Kapcsolatok és megállapodások

szabadság és kapcsolatA legtöbb kapcsolat azért nem működik tökéletesen, mert nem vagytok tisztában azzal, hogy a teremtés többnyire elsőrendűen egyéni cselekedet, és csak időnként alkottok, teremtetek meg bizonyos dolgokat együtt, közös erővel.

Gyakran előfordul, hogy amikor egy másik emberi lénnyel kialakítasz egy kapcsolatot, tönkreteszed azt a szabadságot, amelyre lényednek alapvetően szüksége van. Azzal, hogy elvárod a másiktól, hogy ezentúl ugyanúgy gondolkozzon, ugyanazt akarja, amit te, hogy pontosan, minden szempontból ugyanolyan legyen, mint amilyen te vagy. És mivel minden emberi lény természetes módon törekszik a szabadságra, annak ily módon történő elfojtását nem lesz képes tolerálni.

Elsősorban azért jöttél ide, hogy teremtsél, hogy gondolataid, érzéseid erejével magadhoz vonzd vágyad megtestesülését. De – mint ahogy magad is észrevetted már – itt egy olyan fizikai dimenzióban létezel, ahol a teret és az időt más fizikai lényekkel kell megosztanod. És ez azért van így, mert az egyik vágyad éppen az, hogy másokkal együtt is teremthess.

A legtöbb kapcsolat az elején sokkal jobb, mint később, méghozzá azért, mert eleinte csak arra fókuszálsz, amit szeretnél látni, tehát a Vonzás Törvénye szerint épp ezt hozod ki a partneredből.

De ahogy az idő telik – mivel legtöbben még nem értitek, hogy a Vonzás Törvénye pontosan hogy működik – elkezdtek olyan dolgokra is gondolni, amelyeket nem akartok, és ennek eredményeképpen egyre több olyan dolgot hoztok ki a partneretekből, amit nem akartok.

Vannak olyan kapcsolatok, melyeket a társra, a társaságra való igény szült, bár lehet, hogy sohasem sikerült tudatosan felismerni a teljes szándékot, vagy tisztán, világosan megfogalmazni ezt a célt.

Előfordul olykor, hogy addig, amíg meg nem tapasztaltál egy olyan kapcsolatot, ami nem tetszik neked, nem igazán tudod, hogy milyen az a kapcsolat, amely kedvedre való lenne. Mi mindig azt mondjuk, hogy abban is van érték, ha egy olyan házban élünk, ahol nincs elég szekrény. Ez a tapasztalat segít abban, hogy tisztán és világosan meghatározd, hogy olyan nagyságú házban szeretnél élni, ahol több a tároló hely.

Bármely kapcsolatnál – legyen az szülő-gyermek, férj-feleség, főnök-beosztott, tanár-diák – nem számít, hogy ki része a kapcsolatnak, az a lényeg, hogy kettő vagy több teremtő jön össze azzal a céllal, hogy közösen, együtt teremtsenek.

Mi lehet az oka annak, hogy egy kapcsolat – egy közös teremtés – elromlik? Az egyik félben megszületik egy vágy. Először ez csak egy alig észrevehető gondolat, majd a Vonzás Törvényével összhangban a gondolat egyre erősebbé válik, míg végül valamiféle érzelmi energia is felszabadul: ez a vágy rakétájának a kilövése, a teremtés szó szerinti elindítása.

És ekkor odamész a partneredhez – legyen ez a gyereked, a szerelmed vagy a munkatársad – és azt mondod neki: „Fantasztikus ötletem támadt!”

Érzékletesen lefested ötleted minden részletét, majd végül hozzáteszed: „Neked ez és ez a dolgod, ezt kell tenned ahhoz, hogy a teremtésem megvalósulhasson!”

A társad azonban többnyire távolról sem olyan lelkes, mint te vagy, hiszen ő nem vett részt a vágyrakéta kilövésében, ő csak jóval később lépett a színre. Aki nem vett részt a teremtés első fázisában, aki nem élte át, ahogy az első tétova gondolat egyre erősödő hullámokkal érzelmi töltésű vágyrakétává vált, aki nem érezte át, ahogy az érzelmi energiával telített teremtés elindul útjára, annak nem lesz elegendő belső indíttatása ahhoz, hogy fizikai tettekre szánja el magát a cél megteremtése érdekében.

A legtöbb szülő pontosan megmondja a gyerekének, hogy mit csináljon, és nem érti, hogy a gyerek, miért nem hajtja végre lelkesen az utasításokat. Előfordul olykor, hogy az elismerésre, a szeretetre és egyetértésre való vágy olyan erős, hogy a gyerek akkor is megteszi, amire kérték, ha ő maga nem vett részt a vágyrakéta megteremtésében és kilövésében.

Amit szeretnénk megértetni veletek az az, hogy ha jobban kommunikálnátok egymással, ha a közös teremtéseiteket kezdettől fogva együtt hoznátok létre (ahelyett, hogy egyikőtök létrehozza és kilövi a vágyrakétát, és azután az akaratát a másikra kényszerítené), akkor a kapcsolataitok is sokkal jobban működnének!

Minden szándékos teremtés alapja a vágy, és ha a társunk nem érezte ugyanazt a vágyat, amely minket a teremtésre inspirált, akkor nem fogja igazán osztani az örömünket sem, amikor a teremtés fizikai formában megvalósul.

Mivel – ebben a fizikai világban – a legtöbben nem vagytok pontosan tisztában az Univerzum törvényeivel, nem hisztek abban, hogy minden vágyatok valóra válhat pontosan úgy, ahogy akarjátok.

Sokszor megalkusztok, és azt mondjátok: „Mivel én soha nem kaphatom meg azt, amire igazán vágyom, beérem hát ezzel, elviselem azt, ami adatott.” Így aztán olyan kapcsolatokat vonzotok az életetekbe, melyek csak néhány vágyatokat elégíti ki, és elfogadjátok azt, hogy egyes álmok, vágyak nem valósulnak meg.

Később azonban felfedezitek, hogy ezek az álmok és vágyak igenis nagyon fontosak voltak, és üresnek érzitek magatokat, mert ezek a vágyak soha nem nyertek kielégülést.

Rengeteg szeretet áll itt rendelkezésetekre.

(Forrás: Esther Hicks)

Hozzászólások



Szia Sziszka, kicsit

Szia Sziszka,

kicsit megkésve:)

Ha magasan rezgek, vagy valamilyen adott szinten, akkor nyilvá nem csak egy ugyanolyan rezgéstartománnyal rendelekző ember keresztezi utamat, hanem több? Nem?
- Szerintem mindig pontosan olyan embert vonzunk/válaszunk aki a rezgésszintünknek megfelel.

Aztán valamiért múlik? Miért, mert már nincs tanulnivalónk a másiktól, már nem egy dallamra rezgünk?
- Azért mert belép az elvárás a képbe.A boldogságodat a másiktól várod,az ő rezgésétől.

De ha az ember bizonyos életterületein állandóságra vágyik, akkor hogyan kezelje helyesen?
Hogyan érhető el mégis az állandóság?

- Ha a jelenben él,úgy érhető el az állandóság.Nem kesereg a múlton és nem aggódik a jövő miatt.Szerintem úgy kezelheti helyesen ha nem engedi hogy a rossz érzések ha felmerülnek azok elhatalmasodjanak rajta.Ha nem vagy őszinte magadhoz,akkor nem vagy őszinte a másikhoz.Ha ez felbomlik akkor megszűnik az állandó kapcsolat az eszeddel és a szíveddel.

Pontosan nem tudom idézni de valahogy így mondta Jézus: Ne menjen le nap a haragoddal...
Talán ez a tuti recept én így gondolom és talán igazam van,de cáfoljatok meg ha rosszul gondolkozom.

" Életünk minden pillanata kockázat,amelyet a szeretet vagy a félelem vezérel.Ha sikerül a tudatosságot elérni akkor ezek a pillanatok felismerésekben fognak megnyilvánulni.Így minden pillanatban új világok nyílnak meg.Merj kockáztatni."



Hű, Az alap"történet"

Hű,

Az alap"történet" és a hozzászólások engem is rendkívüli módon elgondolkodtattak.
Régóta kutatom a válaszokat én is hasonló kérdésekre.
Az önmagunkban lévő Istennőt kell megélni és sugározni nap mint nap, és ragyogni, és kibocsátani a fényt, és egyszerűen csak szeretni önmagunkat.

De itt jön egy kérdés bennem is, amit a vonzás törvénye vet fel.
Igen, az Univerzum, vagy a magasabb rendű teremtő erő/energia a rezgésszintben hozzám illő dolgokat küldi el nekem, legyen az munka, barátság, szerelem.

De ha megvan az adott célszemély életem bármely területén, hogyan érhetem el, hogy akarjon, pont én kelljek neki, mint munkaerő, mint barát, mint társ, hisz ezzel már egy másik személy életébe, terébe avatkozom bele, vagy nem jól látom?
Ha magasan rezgek, vagy valamilyen adott szinten, akkor nyilvá nem csak egy ugyanolyan rezgéstartománnyal rendelekző ember keresztezi utamat, hanem több? Nem?
Mi alapján történik a kiválasztás, kiválasztódás?

Vagy vegyük azt, hogy minden szuper, szép és jó.
Aztán valamiért múlik? Miért, mert már nincs tanulnivalónk a másiktól, már nem egy dallamra rezgünk?
Igen, valóban el kell fogadnunk, hogy minden változás!
De ha az ember bizonyos életterületein állandóságra vágyik, akkor hogyan kezelje helyesen?
Hogyan érhető el mégis az állandóság?

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



én biztosan tudom hogy eléred azt a szintet

azt hogy változtatsz a hozzáállásodon és hiszel magadban az első lépés..

nagyon sok sikert kivánok neked:)))))))))))

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Rakéta...

Nos, nem tudom miért félnek egymástól az emberek. De biztos, hogy nem csak szövegelés az, hogy csak akkor adhatunk a világnak és másoknak, ha magunknak is képesek vagyunk adni. Hiszem, hogy elérem azt a szintet, amikor már eltörpülnek a problémák, sőt, már nem is annak látszanak, hanem csak buktatóknak.

Mindenesetre köszönöm a gondolatot... minél többször hallja az ember, annál könnyebben válik meggyőződéssé...:)****************************



:)

Kedves Gyöngyi,

Köszönöm neked ezt a nemes házi feladatot:)

Én úgy gondolom hogy ha létezik az igazi kapcsolat önmagunkkal akkor a többi ennek a tükre.Ha elkötelezed magad egy cél mellett,hogy magaddal harmóniába kerülsz és elfogadod magad szőröstül-bőröstül olyannak amilyen vagy,akkor hidd el megjelenik majd a te világodban is az a tükörkép akit te szeretnél magad mellé.

Tekintve arra hogy soha nem tanultunk meg ezt a képességet hogy önmagunkról gondoskodjunk így keressük azt és legtöbben a külső kapcsolatokban keresik a mankót,támaszt.
Hogyan tudod erősíteni a létedet és a boldogságodat?-Hallgass a belső megérzésedre.Beszélj vele nap mint nap.Mit mond,mit akarsz valójában?
Éld meg a belső érzelmeidet és fejezd ki azokat.Ha dühős vagy,ordíts,ha vidám,énekelj és nevess.A legtöbb ember ezeket kínosan éli meg,mert belénk nevelték az erkölcsi normákat.Viselkedj szépen,mert ha nem akkor kiközösítenek..ismerős úgye?
A legjobb módszer az,ha nem foglalkozol a miért,és hogyannal hanem elkezded.Ilyen egyszerűen..vannak olyan gyakorlatok,és könyvek amik ezt vesézik ki.

Visszatérve a rakétára hamár ezt Te így fogalmaztad meg.Tanácsolom hogy keress egy gyufát gyújtsd be a raktétádat és találd meg azt a benned lakózó istent aki valójában vagy.Hidd el hogy az akire vágysz majd felpattan a rakétára vagy melléd szegődik és mehettek felfelé..és felfelé...Határok nincsenek..csak mi akarjuk mert félünk..de mitől??

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Akkor hát adott a feladat...

Szóval azt mondod ez az Én rakétám (vagyis az adott emberé). Vakon ezt válaszolnám én is. Viszont. akkor miért alszik ki és csapoódik a földbe azonnal, ha a másik felem eltűnik? Miért nem tudunk egyedül rohanghálni a rakétánkkal?? Te talán láttál már embert izzó rakétával a hóna alatt ,úgy, hogy nem volt párja?

:) És akkor adott mégegy nagyon fontos kérdés.... Egy személyes rakétát kérjek az Universumtól vagy társat a közös rakétánkhoz?? vajon azzal, ha elkezdem tudatosan erősíteni magam, nem teszek éppen ellen testem minden rezdölésében ahhoz, hogy magamhoz vonzam álmaim társát???
Hogyan erősítsem létemet és függetlenítsem boldogságom másoktól, hogy közben mégis magamhoz vonzam azt akihez tartozni szeretnék??

Na??
****************************



ZSul,nem csak vicceket írok

Ami még kedvemre való az hogy téged piszkálhatlak:D.
Miért?
OLYAN JÓÓÓ:D:D:D:D

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Kicsit megkésve drága

Kicsit megkésve drága Ery,de köszönöm soraidat:)

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Szia Gyöngy, Érdekes amit

Szia Gyöngy,

Érdekes amit írsz mert pont ezen a kérdésen gondolkoztam el én is valamelyik nap.

Én azt vontam le hogy minden változásban tehát mi is.Az a bizonyos gyújtószikra ami a rakétát bennem is elinditotta hogy ide kerüljek és még többet tanuljak ezektől a fantasztikus emberektől és ettől az oldaltól az mindig is bennem volt.
Idő kellett hogy eljussak ide.Megértem rá,mert bevonzotta a tudatom.Ezt a valóságot választottam,mert imádok repülni,szabadnak lenni,és szárnyalni,de legfőképp TANULNI:D

"Kérdés ez a mi rakétánk vagy csak az enyém??"

Szerintem a te rakétád mert a te világod olyan tükröt tart mindig eléd ahogyan te belülről megteremted.

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Ez valóban így......

Csak persze nagyon nehéz elválasztani hogy az az ember belépett az életembe, ezzel elindította a rakétát, vagy a rakéta már izzott és ő csak a pluszz energiát biztosította?!

Mert hogy lehet ott volt mikor a vágy elindult, és mi úgy érzékeljük, IGEN! benne megvan minden mire vágytunk, és tőle fordult fel a világ, de az is lehet, csak a világ fordult fel és éppen ő volt aza ki akkor ott volt...

Én nemrég éreztem életemben először, hogy ott van mellettem egy fizikai test, és mégis "csend" van... olyan mint amikor teljesen azonos szinten rezgünk, az hogy 10 centire van egyáltalán nem kelt feszültséget, nem húz le, de nem is több mint én.... Test megnyugszik, szív lazul, a lélek kitágul az idő megáll...... És persze elindult a rakéta.....

Kérdés ez a mi rakétánk vagy csak az enyém??

****************************



Ez egy ilyen vicces fiú!

Az Ő viccein néha tátva marad a szánk, ha nem figyelünk rá, mert viccből telerakja a fejünket mindenféle nagy igazsággal.
Hajrá Humorgumó!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



:)

És persze ő csak vicceket ír a honlapra... jah persze.:)



Drága Humorgumó!

Nagyon jó volt olvasni, köszönöm!:))))
Amikor engem fiatal, forrófejű koromban a Nagymamám arra intett, hogy: "Nem kell mindig fejjel rohanni a falnak!", akkor ez az óva-intés ezt a témát is takarta. Persze, vagy elhiszi az ember, vagy a saját kárán....Nos, nekem mindkettő kijutott, de fordított sorrendben.
Mostanában már elhiszem. Én úgy fogalmaztam sokáig magamnak, hogy megtanultam ráhangolódni a másik félre (partner, gyermek, kolléga, főnök, stb.) és az ő fejével gondolkodva húzom csőbe. Kézzel fogható sikereim vannak, de igazából tényleg az történik, hogy ki előbb, ki később érez rá a dolgok lényegére és aki előbb, annak legyen türelme és cérnája kivárni, amíg a másik odaér. Had élje meg a másik fél is a siker érzését és had érezzen rá a saját idejében a saját igazságára.
Drága Juditkám!
Fantasztikusan csináltad, gratulálok! Nagyon szerencsés ember a Te kolléganőd, hogy Téged kapott üzlettársául!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Bölcs Bagoly Humorgumó...

Köszönjük Neked és Esthernek a gondolatokat. Hiszen valahol tudatalatt tisztában vagyunk ezekkel,mégis elrontjuk valahol útközben. A tapasztalat azért szükségeltetik,hogy legközelebb már okosabbak lehessünk.



Jó gondolatok:)))

Kösziiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!

Ez jólesett:))))) Meg a tegnapi este a Harmoniában...különleges megtapasztalásaink voltak azt hiszem mindannyiunknak:))) Az Adni és az Elfogadni szinte művészet...szerintem:)))

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Nahát Humorgumo!

A komolyabbik énedet még nem is ismertem, de nagyon jó volt megismerni.
És most csak hmmm-ögök és azt gondolom, amit lollipop írt, talán mégsem én vagyok teljes egészében a hibás és ezért hálával tartozom.
Köszike



Drágáim, Köszönöm az

Drágáim,

Köszönöm az értékes hozzászólásokat

" A boldogságod forrása TE MAGAD VAGY:)"



:)

Ez szuper :) Gratulálok :) Gondoltam hogy már dolgozol az ügyön :))))))

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Húúú Drágáim!

Akkorát, de akkorát teremtettem! Képzeljétek van egy üzlettársam, kolléganőm akit annyira taszítanak az utóbbi néhány évben az én dolgaim, hogy teljesen elhidegültünk már egymástól, mert nem bírja elviselni az én pozitív életszemléletemet.Nem tudja elhinni, hogy az elmúlt ötévben átélt gondok miatt még mindíg mosolygok, nevetek és vidám vagyok. Ő mindennek a rossz oldalát látja, és felelőtlennek tart azért, mert én nem. Mivel üzlettársak is vagyunk, és egyébként is, elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább! Oly mértékig nen fogadta el az én másságomat, hogy pld tavaly nyáron elmeséltem neki, hogy elvégeztem a reiki tanfolyamot, és ezzel milyen képesség birtokába jutottam. Úgy képzeljétek el, hogy ezt követően ha véletlenül hozzáértem, szabályosan megrázkódott. Így aztán igencsak kerültem vele az érintkezést. Szóval gondoltam egy nagyot, mert az beláttam, hogy ez így nem mehet tovább az üzlet miatt sem, meg egyébként is. Elkezdtem kb félévvel ezelőtt reggeli meditációim során szeretni őt. Elképzeltem, hogy kislányok vagyunk, és én odamegyek hozzá, beszélgetünk, játszunk, nevetünk, megöleljük egymást stb. Ezt kb féléve csinálom, és vagy két hónapja kezdtem észrevenni, hogy más irányt vett a kapcsolatunk. Aztán ma megtörtént a csoda! Megint elkezdte, hogy Ő halálra idegeskedi magát a cégünk miatt -sajnos nagyon nehéz évünk van - én meg mit vigyorgok. stb stb. Mindezt persze indulatosan, arrogánsan. Erre én odamentem hozzá mondtam, hogy álljon fel. És elmondtam neki, hogy én itt vagyok mellette, és nem hagyjuk, hogy a cégünk tönremenjen. Megöleltem, és azt mondtam neki, hogy szeretlek. Tudjátok, hogy milyen sírásban tört ki, és mondta, hogy én is szeretlek. És megköszönte! És fantasztikusan jó érzés volt nekem is, főleg amikor láttam rajta, hogy megnyugodott. Úgy örülök!

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Drága Humorgumo :)

Teljesen igaz. Én nem is olyan régen megtapasztaltam, hogy elindult a vágyrakétám, tudtam, hogy a teremtést kivel kell együtt megkezdenem. Aztán figyeltem magamra és a másikra, azt vettem észre hogy még nem érett meg rá az idő, hogy ő el tudja ezt fogadni. Tartalékra tettem magam, és egyszercsak olyan erős vágyat éreztem, hogy megosszam vele a tudást, hogy biztos voltam a sikerben. Igy is lett. Sokszor le kell csillapodnunk, el kell engednünk a nagy akarást, és az Uni megadja a lehetőséget nekünk. Fontos a türelem és az elfogadás :)
Köszönöm szépen, hogy felraktad ezt az írást.
Szeretettel: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Hmmm...

"Minden szándékos teremtés alapja a vágy, és ha a társunk nem érezte ugyanazt a vágyat, amely minket a teremtésre inspirált, akkor nem fogja igazán osztani az örömünket sem, amikor a teremtés fizikai formában megvalósul."
Érdekes, ennek a mondatnak a tükrében, valahogy az elmúlt időszakom történeteit nézegetve, kevesebb okom van arra, hogy magamat hibáztassam...
Köszi humorgumo
lollipop