Szabadulás

Egy belső béklyó kötöz meg.
Béna vagyok, nem tudok mozdulni. Érzem, ahogy rám virrad a nap és sejteni lehet előre a választ.
Belül érzem. Megkötöz, fogvatart. Nem tudok menekülni. Nem változtat. Nem változik.
Lassan felismerem a falakra vetülő homályos árnyakat.
Most először rájövök, hogy mi hiányzik.
Legszivesebben elszöknék, elmennék, a távolban valahol megbékélnék, de még mindig itt vagyok.
Megtanultam sírni. Kifejezni a fájdalmat. Mindegy mikor, és hogyan jön. Még vigasztalhatatlan vagyok.
Valahol legyen vigasz, vigasz a sok sebre ami úgy fáj.
Meg kell töltenem magányos szigetem, barátságokkal, őszinte, mély, együttérző barátságokkal.
Van még itt bőven szeretet ami még idejében pótolható.
Most, még gyorsan, hogy végre a gyógyulás teljes legyen.
Hogy a felelősség ott maradjon ahová való.
Egy látszat illúzió rabja vagyok még, most születek újjá.
Lassan megjelent egy két őszinte szív. Megjött a várva várt bíztatás. Már nem leszek örökre elveszett.
Némely sötétbe kár fényt vinni, ha ott sosincs remény a megvilágosodásra.
És van ami örökre elveszett, van amit soha nem élvezhetek.
Valami örökre úgy marad. Keserves temetés ez, még mielőtt hamarosan újjászületek.
Eltemetem a kicsinyességet.
Sosem akartam csalódást okozni, de folyamatosan egy csalódás vagyok...
Elmegyek addig a határig amíg meg nem tapasztalom magamban a rosszaságot.
Átélem, megölöm a kicsinyességet, átnézek az illúziókon.
Beleröhögök a nihil képébe.
Semmi, semmi, és élvezem a semmit.
Mindent meghiúsítok, mindent kihasználok.
Sosem voltam ilyen, most megtapasztalom a rosszaság legvelejét.
Milyen az, mikor semmi jó érzés nincs bennem?
Milyen rabságban tartani valakit?
Milyen a rács másik oldalán lenni?
Néha futóbolond vagyok, de már nem szégyellem.
Olyan sok a tanulni való napról napra, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna.
Csín-talan voltam.
Már múlóban régi önmagam...kell még rossz fát tenni arra a tűzre.
Én vagyok homályosan a falon, lelépek, árnyként éledek, eloldom a béklyót.
Elbűvölő vagyok, titokzatos varázsszavakat mormolok, kísértek...
Hol vagytok rossz árnyaim?
Veletek szövetkezem!
Addig leszünk együtt amíg élvezem.

http://www.youtube.com/watch?v=Oe4Ic7fHWf8&playnext=1&videos=Z5WWNPpujQc

Címkék:

Hozzászólások



Jól elgondolkodtattál...

még jövök, és megválaszolom! Köszi! :D



Kedves Lollipop!

Annyira szépen leírtad ezt a folyamatot.Azt szeretném megkérdezni,hogy a kicsinyességet hogy érted?