Segítsetek

Segítsetek nekem kicsit, kérlek titeket. Segítsetek megérteni miért kell egyik pillanatról a másikra a fantasztikusból, mindennek a borzalmasba fordulni?! Tényleg csak egyetlen perc alatt, egyetlen mondattal beletudnak tiporni az ember lelkébe. Mintha csak belerúgnának a szívbe, azzal a felkiáltással, hogy "menj már innen, nem kellesz ". Szeretnéd ilyenkor menteni a menthetőt, bár igazából tudod, hogy már nincs mit menteni. Van egy villanásnyi másodperc amikor még újra éled a remény, hogy "na még ezt is felajánlom magamból csak, hogy azt mondja jó rendben próbáljuk meg megint", akár a szíved oda adnád... Neki. Hogy szeressen. Szeressen valaki. Mert nélküle meghalsz, a szíveden szinte fizikai fájdalomként érzed, ahogy még egy réteg beton bevonja és összeszorítja. Küzdenél "ne ne ne ! még ezt próbáljuk meg ezt a lehetőséget , lehet hogy ilyen meg olyan kompromisszumokkal majd tud szeretni ! ". Mert azt gondolod CSAK is és kizárólag ő tud majd szeretni. Tényleg CSAK ő tud majd szeretni? Tényleg csak annak az egy embernek a közelségére vágysz? Belegondolsz: persze igen! Hogy is merülhet fel bennem, hogy mást akarhatok,hiszen ha vissza emlékszel szinte érzed az érintését és az illatát, mindent ami hozzá kötött. Minden helyről és emberről, szavakról... mindenről ő jut eszedbe. De mi van ha csak te kötötted hozzá azt a helyet azt a szót, mondatot? Mi van ha ő ott sem volt abban a pillanatban amikor hozzá kötötted, csak te éppen tovább gondoltad, hogy mi lett volna ha ő is melletted van és ő is átéli ugyanazt, mint te és milyen jó lett volna együtt átélni, és akkor eszedbe jut, hogy de hát még a következő alkalomkor veled lehet és megmutathatod neki, hogy milyen jó dolgot láttál, éreztél. Nevetsz magadba, hogy milyen kis buta vagy, mert ő van neked, még megélhettek csomó mindent... Aztán ebben a pillanatban, amikor már megtörtént a baj, a rossz, Egyedül maradtál, visszagondolsz, hogy Atyám de hülye voltam, hogy azt hittem még mutathatok neki csodákat. Még megmutathatom neki magamat, a saját csodámat. Hogyan is hihettem, hogy neki kellek, hogy akarja azt aki vagyok. Jönnek a kérdések. Én voltam kevés, és ő túl sok? Vagy én vagyok túl sok, ő meg a kevés hozzám? Nem, nem. Biztos én voltam kevés. Még többnek kell lennem. Miatta, vagy másokért, hogy mások lássanak többnek. Nem. Buta vagyok, hisz mindenki külön csoda. Nincsen olyan, hogy valaki több a másiknál. És cikáznak a gondolatok....
MI is a lényeg most? Azt gondolom, hogy én nem erre a személyre vágytam, hanem a szeretetre és szerelemre, amit nyújtott. Ebből az következik, hogy talán nem magára a személyre vágyom, hanem csak a szeretetre, nem is konkrétan csak az ő szeretetére, hanem magára a SZERETETRE. Hát ennyire éhesek az emberek? Ennyire, hogy hagyják, hogy bántsák őket cserébe egy kis szeretetért? Vagy csak vigasztalom magam azzal, hogy ezeket mondom? Lehet az, hogy senkinek sem kell a szeretetem? Mocskos az én szeretetem? Vagy mi a baj vele? mi a baj? Nem értem !
Mindig mindenki azzal jön, hogy messze vagyok. Nagy a távolság. Ha egy helyen laktunk, akkor is azt mondták túl nagy a távolság. Most már úgy érzem, ha valaki mellettem ülne ahhoz is túl messze lennék. Na meg persze a másik szokásos szöveg, hogy milyen jó csaj vagyok és mennyire lehet engem szeretni. Most akkor mi van? Könyörgöm akkor miről is beszélünk? Nagyon lehet engem szeretni és szeretsz és jó is velem meg jó csaj is vagyok, de mégsem kellek? Akkor ilyenkor mi van? Miért van ez akkor? És még mindig nem értem !
Azon is gondolkodtam, hogy mit fognak rólam gondolni, ha most el kell mondjam, hogy megint nem sikerült egy kapcsolatom, pedig bár óvatosan, de mégis örömmel meséltem, hogy mennyire boldog vagyok és, hogy ez másnak tűnik, ez többnek látszik ez komolyabb. Persze majd meglepődnek ( vagy legalább is úgy csinálnak), hogy "jaaaj de sajnálom, teljesen ledöbbentem most !". Na persze! közben szánakozva néznek, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok, hogy senkit nem tudok megtartani, akkor minek gondoltam azt, hogy majd ez sikerül. Vagy most csak valamiféle védelmi mechanizmus ez? Mármint, hogy ez jutott eszembe. Csak beképzelem azt, hogy így reagálnak rám? Bár kreátor új oldalán, ahol férfiaknak segít a nők megértésében, hogy boldogok lehessenek, ott volt valami, ami megragadt bennem és mintha ide is vágna. Szeretném bemásolni, és nem tiszteletlenségből vagy mert el akarom lopni a szavait, hanem mert úgy érzem van értelme annak amit leírt és választ is adott ezzel egy kérdésemmel, szóval inkább a tiszteletem jeleként másolnék. Tehát így hangzik: ,,Mi van, ha Ő csak játszik veled? Mi van, ha beégsz? Megengedheted ezt magadnak?
Először is: igen. Megengedheted magadnak. Megengedheted magadnak, hogy kinevessenek, hogy kiröhögjön bárki, akinek az a fontos, hogy röhögjön. Tudod, mit nem engedhetsz meg magadnak? Azt, hogy olyan emberek véleménye alakítsa az életedet, akiktől félsz. Hogy úgy viselkedj, hogy ne nevessenek ki." Ehhez nem is fűznék hozzá mást.

Sosem tartoztam közösségekhez. Vannak ismerőseim, barátaim, családom, de soha más közösségekhez nem tartoztam. De itt, ezen az oldalon olyan másabb. Nem kell azon aggódnom, hogy elküldenek e a fenébe vagy csak még észre sem vesznek. Tudom hosszúra sikeredett a mondandóm és igazából még egy regényt tudnék írni, de kérlek ha elolvasod, szólj hozzá bármit amivel úgy érzed olyat mondhatsz nekem ami segít tisztábban látni. Fiatal vagyok és sok mindent nem értek még, de nem akarok mindig rágódni mindenen... a Miérteken. Egyenes úton akarok járni tiszta fejjel.

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Neytiri!

Köszönöm szépen ! Elolvastam amit belinkeltél. Tényleg nagyon hasonló a helyzete a hölgynek az enyémhez, és azt hiszem valóban rádöbbenti az embert arra, hogy milyen bután tud viselkedni valaki akkor amikor szerelemre vágyik. A görcsös ragaszkodás csak még rosszabbá teszi a dolgokat...
El is mentem a kedvencek közé, hogy bármikor erőt gyűjthessek belőle!



Kedves lollipop!

Sokat gondolkodtam mi lehet a válasz a kérdésedre, és mindig ugyanaz járt csak a fejemben, hogy nem mások álltak tőlem távol tőlem érzelmileg, hanem én álltam távol sok mindenkitől. De nem a családon belül. A családommal régen és mindig is jó viszonyban voltam, tőlük sose hiányoltam a szeretetet, csak mindig másoktól. Gyerekkoromban nem voltak igazi barátaim sem, magamnak való voltam. A tanáraimmal nem voltam különösebb kapcsolatban, sőt úgy éreztem, hogy még utálnak is és ugyanez érvényes sok volt osztálytársamra is és ismerősökre is.



Kedves Matt!

Ismerős a történeted, nagyon is! 4-5 éve/ig szól/szólt erről a dologról az életem, pedig úgy sejtem nem vagyok már annyira fiatal mint Te. Gyakori történet ez. Nagyon sok nő nem szereti magát és bevonza az erre rezonáló férfiakat....
Olvasd el az alábbi írást, remélem Neked is olyan sokat fog segíteni a tisztánlátásban, mint pár hónappal ezelőtt nekem!

(egyik secretes társunk hasonló fájdalommal küzd, mint most Te és az erre érkező legelső válasz, Palacskó András írásában van a lényeg, amiről azt gondolom sokat segíthet most Neked.)

http://www.thesecret.hu/boldog-akarok-lenni-mar-vegresegitsetek_zazaza



...

Ki volt távol tőled érzelmileg gyerekkorodban?
Nekem ezt a kérdést kellett megoldanom maat, és máshogy vonzok.
A szokásos ismerősök szokásos nyaggató kérdéseire, nem kell válaszolni, lehetsz öntörvényű is ha akarsz, azt mondasz amit akarsz...



:)

Köszönöm szépen a tanácsokat ! Tudtam én, hogy kellenek nekem ezek a szavak, tudtam hogy kell a kegyetlenül őszinte vélemény, mert a pátyolgatással nem fogok menni semmire, csak újra úgy érezném, hogy mindig a másik tehet mindenről.

A legfurcsább az egészben, hogy ez alkalommal nem világ végeként éltem meg a szakítást, nem görcsöltem semmin. Teljesen nyugodt voltam és vagyok ezekben a percekben is, ugyanúgy mosolyt tudnak csalni az arcomra az emberek. Nem akartam ráerőltetni magam, mert az jutott eszembe, hogy ha bele is menne, hogy folytassuk, az már nem lenne ugyanaz. Akkor folyton azon rágódnék, hogy mikor gondolja meg magát. Persze magamban lejátszottam a lehetőségeket, hogy mi lenne ha ... de aztán nem vetettem fel neki. Elfogadtam a döntését, persze azért elmondtam a véleményem neki.
Igazatok van, sokszor nem szeretem magam, és ha úgy is érzem, hogy elindul egy pozitív folyamat bennem, akkor is valami megszakad és onnantól válik minden egyre rosszabbá, mert visszagondolva ilyenkor jönnek a rossz gondolatok, elkezdek kombinálni és nincs megállás. Igen, szeretném ha szeretnének, mert úgy érzem túl sok energiát fektetek abba, hogy biztosra menjek, hogy X -Y személytől megkapjam a szeretetet. És itt nem csak férfiakról beszélek, hanem a barátokról családtagokról is. Mindig bebiztosítom magam, hogy ha egyszer "elhagynának", akkor lehessen mit mondanom, hogy "bezzeg én mennyi mindent megtettem érted." Ez nagyon önző úgy érzem. Szeretnék kibékülni magammal... Mert ez nem így nem lesz már jó...

Azt hiszem sokat segített az, hogy leírhattam ide a kacifántos gondolataimat, mert sokkal könnyebb volt rendezni és beismerni magamnak néhány dolgot. Köszönöm a lehetőséget !



:)

Jó csajszi vagy.... csak neki másra van szüksége.
Nem veled van a baj,csak nem passzoltok.
Maradj ilyen,amilyen vagy!
Magadat add,és az fog megtalálni,akinek tényleg rád van szüksége!!!
Ne akarj megfelelni,csakhogy megtartsd! Más lenni,mert csak úgy kellesz!
Légy büszke magadra! :)
Minden kapcsolatban ott a csoda lehetősége... míg ki nem derül valamelyik félnél,hogy nem ezt kereste... és akkor tovább lép..
ez így van jól!
Akkor fájdalmas,de idővel visszatekintve mosolyogtató kedves emlék marad,amiből sokat tanultál önmagadról,másokról.
Az én kedvenc mondatom,amivel anno sokszor szakítottak velem:
"Túl jó vagy! Nem érdemellek meg!" :D
A szeretetre mindekinek szüksége van... és igen... a szerelembe vagyunk szerelmesek,nem a másikba...
amikor erre ráébred az ember,akkor tudja igazán szabadságában szeretni a másik embert... akkor maradhat tartós egy kapcsolat a rózsaszín felhő eloszlása után is...
elmagyarázni nehéz... de megélni felemelő érzés!
Nincs veled semmi baj! :)
Mások véleménye ne érdekeljen! Nem abból fognak megítélni,mennyi szakításod volt,hanem abból,amit te gondolsz erről. Ha egy vállrándítással közlöd,hogy ez nem jött össze... ez van... akkor ennyi. Ha azon tipródsz,hogy vége lett,mert megint nem tudtál megfelelni az elvárásoknak,akkor a bizonytalanságod fog lejönni... ha azt gondolod kevés vagy... ezt fogják látni rajtad...
Pedig egyik sem igaz.... csak nem jött össze,pedig mindketten mindent megtettetek... de még keresnetek kell az igazit!
Ennyi!
Te légy csak önmagad!
Úgy vagy jó,ahogy vagy! Úgy vagy jó,amilyen leszel!
Élj meg minden pillanatot igaz érzéssel... a jót is,hogy erőt adjon a nehéz pillanatokban...
és a rosszat is,hogy jobban és jobban tudd értékelni a szép élményéket.
Aztán lépj tovább... mert annyi szépség vár még rád! :)
Üdv:Julcsi



Kedves Maat!

Nekem az jött le az írásodból,hogy kaparsz a szeretetért.Úgy érzed,hogy az egy dolog amiért tenned kell,hogy Neked meglegyen.Hogy Neked adják.Elvárásokat kell teljesítened érte.Olyannak lenni érte amilyen igazából nem vagy.A Szeretet ül egy felhőn és lóbálja a lábát mindig más ember képében,Te meg alatta ugrándozol,hogy legalább a lábát megérinthesd.A felhőt a szél továbbviszi,te mindent eldobsz és követed,hogy újból alá kerülhess és ugrándozhass.Kérdés:Valóban a szeretet az az,amiért ugrálnod kell?Miért kéne hajkurászni?Ott van az mindenben, először is benned.A saját szeretetedért is ugrálsz?Gondolom igen.Ha nem ugrálsz a saját szeretetedért,mások se fognak ugráltatni érte.Ja,és ez nem a férfiak hibája.És nem ők játszanak veled,hanem Te magaddal.Ne rájuk haragudj,úgy bánnak veled ahogy Te magaddal.Ja és magadra se haragudj,mert nem tudatosan bánsz magaddal így.Viszont ha már tudod,hogy az a baj,hogy nem szereted magad és nem teszel ellene, akkor arról már te tehetsz majd.Persze ha nem akarnál tenni,akkor nem írtál volna:)
Mások véleményét szerintem szard le és egyáltalán nem vagy nevetséges.Nevetséges az,aki kiröhög,mert nincs annyi igénye önmagára nézve, hogy megismerjen másokat.Sok a birka.Kéne egy jó pásztor.
Amúgy ismerős a szitud.Bizonyítékom van rá,hogy megoldható.



Fogadd el saját

Fogadd el saját különlegességedet,öleld át magad,és abban az ölelésben már nem is te vagy:)