincs kudarc!
Ha nagy a szerelem, de nem tudod méltó-e a példány, hozd össze a barátnőiddel és néhány órán belül megmondják, hogy a hülyeségedet követed már megint, vagy végre jól választasz! Ez pasiknál nem megy, mert csak azt tudjuk megmondani, hogy megdugnánk-e vagy sem. :-)

Válassz úgy, hogy értékeled magad, mert különben alul választasz, és nem fogod értékelni a másikat! Woody Allen: Nem akarok olyan klub tagja lenni, aki elfogadna engem tagnak!
Amikor azt mondod, hogy már előző életünkben is ismertük egymást, akkor a legtöbbször egyszerűen a családi rezgést hozza, amit gyermekként is megszoktál. Ismételni fogsz. Lehet, hogy nem a tökéletes, de ismerős. Álmodból felébredve is tudod a válaszokat. A spirituális szempontból jó választás kihívást jelent, mert fejlődésre sarkall.

És akkor nem csak a tantra szintjén, ha nem a vonzás törvényét használva:

Ha az eddigi kapcsolataidra gondolsz, a kudarcot látod, vagy azt, hogy már ennyiszer bevonzottál jót, ha nem is a teljeset? Mert kellett lennie jónak is abban, ami eddig volt! Írd össze az összes próbálkozásodból azt, ami jó volt, és erre figyelj. Lásd meg a körülötted lévő kapcsolatokból is a neked tetsző részleteket. Erre hangolódva könnyen bevonzod a megfelelőt.

A szülői minta ellen meg ne hadakozz, fogadd el és kiszabadulsz alóla. Ha nem volt jó a kapcsolat, akkor nem a rossz megjavítása a dolgod! Fogadd el , hogy van nem jó is. Nincs vele dolgod!

Címkék:

Hozzászólások



Hú de jó!

Folytassátok csak!
Nagyon jó ez a cikk...ahogy darabokra szeditek a problémákat ,aztán újra összerakjátok,...nagyon tetszik:)
De sokat lehet itt tanulni!.....És teljesen ingyenes...:)))
Köszönöm!



Adminnak...

Ez az én munkám, MLM. Direkt marketingnek egy olyan fajtája, amikor katalógusból dolgozunk. Odaadom embereknek a katalógust, és érdekem, hogy minél több vevőt szerezzek, hiszen ez adja a jövedelmemet. Amióta tanulok, személyiségemet építve, törekszem arra, hogy ne az érződjön rajtam, hogy a pénz, a pénz, a pénz! Viszont gyenge pontom is egyben a pénz, hisz világéletemben mindig kevés volt belőle, így aztán jön a görcs automatikusan, ha:

-elveszítem munkám. És volt többször rá példa. Emiatt évekkel ezelőtt depis voltam, és felépítettem magam;
párom is elveszítette januárban, 2 hónapra rá talált egy jóval kedvezőtlenebbet. De mégiscsak talált! Hurrá!
lányom, aki még velünk él, is elveszítette a munkáját. Alighogy talált, a párom betegsége miatt kiesett a körforgásból, s mivel nem jelentette be a cég, nem kap egy buznyákot sem!

Nem sorolom tovább. És ne vegyétek panasznak sem. Nem az a célom. Hanem a megoldás centrikusság. Mindenféleképpen szeretnék egy kiutat lelni ebből a körből.

Visszatérve az adásomhoz: napi szinten be kell járnom fél, de sokszor egész Budapestet tömött, és nehéz táskákkal, melyek a kihordandó dolgokkal vannak tele. Adom tehát a termékek mellé magamat, időmet energiámat, és szeretetemet is, igazán őszinte igyekezettel. Aki ismer, látott már, mondhatja, hogy ez így van. Másképpen ezt a munkát nem lehet csinálni, csak alázattal, szeretettel, empátiával, és szolgálni tudással. Aki nem ismer, ő gondoljon amit akar.

Magamnak is szeretek adni. Törekszem a szép szavakra, melyekben szeretetemet fejezem ki magam iránt. Mit lehet ettől jobban tennem még? Kérdésem: a hitemet, hogy ettől jobb jöhet és megkaphatok bármit, ahogy a Titok könyvben is mondják, hogyan tudom erősíteni? Mert nem jön semmi változás, kérésem ellenére sem, és időről-időre "leülök" érzelmileg emiatt.



Aha, aha. Bólogatok Adminra.

Ez a mondat nekem is feltűnt.

Szeretni és elfogadónak lenni és egyáltalán bármit is azért tenni, hogy mások szeressenek vagy elfogadjanak, az mind, mind szó szerint baromság vagy, ahogy az angol mondaná "bullshit", ugyanis a rezgéseid elárulnak. Ilyenkor van az, hogy az emberek gyanakvóvá válnak és nem értik mi a fenét akarsz tőlük, mert érzik az adok-kapok játékot és érzik, hogy azért adsz, hogy kapj is és nem biztosak benne, hogy ők szeretnének adni azért, amit nyújtani tudsz.

Amikor adni akarás van benned, érdemes lenne megvizsgálnod, nagyon keményen, nagyon önkritikusan, hogy miért is akarsz adni valójában? Hogy szeretnél te bármit is az illetőtől, akinek épp adni akarsz?

Ja és még egy ez:
"Hogy ne kelljen elszenvednem lenéző megjegyzéseket, hogy " csak" ennyire telik tőlem." Nézd csak meg ezt a mondatot is! Szenvedsz az olyan megjegyzésektől, amikből az sugárzik, hogy KEVÉS VAGY. Mihez vagy kevés? És kinek vagy kevés? És ki szerint vagy kevés? És legvégül, de legfontosabb: magadat elégnek tartod? Vagy szerinted is kevés vagy?



"Hisz sokkal többet adok,

"Hisz sokkal többet adok, mint kapok, a munkám ezzel jár."

Ha úgy érzed hogy többet adsz, akkor valószínűleg nem adsz eleget. Ha többet adnál, akkor annyit kapnál vissza hogy már eleged lenne abból hogy kapsz. De most nem ezt érzed, ugye?

Lehet hogy az adásnál van a blokk, nem az elfogadásnál. Csak egy megérzés, nem lehet hogy amikor adsz, azt nem is önmagadért teszed, hanem mert ezt olvastad valahol? Ha belső késztetésből adsz, akkor maga az adás okoz olyan örömet, hogy már kaptál is, és nem érzed szükségét annak, hogy kívülről is kapj, ezért amikor újra és újra kapsz, akkor már csordultig leszel hálával.

Próbáld ki azt hogy nem adsz senkinek semmit, csak magadnak. Adj magadnak minél többet, és akkor nem kell hogy más adjon neked. Valahol itt kezdődik az, hogy kifelé is adni akarsz, mert magadnak már eleget adtál. És innen jön a következő lépés, amikor már kintről is annyit kapsz, hogy bőven elég... vagyis kezd belülről: adj előbb önmagadnak!



:)

Drága Anikó, picit félreértettél. Én önmagam már elég régen elfogadtam. Másokat is elfogadok. Csak azt a tényt nem fogadtam el, hogy mások nem fogadnak el azért, amilyen vagyok. Ezért éreztem fájdalmat, mert hatott rám az ellenállásuk. Ez fájt. Ahogy elfogadtam azt, hogy nem fogadnak el és akár sohasem fognak, azonnal megtörtént az áttörés. Úgy fogalmaznám másként: megengedtem magamnak a luxust, hogy sohase fogjanak el és azt is, hogy azonnal elfogadjanak. Gyakorlatilag mindegy lett a múlt és jövő, mert a pillanatnyi helyzetet éltem meg, át, elfogadással.

Valószínűleg az alapján, amit leírsz azért nem haladsz, mert az elfogadás, ami fontos lépcső lenne, sokszor kimarad. Elfogadni még sokkal könnyebb, mint elengedni, pedig elengedni sem nehéz. Túlbonyolítunk mindent, pedig a dolgok általában pofonegyszerűek. Elfogadni annyi, hogy tudatosul valóban: ez vagyok én itt és most. Elnézést a kifejezésért, de minden x@rommal és minden értékemmel. Minden akarásommal. Ez vagyok én itt és most, ebben a mostban, amit épp élek és magasan teszek arra, hogy kinek hogyan és miként kéne megfelelnem. Én itt és most szeretem magam és tudom, hogy mindent én teremtek és ezáltal minden értem van és eszem ágában sincs megfelelni bárkinek vagy másnak lenni.

Én nem tartok tanfolyamokat és nem is szándékozom tartani, de nem értem, hogy milyen energia hiányzik? Ezt meg tudod fogalmazni?



Sok minden kavarog bennem....

annyit előljáróban ponténnek:
hogy amikor mostanság ez a nemszeretem érzés kerít hatalmába!!!!!! nekem pont akkor kell/ene/ odafigyelnem a dolgokra, mert abban van a számomra jó. Pl. nem akartam egy művet elolvasni... valahogy és nem tudom miért, berzenkedtem még a gondolatától is, hogy elolvassam. És 1 x megtörtént a csoda! Egy olyan pillanat, amikor nekiállhattam / belső hang kiabálása nélkül/ elolvasni, és rájöttem mekkora balek voltam, hogy nem néztem már előbb a dolgok mögé.

Ritocskának.... Nagy fájdalmadban, írod. És attól fogva eltudtál mindenkit fogadni.
Magam is gyakorolom az önelfogadást. Én erre írtam, hogy nagy lemaradással vagyok önmagamat illetően. Kicsi, aprócska sikereim mindennap vannak. Tudom, ezeknek örülni kell, és örülök is, és fel is ismerem bennük a csodát. A gondom annyi: Nem haladok. Egyhelyben toporgok. Szeretném eredményesebbé tenni életemben, munkában magam, ahogyan látok másokat:) Ez egy csodaszép cél. Hogy ne kelljen elszenvednem lenéző megjegyzéseket, hogy " csak" ennyire telik tőlem. Persze, a hang bennem is megvan. Gyakran figyelmeztet, és ez fájdalmas tud lenni.
Hisz sokkal többet adok, mint kapok, a munkám ezzel jár. Szívesen teszem erőmön felül is a dolgomat. Ráadásul azt tehetem, amit szeretek. Nem erősségem ugyan a vele járó adminisztráció.... ! Azért haladok. Csak így apró lépéseim vannak és frusztrál kissé. Nem egyszerre akarom én bekebelezni az elefántot, nem ez az ok!
pl. Admin is, Ritocska is, Aloeviki is, András is tart olyan tanfolyamokat, melyekből érzem tanulni tudok, az elmenetelhez a legfontosabb energia hiányzik! És az nem az én szándékom.



Anikó, pont ahogy Ritocska

Anikó, pont ahogy Ritocska írta... Minden, amit érzel másokkal kapcsolatban, benned zajlik. Ha nem fogadnak el, az is benned van, ezt nehéz észrevenni, de észre lehet. Mindig csak az fáj, amiben van igazság. Nem kell megváltoztatnod senkit, csak légy Önmagad. Viszont az fontos, hogy tudd, ki is az az Önmagad. Belülről, nem a könyvekből, vagy innen...



Szia Anikó!

Nekem is sok gondom volt még nem régen ezelőttig is a környezetemmel. Mert bár volt, akit "megfertőztem" az életszemléletemmel (Anyu), a legtöbben csak simán bolondnak néztek emiatt az életteremtés dolog miatt. Képtelenek voltak elfogadni így, ilyennek. (Amúgy is teljesen különcnek tartanak egyébként, de már ezt sem bánom.)
Rájöttem valójában én voltam képtelen elfogadni, hogy nem fogadnak el. Nem is olyan régen totálisan kiborultam ezen és fájdalmamban elfogadtam, hogy nem fogadnak el. Röhejes módon szinte azonnal megváltozott minden. Hirtelen varázsütésre elfogadtak. Nem piszkáltak, nem voltak viták. Sőt volt, aki még kérdezett is anélkül, hogy piszkálódni akarna, csak úgy, mert érdekelte. Akik meg továbbra sem nyitottak így felém, azokkal meg többet "véletlenül" sem terelődött erre a szó, kialakult egy status quo és teljesen békésen megférünk.
Szóval most már azt mondhatom, nincs azzal baj, ha másokat ez nem érdekel, ha más nem akar fejlődni. Egyébként így vagy úgy mások is fejlődnek, még, ha nem is tudatosan teszik. Egyszerűen fogadd el ezt! Ők nem, Te igen. Nekik úgy jó, Neked meg így. Ha ezt valóban elfogadod és nem csak elméletben, akkor az "övön aluli megjegyzéseik" sem hatnak majd egyáltalán. Szívből tudsz majd elmosolyodni és mindenféle sértődés nélkül azt mondani, "ahogy gondolod". :)
Ha esetleg még nem tetted és úgy érzed, olvass Katie Byront! Érdemes. :)
A legjobbakat Neked Drága Anikó! :)



Tartsd távol magad azoktól,akik lekicsinylik ambícióidat....

Kedves Jamy! És kedves Admin, András, Mindenki:)
Mindannyian ismerünk sok ilyen csodás mondást. Hogy mennyire tudjuk beépíteni a hétköznapjaink során életünkbe azokat és alkalmazni... ez már egyéni. Az, hogy szellemileg növesztem magam belülről, számomra természetes. Nem úgy családtagjaimnál. -nak. Gyakran hervasztják le övön aluli megjegyzéseikkel friss és épphogy szárbaszökkent szellemiségem virágzó bimbaját. Ezért írtam az egyedül szót. Mindenkinek más a családi közege. Nálunk egyes-egyedüli vagyok, akit érdekle Ön-Ön személyiségem és annak növelése, tudatom tágítása. A beszédem választékos, mert a gondolataim is a szépségek és a jóság szeretetteljes kivetítésére törekszik, mert erre tanítom magam dalolva. Hiszek ebben magamnak, ám gyakran elesek még, mivel nincs akivel a nap 24 órájában megoszthatom és erősítenénk egymást. Aki ezt nem érzi, annak könnyebb ezek szerint a mindennapok megéléseben mindazokat alkalmazni, melyek személyiségünk kívánalmához tartoznak.

Ti hogy látjátok ezt? Úgy érzem,, hogy aki un. normális családi háttérrel rendelkezően indul az Életbe, annak ezek az apróságoknak mondott ám életünk milyensége szempontjából cseppet sem mindegy dolgok igenis ezerrel számítanak. Mert egyik nap abszolút happy érzéssel indulok útnak, másnap meg le van hervadva szellemiségem virága, ám a rezgésszintemet akkor is a kívánt, magas szinten akarom tartani.... És ez most Admin hozzá szólása kapcsán képződött bennem.



Kedves Jamy! Amiről írsz, az

Kedves Jamy! Amiről írsz, az egy természetes dolog. Minden ember így működik, de legtöbben fel sem ismerik. Ha az eredményeiden akarsz változtatni, nem elég a pozitív gondolkodás, vizualizálás. Több kell: változnod kell, neked, legbelül. De nagyon jó, hogy te legalább eljutottál oda, hogy felismerted, és megvan a szándék arra hogy változtass. Innentől már egyszerű dolgod van, hiszen tudod, hogy változtatni akrasz, és már kérdeztél is, úgyhogy egyszerűen csak a megfelelő választ kell megvárnod.

Egyébként, ami visszafog, visszahúz a régi mintákba, és ismételten rossz vonzást eredményez, az mindig egy TUDATALATTI kód. Ezek nagy része gyerekkorból jön, és mindennapi programokat futtat, ezek felelősek azért is hogy mit TESZÜNK. Szinte mindenki tudja az "elméletet", hogyan kell sikeresnek lenni, boldognak lenni, eredményeket elérni a Titok segítségével, de csak kevesen tudnak változtatni. A kulcs mindig a TUDATALATTI KÓD, amit át kell írnod. De te már megtaláltad a rossz kódot, egyszerűen cseréld le egy másikra, amit azzal a módszerrel, amit András írt, meg is tudsz tenni. Sok sikert hozzá!!!



holnap írok többet egy külön bejegyzésben!

Addig is:
Elhisszük azt a képet, amit sugároztak felénk és meg akarjuk oldani, de nem lehet megoldani, mert nem igaz! Soha nem voltál kevés, vagy gyenge, vagy rossz. Ezért ezt nem is kell megoldani. Amíg megoldod, addig van a probléma. :-)



Kedves Jamy!

Nekem is ezzel az apaképpel volt gondom, olyan megalázó mértékben, hogy csak akkor tettem érte, mikor bekövetkezett az életemben egy sorsfordító tragédia. Hát mit mondjak nem mertem kiállni a saját határaimért. Durva, engem bántó embereket vonzottam be, és még magamat hibáztattam. Aztán elmentem hangterápára ami nagyban megváltoztatta a rezgéseimet. A fájdalmat el akartam folytani. Persze a terápia után azt hittem sosem fogok bevonzani még egy olyat...sikerült...mert rájöttem közben, hogy ez egy folyamat, amitől nem félni kell, hanem elfogadni. Ahogy átéltem a fájdalmat, egyre jobban meg tudtam fogalmazni, hogy mit akarok, mire vágyom...szerintem hamarosan célba érek. Volt fájdalmas kapcsolatom, de közben hála annak, hogy mertem benne élni. Mert nagyszerű élményeim is voltak, és ez is megerősített, hogy jó irányba megyek. Most is ért fájdalom, de közben sikerült elfogadnom magam. Néha napján olyan megerősítő mondatokat olvastam itt, beleértve ezt a blogot is, hogy azt gondolom, hogy az univerzum titokban összefogott értem, hogy ne a kudarcra helyezzem a hangsúlyt, hanem az elfogadásra, a szeretetre, a bőségre, akármi is történt. Tehát akármi is történt az csakis a javamat szolgálja. Merni dönteni, ez a nagy feladat. Dönteni akkor is ha fáj. És ezt elfogadni....

Ragyi Mami!

Hála tabletta?! Mától én is szedem! Esküszöm!

"Vanságom pozitív örömmel tölt fel, el, és szétfeszít a vágy apró önmagam nagyságának növeléséhez"

Hát, hát, hát ez a mondatod...elképesztő! Elképesztően tetszik!



Kedves Ragyogás!

Szerintem is a legtöbb ember hátrányos helyzetből jön.De lehet,hogy ez is csak egy lehetőség, hogy a rosszból kikecmeregjünk,jobbá tegyük önmagunkat és ezáltal az egész világot.Miért kéne,hogy egyedül menjen?Kinek megy egyedül?Szerintem senkinek.
Ezt írtad:"És biztatni elesetteket, és felemelve bátorítani embereket"-Ha nem történt volna veled semmi rossz se,nem biztos,hogy eszedbe jutna másokkal törődni.

"Vannak pillanatok,mikor megértjük,hogy a lehetetlen igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el,kikről azt hittük, jelentősek,alakok lépnek elő,kikről nem tudtunk semmi biztosat,s egyszerre látjuk,hogy vártuk őket s ők is vártak,egész sorsukkal,a jelentés pillanatában."

"Legyen szerencséd ahhoz,hogy jó lehess,legyen tapasztalatod,hogy erős légy,legyen elég fájdalmad,hogy emberséges lehess és legyen annyi reményed,hogy boldog lehess."

"Tartsd távol magad azoktól,akik lekicsinylik ambícióidat.Csak a kis emberek teszik ezt, az igazán nagyok hozzásegítenek,hogy úgy érezd,te is naggyá válhatsz."

"Az embereknek szükségük van segítségedre,de ha segítesz,támadás érhet,mégis segíts!"



András. Ritocska, olyan jókat írtok!

Kérdeznék valamit, és előre elnézést a blog indítójától!: még homályosan érzem csak mondani valómat, de mivel evés közben jön meg az étvágy is, ismerjük, neki állok megfogalmazni!, és mivel ám a lényege megvan....:

úgy érzem, gyerekkorban eldöl egy csomó minden a Személyiségünk fejlődése kapcsán. Vagyis: inkább akkor döl el, jobbára. Azt kapunk amijük szüleinknek volt, hozták magukkal ők is, tehát van.
Miért lehet ez, és lehet-e ez úgy, hogy, és ez nem kritika, nem bírálat részemről, hogy az Emberek tömege, még százalékosítva is megmerem jelölni: kb. 70-80 %-unk nem kap olyan szülői indíttatást, mely kívánatos és ideális személyiségű emberré nevel minket?
Ti lehetségesnek érzitek ezt?

És akkor itt jön a lényeg: ha ez így van, márpedig magamon tudom, hogy én pl. nem kaptam meg gyermekkoromban a személyiségemnek kívánatos neveltetést, sőt! Semmilyen nevelést, a szidáson, becsmérlésen, büntetésen kívül nem kaptam. Ahogyan az MLM munkám végzéséhez szükséges dolgokat tanulom, elfigyelem a körülöttem élő embereket, megkockáztatom, hogy a többségnél ugyanez a helyzet.
Nos, akkor egyik kérdésem: vajon az önszeretet, önelfogadás, az önmagamba vetett hit magamba plántálása mennyi időt vesz, vehet igénybe? Hozzáteszem, amióta 2008.-ban a Ho'Oponopono technikával először találkoztam már akkor alkalmazni kezdtem. Igaz, kevés átéléssel, hitem meg végképp nem volt benne, de csak csináltam. Mint amikor a hála elrebegésem kezdődött: még sírásra görbült a szám, még picsogós volt a hangom, de a legörbülésbe meg a könnyekbe már beleszöttem a hálás szavaimat. És az érzetre kicsit később éreztem immár rá. Ma már úton-útfélen mondogatom mindazokat melyek a: szeretem magam, meg a hálás vagyok, érzést növelik bennem, és csak puhatolózom, hogy hátra levő életem vajon elég lesz a hiányos nevelésemnek köszönhető hiányzó személyiségem helyrehozatalához? Szerintetek? Olyan érzésem van, hogy és nem húzom le remélem magam, hogy eléggé hátrány ez számomra. Ti mit tudtok erről? Mit gondoltok, mi az amivel felturbózhatom magam? Azt érzem a sikereket olvasván, hogy " egyedül nem megy!" És szeretnék mégis haladni. Türelmetlen is vagyok olykor, de a gyeplőmet már nem engedtem ki kezemből elég régóta. Vagyis, az a gyeplő fogalma: hónapokkal ezelőtt gyakran visszaestem a negatív érzések állapotába. Ma már ezt nem engedem meg magamnak.

Igyekszem mindig, minden kis apró pillanatban a hála tablettámat lenyelve észrevenni a hétköznapi apró csodákat, és örülni mindennek, mindenkinek. És biztatni elesetteket, és felemelve bátorítani embereket, és magamat is.... és olvaslak titeket és folyamatosan növekszik bennem a szeretet és hála érzése:) Vagyok. Vanságom pozitív örömmel tölt fel, el, és szétfeszít a vágy apró önmagam nagyságának növeléséhez.



igen, 22-es csapdája

Ezért van egyedül az megoldásként, hogy ELFOGADOD! Amit elfogadsz változik, amivel szembeszállsz, az úgy marad! Ezért változtat a hooponopono például, Vagy az elengedés. Figyeld meg a szembenállásod, és engedd el! Figyeld meg, hogy mást akarsz, és engedd el! Tudom, hogy nem könnyű, de ez az egyedüli út. Ezért szól a tudatos teremtés iskolája a szülőkről zömmel.

A 3. pozitív gondolkodók napján pont erről tartok előadást és erre vezetek elengedéseket!

Írni fogok ide is a cikket a szülőkről!



Kedves Jamy!

András leírta. Elfogadás. Semmi más dolgod nincs, ha az önértékelésed, az önbecsülésed és az önszereteted rendben. Az elfogadás egész egyszerűen megszünteti a félelmeidet. Ahogy elfogadsz valamit utána könnyedén elengeded az elvárásokat. Utána meg minden jön magától.
Tudod a fentiek minden rendelésre figyelnek, de sokszor a szállítás akadályát mi magunk képezzük.
Te most itt görcsölsz a rezgéseid miatt, meg, hogy mi lesz, ha megint... Stop. Már rájöttél mi a gáz, akkor miért rágod magad rajta?
Engedd el az egész problémaköteget, ahogy van. Fogadd el, itt a probléma. Nem tudod megoldani, így elfogadod a létét. Ha valóban elfogadod (és nem csak azt hiszed), akkor az egész gyökeresen megváltozik. :)
Tapasztalatom szerint. De persze lehet, hogy tévedek. Nekem minden esetre be szokott jönni.:)



Kedves András!

Hálásan köszönöm amit írtál,asszem itt voltam elakadva már évek óta!:))))))))))



Folytatom

amit az előbb elkezdtem írni,mert azóta átgondoltam még pár dolgot.Nem értem miért van az, hogy a gyerekkori rezgések megmaradnak és hogy lehet máshogy rezegni?Kicsit úgy érzem az egészet,mint egy 22-es csapdáját.Kapsz egy rossz példát,rossz bánásmódot,logikusan mást akarsz,ha felnősz.De hiába akarsz,mivel ugyanazok a rezgéseid,ugyanazt vonzod be.Ahhoz,hogy mást vonzzál be,viszont más példát kéne kapnod.Más példa viszont csak akkor jön,ha a rezgéseid mások.
Ami mondjuk feltűnt már,az az,hogyha egy nőnek jó apja van,sokkal hamarabb észreveszi,ha egy férfi rosszul bánik vele,mint akinek nincs,mert már alapból a jó bánásmódhoz viszonyít.Nekem e téren annyit sikerült elérnem,hogy hamar kiszálltam az ilyen kapcsolatokból,mert ennél többet érdemlek szerintem,ahogy bárki más is.Régebben azt hittem ezt az önértékelést kell beszereznem és akkor lesz normális pasim.De be kell látnom,hogy nem stimmelnek a rezgéseim,az önértékelés helyrehozása csak az első lépés volt.Most már ott tartok szerintem,hogy már a kapcsolat legelején észrevenném,ha valami nem stimmelne,jelek mindig voltak idáig is,csak én nem értelmeztem őket helyesen.
De hogy hogyan rezegjek olyan szinten,mint azok a nők,akik jó bánásmódot kaptak,arról gőzöm sincs.Tehát én inkább maradok egyedül,de rossz kapcsolat nem kell.
Ha valaki esetleg tud tanácsot adni,annak előre is köszönöm.



Szívesen hölgyeim!

És köszönöm én is...

Jamy!

Alap Titok, hogy azt vonzod, amire figyelsz! Azt mindenki eldöntötte, hogy nem lesz olyan, mint a szülei, aztán mivel erre figyel, ezt valósítja meg. Te még mindig nem azt tudod, hogy milyen férfit akarsz, hanem azt, hogy milyent nem. Ha pedig tudod, akkor sem hangolódtál még rá érzelmileg. Ezt úgy teszed meg a legkönnyebben, hogy elfogadod azt, amit nem akarsz, és nem harcolsz többet ellene. Fogadd el a függő pasikat, és ami a legfőbb a nekik bedőlő nőket (anyukádat is és magadat is!), és ezután lehetsz szabad. Pl. használd rájuk a hooponoponot! Apura is, anyura is! Főképp anyura, mert ott van a nagyobb gond!
A továbblépésedhez pedig meg kell engedni magadnak az ismeretlent. Lásd a félelem a jótól cikket!



Kedves András!

"A legtöbben azzal rontják el, hogy a szüleiktől ellesett minta, vagy az apjuk hoz fűződő hiányos kapcsolat ellen dolgoznak. Azzal mérik magukat, hogy sikerül-e megszerelni a tökéletlen pasit. (pl. leszoktatni az alkoholistát) Vagy olyanba szeretnek bele, aki elérhetetlen. Aztán saját magukat, vagy a férfit ítélik el. Pedig csak a hülye családi mintát követik. Jó helyen kell keresni eleve és akkor nincs kudarc!"
Nekem pont ez volt a bajom amikor még kapcsolatokban voltam,hogy mindig apám tipusú férfit vonzottam be.Én nem akartam leszoktatni őket semmiről se,mert amint szembesültem azzal,hogy apám tipusúak,mindegyikkel szakítottam...mert nem vagyok az anyám,vagyis nem érzem úgy, hogy az én feladatom megváltoztatni valakit miközben én leszek az áldozat.Vagy elérhetetlenben szerettem bele.
Tehát ha már szakítottam velük,elvileg a családi mintát nem követem,de ugyanolyanokat vonzok be.Mit változtassak meg magamban,hogy ne csak apám tipusú embereket vonzzak be?Sokan mondták már,hogy rögzült belém az a férfikép,és azért vonzok be olyat.Dehát pont olyat nem akarok!Ezért szakítottam mindig.Most meg már ott tartok,hogy nem is érdekel senki sem,mert félek,hogyha pasim lesz,pár hét alatt simán kiderül,hogy alkesz,vagy játékszenvedély beteg,vagy csak úgy szimplán úgy érzi,hogy én tegyek meg mindent érte,mert ő a szegény bajbajutott ember,akinek segítenem kell...én meg nem bírom az ilyen támaszték kereső pasikat,mert apám volt ilyen,tehát ott hagynám.
Már nem lenne kedvem beleélni magam egy kapcsolatba,mert félnék mikor derül ki a szarság.
Szóval,akkor hogy gondolkodjak?



Kedves András!

Köszönöm írásaidat.Üdv.:Zsófi



Nagyon tetszik amiket írsz,

Nagyon tetszik amiket írsz, köszönöm, hogy megosztod velünk.



Szia András! Jó a sorozat a

Szia András!

Jó a sorozat a témáról! Tetszett :)

Üdv: Szabó Peti a "másik" "oldalról" :D



Kedves András!

"Nőknek:
Önbecsülés! Ha nem kapsz olyan figyelmet, értékelést, akkor ne hibáztasd magad, de a pasit sem! Nem te vagy a rossz feltétlenül, és nem is biztos, hogy a pasi érdemtelen. Egyszerűen hibáztatás nélkül engedd át a fájdalmat magadon! Ne becsüld le sem az igényedet a figyelemre, sem önmagadat, ha netán nem kapod meg!"

Ez a pár mondat az életemet mentette meg! Köszönöm életmentőm! :D
Már azt hittem, hogy teljesen értéktelen vagyok, és miattam van ez a figyelem hiány, hogy én valaminek biztos híjján lehetek, hogy egyszerűen ezek átnéznek rajtam. A legutolsó estenél azt éltem át amit a saját apámmal, amikor évekig átnézett rajtam és még csak nem is gratulált a sikereimhez, és semmiben nem erősített meg. Szinte hozzá szoktam ehhez a figyelem megvonáshoz. Mindenki elmondta a hülye aggályait, de figyelni nem figyelt. Ez állandóan zavart. Borzasztóan éreztem magam. És egyre dühösebb lettem tőle. Legutoljára olyan szép levelet írtam valakinek, és egyáltalán nem válaszolt rá, csak mentegetőzött. Megnéztem a leveleimet, és elolvastam, újból, és újból. Elolvastam úgy mintha nekem szólnának. Tetszettek, és szépek és megdicsértem magamat. Sajnálom, ha más nem értékelte...
Azt hittem a figyelem nem jár nekem. Most visszagondolva látom, hogy mennyire átnéztek rajtam...De már nem fáj. Csak azon röhögök, hogy hogy lehet ennyi szeretetet visszatartani. Talán okoztak egy pár kellemetlen napot, de nem nekem ártottak azzal, hogy nem fejezték ki a szeretetüket, lelkesedésüket velem kapcsolatban. Ettől meg...nem vagyok rosszabb.
Köszönöm András, hogy kis mondataid tükrében, nagy nyugalomra, és megértésre leltem. És most megfordítom az eddigi gondolataimat.
Megérdemlem a figylemet!
:D



Keigészítés a zasszonytól! :-)

Szerinte nem volt eléggé kihangsúlyozva az hogy 1+1 az nem 2, hanem 3!
A férfi odavezeti a nőt, ahova egyedül egyikük sem juthat. És a nő nélkül nem tudna a férfi fókuszálni.Szóval a nő szerepe végtelenül fontos!

Egyébként az egész Titok erről szól! A teremtő tudat a férfi, a dzsinn, aki teljesíti és megvalósítja a dolgokat, az a nő. A teremtő Isten férfi, azt mondja "legyen", az alapanyag pedig amiből teremtődik az a nő. Ahogy egy baba is megfogan a férfi által, aztán a nő adja a testét, vérét az egészhez.

Ha a férfi rész, a tudat nem elengedetten, pontosan fókuszál, akkor a világ melléteremt, "fellázad"! :-)



Jó kérdés!

Fogalmam nincs. :-(
Figyeld meg, hogy egy alapvető rossz érzés van-e benned, hogy valami rosszba visz, vagy csak az egód falait döntögeti, és jó irányba vinne!
Félek a kobrától is, meg a tánctanfolyamtól is, mégsem ugyanaz a minőség!



Kérdés

ezek szerint, ha egy pasi találkozni szeretne velem, de bennem hangosan kiabál valaki (már napok óta): mondj nemet és szaladj minél messzebbre, akkor ez számomra spirituális lehetőség vagy csak érzem, hogy nem ő az, aki "megérdemli"?



Nagyon jóó!

köszönöm!! :)



Nagyon jó ez a sorozat,

amit leírtál a párkapcsolatokról. Az külön tetszik, hogy nem kevered bele a családot, hanem "pusztán" nőről és férfiről írsz.
Jó volt olvasni, igyekszem élni is, köszönet az értelmes, összeszedett gondolataidért.