A Secret és a Szerelem

kezek, szerelemKedves mindenki!
Nézegettem oldalt a Secret szavazást, és láttam, hogy a "Karrier, önfejlesztés, önmegvalósítás" és a "Párkapcsolat, szerelem" ugyanolyan magas százalékkal, 29%-kal vezet. Hát igen, ilyen felkapott jelenség ez a szerelem! :-) Van is saját topikja, a "Hálószoba" részlegen bellül, melynek címe: "Újra bevonzom a szerelmemet!" Szeretnék én is adni a szerelem témájához egy megközelítést. A lényeg igen egyszerű lesz.

Minden könnyebben megy, ha újraértelmezzük, kik is vagyunk valójában. Használhatok vallásos és nem vallásos nyelvezetet, a lényeg ugyanaz, ahogy mindenki ismeri - ennek analógiájára - az Univerzum/Isten párosítást. Maradjunk egy cseppet Istennél.
Ismerősnek hangozhat az a gondolat, hogy Isten saját képére, és hasonlatosságára teremtett minket!
Ez nem a testi jegyek alatt értendők, hanem sokkal fontosabb területeken:
1. Teremtőerővel rendelkezünk
2. feltétel nélküli szeretet adásának lehetőségével rendelkezünk
Az ELSŐ PONT nagyon fontos, és sokszor elfelejtük. Ennek kiküszöbölésére született a Secret.hu és persze maga a Titok film is. Titoknak attól titok, mert az ember hatalmi törekvéseinek nem éppen felel meg az, ha a hatalmi körökön kívül mások is ismerik, hogy ők teremtők. Ettől tűnik ez titoknak, de valójában nem titok, hanem egy nagyon fontos alapinformáció. Hogy ez pontosan mit tesz most nem részletezném általánosságban, mert erről szól ez az egész oldal. Vizsgáljuk csak a szerelem aspektusából:
Ne arra koncentráljunk, hogy - mivel nagyon szeretjük Őt - mennyire szeretnénk vele lenni, hanem úgy éljünk, tegyünk, legyünk, azzal a tudatállapottal, mintha mindíg is velünk lenne Ő. Most persze függetlenül attól, hogy már létező személy az Ő, vagy egy elképzelt bárki, akit szeretnénk, hogy valakivé válljon, és megjelennyen az életünkben. Erre egyébként majd kitérek később.
Tehát még egyszer a lényeg: ismerjük, hogy mennyivel erősebbek, nagyobbak, szebbek, jobbak, csodásabbak vagyunk, és mennyivel jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ha tudjuk: velünk van Ő. Akkor éljünk eszerint. Ezzel nem csapunk be senkit, hiszen nem arról "kell" értekeznünk másoknak, hogy most van e párunk vagy nincs. Egyszerűen vizsgáljunk minden élethelyzetet azon a szemüvegen keresztül: Ő velünk van. Mit reagálnánk ilyen tudatállapotban erre, vagy arra a helyzetre... hogyan viszonyulnánk az emberekhez, milyen érzés volna? Az elménk természetesen "betámadhat" egy olyan gondolattal, hogy: dehát pont ezért szeretnék vele lenni, hogy ezt átéljem, most nem vagyok ilyen". Ezzel meg is indúl a hiányteremtés, amitől persze nem kell félni, mert ez csak addig tart, amíg meg nem változtatjuk teremtésünket jóra, azaz olyanra, amely a mi vágyunkat tükrözi.
Nem szabad mindeközben elfelejteni, hogy:
1. minden értünk van
2. az élet, a szívből élőket és vágyókat folyton támogatja mindennel
Tehát nincs más hátra, mint ragaszkodni az általunk MEGTEREMTETT legfelségesebb, legkiteljesedettebb "Én"-ünkhöz! Ha ebbe az is beletartozik, hogy milyen jó xy-nal együtt, akkor tehát gondoljunk így magunkra, hogy hogyan cselekednénk ilyen tudatállapotban az élet különböző helyzeteiben.
Ha így teszünk, akkor az un. mögöttes gondolatok átalakulnak. Mögöttes gondolatoknak azokat a gondoaltokat nevezzük, amelyek a lelkünk mélyén, szívünk mélyén húzodnak meg. Ezek lehetnek félelemtől átitatott gondolatok, melyek így csökkentik a jó hatásfokot, de lehetnek jó gondotok is. Ha pl. a vágyainknak megfelelőek a mögöttes gondolatok, akkor ha egy pillanatra beugrik a kívánt Kedves, akkor egyből jó érzés fog el minket és nyoma se lesz szorongásnak, vagy félelemnek. Ezzel kapcsolatban még egyszer kihangsúlyoznám: NEM BAJ, ha vannak félelmek, szorongások... ilyenkor azt kell csinálni, hogy ismét a kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, és azt mondani: most ezt gondoltam, most féltem egy kicsit, most picit féltettem magamat, vagy a kedvest, DE csak EDDIG, mert észrevettem magam! Innentől kezdve ismét ragaszkodom az általam, magamról megteremtett legcsodálatosabb képhez.
A teremtés kérdését természetesen tovább lehetne még ragozni, de az ezzel kapcsolatos fontos gondolatot, amit lényegnek szántam már leírtam, így csak az van hátra, hogy egy kiegészítést tegyek:
Ha egy konkrét másik emberrel kapcsolatban próbáljuk megteremteni Önnönképünket (Amiről jórészt szól az "Újra bevonzom a szerelmemet!" topik.), akkor természetesen igaz az, hogy a MÁSIK EMBER életébe ilyen módszerrel nem teremthetünk. Mit is jelent ez pontosan: azt jelenti, hogy nem szólhatunk bele ilyen formán az ő DÖNTÉSI SZABADSÁGÁBA. Ennyit jelent ez csupán, ugyanis a SZERETET, mely összeköti a feleket (akarom mondani: egészeket), bizony minden lélek valódi vágya, mert a léleknek, egyetlen egy célja lehet a szeretet csodálatos erejével, így egyetlen célja lehet a párkapcsolattal: megismerni, átélni, és újra megteremteni azt, akinek valójában érzi magát. Ha jön egy újabb, nagyobb, fenköltebb kép, akkor azt... ha ismét lesz egy újabb az új tapasztalatok által, akkor azt... s így tovább. Természetesen az ember lelke van csupán ezzel tisztában, de mi 3 részből állunk: szellemből, testből és a lélekből. Ezt azért fontos elmondani, mert a szerető lélek igenis hatással lehet a szerető lélekre! Így sose arra vizualizáljunk, soha ne azt teremtsük meg, hogy xy majd ezt vagy azt dönti, hanem arra a létállapotra koncentráljunk, amiben kiteljesedik az igaz szerelmünk.
Ez NEM ütközik bele a másik ember akaratvilágába, mert mindenkinek van az életben lehetősége arra, hogy rájöjjön, ráérezzen arra, hogy igen is választhatja a tiszta szeretetet! Innen ugorjunk is a kettes pontra:
A MÁSODIK PONT azért lényeges, mert ez a másik nagyon fontos isteni ajándék, mellyel fel lett ruházva az ember!
A feltétel nélküli szeretet akkor tud kialakulni egy kapcsolatban, ha a kapcsolat célja:
a kapcsolatban levő két ember teljes kiteljesedése, és újabb és újabb megalkotása annak a legmagasztosabb Énnek, akinek merik ismerni magukat. Így természetesen a kapcsolatban elsősorban mindenki magával foglalkozik, s ezen élményen keresztül a másikkal. Az önmagunkról való gondolkodás óhatatlanúl, akaratlanúl felgyorsúl, központi kérdéssé válik, ha párral van az ember. Persze erre nem mindenki van felkészülve, illetve ha nagyon merevek, kicsinyesek azok az önmagunkról alkotott gondolatok, akkor ezek belső feszültséghez vezethetnek negatív értelemben, mellyek vagy felülírják a szeretetben való lubickolást, ill. az ettől kapott magasabb rezgéseket gyógyulásokat, vagy nem.
Összességében a szerelem kérdéskörében a következők miatt fontos ez a két emberi tulajdonság:
TEREMTŐKÉPESSÉGÜNK segítségével tudjuk megteremteni azt az Énünket, melyet a legmagasztosabbnak gondolunk, hogy mi hogyan milyen módon viszonyulunk a Párunkhoz, világhoz, s mit tudunk neki adni, mely hatalmas örömmel tölt el.
Ez pedig nem más, mint a FELTÉTEL NÜLKÜLI SZERETET, mely viszont visszavezet ahoz, hogy a teremtőerő motorjaként újra és újra megmerjük álmodni a már átélt újabb tapasztalatok alapján azt a magasztosabb, és magasztosabb Ént, akit magunkról gondolunk. Így jöhet létre a Szabadság és Szerelem egyszerre.
Ez tehát a legtöbb erővel és legtöbb örömmel megáldott életlehetőség, mely segítségével nagyon sokat fejlődhetünk, gyarapodhatunk Kedvesünk mellett, és Ő is mellettünk, s nagyon sok új oldalról megismerhetjük magunkat a Kedvesünkkel, világgal és a szeretettel kapcsolatban!
Örömteli szerelmet kívánok mindenkinek!

Címkék:

Hozzászólások



:)

Örülök, örülsz.---örülünk, örülünk:)



Szia!

Én is örülök h felhívtad a figyelmem a gondolataidra, gazdagabb lehettem én is általuk.
puszi



Drága Zsul!

Ez egy hajnali telepátia volt most közöttünk (legalábbis én ezt most így élem meg..) szóval, most jöttem fel az oldalra kb. negyed órája. Ritkán ézem meg, hogy kik vannak itt pillanatnyilag, de most azzal a gondolattal indítottam, hogy megnézem itt vagy-e. Ne kérdezd miért, nem tom. Azt sem miért jutottál éppen te az eszembe. Akkor még itt voltál és örültem. :) Aztán meg jött ez a kis kétsoros tőled és teljesen feldobott. Megint csak nem tom méirt. De ez nem is lényeges.
Egyedül töltöttem a ma éjszakát - a gondolataimmal. És most épp megtaláltak a szavaid.
Így most én mondok neked egy nagy KÖSZÖNÖM-öt! :)
Puszi neked is. Meli



Kedves Meli!

Igen az, és örülök, hogy írtál, noha ide már rég nem írtak!:)
Most én is írok az írásodra, egy nagy KÖSZÖNÖM-öt!:)

puszi



Kedves Lolli és Zsul!

Írtátok, hogy talán csk kettőtöknek készült ez a bejegyzés.. Nos, akkor én még nem jártam felétek.. De jöttem volna, ha itt vagyok...
Nem is azért, hogy bölcseket mondjak még a témához, de azt szeretném elmondani, hogy azt én is megéltem már, hogy milyen a feltétlen nélküli szeretet állapota. Azóta is erre vágyom.. Amikor szabadon szárnyalsz és máshogyan képzelni sem tudod a létezést, miközben benne élsz, s ő tebenned, s nem is tudsz magadból mást átadni csak a legszeretőbbet,mert más felszíned nincs..
Azért valljuk be, ez ritka dolog.. És a legjobb a világon:)
Üdv mindkettőtöknek!
Meli



Jó hogy morzsálódunk... :)))

Akkor még is értem...
Sikerült elengednem a pénzhez való ragaszkodásomat azóta, elég gyorsan ment...
És sikerült belül elengednem őt is... ma ezt érzem.
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



csodás!

Még egy morzsácska (nagyon morzsálódik ez a gondolatkifli:))
"Először nem is értettem, de aztán rájöttem nem is a másik legszeretőbb énjére vágyom, az csak félelmet szülne.
Magamra várok, hogy a legszeretőbbet átadhassam." - Pontosan... s ha eljutottál egy szintre, akkor onnantól kezdve a kettő valahogy együtt jó. Már nem tudsz félni a másik legszeretőbb énnyétől... inkább egymást spannoljátok... nem, nem lesz verseny, a verseny küzdésből és akarásból áll, az ide nem jó szó... inkább ez a kölcsönös spannolás jó erre! Olyan szeretetmegéléseket adhatunk át egymásnak, amire nem is mernénk számítani... S ez a legjobb dolog a világon!;-)



még egy morzsácska

Ugyanazok a gondolatok vannak bennem is, mint benned... lehet ez a bejegyzés "csak kettőnknek készült"?:)
Írod:
"Néha utálok megsérülni, egyszer már jó lenne megpihenni valaki ölelésében, és érezni, hogy elfogad úgy ahogy vagyok." - Nos mi kölcsönösen ezt adtuk át, éltük át Valival... vajon milyen nyomokat hagyott benne? Hogyan emlékszik erre vissza?;-) Mert hát én tudom h nekem ez KINCS. Mert szerelem és ez a bánásmód együtt új világokat Teremt, és végtelen erővel ruház fel!
Most már remélem mégrészletesebben érthető mitől tartom én olyan nagyra Valit! Képes volt megadni mindezt, képes volt átadni mindezt, és képes volt önmagát teljesen, részletekbemenően átadni! Semmi kecc-mecc semmi játék... ill. dehogynem... játék az volt... bókok, női-férfi huncutkodások által...
én jöttem a szokásos szóvicces... ilyen-olyan áthallásos játékaimmal, amelynek mindíg az volt a célja h örömet okozzak Neki ezzel, Ő pedig jött a félelmetesen vonzó hangjával, és bájával, és lényével! Egyből levett minden célzást és tovább játszott vele... mint valami metafizikai, kommunikációs párostánc. Aztán ebből az állapotból néha-néha megálltunk, és jöttek az érzések... nem vacakolt... mondta... és mondta.... és beavatott, és beavatott... én meg csak figyeltem.. átéltem, megértettem... néha nem értettem, féltem, érezte, de megnyugtatott... elmagyarázta h amit gondolok az nem úgy van... az nem olyan veszélyes... tudja mit tett, nagy lány... én megértettem, elfogadtam, átéltem, s félelmem apróra zsugorodott... más helyzeteknél meg eleve átéreztem amit átadott... ilyenkor éreztem h szeretethullámok törnek rám Tőle... aztán már én sem voltam biztos magamban... nem tudtam hova tenni eme csodást nőt... most belészerettem, vagy nem... mind1 nagyon szeretem, nagyon tetszik.... és akkor már tudtam: nagyon jó lenne vele találkozni mert már ennyit beszéltünk egymással és milyen jól megértjük egymást... gyakorlatilag én már könyvet írhattam volna "Vali élete" címmel, miközben nem voltunk egymás pszihológusai, hiszen még egyszer mondom, hogy ez az egész folyamat, megismerés egy gyönyörű férfi-női társas-játék-tánc keretében zajlott, amit mindketten nagyon élveztünk. Aztán beavatott a jelen fejleményeibe is... míg nem egyszer úgy döntött hirtelennyében: Jöjjek, és látogassam meg, MOST, nem majd, nem holnap, hanem MA ESTE.
Nah így született meg az a bizonyos 2008. március 16-i vasárnap, amikor otthagytam kisvártatva csapot-papot (némi habozás után), majd elindúltam az ismeretlenbe az estébe, mert bár féltem, de tudtam: jó lesz nekem. És nem tévedtem! Vali vendégszeretete, mélységes szeretete, törődése élőben mégfinomabb és mégcsodásabb volt! S az az öröm, amikor némi vacilálás után újra felhívtam és elmondtam neki h bár nem tudom hogyan jutok le Veszprémből az ő kis édes Veszprém környéki településére, de megyek! Nos az az öröm, ami akkor átfutott benne... az szinte kézzelfogható volt! Visszaadhatatlan, örökké bevésődött a szívembe! Na most megint belelendültem... egy mondatod mennyi emléket vont maga után...:)



És nem is a világgal harcolok...

Hanem minden nap magammal azért, hogy távol tartsam magamtól a világ harcait, hogy itt belül béke legyen.
Néha nehéz... aztán rájövök, épp ott vagyok ahol jó.
És ha nem jó, akkor megyek tovább.

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



Ahá Zsülöm... :))) Nekem is bekattant valami...

az írásod nyomán...
Először nem is értettem, de aztán rájöttem nem is a másik legszeretőbb énjére vágyom, az csak félelmet szülne.
Magamra várok, hogy a legszeretőbbet átadhassam.
Már megint kockáztatok...
Néha utálok megsérülni, egyszer már jó lenne megpihenni valaki ölelésében, és érezni, hogy elfogad úgy ahogy vagyok.
Utálom a harcot... és nem akarok azért harcolni, hogy elfogadjanak.
Vagy adja valaki önként, és megbecsülöm, vagy fabatkát sem ér az egész.
Talán most rá is tapintottam a lényegre.
Ez megnyugtat.
Az utóbbi időben sokszor adtam magamat, és számtalanszor szenvedtem kudarcot.
Bosszút állhatnék, de minek?
Semmi kedvem a harchoz.
Ha valaki előttem állna, és bevallaná, hogy tévedett vagy bántott, én átölelném. Végre magamhoz engedném az együttérzést.
Néha elveszítem a fonalat, és megbotránkozom azon, hogy a világ, hogy lehet ennyire önző... ha követem a példáját, akkor viszont én is azzá válok. Néha kell valami más ami leköt és célt, motívációt ad ahhoz, hogy rálássak, hogy a fenti mondat nem egy általánosság, csak néha van így... :)))

Ölellek!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



Köszi Lolli!

Ez az írás volt végülis a hétfői utamnak a következménye, mellyel kapcsolatban vasárnap nekem azt mondtad, hogy "olyan titokzatosan" beszélek.:)



Kedves Barátom!

Ez nagyszerű!!!
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop