Számvetés

Bizony, az Ember fia/ lánya (egyszer) elhagyja a család idilli, meleg fészkét. Egy- két hét múlva én is költözöm.
Fura, hisz a lépcsőház lakói nem tudják. Mégis, most ezernyi mosolyt, kedves szót kapok. Eddig nem nyitottam feléjük. Csak nyűglődtem: hangos zene, veszekedések, hajnali gyermek sírások... Ma jöttem rá mennyi mindent tanultam Tőlük. Újra. Magasabb szintre emelhetem a türelmet, megértést és elfogadást. Kicsit bántam, hogy pont most kerülünk egymáshoz közelebb, amikor elmegyek. De ez nem így van. Mindig közel vagyunk egymáshoz, és ha segítségre van szükségem, gondolatban is hívhatom őket.
Ez most egyik "iskolám" vége. Örömmel, gyengédséggel válunk el. Mert ha az Tudat nem is tudja mi is történik, a Lelkek, Szellemek megbeszélik egymás közt.
Sulival is így voltam. Három évig a legtöbb osztálytársammal a "Helló - Szián" kívül nem csevegtem többet. Aztán a banketten olyanok voltunk, mint egy nagy Család. (Hisz az is vagyunk. Így Mindnyájan.) Ez évekkel ezelőtt volt és megismétlődött, csak másképpen.
Hálás vagyok az Égnek, hogy találkoztam és élhettem ezekkel a Föld Angyalokkal. És nekik is, hogy ennyi mindent megtanítottak, hogy fejlődhessek, növekedhessek. Mégha ez sokszor nem is volt tudatos. Hálás vagyok Édesanyámnak, Testvéreimnek, hogy segítenek Utamon. Hálás vagyok Apámnak, hogy megtanított megbocsátani és azért, hogy újra életem része. Nagyszüleimnek hálás vagyok, hogy vigyáznak Ránk onnan Fentről. Barátaimnak, hogy elfogadtak annak, aki vagyok. :)
Új "Iskolába" megyek, ahol ketten leszünk: Ő és Én.
Most tudatosan nyitom meg Szívem és Lelkem a változásnak, s befogadom mindazt, amit megteremtettem, megteremtettünk.
Köszönöm az olvasást!
Sikeres teremtést kívánok minden Secretfalva- Lakónak! :)

CsatolmányMéret
repülés.jpg77.8 KB

Hozzászólások



Kedves Lebeke.

Jó volt ezt olvasni.
Ilyenkor döbben csak rá az ember igazán hogy a másik-mások mit is jelentenek számára igazán.
Valahogy úgy vagyunk ezzel,míg természetesnek tartjuk a dolgokat,hogy ahol vagyunk,annak úgy kell lennie,
amit csinálunk,úgy kell lennie,addig sokszor nem értékeljük olyan szinten a dolgokat ahogy kéne.
Valamiért kellenek ezek a változások.
Valamiért kellenek ezek a dolgok,hogy megértsük minek mekkora az értéke számunkra.
Hogy minél feljebb kerülünk a lépcsőfokon,annál tudatosabbak legyünk,jobban jelen legyünk,odafigyeljünk.
Minden egyes továbblépésnél,minden egyes elengedésnél olyan érzés ez,mintha meghalnánk kicsit,hogy megszülethessünk egy újabb éltre.
Kedves Lebeke:Sok-sok sikert neked az élet iskolájának újabb fejezetében.
Szeretettel:Monicas.