A szabad akarat vagy a vonzás törvénye a döntő?

válaszutakValaki azt mondta, hogy nem tudjuk bevonzani a szerelmet, mert a másik szabad akarata a döntő. Ha a kiszemelt áldozat ne akar velünk élni, tehetünk bármit, az ő akarata érvényesül.
Akkor miért írják az okosok, hogy csináld ezt és azt, a szerelmet be fogod vonzani. A többi maszlag: figyeljünk a jelekre, a belső hangunkra, az üzenetekre, mert azok valósak, és megérezzük a frankót. És higgyünk, mert a hit ereje csodát művel.
Majdnem két éven keresztül dolgoztam azon, hogy a szerelmem feleségül vegyen. Minden jel, és üzenet arra utalt, hogy nagyon jó úton vagyok. Erre mi történt? Elhagyott. Már lassan egy éve. Ezek után miben higgyek? Mit csináljak?
Nehéz. Nagyon nehéz újrakezdeni. Felállni. Reménykedni és hinni.
Mégiscsak van sors? Vagy szabad akarat? Vagy akkor most mi van??

Címkék:

Hozzászólások



ZSUL ihlette gondolat a szabad akaratról....

SAJÁT szabadságunkban áll szeretni azt, akit akarunk. Saját szabadságunkban áll megvárni, míg AZ A BIZONYOS szeretett lény is szívével felénk fordul. Ezzel nem az ő életében akarok teremteni, - (azt amúgy sem lehet), - a sajátoméban, hiszen nem erőszakoskodok, csak várok, türelmes szerelemmel, vagy szerelmes türelemmel...

És SZABAD ettől nem szenvedni, hanem örömmel várni...

Ezekben a kérdésekben a 26 éves már nem gyerek... Aki most így gondolkodik, hogy többre értékeli a szerelmet, mint a formákat, szerintem így is fog, míg van aki 18 évesen is már feleségnek/férjnek készül.
Miért ne dönthetnél úgy, hogy Te egy bizonyos embert, aki szerinted megérdemli, hogy szeresd, még ha Ő ezt jelenleg máshogy is gondolja, - SZERESD...?
SAJÁT SZABAD AKARATUNKBAN ÁLL, VÁRNI IS, HA MINKET EZ TESZ BOLDOGGÁ...

Régebbi korok embereinek ez természetes volt, ma már arra néznek furcsán, aki tud várni, képes kivárni...



SA ihletetette gondolat

"De csak akkor, ha ezt nem egy konkrét személyre vetíted ki, mert akkor már más életében akarsz teremteni, és az nem megy..." - Valóban más életében nem teremthetünk, de más életében jelen lehetünk, mint aki nagyon szereti azt a másikat! Néha, ha az elme azt parancsolja nekünk: "Ez kevés!", akkor mindenki gondoljon arra, hogy vagy az agyára megyünk a másiknak az akaratoskodásunkkal, saját elképzeléseinkkel, vagy pedig mellette vagyunk és bármit is döntsön, gondoljon, vagy érezzen, támogatjuk őt. Számomra ez is nagy örömöt okoz, s tudom erre bármikor bárki azt mondhatja: "nekem ez kevés". Mindíg jönnek ezek a nagy álmok, hogy a jó társ az aki máris hozzámszegődik és együtt festjük közös életünket a teremtés ecsetével, és hasonlók... szerintem ez amúgy is jön magától, ha meg vannak az alapok... de előtte legyen idő az alapokra...:) Nekem fontosabb az, hogy meg lehet egy szeretetkapcsoalt valakivel, akit nagyon szeretek, mintsemhogy lehet e a feleségem vagy se. Ok, lehet újjalmutogatni, hogy ezt mondja egy 26 éves - szinte még - gyerek, de majd beszélgessünk 34 évesen...:)



a lényeg

"A hit és az igazság rokonértelmű szavak. Kéz a kézben járnak és egyik sincs meg a másik nélkül. Ha nincs hit, akkor igazság sincs.
Szóval minden felett ami történik az életedben semmi más nem dönt, csakis a saját igazságod a dolgokról, azaz a hited. Mi az amiben hiszel."
Amit gondolunk magunkról az nagyon döntő... mit enged magának az ember? Elsőre nevettségesen hangzik, mert mindenki azt gondolja magáról: "hát persze hogy megengedem magamnak a boldogságot, mert ki szeret szenvedni?" Biztos?! Persze vannak fokozatok az életben: van, amikor nagyon számít, hogy mit gondolsz önmagadról, s van amikor kevésbé, mert már megtanultad ellazítani az agyadat, s a szívügyek kapcsán többet élsz a szívedben, mint a fejedben... akkor megmenekülhetsz attól, hogy önkorlátozóvá válj. Ez az igazi fejlődés! Az nem út, hogy a másikat akarattal próbáljuk megváltztatni, s mondjuk neki: engedd meg magadnak ezt és ezt, ez neked jó így! Bízhatunk persze a másikban, hogy a kettőnk szempontjából fontos korlátai feloldódnak a szerelemben, szeretetben... de ahoz időt kell adni. S fő a türelem. Csak nehéz józanésszel létezni akkor amikor visz az áramlás...:) Én ebben szeretnék jobbá válni.:) Kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg a "mit gondolok magamról" elvesztését, s a másikkal való létezés miatti állandó ünneplés csodáját!:) Másról is volt itt szó, pl. szenvedésről, választásról... nekem erről eszembe jut egy életút, egy lány életútja, amihez persze jár egy kérdés is (nyilván nem írom le, hogy milyen lányról van szó, mert az nem lenne tisztességes, tekintsétek semleges információknak ezeket):
képzeljetek el egy lányt, aki fiatal korát szokásosan éli: diszkók, pasik... aztán egy kis party drog, stb.
Semmi súlyos, semmi extra... aztán egyszer csak beüt a baj. Megerőszkaolják.... ez önmagában elég szenvedés volna, de aztán beüt egy másik baj is... nem lehet többet gyermeke.... ezt is fel kéne dolgozni, a másikat is fel kéne dolgozni... általában olyan emberekkel barátkozik, akik ilyen "vagány srácok"-nak néznek ki... és most jön a csavar a történetben: megmaradt az ereje, az életereje, kedve, és öröme, amely néha belobban. Mégis:
1. utálja magát a lány
2. rossz lánynak gondolja magát
Mennyit "kell" szenvednie még, hogy elfogadja a boldogságot az életben, jöjjön az bárhonnan is, bármilyen pasitól? Mikor fedezheti fel azt, hogy gyakorlatilag csodálatos élete van? Mert van munkája, önálló lakása, ami az övé, s tényleg, mint egy szabad nő, azt visz fel a lakására, akit csak akar, aki megtetszik neki. S ezen fellül van egy családja is, akik szeretik, akik segítették vélhetően korábbi életszakaszaiban is... s van ennek a lánynak egy nővére is, akinek vannak leánygyermekei is, s ez a lány szereti is őket nagyon! Tehát ebben a lányban benne van a lehetőség... teli van erővel... mégis mi kell hozzá, milyen élmény, hogy beinduljon a belső forrás? Vagy, hogy egyáltalán észrevegye azt az intenzívebben folyó belső forrást?



Cherry!

Távolról sem tűnsz depis nőnek!! :)))



A kettő nem zárja ki

A kettő nem zárja ki egymást. Ha te boldog szeretnél lenni, akkor boldog lehetsz. Pont olyan társsal, akit elképzelsz magadnak. De csak akkor, ha ezt nem egy konkrét személyre vetíted ki, mert akkor már más életében akarsz teremteni, és az nem megy, mert neki is van szabad akarata, nem csak neked!

Vagyis ne kösd a sorsod valaki máshoz, ne add ki a kezedből a boldogságot, ne valaki mástól várd hogy boldoggá tegyen. Tedd ezt meg te, azzal hogy a saját lehetőségeidet kihasználod.

Erről a témáról egyébként már több írás is volt itt az oldalon, pl.:
http://thesecret.hu/node/5004
http://thesecret.hu/node/5118



Kedves Hozzám Szólók!

Köszönöm a kommenteket. Olvasgatom őket, némelyiket többször is, igazán hasznosak! :)
Ne higgyétek, hogy egy depis, megkeseredett nő vagyok, sőt! De néha a hangulatom tükrében különböző hangvételűre sikerülnek a bejegyzéseim. Szeretek gondolkodni, és mindig keresem a magyarázatokat a miértekre. Igazatok van, még rengeteget kell tanulnom, de igyekszem.
Üdv, Cherry



saját kereszt...

akarsz cserélni? odaadom az enyémet egy kicsit , ha akarod... :-)))

"Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.

Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.

„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.

Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz... "
*************************************************

http://thesecret.hu/szabad_vagy_e

cipőhelyzet: lépj ki,mint a rossz cipőből, ringasd el magad... LGT

http://thesecret.hu/cipohelyzet_onmagunk

*********
Hatalmas téma, hatalmas anyaggal:

vonzás vs. karma... :
http://www.thesecret.hu/karma

szabad akarat vs. karma:

"Az nem vezet sehova, ha másokra irigykedünk és azon filozofálgatunk, hogy ez miért pont velünk történt meg.
Elsősorban azon kell gondolkodnunk, és utána cselekednünk, hogy milyen lehetőségeink vannak sorsunk jobbá tételére.

Karma egész életünk folyamán jelen van. Ezért fontos, hogy figyelembe vegyük az ok-okaszati összefüggéseket, hiszen így lehetőségünk nyílik a problémáink megoldására."

Felmár,Popper, Ranschburg könyve:
VÉGZET, SORS, SZABAD AKARAT - RÖVID TARTALOM
Ki ne töprengett volna már azon, hogy van-e sorsa, végzete - vagy csak a véletlenek játéka az egész élet? Mondhatjuk-e valamire, hogy "így volt megírva!" - vajon ki írta meg? -, hivatkozhat-e a hívő az égiek akaratára, az alvilág cselvetéseire? S e kérdések mögött ott lappang a felelősség önmagunkért - vagy annak elhárítása; hajlamunk a bűnbak-keresésre, vagy arra, hogy az "objektív körülményeket" vádoljuk kudarcainkért. A történelemről beszélgetve el szoktuk vetni a "mi lett volna, ha?" kérdést, mint tudománytalan feltételezést. És a saját személyes életünkben? Érdemes-e utólag eltöprengeni döntéseinken és választásainkon? Nem, tévesztjük-e össze a külsőleg megvalósíthatót a belsőleg lehetségessel? Vagyis, végső soron, volt-e módunk másképp cselekedni, mint ahogy cselekedtünk? Igaza van-e Senecának, a nagy sztoikus filozófusnak abban, hogy vezetik a végzetek azt, aki hagyja, hogy vezessék, aki nem hagyja; azt vonszolják! Vagyis ugyanoda jut; de vonszlódás közben jól összetöri magát. Ezekről a végső kérdésekről, az akarat és a cselekvés szabadságáról, a sorsunk alakulását alakítótényezők olvashatjuk most el két pszichológus, - Ratischburg Jenő és Popper Péter - s egy Kanadából erre az alkalomra hazatért honfitársunk, az ún. antipszichiátriai irányzathoz tartozó Feldmár András véleményét.

ezt a könyvet kutatom már igy ideje, szeretném elolvasni, hátha téged is érdekel vagy segít valamit

Bocs a sok mindenért, szia!

update: megtaláltam a harmadikszem.hu-n, Feldmárra kerestem, letölthető mp3-ban:
torrentfile:
Feldmár András - Végzet, sors, szabadakarat 1.mp3.torrent

Sztem ennél többet nem segíthetünk, most már te jössz :-))))))))))



Kedves Cherry!

Ugye nem hari, de néha magadba nézhetnél... a tükör senkinek nem tetszik... amit itt felhoztál témát, mindenki erről ír, és nem neked van itt az egyetlen nehéz és lehetetlennek tűnő állítólagos MÁSTÓL függő problémád......és ha elkezdesz olvasgatni...... akkor láthatod, hogy ki hogy jött rá szép fokozatosan arra, hogy miért és hogyan vonzotta be azokat, amik történtek vele... és hogy lépett ki belőle, nem az önsajnálatot, a magányt és depressziót választva... akarattal... és EGYEDÜLLÉTTÉ változtatva a magányt......

amely csendjében végre
rájövünk, hogy ki is az az egyetlen, aki mellettünk marad... életünk végégig...

hát magunk...

jobb lenne hát békét kötnöd vele... és végre kezet fogni önmagaddal... ha ez megvan, automatikusan helyreáll a világod...

igaz az idő... majd megérleli válaszaidat... és jó helyen vagy... rengeteg anyag segíthet itt neked!

sok sikert, szép napot, jó böngészést!

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Kedves Cherry! Én úgy

Kedves Cherry!

Én úgy gondolom, hogy nem zárja ki egymást a szabad akarat, a sors és a karma.

Mindannyian képesek vagyunk teremteni, jót és rosszat egyaránt. Egy nehéz sors és élet is a mi választásunk majd teremtésünk. És mivel teremtünk magunknak cifrábbnál cifrább nehézségeket? Saját hibáinkkal, félelmeinkkel, gyengeségeinkkel. Tehát lehet játszani a nagy bölcset és oszthatjuk az észt, hogy gondolj csak a jóra és teremtessz...De épp itt van a csavar, hogy minannyian esendők és gyarlók vagyunk, ezáltal gondolataink is. A karmánk a saját hibáink legyőzése és ez a rögös út a sorsunk útja. Amit igen is tununk formálni, de lássuk be baromi nehéz!! Nehéz önmagunkon túllépni! Mert szerintem ez a titok.
Én úgy gondolom, hogy ezt az egész folyamatot nem lehet leegyszerűsíteni a tengerentúlról oly nagyon felkapott, the secret dologra. Annak ellenére, hogy minden mozzanatával egyetértek, de nem egy receptkönyv, amiből megtanulom vagy megfőzöm X nap alatt, de minél gyorsabban a boldogságomat.
Szóval az önismeret útja rögös és a belső gubancok kioldása nem mindig kellemes. Ezt megúszni nem lehet. Az már más kérdés, hogy ha jól csináljuk, nem ismételjük egész életünkben vagy több életen át ugyanazokat a rossz beidegződéseket, sorshelyzeteket, hanem minél hamarabb megértjük, átlátjuk, elengedjuk és kilépünk belőlük, följebb lépünk. Mert igaz, a kulcs csak a mi kezünkben van. De vannak dolgok amiket meg kell élni, szenvedni.:( Végeredményben az egész tényleg csak egy játék és a mi játékunk, de lássuk be mindenki véresen komolyan veszi! Egyszerre húsbavágóan komoly, de mégsem az, hisz az egészet mi műveljük önmagunkkal és agymással. Teremtünk, de mégis determináljuk a jövőnket saját jellemünkkel. Kiszállni, terészetesen fölfelé, nem könnyű, de mindenki próbálkozik.:) De lehet tévedek és a Titok c. könyv és film hatására rohangálni fognak a Buddha-k a Földön.:))

Elnézést ha ezzel néhány embertársamnál szétromboltam elképzeléseket, kapaszkodókat.:( De hát ugye önmagunkban kell megtalálnunk a teremtőt és stabilitást, tehát elvileg nem tehettem.:)
Szép napot!:)
Réka



Cherry! A kellemes zenédhez egy momentum Babitstól:

"Megmondom a titkát édesem a dalnak, Önmagát hallgatja, ki a dalra hallgat, mindegyik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek."

Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Kedves Unique!

Világéletemben optimista voltam. Azért vagyok most életben. Akkora pofonokat kaptam az élettől, hogy más már belepusztult volna, és nem igaz, hogy én idéztem elő azokat a problémákat, hiába írjátok.
Csak magamban hiszek, és magamban keresem a boldogságot. De mit csináljak, ha egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy megtaláljam? Igenis kell külső boldogságforrás. Mi tesz boldoggá? Egy kellemes zene- az is kívülről jön... egy finom étel - valaki megfőzi...és igen, a szerelem, egy férfi...
Sajnos a sok csalódás legyengíti az embert, hiába kapaszkodom, néha egy apró negatív dolog is elég ahhoz, hogy magamba zuhanjak.



:-)

Fura, hogy mástól várod az örömöd és boldogságod...

"A többi maszlag: figyeljünk a jelekre, a belső hangunkra, az üzenetekre, mert azok valósak, és megérezzük a frankót. És higgyünk, mert a hit ereje csodát művel."

hát szerintem az, hogy ezt maszlagnak írod, az a magadban való hitetlenségből akad...

"Nehéz. Nagyon nehéz újrakezdeni. Felállni. Reménykedni és hinni."

de legalább nem lehetetlen, csak nehéz...

Fura, hogy mástól várod az örömöd és boldogságod...

Szép napot, ne szomorkodj, minden rendben lesz... kicsit később... ha magadban megtalálod magadat :-))))

senkinek nem könnyű, de akarjuk... és fura, de hiszünk benne, hogy megtaláljuk...



Még azért eszembe jut egy

Még azért eszembe jut egy és más ezekről a beburkolt, soha meg nem érthető sors meg előre elrendeltetett, és hogy a karma, meg előző élet "maszlagokkal" kapcsolatban.
Nézzétek! Azért jöttünk a föld nevű bolygóra, azért teremtettük meg, hogy mialatt rájövünk arra, hogy kik vagyunk, mindent tudunk - csak ez nem elég és ezért meg is akarjuk tapasztalni - azaz a tudásunkat meg akarjuk élni, szóval addig jól érezzük magunkat eme színpompás játék alatt.
Akkor kérdezném, hogy ki az az idióta, aki szánt szándékkal keresztbe tenne magának?
Meg egyáltalán, mi értelme annak, hogy a tapasztalat öröméért megszületek, és előre, tudatosan, még nem a fizikai életemben, szánt szándékkal, a sors és karma és egyéb félreértett, belemagyarázott, jó magyarázatnak tűnő, de sohasem kielégítő magyarázatok titokzatos rejtelmeivel, ami persze csak illúzió, elhitetem magamnak - mert olyan jól hangzik és ezzel letettem a felelősséget a vállamról - hogy most komám, szenvedned kell, mert rossz voltál előző életedben, vagy mert ilyen sorsot akarsz.
Hát talán érthetetlen és nagyon kimagyarázós, belemagyarázós voltam, de ha érted a lényeget, akkor elég vicces és abszurd.

Minde1, Döntsön mindenki saját szemszögéből. Én is ezt tettem és teszem is mindig. Mit is tehetnék?:) Nem bizonygatni akarok, csak hát ami azt illeti, soha nem illettek a képbe nekem ezek a dolgok.

Legyetek jók! :)



Szia Cherry! Nem tudom most,

Szia Cherry!

Nem tudom most, mi vezérel hogy válaszolok neked teljesen idegenként. Igazából csak úgy feljöttem de nem akartam semmit csak olvasni. Most meg? :)

Szóval leírom ami eszembe jut. Lehet lesz meglepő, felkavaró, idegesítő de mindenesetre nem ezek a szándékaim. Arra kérlek, légy nyitott. Ne zárd el magad elől a lehetőségeket, még ilyen mély bánatban és idegességben sem. Meglátod, mihelyst kitisztúl a fejed, azonnal elkez beáramolni valami frissítő.

Szóval.
Először is, a vonzás törvénye (titok) soha nem is volt titok, csak nem tudtunk róla hogy mindig használjuk. Bár ezzel lehet titoknak nevezni. De nem is tudunk mást tenni, hiszen természeti törvény mint ahogyan az évszakok váltása. Jön és megy. Ha elfogadjuk, ha nem, akkor is létezik. Legfeljebb, nem veszünk róla tudomást. Azért megjegyzem, fürdőruhában beugrani a tóba télen nem kellemes. Főleg ha be van fagyva. :)
Tehát nem veszel róla tudomást, de van.
Ez nem kapcsolódik teljesen a problémádhoz, de mindjárt kilyukadok oda is.
Ja igen!
A vonzás törvénye, egy rendkívül csodálatos eszköz minden létező lény számára, hiszen általa ismerjük meg a világot, gyűjtünk tapasztalatokat stb. Ám, ha valaki félreérti akkor sajnos balul sülhet el a dolog. Vagyis látszólag balul és látszólag nem érti.
A törvény a vágyaid - itt megjegyzem szintén, hogy a valódi vágyaid azok, ami mögött szikrányi félelem sem húzódik meg - irányát szabja meg és nem a beteljesülését. Itt van a nagy hiba azok számára, akik lelkesen neki állnak "maszlagolni" ahogyan fogalmaztál és talán nem tudod, de igen találó.
Persze senki fejére nem róható, hiszen miért kéne a diákot megdorgálni azért, amit még nem tud.
Tanulási folyamat ez az egész. Csak meg kell érteni és jól be kell gyakorolni.

Ne hagyd el magad.
"Gyászolhatsz" mert megteheted és add is ki magadból. Soha ne feledd, elnyomni tilos! :)

Tudod aki azt mondta neked, vagy írta, hogy a szabad akarat a döntő, az nagyon jól mondta. Én is ezt vallom. De nem a másik szabad akaratáról van itt szó. Ez talán fura lesz, de a Tiédről. Bár ezt lehet még nem mondták el.
A másik szabad akarata ettől teljesen független. A tiéd dönt. Csak az a baj, hogy sokszor nem értjük, tudjuk, hogy mit dönt. Vagyis nehezen tudjuk követni, hiszen annyi minden felett döntünk tudatosan és még több felet tudatlanul naponta, hogy nehezen tudjuk követni ezt a szabad akarat "izét" :)
Elmondom, mi dönt. Ez sem az én igazságom, vagy az, de ez is hasonló az évszakokhoz, amit nem én találtam ki, hanem törvény és ha tetszik ha nem, létezik. Nem kerülheti el senki.

Ez a hit/igazság törvénye.
A hit és az igazság rokonértelmű szavak. Kéz a kézben járnak és egyik sincs meg a másik nélkül. Ha nincs hit, akkor igazság sincs.
Szóval minden felett ami történik az életedben semmi más nem dönt, csakis a saját igazságod a dolgokról, azaz a hited. Mi az amiben hiszel.
Sajna itt létezik egy kis kellemetlenség, ugyanis nem tudjuk igazán, hogy miben hiszünk, vagy... micsoda?!?!?! :O mit hitettek el velünk az életünk kezdete óta. Szent ég! Azért ez már felháborító!!! Nem is én élem az életem, hanem más? Mindenki azt mondja: Ez kell neked, meg hogy... azt vedd meg mert ilyened még nincs és ha nincs akkor... és hogy hidd el ez így van... stb. Mindenki erölteti a másikra a saját igazságát és végül... Ott járunk, hogy azt sem tudjuk miben is higgyek és mi az igazság.

Egyetlen egy módon tudsz talpra állni, ha elkezdel hinni Önmagadban.
Végetvetni annak, hogy mindig más mondja meg, hogy mit csinálj, mit gondolj stb. Kezd el kioldani magadból fokozatosan a mélyen a tudattalanodba vésődött haszontalan beidegződéseket. Erre számos eszköz létezik. Keress és találsz. Én is rengeteget találtam. És járd a saját utadat. Talán most azt mondod, hogy nem szólt abba bele senki. Én erre csak egy kérdést teszek fel amin elgondolkodva talán te is feleszmélsz hogy az életedet valójában nagy részben nem is "Te éled".
Szóval a kérdés: Szabadnak érzed-e magad? Meg mersz e tenni mindent ami csak az eszedbe jut?
Erre a 2 kérdésre őszintén magadnak kell felelni, mindent számításba véve. DE MINDENT!!! Kivétel nélkül.

Ennyi jutott az eszembe és bocs ha esetleg valahol sértő, fájdalmas, kellemetlen. De tudod, amikor az ember belenéz az élet tükrébe, az sokszor nagyon fájdalmas.
És végezetül a legfájdalmasabb az, hogy kivétel nélkül minden esemény, ember és tapasztalat ami a jelen pillanatban is körbevesz, csakis a saját választásod eredménye. Azaz mindet Te magad választottad és hoztad napvilágra. MINDET.

Bocsánat a tükörért :)

Nagyon sok boldog pillanatot kívánok az életedben!
Üdv: Krissz

Uui.: Ha belenézel a tükörbe és kócosnak találod magad akkor a tükröt kezded el fésülni? A tükör az tükör. Egy jó tulajdonsága van, hogy tükörképet mutat. Azaz azt mutatja, hogy valójában hogyan is "nézünk ki"... :)



Meddig tart az addig?

Szia drága Cherry!

Egy valami állandó a változás...ezt biztosan Te is tudod és mindig, mindenkivel addig kell együtt lennünk, ameddig dolgunk van egymással!
Aztán mindenki megy tovább a sajt útján, de mindenkire szükség van a személyes fejlődséhez...
Ne szomorkodj, hogy vége mosolyogj, hogy megtörtént!
Mindig az a nagy Ő aki éppen velünk van és éppen addig kell, hogy velünk legyen, ameddig velünk van:)))

Szóval lépj tovább és légy nyitott az újra!

Csillagok Virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Szia Cherry!

Tudod hogy már a középkorban is ez volt a vita tárgya? :))) - Szabadakarat kontra eleve-elrendelés.

Pedig mindkettő egyszerre, nincs ellentmondás.

1., Mindig csakis abból indulj ki, hogy a TE (és nem más) SZABAD AKARATOD - a döntő.
Te döntőd el, mit szeretnél, miért nyúlsz ki, minek az eléréséért vagy hajlandó tenni, várni, vagy akár harcolni is, ha kell.

2., Viszont, ha hosszú hosszú időn át teszel valami érdekében, és az élet mégsem támogtja a dolog megvalósulását, ott kezdj el gyanakodni!: Ez nem véletlen, ez SORS, vagyis, ezt a dolgot azért nem támogatja az ÉLET, mert a sorsod (amit persze Te szőttél régebben, tudatosan vagy tudattalanul) most nem ezt akarja Tőled, - a saját fejlődésed érdekében.
Ha valamit újra és újra nem enged, idővel, az ilyen céljainkat is felül lehet, sőt kell is bírálni, mert lehet, hogy elavultak.

Hát, nem tudom, így most tisztább lett-e a kép...:))