Értő szívvel.....

Uram! Vigyázz rám, hogy öreg korombam is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat, azt ne képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jószándékú segíteni akarástól, hogy mindig elakarom rendezni mások rendezetlen ügyeit. És ne vegyem zokon, ha beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.

Taníts meg arra, hogy okos legyek, és nem okoskodó.
Legyek mindig kész a szolgálatra, és a mellőzést is eltudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt talán nem tudom másoknak tovább adni. Engedd bele törődnöm ebbe is!

Uram. Ugye megérted azt a kérésemet,hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években.
Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni betegségeimről és nehézségeimről.
Ezek évről évre növekedhetnek és velük együtt nő bennem is hajlandóság,hogy mindig ezekről beszéljek...
Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte eggyüttérzéssel tudjam hallgatni másoknak, a betegségeikről szóló folyamatos panaszkodását. És legalább arra adj erőt, hogy türelmessen végig hallgathassam őket.
Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd meg olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet, kevesebb magabiztosságot arra az esetre, amikor előfordul, hogy ugyanarra a történésre, másként emlékezek mint mások.

Ajándékozz meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.

Taníts meg arra, hogy előitéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát.

Ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. Tudom,hogy nem vagyok szent, és azt is jól tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése, az ördög munkájának a csúcsteljesítménye.
Engedd,hogy Simeonnal együtt mondhassam :Látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt!
És amikor bölcs szereteted úgy látja, hogy elérkezett az én időm, akkor át is ölelhesselek téged. Amen.

Isten bőséges áldását kívánom mindenki életére!
Szeretettel:Nagyidai Zsolt Plébános 2009.október 3.

Címkék:

Hozzászólások



Mennyi szép vers! 1 helyen:)

http://moly.hu/temak/egy-kolto-egy-vers?page=6

És még egy vers: Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im, a levél. Ráírva a kelte.
Az úton, a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…



Bruno Ferrero: Az anyateremtése

Teremtés

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?

Bruno Ferrero



Isten keresése. Elindultam

Isten keresése.

Elindultam Istent megkeresni.....

Barangoltam hegyen, völgyön, hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők, mezők, én bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban: minden ingóságom,
szívemben a remény,hogy egyszer megtalálom.

Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján,
elém állt az ördög és így kiáltott reám,
hallom földönfutó, a jó Istent keresed!
biz én pokolra vetlek, mert az ő szavát hiszed.

Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott.
Szabadságom vissza nyerve indultam az Úrhoz,
nem sokára oda értem egy feneketlen kúthoz.

A víz azúr tükre rám csodálkozott,
ha Istent látni jöttél, fordulj csak a Naphoz!
Bámultam a felhőket, a fénylő messzeséget,
rám nevetett a Nap s adott reménységet.

Aranysárga sugarával mutatta az utat,
ha mégis eltévednél, kérdezd meg a Holdat.
Az éj sötétje közeledett, vakon botorkáltam,
egyszer csak a Tejúton, csillagokat láttam.

Csillagok, szép csillagok, mondjátok, hol vagyok?
-keresem az Istent, a Hold cserben hagyott!
Ők meg csak csüngtek, ragyogva az égre felrakottan,
néha sziporkáztak egyet, ők se tudták hol van.

Bandukoltam tovább, Ó micsoda közöny!
Belém botlik a hajnal, még csak nem is köszön.
Sűrű sötét felhők fölém telepednek,
zöld mohaágyakra esőcseppek gyűlnek.

Mókusok odvában tölgyfalevél párna,
integetnek álmosan, vándor - Isten áldja!
Felszólok hozzájuk láttátok -e Istent ?
Rázzák kis fejüket, ide fent Ő nincsen!

Tanácstalan állok, fázva, bőrig ázva,
tovább kéne mennem, az ördög újra utam állja.
Én vagyok az Úr! ne kutass hát tovább,
sorsod magam vezérlem, nekem mondjad imád.

Te nem lehetsz Isten, hiszen a rosszat képviseled!
Jézus keresztjével feléje legyintek.
Nem is láttam többé, annyira megijedt,
az eső is elállt, hamar reggel lett.

Egyre fáradtabban kerestem az Urat,
fölöttem varjak káráltak, s a Nap rajtam mulat.
Mosolyogva így szólt csodás ragyogással:
nincs messze az Isten. Gondolj rá hálával!

Nézz előre bátran és fordulj most hátra,
ne bolyongj tovább, ne keresd hiába,
mert itt van velünk, bennem él ahogyan tebenned,
nem kell mást tenned, csak szeretned és hinned.



Angyali imádság

Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül melletted...
Csend van... Maradj nyugodt...
Gondolataidban gyűjtsd össze minden gondod...
Minden, ami nyomaszt, minden,
ami boldogtalanná tesz, ami gátol; gondok, bánat, betegség...
A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések előtti félelem...
Összpontosíts minden rosszra, ami benned van...

S képzeld el, hogy mindezt átnyújtod az angyalnak.
Vedd a kezedbe, rakd egy képzeletbeli táskába,
s nyújtsd át annak, aki megszabadít e sok bajtól.
S most gondolj arra, amit szeretnél:
az elérhetetlennek tűnő vágyaidra,
vagy hívd elő a megtörtént szép emlékeket...
...a boldogságot, örömet, barátságot,
nyugalmat, szeretetet...
Szorítsd az összes szépet a tenyeredbe...
Őrizd meg magadnak, s köszönd meg,
hogy részese lehettél e pillanatoknak...
Légy hálás minden maradó jóért, s eltűnő rosszért.
Lélegezz mélyeket! Számolj háromig,
És most... Képzeld el, hogy az angyalka meghallgatta kéréseid...

Vigyázzanak rád az angyalok!
Ma, Holnap, mindörökké.