A rendszer és a tudatállapot

Minden energia, ezért minden Egy. Minden élőlény minden pillanatban "rá van kötve" a végtelen energiára. Úgy is mondhatnánk abban van, nem tud nem abban élni. Ezzel ez energiával együttműködve bármit létre tud hozni, sosem szenvedhet hiányt, és ha valamiben mégis megtapasztalja a nélkülözést, tudhatja, hogy idővel mindent megkap. Ha nem így, akkor úgy, ha nem valakitől, akkor egy másvalakitől, ha nem most, akkor majd. Ebből az következik, hogy minden lénynek tulajdonképpen minden, ami feltétlenül szükséges, vagy amire nagyon vágyik, elérhető, minden van, bőség van. Továbbá az anyag kétpólusú világán "túl", látható, észrevehető egy Abszolút Energia, egy Abszolút Van, mely Egységes, s melyre nem vonatkoznak a két pólusú világ törvényei, s amelynek ez a kétpólusú anyagvilág "köszönheti" a létét. Az élőlény tudatállapotán múlik, hogy ebből a csodás lehetőségből mit valósít meg és hogyan. Ez nem csak egy élőlényre vonatkozik, hanem élőlények csoportjára is. Ha az élőlények csoportja tisztában van azzal, hogy Mindnyájan Egyek, és nincsen teljesen elkülöníthető esemény, minden összefügg mindennel, akkor a közös jóra való törekvés természetes érdek lesz.
Az emberiség régen tisztában volt ezekkel az összefüggésekkel, és egy másfajta tudatállapotban, egy más fajta érzelmi és gondolatisággal, egy más fajta valóságot hozott létre. Ez megmutatkozott az egyén életében, és természetesen a társadalmi képben is. Ha szimbólumokban akarnánk beszélni azt is mondhatnánk, hogy ha az ég a tudatállapot, akkor a föld a tudatállapotból fakadó, általunk megteremtett világ. Tehát régen az emberiség egy más ég miatt egy más földet hozott létre. Aztán változások következtek be. Új tudatállapot érkezett.
Az új tudatállapotban új gondolatok, új érdekek születtek, melyek új földet igyekeztek létrehozni. A címben található rendszer és tudatállapot arra utal, hogy az emberiség tudatállapota és az emberiség által létrehozott rendszer, azaz társadalmi berendezkedés között is összefüggés van. Az egyikből el lehet jutni a másikba, és viszont. Azzal, hogy az emberiség tudatállapota kezdett nagyon másra fókuszálni, jobban elhitte az "anyagban levést", s kezdte egyre inkább elfelejteni, hogy kicsoda is ő valójában, s ezáltal milyen a viszonya a Nagy Egésszel, új gondolat született meg. Ha valaki "kívülről" figyel egy társadalmat, akár egy bolygónyi társadalmat, akkor ha megtalálja ezt a gondolatot, a hatalom gondolatait (ezáltal tetteit is), ebből tud következtetni az adott civilizáció tudatállapotára. Ezt azért volt fontos leszögezni, hogy világos legyen, hogy nem minden a hatalomból következik. A hatalmat világnézetileg, gondolatilag "középre tenni", abból levezetni mindent éppen ezért hiba volna. Ha egy civilizáció társadalmaiban felfedezzük a hatalommal rendelkezők és a hatalommal nem rendelkezők örök körforgásos harcát (az egyik nincs meg a másik nélkül), akkor érdemes külön-külön vizsgálni a lehetőségeket. Hogy miért születik ez a harc? Ez a tudatállapothoz vezethető vissza. A jelenlegi tudatállapot szerint muszáj mindenért megharcolni. A társadalmak, emberek inkább az elkülönülésben hisznek, mint a Nagy Egészhez való tartozásban. Sőt egyesek szerint a Nagy Egész is csak véletlenül létezik, tehát ha nincs is az a valami, akkor mihez is akarnánk tartozni, nem igaz? S mivel ezt hiszik valóságnak inkább, ezért ebből logikusan következik, hogy minden ami van, azért meg kell harcolni. Ha még nem szerezted meg, akkor azért, ha már megszerezted, akkor a megtartásáért. A fogalmi rendszerbe erősen bekerül a birtoklás. Minden ami körülöttünk van, az birtoklás útján tartozik hozzánk. A föld, levegő, természet, és persze emberi kapcsolataink is a birtokláson keresztül érvényesülnek. Mivel kezd elfelejtődni, hogy van egy Nagy Egész, ezért az energia is egy kétpólusú rendszerbe zárt formában elképzelhető csak, de akkor erő ellenerő! Így minden energiáért szintén küzdeni kell, azt őrizni kell, és minden energiának ismeretes az ellen-energiája, legfeljebb nincs megtalálva (még).
A HATALOMMAL RENDELKEZŐK
Ebből következik, hogy az emberiségen belül keletkezik egy - ha úgy tetszik - természetes igény az egész ellenőrzésére. A hatalom igénye, hogy ellenőrizhesse a folyamatokat. Mindenki folyamatait, s eldönthesse, hogy ki, mikor, mennyit, miért és hogyan. Ez a vágy azonban nem az igazságosság elvével párosul.
Azt, hogy egy ilyen ellenőrzési rendszert hogyan érdemes létrehozni technikai kérdés és meg van a fejlődéstörténete, mint ahogy a hatalomnak és a hatalomtechnikának is meg van a fejlődéstörténete. Szokás ilyenkor összeesküvés-elméletet kiáltani. Tudomásul kell venni, hogy az emberiség jelenlegi tudatállapotban lejátszódó történetét mindig végigkísérte a hatalom kísértése és vágya. Minden hatalom végtelenségig akart növekedni, minden hatalom a teljes uralomra akart törni, pusztán azt nem tudta elérni két okból: hatalom technikailag nem volt olyan fejlett, avagy ha volt is olyan fejlett, akkor az ismert világ területe nem egyezett meg a ma ismert világ egész területével. Példának okáért a Római Birodalom is az általa ismert egész világot szerette volna bekebelezni, ha tudta volna. De nem tudta, "elpusztult".
Minden hatalom, amely nem előrevivő, vagy előremutató létrehoz egyfajta rabszolgatartó társadalmat. Ez lehet rejtett, vagy látható. A cél az, hogy a rabszolgatartó társadalom minden egyes tagja, még véletlenül se tudja meg, hogy kicsoda is valójában, milyen a világgal a kapcsolata, mert ha erre rájönne, akkor arra is rájönne, hogy sok mindenben nincs szüksége a hatalom "szolgálataira". Így a hatalom azon része, mely fogékony ezen ismeretekre, igyekszik az embereket alacsony tudatállapotban tartani. Erre régen és ma is meg voltak, vannak az eszközök, annak csupán formái változtak, a séma maradt. Erre most nem térnék ki.
A tudatállapotot azonban megvizsgálhatjuk a "társas tánc másik tagjának" viselkedésén keresztül is. Ez pedig ugye:
A HATALOMMAL NEM RENDELKEZŐK
Abban a tudatállapotban, melyben jelenleg még vagyunk általában csak két reakció várható el a hatalommal szemben:
a) Ledönteni, elpusztítani
A hatalommal nem rendelkezők egy része, ha már nagyon komolyan úgy érzi, hogy tarthatatlan az a rendszer, melyben élnek, akkor megkísérelheti elpusztítani azt, talán mindenáron, talán a saját élete árán is.
b) Tűrni, elviselni
A hatalommal nem rendelkezők a legtöbb esetben úgy érzik, hogy nincs választási lehetőségük, nincs mit tenni. Logikusnak és érthetőnek is hangzik, ami ilyenkor elhangzik. Így a beletörődés és a "hagyom magam" állapotában szépen hagyja, hogy minden úgy történjen, ahogy a hatalom azt megkívánja. Persze titkon reménykedik valami változásban...
A két állapot között történhet váltakozás.
Magasabb tudatállapotban létezne egy c) lehetőség is, hiszen a magasabb tudatállapot újszerű gondolatokat, megközelítéseket is megszülne.
Természetesen a mostani tudatállapotban is előfordul, hogy egyes emberek, közösségek ehhez a c) lehetőséghez fordulnak. Mi is ez a c) lehetőség? Mit is lehet még tenni a hatalom elpusztításán, vagy az enervált tűrésen kívül?
Természetesen azt, hogy mindazt amit a hatalom által létrehozott rendszer számlájára írunk, hogy mindazt amit nem kapunk meg, vagy amit elvesznek, pótoljuk mi magunk!
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, arra jó példa maga a pénzrendszer vizsgálata. Mai világunkban a problémák talán 90%-át arra vezetik vissza, hogy nincs pénz. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy erre a jelenségre részletesen kitérjen, pedig ez is megérne egy külön bejegyzést.
Itt-ott felfedezhetők olyan reakciók a világban, mely a nem kielégítő állami pénzellátásra helyi kibocsátású, természetesen nem állami pénz kibocsátásával válaszol. Ez olyannyira nem újkeletű jelenség, hogy az ENSZ a helyi pénzek vizsgálatakor, és nyomon követésekor a 2005-ös évet a helyi pénzek évének nevezte el.
Közelebbi példa kedvéért segítségül hívok egy 2009 decemberi Reader's Digest cikket. Nem pontosan idézek, inkább csak az alapján írok le pár sort.
Az eredeti cikk írója: Tim Bouquet.
Tehát a cikk alapján:
A kelet-sussexi Lewes városában elhatározták, hogy merész lépéssel próbálják megmenteni a helyi vállalkozásokat. Saját pénzt kezdtek nyomtatni. Minden lewesi fonton ott áll Paine híres mondata: :"Képesek vagyunk újra felépíteni a világot."
A rendszer a következőképpen működik: a vásárlók az angol fontjukat egy az egyben átválthatják lewesi fontra, és ez utóbbit kizárólag a helyi vállalkozásoknál költhetik el, így a pénz a közösségben marad. A nagy üzletláncokat nem engedik be. Kezdetben tízezer fontot nyomtak, de olyan nagy volt a kereslet, hogy ma már 25 ezer van forgalomban. Több, mint 125 helyi üzlet - butikok, hentesek, könyvesboltok - fogad el helyi lewesi fontot, és a vásárlók bármikor visszaválthatják azt angol fontra a négy négy kibocsátási pont valamelyikén.
A lewesi fonttal a közösség azt mondja:
"Ne törődjünk azzal, hogy mit csinál mindenki rosszúl, inkább tegyük a magunk dolgát kicsit jobban."
Forint helyett kékfrank
Magyarországon is létezik hasonló kísérlet, az éppen mostanában kibocsátás alatt álló soproni kékfrank. A kezdeményezők szándéka itt is a gazdasági válság káros hatásainak leküzdése, de mivel a pénzkibocsátás nálunk is állami monopólium, ezért a kékfrankot jogilag utalványnak nevezik.
Perkovátz Tamás, az utalvány megálmodójának reményei szerint a már forgalomban levő természetbeni juttatások utalványaihoz hasonló fizetőeszköz a helyi vállalkozások egymás közötti elszámolásában is jelen lesz.
Az utalvány megjelenésének előkészületei már zajlanak, várhatóan a jövő év elején megjelennek a mindennapokban is. Az egyes címleteken Sopron és környékének nagyjai, például Liszt Ferenc, Joseph Haydn, Kitaibel Pál, és Esterházy Pál szerepelnek majd.
Eddig a cikk alapján leírt néhány gondolat. A cikkhez szorosan kapcsolódóan ajánlanék még egy linket: http://www.klimabarat.hu/node/115
A jövőben mire lehet számítani? Természetesen egyre több c) típusú megoldásra. Ha pedig nagyobb léptékben szeretnénk előretekinteni, akkor a hatalommal rendelkezők és nem rendelkezők örök körforgásos harcának megszűnésére, és arra, hogy az ismét megváltozott tudatállapotban, egy régi-új, szebb valóságot fogunk létrehozni, azaz ismét egy Új Ég alatt köszönthetünk egy Új Földet.