Répa és Marcipán

répa és marcipánRépa a kertek alatt bandukolt. Gazdi vadászni vitte. Hol előre, hol hátra futott, hiszen magyar vizsla volt, s a mozgást nagyon szerette. Az erdei út a város határánál kezdődött. Répa figyelme a gazdiról az útra terelődött. Halk miákolást hallott,s az út melletti fűben egy sebzett kiscicára lelt. Talán egy rossz gyerek gyötörte félhalálra,talán egy családi házban vált feleslegessé.
Nyöszörgött. Fáradtan, reszketve, éhesen, piros bolhanyakörvben. Répa körülszaglászta, s mivel a gazdi a cicust a tenyerébe vette, neki családtagja lett. Répában fellángoltak az anyai ösztönök, s cicust attól kezdve óvta, vigyázta.
Gazdi becsomagolta őt egy papírtasakba. Hazavitte,az asztalra tette. Mikor felesége kinyitotta a zacskót, a szíve összeszorult.A cicus kis gomb szemeivel tétován lesett fel a magasba, ahonnan segítséget remélhetett. Akkor gazdimami kezelésbe vette. Megfürdette, megetette, puha fészket készített neki egy kosárban , amit kibélelt meleg ruhákkal. Répa velük volt mindenütt.
Először irigyelte a cicust, hisz mindenki csak őt leste. Ám hamar rájött, cicus nem ellenség, és olyan kis gyámoltalan!
Egyik reggel cicus talpra állt. A gazdik örültek, s egymást kérdezték:
"- Mi legyen a neve ? "
-" Marcipán !Hisz olyan kis édes !"-mondta gazdi mami.
Marcipán bár még imbolygott néha, de már erősödött és kövér lett, mint egy gombolyag.Észrevette, itt mindenki rá vigyáz. Répa szeme is mindig őt követte. Marcipán hálás volt mindenért.Ott, kinn,a határban,
a fák nyirkos tövében, a pusztulás várt volna rá, ha nem jön gazdi és Répa és nem viszik magukkal haza Marcipánt. Répa fel nem foghatta, mit csinálhat Marcipán, mikor gazdi mami ölében morog ?Ijesztő volt ez a hang Répa füleinek, de csak azt látta, mami ettől a szörnyű, gyatra hangtól mindig mosolyra derül és simogatja Marcipánt.
Nem !Gazdi mami nem buta!
Ezek szerint ez a jel csakis a Szeretet jele lehet, gondolta Répa, de hiába utánozta, neki nem sikerült!
Marcipán meg azon tűnődött, ez a nagy barnás-sárga állat miért olyan kedves hozzá ? Miért van mindig mellette és miért rohan a gazdi elé,
ha az csak egyet is kiált ?- mert Répának gazdi és gazdi mami a Mindenségnél is többet jelentett !S eljött egy különös nap. Répa a lábtörlőre telepedett. Csendesen szunyókált, süttette magát a napon.
Egyszercsak arra ébredt, valaki morog neki.Úgy, mint gazdiéknak Marcipán. Mikor félig kinyitotta a szemét, látta ám, de hisz ez tényleg Marcipán ! Aprócska lábain álldogálva, kis gomb szemeivel lesi Répát, akinek oly sok hálával tartozott!
Répa megbökte mancsával:
-" Csitt, Te ! " - de Marcipán szeretete határtalan volt és nem hagyta magát megrémiszteni.
Azt gondolta:-" Te vigyázol rám, óvsz engem, még meg is bolházol, én pedig azt dorombolom,
Nagyon szeretlek!"
Valahogy megértette ezt Répa és belenyugodott.Megengedte, hogy barátja mellé telepedjen. Attól kezdve mindig együtt napoztak.
Répánál más macskák szóba sem jöhettek !Csak ez a kicsi, pöttöm, gyámoltalan, csíkos, Marcipán !

CsatolmányMéret
kutya_cica.jpg9.94 KB

Hozzászólások



Csillám!

Köszönöm ezt a lélek melengető mesét! Jó érzés volt olvasni! Jó, hogy ujra itt vagy köztünk! Szép estét! Judit