A pénz, mint az élet értelme

pénzMost találtam ezt az írást, megosztom veletek, mert nagyon elgondolkodtató:

A pénz, mint az élet értelme?

A mesterek tanításaiban olvashattuk, hogy a pénz egy illúzió. A fiktív pénzről mindannyian hallottunk már, tehát a tanítások nélkül is felmerült bennünk a kérdés, hogy mi a pénz valójában, esetleg egy nagy átverés, ahol számok tologatásával igyekszenek sakkban tartani bennünket? Már gyermekkoromban sem értettem, hogy ha nincs elég pénz, ha valóban ennyire kevés van belőle, akkor miért nem nyomtatnak többet? Aztán megtanultam az idősebbektől, hogy azért, mert akkor felborulna a piaci egyensúly, mert a pénz egy értéket fejez ki, ezért kell, hogy álljon mögötte valami, kell hogy legyen mögötte fedezet. Emlékszem, akkor, gyerekként, azt gondoltam, hogy ez nem állja meg a helyét, ezt akkor sem értem, ha mindenki ekkora bajban van, mert mindenkinek kevés a pénze, akkor többet kellene nyomni, mert az emberek rosszul érzik magukat és ez sokkal nagyobb baj, mint hogy mi van a piaci egyensúllyal. Ekkor olyan 5 éves voltam és nem gondoltam volna, hogy egyszer én is úgy belezavarodom majd a pénz hajkurászásába és a pénztől való rettegésbe, mint ahogyan felnőttként tettem, bár mindvégig éreztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel, ennek nem így kellene mennie.

Én soha nem értettem meg csak úgy a pénz világát, mint más emberek, nekem nem ment le a torkomon, hogy hogy is van ez az egész, hiába is próbálta mindenki rámerőltetni, hogy ez így van, én akkor sem értettem. Elhatároztam, hogy a végére járok ennek és mindenképpen felfogom, hogyan működik a pénz és mi az értelme. Amikor egyetemre mentem, akkor azt hittem, hogy attól lesz majd jó életem és sok pénzem, ha okos vagyok és elmegyek majd dolgozni valamilyen menő helyre, mert így mondták és nem láttam ennek az ellenkezőjét, tehát így elhihettem, amit nekem mondtak, bár meggyőzve sosem voltam, inkább csak hallgattam az idősebbekre. Aztán amikor a diploma közelébe kerültem, elkezdték az ellenkezőjét mondogatni, mint amit eddig tudtam. Hogy az elhelyezkedés nehéz és hogy kell még egy vizsga majd a jóléthez és a többi. Ez már nem tetszett. Akkor minek hitegettek eddig, nem csináltam volna végig mindezt, ha nem mondják azt, hogy jó lesz, minek görcsöltem ennyi hosszú éven át? Kedves Olvasó, mondhatod, hogy ez az én naivitásom, de hát én ilyen vagyok, nekem értenem kell a dolgok menetét és miután senki nem válaszolt a kérdéseimre, nekem, magamnak kellett utánajárnom, hogy mi bújik meg a pénz világa mögött, ami a mozgatórugója az egész társadalmunknak. Mindenki titkolózott, senki nem magyarázta el nekem soha érthetően, hogy mire jó a pénz és miért csináljuk vele társadalmi szinten azt, amit csinálunk. Így feltételesen ugyan, de elfogadtam a szabályrendszert, hogy megnézhessem, mi van mögötte, mi a valóság. Mikor azonban felocsúdtam, már nyakig belefutottam mindenbe, amibe egy átlagember, lakáshitel, munka, mókuskerék. Hopp, én is benne voltam a közepében és innen kellett megértenem a működését.
Az idősebbek azt mondták, hogy ez ilyen lesz életem végéig, ebbe kell belenyugodni, hacsak nem történik valami egetrengető, mint egy lottónyeremény, de lássuk be, ilyesmi nem történik meg. Legalábbis velem nem történt meg. Akkor arra gondoltam, hogy az én életem csak annyit ér, amennyi pénzem van, és ha nincs pénzem, akkor meg is fulladhatok? Akkor én egy semmi vagyok, nem létezem? Az a válasz jött, hogy hát igen, de semmi baj, mert ügyes, okos kislány vagy és be tudsz kerülni egy jó munkahelyre, ahonnan majd kapsz ellátást. Kapok ellátást. Miért, én akkor soha nem fogom tudni ellátni magam? Akkor én csak egy függő ember vagyok, aki most nem az óvodába megy be, nem az iskolába, hanem egy munkahelyre, ahol a tanító néni nem kikérdezi a leckét, hanem ellenőrzi a munkámat és kimehetek ebédelni, ha szóltam a főnöknek, délután nem kell leckét írni, hanem hazamehetek egy kicsit játszani, sőt, kapok egy kis aprót is, hogy elkölthessem, vegyek magamnak egy kis játékot, idővel talán egy plazmatévét, hogy lássam, milyen jó az élet, és igen, megérte ennyit gürizni. Ha sokat és becsülettel dolgozom, akkor talán még nyaralásokra is futja majd, de annyi pénzem valószínűleg soha nem lesz, hogy egy lakást meg tudjak venni, így ne is álmodjak arról, hogy a hitel ördögi köréből kikeveredhetek, de nem baj, jó ez így, mert csuda jó dolgokkal vehetem körbe magam és elmehetek éttermekbe is, meg fagyizni, sőt, egy-két jó ruha is belefér a költségvetésbe. Ekkor már tudtam, hogy ezt nem fogadom el. Nem azért születtem meg, hogy másoknak dolgozzak egész életemben és hogy mások rendelkezzenek az időmről és az egész lényemről, életemről. Azt is tudtam, hogy nem tudom a megoldást, ezért várok, de napról-napra éltem és számoltam a napokat visszafelé... ennek egyszer vége kell, hogy legyen, elvégre tudom, mit akarok csak nem tudom véghezvinni. Volt időm közelebbről is megnézni a dolgok működését, amíg vártam. A következőket láttam, vérbeli közelről, a saját szememmel:

A korombeli fiatalok, akik már vezető pozícióba küzdötték magukat, nagyon próbálnak az élen maradni, de nem érzik jól magukat és folyton betegek vagy egyéb lelki problémáik vannak, de ha megpróbálom egy kicsit megkapirgálni a dolgot, akkor azonnal visszakoznak és az idősebb generációra hallgatnak, aki már mindent elért. Sokszor gondoltam arra, hogy szeretnék közéjük tartozni, csak hogy ne legyek folyton kívülálló, ezért azt gondoltam, bárcsak én is le tudnám tagadni, amit látok, bárcsak ne kellene szembenéznem a valósággal nekem se, bárcsak ne gondolkodnék, bárcsak képes lennék ezt kikapcsolni! És akkor nem lennék folyton magányos egy munkahelyen... Amikor erre gondoltam, nagyon megijedtem. Ilyet nem tehetek, ennyire nem tagadhatom meg önmagam, ez tényleg nem én vagyok, hogy süllyedhettem ennyire mélyre a túlélésért való küzdelmemben? Nagyon sok fájdalmas szembenézés után képes voltam kimondani, mindannak ellenére, hogy nem volt előttem másik út, hogy ez nem kell nekem. Ezt az életet így nem akarom végigélni, akkor kockáztatok, legyen bármi, de ennek nem lehet számomra így vége.

Visszatekintve azt látom, hogy a pénz egy olyan eszköz, amit arra használnak, hogy sakkban tartsanak vele milliókat világszerte, vagy inkább milliárdokat, mert értelme semmi, emberek éheznek, míg mások olyan halmozásban élnek, hogy képtelenek vele mit kezdeni, ezért felborult az egyensúly. Pozíciókban lehet nagy pénzt szakítani, de ezek a pozíciók nem kedveznek a tudatos embereknek, akik feltesznek önmaguknak bizonyos kérdéseket, amikre szeretnének választ kapni. Nem kedvez azoknak sem, akik megnyilvánulni jöttek erre a Földre, mert vajmi kevés szabadságot és teret enged az emberi kreativitásnak egy átlagos munkahely, ahová emberek milliói járnak kényszerből dolgozni, mint a rossz gyerekek, akik vezekelnek a bűneikért. Mert a legtöbb ember gyűlöli, amit csinál, ezt is láttam. Csak a pénzért csinálja, csak a túlélés hajtja. Amikor az emberek 95 %-a a túlélésért küzd, akkor valami nagyon nincs rendben. A Földön való élet nem erről szól. Ez a bolygó nem az életünket és a vérünket akarja, hanem az örömünket és a vele való szoros együttműködést. Márpedig a Föld nevű bolygón csak úgy lehet életben maradni, ha beilleszkedsz a rendszerbe. Kik mondják ezt? A Földanya mit mondana, ha megkérdeznénk?

A pénz, mint illúzió levedlette palástját a szememben és világosan látom az értelmét, amely semmi egyéb, mint engem sakkban tartani. Nincs más célja, mert ha lenne, nem érezném egy ilyen senkiházinak magam egész életemben, mert nem birtoklok x összegű pénzt.

Az én lehetőségeimet az életemben nem a pénz fogja meghatározni. Úgy döntöttem, hogy nem a pénz fogja eldönteni, hogy mit csinálok és miért csinálom. Én fogok dönteni erről és az életem céljait is én fogom kijelölni. Nem költözöm ki az erdőbe, nem fogok éhezni, hanem csak megváltoztatom, amit a pénzről gondolok. Megváltoztatom azt a hiedelmet, hogy a pénz határozza meg az életemet és a lehetőségeimet. Nem mondom, hogy azonnal minden megváltozik, de ha ezt megteszem, akkor hiszem, hogy észre fogom venni a megoldásokat, amiket eddig azért nem láttam, mert folyton a pénz kötötte le a figyelmemet, egy illúzió, ami elvett tőlem mindent, de nem adott cserébe semmit, egy lufi, ami kisemmizett és elvette az életemet, mert én úgy döntöttem, hogy önként odaadom neki.

Címkék:

Hozzászólások



Azt gondoltam, hogy aki

Azt gondoltam, hogy aki megnézi a filmeket lesz hozzászólása, vagy véleménye róla.
Vagy titeket is megdöbbentett, hogy szóhoz sem jutottok. Én napokig a hatása alá kerültem,
szinte letaglózott.

"Tigrisszem"

"Ha szeretetet adsz, akkor szeretetet kapsz,
és Tied lesz a nagyvilág!"



a pénz

,,VAGYOK AKI VAGYOK,, azért születtem e földi síkra,hogy szeressek és boldog ember legyek!

Igazat adok neked, de hallottam olyat,hogy miután elolvasta a könyvet, változáson ment keresztül, anyagilag sokkal jobb sora lett. Hogyan? mi történhetett?
Akkor miért mondhatom azt, hogy ,,kérek és megadatik,, . kértem, és csak csurran cseppen, de az is több a semminél. Nem ágálok ellene, mert elfogadom sőt, örülök is neki. Hogyan lehet az,hogy egyeseknek milliók, másoknak még alamizsna sem, és még egyéb sem.
Szóval alaposan fel van fordulva a világ és benne mi emberek is.



Hogy a pénz illúzió?!!!

Csak javaslom, hogy nézd meg a Zeitgeist, valamint a Zeitgeist addundum című internetről is letölthető filmeket!!!
Főleg a második rész szól a pénzről. Megtudot mekkora átverésben élünk!

Üdv.
"Tigrisszem"

"Ha szeretetet adsz, akkor szeretetet kapsz,
és Tied lesz a nagyvilág!"