Seneca: A boldogságról

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket s a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyonyörűségektől. Ellenkezőleg.
Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigassagoknem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncátsimítják ki futó pillanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárkiképes derüs arccal ahogy mostani aranyifjaink mondják ,,feldobottan" megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket?
Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked Én másmilyen boldogságot kivánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog; ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte.
Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszé!ek, az a felszinröl nem látható, és bensődben derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst bár nélküle semmi nem történhetne meg csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsaphatnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél.
Az igazi jóra kockázat né!kül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered?
Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...

,,Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" mondja Epikurosz.
,,Miért?" kérded joggal. Mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!

Hamvas Béla:
A zöld filozófiája

Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...
Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány járegyütt, ahogy a szeretettel a közösség.
A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni.
Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Eletének értéke: a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés.
A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, vagy Schiller Öröm-ódájára és Dionüszoszra.
Elég, ha az ember arra gondol, bogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért.
A modern ember törekvése: öröm és boldogság. "

Hozzászólások



Ragyogásom...

Mindig örömmel olvasom irásaidat, mert tanulok belőle....De ez az oldal még különleges is,a dal , mely felröpit!!! Szeretettel ölelget : ágica



Dal, mely felröpít:)

Máté Péter: Kérdezem

http://www.videoplayer.hu/videos/play/184673

Kalinka
http://www.videoplayer.hu/videos/play/186669

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Ne becsüld le a bajt!

Gracián:
Ne becsüld le a bajt!

Ne becsüld le a bajt, mert kicsi. Sohasem jön magában: bajt bajhoz láncol az élet,
miként a szerencse sem jár egymagában.
Jó és rossz rendesen odamegy, ahol már van belőle, mint ahogy az emberek is elfutnak a boldogtalanok elől, úgy szívesen időznek a szerencsések társaságában. Még a galambok is, ámbár
ártatlanul teszik, a legfehérebb toronyra szállnak. A szerencsétlent minden elhagyja: legelőször önmaga, majd esze, végül a hite is. Ne hívd magad ellen a leselkedő balszerencsét.
Egy botlás még nem minden, de könnyen zuhanás lehet belőle, és az még nem a vége: a vége láthatatlan. Mint ahogy nincs tökéletes jó, úgy nincs fenékig rossz sem. Amit az Ég küld, orvosold türelemmel; amit a föld, azt bölcsességgel.

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.