Szükségem van rátok

Sziasztok!
Elakadtam. Egyszerűen nem tudom, hogy mi van. Ma nagyon kibuktam. Sírás, fejfájás, mély elkeseredettség. Pár napja egyszerűen idegesít minden. Hiába gondolkozok pozitívan, vhogy semmi sem jön össze. Semmit sem sikerül elérnem, amit szeretnék. Semmi sem úgy alakul, ahogy azt várom. Értem itt most pl. a sulit, ami elég fontos, hiszen már viszem a pontokat. Ki vagyok akadva a tanárokon és az osztályozási módszereiken. Elektronikus naplónk van és már nem egyszer volt olyan, hogy más egyesét véletlenül beírták nekem. Később szóltam, utána meg nem akarták elhinni és emiatt lettem négyes év végén. Meg azért, mert nem nyalom be magam, mint egyesek, amit gusztustalannak tartok. Most is az egyik osztálytársam nem tanult és egyest kapott, persze nem lett neki beírva, mert nem lett volna meg ötös év végén. Én feleltem, 3/4. Eléggé lehúzta az átlagom és ezért most megint nem biztos, hogy megkapom a jobbik jegyet. Azon gondolkoztam, h jobb lett volna, ha mondom én is, h nem tudtam felkészülni és kaptam volna egyest, amit aztán talán nem írt volna be. Akarok előrehozott érettségit tenni. De nem enged a tanár. Csak, ha ötös vagyok. Sőt, még akkor sem biztos. De én már látni sem birom őt és máshogy amúgy sem adna ötöst. Tudom, hogy megfutamodás lenne, de már az is felmerült bennem, hogy átmegyek másik suliba. Félek az érettségitől is, ami majd jövőre lesz, a többi tantárgyból, hiszen olyan tanáraink vannak, akik többnyire jó fejek, de semmit sem tanítanak és egyáltalán nem készítenek fel minket. Magyarul nem tanulunk semmit. Meg szóban elég bizonytalan vagyok és emiatt mindig megkapom azt, h nem érzik a tudásom ötösnek. Csak azért, mert visszafogottabb vagyok és csendes. Nem akarok hülyeséget mondani. Meg az amúgy is olyan idegesítő, mikor vki folyton okoskodik egész órán. Tudom én is, de inkább nem mondom. Annyira elegem van már ebből, miért kell ezzel baszogatni mindig. Ilyen vagyok és kész. Mégis megvan a szóbelim, erről ennyit. Aggódom attól is, h mi lesz a nyári szünet után. Általában bejönnek a megérzéseim. Kb. 2 hónapja is megmondtam vmit mással kapcsolatban. A napokban beteljesült. Most olyan megérzésem van, h barátnőm jövőre mással akar ülni nem pedig mellettem. Sokszor csalódtam már benne, nem nagyon lehet rá számítani, tapasztaltam elég sokszor sajnos. Vagy talán nem is igazi barátnő és azért csinál ilyeneket. Nem tudom. Néha szerintem kibeszél. Néha mondjuk én is, de nem mondanám ezt annak, hiszen ugyanazt elmondom neki is. Szóval nem lepődnék meg. De rossz lenne és nem akarok egyedül sem maradni. Elég nagy felelősség, mindig 100%-osan tanulni mindenre. Apróságokon is nagyon tudok aggódni. Suliban meg pláne stresszes vagyok. Jelenleg egyszerűbbnek tűnne, ha már dolgozhatnék és nem kellene a tanulással, sulival vesződni. Továbbtanulással is gondjaim vannak. Lassan jó lenne eldöntenem, hogy mit is akarok. De nincs semmi ami érdekelne. Modellkedés, divat. Mást nem igazán tudok elképzelni. Modellnek pici vagyok, rajzolni meg nem tudok. Angolt szeretem még, de abból meg nem sok mindent tanulunk. Jah és ami meg még tetszene is, olyan magas ponthatárok vannak, hogy én annyit sehogy sem tudok összeszedni. Jobbra akartam így is az érettségi tantárgyakat. Bár 4-5. De átlagban ahogy most számoltam még, csak 4,3 és ezzel én egyáltalán nem vagyok megelégedve. Egyébként mással is így vagyok. Lassan már nem is tudom, hogy érdemes-e meditálnom továbbra is. Tudom, hogy nem szabad ilyet mondanom, de akkor is. Hálát is adok mindig, nem értem, hogy mi lehet a baj, hogy mégsem sikerül semmi. Régebben sokkal több emberrel voltam jóban, hiányoznak ők is. Vagy, hogy mostanában már nem is beszélünk, előtte meg tök jó barátok voltunk. Persze azóta folyamatosan ismerek meg új embereket is. De nem ugyaz. A régebbiekkel is ugyanúgy szeretném tartani a kapcsolatot. Meg az egész népszerűség, hogy körülrajonganak, érdeklődnek irántam, hívnak. Nem mondanám, hogy elmúlt, de nem érzem ugyanazt és nekem így nem jó. Barátom is olyan fura mostanában. Mintha nem törődne velem annyit és ez az ami engem a legjobban tud zavarni. Múltkor el is bizonytalanodtam, hogy mit akarok vele kapcsolatban. Ez pedig tudom, h nem jó, mert a társam is megérzi ezt később. De szeretem őt és vele akarok lenni. Nyáron lehet, hogy lenne lehetőségem Pesten, egy modellügynökségnél dolgozni, de hát ez meg messze van és a barátom nem nagyon örülne, ha 1-2 hétig távol lennék tőle. Egyébként minden jó vele. Szóval ezután egy kicsit meg is ijedtem, hogy hogyan is gondolhattam ilyesmire v., h ő most éppen mit érezhet. Nem tudom mit csináljak és mihez kezdjek. Mire gondoljak. Ugyanarra a boldog, optimista lányra vágyom, akit mindenki szeret, aki mindent elér 2 perc alatt, akinek minden sikerül. Mint amilyen 1-1,5 évvel ezelőtt voltam legaktívabb és legsikeresebb időszakomban. Hm, légyszi segítsetek! Köszi:)



Valaki nem tudja, hogyan

Valaki nem tudja, hogyan lehet a régebbi írásokat kitörölni? Szeretnék tiszta lappal indulni :)



Kedves SanTa! Nem tudom mióta

Kedves SanTa!

Nem tudom mióta vagy az oldalon. Már régebben regeltél vagy csak mostanában "tűntél" fel itt. De végülis nem is érdekes. Nagyon tetszenek az írásaid és a hozzászólásaid, minden témában. Egyébként sokan azt mondják, hogy nagyon jó emberismerő vagyok. Szóval már azelőtt ismerek egy embert, hogy bármit is írna vagy mondana magáról. Egyesek szerint ez különleges. :D Látszik, hogy nagyon maximalista vagy és mindig lehet rád számítani. Sűrűn viccelődsz. :) Ugyanakkor szerintem elég nagy az önkritikád. Javíts ki, ha nem így lenne, de szerintem nem tévedek. Nem gitározol véletlenül? :D Ebben mondjuk nem vagyok biztos. De a zene szerintem vmilyen szinten szerepet játszik. Vagy akár a múltban. :)
"A Titok arról szól, hogy érzéseid, érzelmeid által alakítod a Téged körülvevő világot." Köszi, hogy rávilágítottál, bár eddig is tisztában voltam vele, de mostanában tényleg vhogy máshogy alkalmaztam. Ez ez őrült dolog. Picit mosolyogtam rajta. De egyébként tényleg. Bár sokszor vizsgálom magam. Néha hullámzó vagyok. De szerencsésnek tartom magam, akkora negatív dolog még nem történt velem. Sőt mondhatnám, hogy semmi olyan, ami rosszul érintett volna, hiszen utólag mindig sikerült minden, mint pl. most is. :) Már azzal jobb, ha kiírhatom magamból. :) Szinte utána már meg is oldódik. :) Mondjuk ezt még most sem értem: Miért van, hogy minél idősebb az ember annál nehezebb minden helyzetben optimistának lenni? Lehet azért, mert annál több dolgot tapasztalunk meg. Sokszor attól szoktam még tartani, hogy mi van, ha vmit rosszul csinálok? Vagy, hogy esetleg később megbánom. Egyébként optimista vagyok és szinte mindig mosolygok. Ami megjegyzem, nekem már fel sem tűnik. :) Csak néha kell egy kis megerősítés v. fejbevágás, hogy magamhoz térjek, hogy észrevegyem, hogy mit is csinálok és, hogy ez jó-e v. éppen rossz nekem. Azt hiszem, folyamatosan van mit tanulnunk. Bizonytalanról határozottra váltottam. Igen, az a bizonyos kapcsoló. :) De így már nem is lesz gond, hogy végre szünet van. Hiszen egyébként van önbizalmam és kiállok a véleményemért, önmagamért. Mindig kimondom, amit gondolok. Akár jó, akár nem. Igen, tapasztaltam, hogy amitől félek, később megkapom, bár nem mindig. De néha rájövök a beteljesülés után, hogy valójában így kellett lenni, mert így jó. Mindig van vmi célja. :) Egyébként kinek hogyan megy a legjobban a félelem leküzdése? Én általában a párkapcsolatom miatt szoktam aggódni. Bár nem tudom, hogy miért, de ezt most kifejteném. Régebben volt egy elég rossz kapcsolatom, a fiú szinte mindennel törődött csak velem nem. Persze a következő lánnyal ugyanezt csinálta, panaszkodott is elég sokat, hogy a barátja nem foglalkozik vele. Sajnáltam szegényt. Ekkor még nem ismertem a Titkot. De alkalmazni már akkor is tudtam. Jó és rossz értelemben is. Itt pont a félelmem által. Mondhatom jött a többi, emiatt sokszor veszekedtünk, utána teljesen eltávolodtunk egymástól. Nem is találkoztunk. Mintha teljesen eltűnt volna, mintha már véget ért volna. Ezután szakítottam is vele. Innen alakult ki mindent. A következő kapcsolatom vége is ugyanez volt. Éreztem, hogy más lett és elhagytam azelőtt, mielőtt engem hagyott volna el és ez azóta folyamatosan megismétlődött mindig. Ami még ezután a legjobb szokott lenni, hogy utána persze rájönnek, hogy hiányzok és tepernek feleslegesen. Akkor kellene pedig előre gondolkodni... Szerintem. Vmi tanács? :D Tökéletesek a kapcsolataim, a férfiak nőként kezelnek, úgy ragaszkodnak hozzám, mint ahogy azelőtt senkihez, de a vége mégis mindig ugyanez volt, mert mindig ettől féltem. Jó lenne, ha végre vége lenne már ennek. :) A mostani kapcsolatommal egyébként semmi gond. :) Azt kapom, amit szeretnék és mellette önmagam lehetek. Csak néha megszólal az ego, hogy mi van, ha külsőre kaphatnék még jobbat is stb. Pedig belsőre tökéletes és igaz, hogy elsőre nem az a fiú volt, akitől majdnem elájultam, de attól ugyanúgy helyes. Bár barátnőim közül vannak vegyes vélemények, tudom, h nem is nekik kell megfelelnie, de azért jelent vmit. Legalábbis nálam. Szeretem a megerősítést. Sokan féltékenyek, ha tudják, hogy partnerük sok mindenkinek tetszik, nálam ez pont fordítva működik. Önbizalmat ad és büszke vagyok rá, illetve magamra is. :) Lehet sokan nem értik ezt. Egyszer talán megváltozik nekem is erről a véleményem. :) Ahogy mondtam, nagy mérce van előttem saját magamról. Lehet ezért is teszem magasra a mércét, amikor mást vizsgálok. Múltkor is csak magamban megjegyeztem, hogy igazán bókolhatna picivel többet, hiszen én is mindig megteszem. Tegnap megkaptam, csak néztem, hogy milyen szépeket ír. :$ A hiányosság helyett a meglévő dolgokra kell koncentrálni. Tulajdonságokban is. :)



Sziasztok!

Hát akkor válaszolnék is mindegyikre külön-külön, ha nem gond. :)

Kedves Lollipop!

Valóban! Suliban sokkal zárkózottabb, visszahúzódóbb, sajnos néha negatívabb is vagyok. Nah meg stresszesebb is. Vhogy nem az igazi énem kerül akkor előtérbe, hanem vki más, akit, ha külső szemmel látnék, lehet, hogy meglepődnék rajta. Vhogy berögzült már ez a viselkedés. Csendesebb vagyok és nem igazán nyitok mások, új emberek felé. Persze vannak barátnőim, de van még egy-két ember, akivel szívesen jóban lennék. Alapjáraton társasági lény vagyok és ez itt sem mindig jön elő. Pedig sok barátom van. Úgy szerte mindenfelé. :D Szeretem, ha sok ember vesz körül. Meglepődtem, amit még régebben az egyik legjobb barátnőm mondott rólam. Kiderült, hogy először teljesen másnak gondolt, de utána megismert és tökre megszeretett. Bár ez általában, szerencsére így szokott lenni. :) Meg olyankor olyan furán érzem magam, ha odamegyek vkihez csak úgy. Mikor kb. 3 év alatt mindössze pár szót beszéltünk. A mi osztályunk elég fura, klikkesedések vannak sajnos. Meg mindenki kibeszél mindenkit. :S Osztályközösségünk sem a legjobb. Ha nincs suli sokkal felszabadultabb vagyok. Meg persze akkor megválogatom, hogy kivel akarok találkozni és kivel nem. :) Megy a pozitív gondolkodás is ezerrel és az emberek is sokkal szívesebben keresik a társaságom. Nah meg barátságosabb is vagyok, könnyebben alakítok ki kapcsolatokat. Tényleg elég nagy súly a suli, nah meg nagy a megfelelési kényszer is. Elsősorban önmagam számára. Mindig a maximumot akarom kihozni magamból. Nagyon tudok küzdeni dolgokért, ha kell, sokat teszek értük, de ha mégsem úgy sikerül, ahogy azt elképzeltem, akkor nagyon el tudok keseredni. Pedig nem szokásom feladni. :) Jah és képzeljétek, jön a jó hír: megkaptam a jobbik jegyet. Szóval ötös lettem. :) Úgy örültem neki. A tanárom is tök jó fej volt. Egyébként szerintem szeret, eltekintve egy-két dolgától. :D Meg végülis nekem sincs vele bajom, csak néha kiakaszt. :D Már reggel jól indult a napom. Megéreztem, hogy jól fog folytatódni? Hm, valójában én döntöttem így. :) Meg van egy csaj, akiről már korábban írtam, hogy nem igazán jövünk ki jól és ma egész jól elbeszélgettünk. Meg mással is, akit eddig nem igazán szívleltem. Jelenleg megbékéltem mindenkivel és mindennel. :) Az utolsó mondatod különösen tetszett. Nagyon igaz, így is fogok tenni. :)



Szia! Elkezdtem beidézni a

Szia!

Elkezdtem beidézni a leveledből azokat a részeket, amik meghatározzák mostani állapotodat, de azt vettem észre, hogy az egészet nyugodtan idézhetném. Így inkább a leveledre hivatkozva, de idézetek nélkül fogok válaszolni.

Először is:
A Titok nem arról szól, hogy bevonzod, amit nincs a tulajdonodban. A Titok arról szól, hogy érzéseid, érzelmeid által alakítod a Téged körülvevő világot. Ha csalódott, mérges, dühös vagy, és ráadásul ezekért mind másokat teszel felelősség (a barátnődet, a tanárokat, a barátodat), akkor ez így is marad. Ha úgy tűnbik, hirtelen, egy csapásra az egész világ megőrült, sanszos, hogy TE magad vagy az, aki megőrült kicsit. Egyik kedvenc idézetem: "Találkoztam az ellenséggel, és mi vagyunk az".

Ha úgy gondolod magadról, hogy csendes, visszahúzódó vagy, akkor az leszel. A világ reakcióját nem fogod befolyásolni, hogy ezt mások elfogadják, vagy hogy szeressenek ezért. Semmi mást nem tudsz teremteni, csak ami Benned is létezik.
Azt is mondod, szóban bizonytalan vagy. Ha Te nem bízol a tudásodban annyira, hogy határozottan elmondd, akkor miért várod, hogy a tanárok jobban elhiggyék? Ha pedig bízol a tudásodban, akkor tessék hangot adni neki. Nem a csendességed tesz bizonytalanná, hanem a bizonytalanságod tesz csendessé.

Azt is mondod, hogy modellkednél, de nem vagy elég magas. Hogy divatban utaznál, de nem tudsz jól rajzolni. De ami más tetszene is, ahhoz is olyanok a ponthatárok, hogy tuti nem fog összejönni. A barátnőd is "el fog ülni" mellőled.
Akárhogy is keresem, de a leveledben nem találom sehol a "pozitív gondolkodás" példáit. A világ nem jelzéseket küld Neked, amiket megérzel, hanem a bizonytalanságod és kishitűséged miatt gondolt dolgokat fogja valóra váltani. Azok következnek be, amitől félsz. "apróságokon is tudok aggódni, suliban meg pláne stresszes vagyok"...

Anélkül, hogy most az összes negatív gondolatodon végigmennék, inkább elkezdeném sorolni azokat, amik felé érdemes indulnod.

  1. A helyzet, amiben most vagy, saját teremtésed. Ezt soha ne felejtsd el
  2. A helyzet, amit teremtettél, arra való, hogy valamit megtapasztalj, vagy megtanulj
  3. Vizsgáld meg életed minden területét, ahol aggodalmaid vannak: Ki vagy Te? Milyen szerepet játszol? Hogyan akarod kifejezni azt, aki valójában vagy?
  4. Bármi is legyen az előző pont válasza, annak megfelelően cselekedj. Pl: ha biztos a tantárgyakban a tudásod, adj hangot neki. Magabiztosan, határozottan mondj mindent, amit tudsz. Ha Te nem kételkedsz a tudásodban, más sem fog. De ha úgy határozod meg magad, mint "csendes, visszahúzódó" lányt, akkor ezeket fogod visszakapni.
  5. Ne aggódj a barátod / barátnőd miatt. Ha szereted őket - vigyázat! Nem keverendő a "megszoktam" és a "tőle várom, hogy boldoggá tegyen" mondatokkal -, akkor nem lesz semmi baj, mert az lehetsz mellettük, általuk, aki csak akarsz lenni.

Úgy olvasom, most vagy 17-18 éves. Leírásod alapján azt szeretnéd, ha 15 éves lennél? Nem hiszem.
Aki akkor voltál, felnőtt. Itt az érettségi, itt a felvételi. Itt vannak a szertefutó barátok, akiktől talán már nincs is mit kapnod a megszokottságon kívül. A Titok lényege nem csak az életedben megtapasztalni kívánt dolgok bevonzása, hanem ugyanilyen fontos az életedben már haszontalan dolgok elengedése. Van erre egy idézet: "Nem lehet minden a mienk... hova is raknánk". És milyen igaz.
Azt hiszem, Életedben eljött az az időszak, amikor meg kell tanulni elengedni dolgokat. Az elmúlt két évben bevonzottál sok mindent az életedbe, sikerrel használtad a Titkot. Már nincs szükséged ennyi mindenre, mert átlépsz egy másik életkorba. Nemhordozhatod magaddal az elmúlt idő összes koloncát, még ha megszoktad is őket. A csörgő is remek játékszer volt, de már nem hiszem, hogy azzal játszanál minden nap.

Nehéz, nagyon nehéz a megszokott dolgokat elengedni, vagy akár csak beismerni, hogy nem köt össze már semmi a megszokáson kívül. Azt mondod, "talán kibeszél" a barátnőd. Nos, akkor lehet, hogy nem is barátnő, csak a múlt egyik kolonca. Ha kezdesz bizonytalanná válni, mit is akarsz a barátodtól, akkor itt is érdemes megfontolni: mit kapsz ettől a kapcsolattól? Mit adsz ebbe a kapcsolatba? És legfőképpen: Ki Vagy ebben a kapcsolatban? Lehet, hogy csak valaki, aki a múltban voltál, de már nem az vagy.

A legfontosabb szerintem, hogy tisztába tedd magadban, mit is akarsz, ki is akarsz lenni. Elég sok minden összejött most Neked, és ez bizony azt jelzi, hogy változol. A változás természetes. Ezáltal vagyunk valakik. Ha megnézed, egyfajta ember nem mozog: a halott. A mozgás, a változás tesz minket azzá, akik lenni akarunk.

Az az érzésem, hogy ráléptél két éve egy útra, a Titok útjára, de inkább csak eszközt láttál benne, hogy megvalósítsd álmaidat. Nos, most jött el az a pont, amikor megvalósíthatod Önmagad. Amit leírtál, én azt látom benne, hogy csupa-csupa lehetőség, hogy az légy, aki csak akarsz! Irigyellek, mert sokkal több lehetőséget teremtettél magadnak, mint amiről én bármikor álmodtam. Sokkal gyávább vagyok annál, hogy ennyi mindenbe fogjak egyszerre :)

Szóval szerintem egy kicsit állj meg, és nézd meg, mivel mit tudsz kezdeni. Ha már ennyi mindent vonzottál be, nézd meg, hogyan határozod meg saját magadat ezekben a helyzetekben. És ne félj őszintének lenni magaddal :) csodákra képes :)

... miért nem tudok én rövidebben írni? ...



....

A teljesítménykényszer sajnos a sulban is rányomja a bélyegét az emberi lélekre. Mintha már csak a számok léteznének, az ember mögöttük, aki tanul az nem. Már csak számokban gondolkodsz, nem lehetőségekben. Nyilván az iskola elve már lenyomatot, és korlátokat képez benned. Az élet sokszor áthúzza a számításokat. Majdnem megbuktam matekból a gimnáziumba, apum korrepetálásra járatott folyamatosan. 4-es érettségim lett belőle, alig hitt a szemének. Az osztálytársamat magyarból húzták le, pedig tanárnak készült...aztán azt hiszem végül tanított is. Nem a jegyek határozzák meg az életedet. Ha van kedved próbáld ki a modellkedést, de ne azzal gátold magad, hogy a barátod nem örülne, ha te elmennél egy két hétre. Egy kapcsolat kibírja, ha nem akkor nem kár érte. A kapcsolat nem azért van, hogy gátoljon a fejlődésedben, akkor rég rossz...
Látszik, hogy elégedetlen vagy magaddal. Szerintem nem véletlenül, az iskola "gyárban" sugallják ezt neked, hogy semmi sem elég jó.
Halld meg, amit ők gondolnak, és válaszd azt, amit te gondolsz magadról.